Az m1 tovább folytatja nézőszámának optimalizálását, ez alkalommal Jane Austen klasszikus regényének, a Büszkeség és balítéletnek klasszikus, szinte betűhű BBC-verziójával, melyben Colin Firth játssza Darcyt, miközben hölgyek szíve eszeveszetten zakatol kipirult arcocskájuk alatt. Ma az első két rész jön (20.20-tól az első, majd 21.20-tól a második), egy hét múlva meg a többi…
Amikor George Clooney feltűnt a Vészhelyzet jaj-de-szexisen-őszülő-halántékú Ross dokijakánt, még baromira nem gondoltam, hogy ő lesz az, aki tükröt állít az amerikai showbusiness elé, mintegy megmutatva annak 42 darab, hófehéren villogó fogú, torz mosolyát. Aztán így lett. Persze, nyilván kellett Soderbergh nevű haverjának produceri közreműködése is a rendezővé válásához, azonban például ez a ma esti film is jó példa arra, hogy a jó társaságban elköltött italok okozhatnak jó dolgokat is. Az Egy veszedelmes elme vallomása (Paramount Channel, 21.40) is friss, lendületes, csavaros és pontos film, nem kell bedőlni az első 20-25 percnek: közel sem arról lesz szó, hogy egy újabb Amerikai Pite-klónt nézünk! A történet Charles Hirsch Barris életét meséli el, aki írt popszámokat, volt sikeres tévés producer, emellett felelősnek tartja magát az amerikai kultúra agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért is (lásd: első bekezdés). Ezen felül pedig, állítólag a CIA állítólagos parancsára, meggyilkolt harminchárom embert. Figuráját a kitűnő Sam Rockwell kelti életre, de mellette egy sor hírességet is láthatunk kisebb-nagyobb, sőt, saját maguk szerepében is. (A képen Clooney és Rockwell)
Picit később, A nyughatatlan (SuperTV2, 22.30) című film a legendás, és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának adaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, no playback.
Végére ismét egy remek magyar film: Jákosimáttyás, elvtáspajtás, jákosimáttyás, elvtáspajtás! – 1956 októberében-novemberében furcsán hangzott ez a rigmus, főleg selypítve, gyerekszájból. Az apa csitítja is riadtan így óbégató csemetéjét… Ilyen jelentekből áll össze Gárdos Péter szomorú, de valahol mégis igen szórakoztató Szamárköhögés (m3, 22.55) című filmje, mely egy pesti család, valamint szomszédainak életén keresztül mutatja be azokat a napokat – a magyar filmművészetben talán legpontosabban, leghitelesebben. Legendás színészek, mint Garas, Törőcsik, és még sokan mások.
