Mit nézzünk ma a tévében?

Michelangelo Antonioni Az oberwaldi titok (Duna, 23.50) című filmje a legérdekesebb ma estére, bár elsősorban inkább csak a “vájtszemű baglyoknak”. A filmet Antonioni 1980-ban forgatta, Jean Cocteau könyve alapján, akkoriban szinte forradalmi módon, teljes egészében videóra, ami viszont joggal töltheti el jeges rémülettel a nézőt, főleg, hogy a maestro még kísérletező kedvében is volt… (Rajnai András emléke kísért.) Fogjuk fel tehát kísérletnek. A történetben egy özvegy királynőre (Monica Vitti) egy anarchista töri rá a kastély ajtaját Oberwaldban, és meg akarja ölni. A királynő azonban az anarchistában hajdani hitvesét ismeri fel.

Addig amúgy újra láthatunk Golyózáport (film+, 21.00), ami egy igen beteg “rajzfilm-humorú” akciófilm-paródia. Ahogy a cím is jelzi, egyetlen elképesztő kreativitással megkoreografált golyózápor a film lényege, azonban ha nem görcsölünk rá túlzottan az “intellektuálisan többsíkú műélvezetre”, akkor akár frenetikus élményt nyújthat ez az alkotás.

A gumiarcú Jim Carrey-t elsősorban az igényesebb nézők gyomrát próbáló, vicces(nek tartott) filmekből ismerjük, “komoly” szerepben viszonylag ritkán láthattuk (bár azért például Milos Forman Ember a Holdon című filmjét melegen ajánlanám, ha leadná valamelyik tévé…). Ma este viszont egy vérbeli thrillerben tűnik fel a fazon. A 23-as számban (Viasat3, 21.15) Carrey egy fiatalembert alakít, aki a film címéül szolgáló krimit olvasva arra döbben rá, hogy a történet róla szól (lásd a képen). A dolgok azonban még ennél is aggasztóbbak, ugyanis a könyv rá nézve elég szomorú végkifejlettel bír… Joel Schumacher otthon van a thriller műfajában, így ezt is pontosan abszolválja.

A panamai szabó (SuperTV2, 21.35) pedig a klasszikus kémregények nagy mesterének, John Le Carrénak egyik filmadaptációja John Boormantól, Pierce Brosnannal, Geoffrey Rushal és Jamie Lee Curtisszel a főbb szerepekben. Karibi fíling, lazaság és könnyű koktélok, valamint némi humor egy könnyed, szórakoztató kémtörténetben.

A Robert Redford és Brad Pitt főszereplésével, részben Budapesten forgatott, ennek megfelelően, rengetegszer is sugárzott Kémjátszma (Viasat3, 21.15), valamint a többi szokásos hétfői baromság helyett nézzük talán meg A dolgok állását (TV2, 22.05), mely nem Wim Wenders filmje. A filmet egy szintén magyar vonatkozásokkal (konkrétan felmenőkkel) bíró filmes, az angol Kevin Macdonald jegyzi és műfajilag politikai thriller. Egy képviselő (Ben Affleck) esélyes az amerikai elnöki székre, azonban szeretője gyilkosság áldozata lesz. Az ügyben a képviselő régi barátja, az oknyomozó újságíró-sztár (Russell Crowe) nyomoz, azonban az ügy szálai olyan mélyre és olyan magasra futnak, hogy az már rá is életveszélyes.

Ezzel szemben, a késő esti Apu vad napjai (RTL Klub, 0.00) egy hóbortos, lassan középkorú bölcsész testvérpár édesapjának utolsó, ám egyáltalán nem vad, inkább szánalmas és nyomorult napjairól szól, illetve arról, mennyire nem tud a halállal, és úgy általában, az élettel, mint leglényegesebb dolgokkal mit kezdeni az önmagát öntetszelgőn az intellektualizmus elefántcsonttornyába záró értelmiségi. Philip Seymour Hoffman (a képen a család: Laura Linney, a lány, Philip Bosco, az apa és Hoffman, a fiú) miatt érdemes fennmaradni, aki a rosszfiút játssza e történetben. (Bővebben)

Tiszteletet a királyi tévének, hiszen vasárnap esti filmkínálatában, immár hagyományosan jól teljesít. Még akkor is, ha a mai este olvasatukban igen véresnek, sötétnek fog tűnni. (Nem mintha a jövő fényesebb lenne…) Itt van például a mondabeli Artúr király (m1, 21.50) legendájának kalandfilm-változata, melyben az alkotók azzal a gondolattal játszanak el, milyenek lehettek Artúr, Lancelot, Merlin és a többiek valójában. Nos, egyáltalában nem grállovagok, a szó idealisztikus, mesei értelmében. (Bővebben)

Az utána -már mélyen az éjszakában- következő dráma azt  a drámai szituációt vizsgálja, nem kevés moralizálással, hogy mi történik akkor, Ha ölni kell (m1, 23.55)? A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság áldozatai fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig a nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát meg van írva, de hagy azért némi gondolkodni valót is bennünk éjszakára, már úgy erkölcsileg-etikailag.

A mérleg másik serpenyőjében is vannak filmek, és nem is rosszak. A Moliére két keréken (Paramount Channel, 20.00) például egy kedves, barátságos komédia, melyben két idősödő színész kezdi próbálni Moliére Mizantrópját. Közben rivalizálnak, veszekednek, féltékenykednek, ahogy mindig, minden színész viseltetik pályatársa iránt, persze, közbeszól a szerelem. A film jellemzése elhangzik a filmben is indirekt módon: “Ez csak amolyan tévéfilm, tudod, de azért talán van benne néhány jól sikerült jelenet”. És tényleg…

Blue Jasmine (HBO, 20.00) egy nő a decens, liberális, értelmiségi társaságból, aki már halálosan unja az évtizedek óta, egy családregény dagályosságába való, állandó civakodást, az állandó témákat és áskálódásokat, és dönt. Woody Allen tavalyi filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá igencsak megérdemelt Oscar-díjához. (Bővebben)

A Vaklárma (film+, 21.00) viszont tényleg nem több, mint bő másfél órányi féktelen baromkodás. Gene Wilder a süket, Richard Pryor a vak, csetlés-botlás, térdet csapkodó kacagás. Klasszikus mű, bármikor megnézem.

A boldogság nyomában (ATV, 21.10) című, teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, Will Smith-t sem véletlenül jelölték Oscar-díjra, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik) nem a világot, csak saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság. (Na ja, ha minden ilyen flottul menne…)

Dickens Károly Twist Olivér (RTL+, 21.25) című klasszikusát ezúttal Roman Polanski “filmezte le”. Pazar, olykor túl pazar környezetábrázolás, de alapvetően illedelmes, korrekt adaptáció ez, kissé túl populáris, túl direkt színészi alakításokkal/vezetéssel.

Vagy megnézhetjük az alakításáért szintén Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (RTL II, 23.00). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha ellensége lenne…

Ha a királyi tévé rácuppan valamire, akkor azt nem ereszti… Így vannak most szegény James Bonddal, aki ezúttal Oroszországból, szeretettel (Duna, 20.45) küld jelet, természetesen még mindig a legendás és klasszikus és utolérhetetlen (ám ekkor még nem Sir) Sean Connery által megformálva.

Ugyanígy vannak szegény Matthew McConaughey-val is, aki ugyan ma az egyik legkurrensebb férfisztárnak számít, de korábban is voltak jelenései, egy egészen más tartományban. Nem, nem jön a True Detective, csupán egy újabb, langymeleg romantikus komédia, a Szeretném, ha szeretnél (m1, 20.55), melyben Matyi barátunk ezúttal Jennifer Lopez méretes csípeje mentén feszül.

No, de fel a fejjel, jönnek a jobb filmek… Kíváncsiak vagytok, milyen Johnny Depp Betépve (Viasat3, 21.00)? – Hát, csak úgy be van deppve. Nyilván csak a “frappáns” vicc miatt mondom ezt, Depp sohasem, ő aztán tényleg nem… Ted Demme remek filmje egy tökéletesen hétköznapi srác életrajza, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik legnagyobb amerikai kokainimportőrré küzdötte fel magát, valamikor a diszkógömbös hetvenes években.

Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Universal Channel, 21.00) című filmben: Daniel Day-Lewis (a képen) és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Azért kicsit nyúlik a film így is, mint az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező (sőt, az egyik legjobb manapság), és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag tablóját, egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, azért mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Ha 14 éves lány lennék, Az éhezők viadalát (RTL Klub, 21.15) választanám az Alkonyat-trilógia nyálas vámpírjai és nevetséges vérfarkasai helyett és az X-faktor után. Az igazán érdekes viszont az, hogy bár nem vagyok 14 éves lány, nagyon nem, még így is bejön ez a kis mozi. Pedig valójában ez sem egy nagy etwas. Szóba került e film tegnap már a Menekülő ember kapcsán… (Bővebben)

Esztergályos Károly szépelgő és sajnos erősen giccsbe forduló Kaffka Margit-adaptációját, a Májusi záport (Duna World, 21.50) is megnézhetjük ma este. Selymek suhanása, illedelmes majdnem-szoftpornó, némi diszkrét lábfétisizmus, három kitűnő, de jobb sorsra érdemes színésszel (Ónodi Eszter, Sárközi Nagy Ilona és László Zsolt). Mindenből túl sok van, érzelemből, esőből, melankóliából, még szegény Kaffka Margitból is, egy kis távolság- és mértéktartás nagyot dobott volna e filmen. László Zsolt rajongói viszont ki ne hagyják…

A legendás New York-i klubban, a CBGB-ben (HBO, 21.00) kezdhetjük a mai estét, ahonnan a hetvenes évek végének, és a nyolcvanas évek rockzenéjét meghatározó zenekarok nagyrésze elindult, a Police-tól és a Blondie-tól a Ramonesen át a Talking Headsig és vissza. A vicc az, hogy a klubot egy bizonyos Hilly Kristal (Alan Rickman) azért nyitotta, hogy a “Nagy Almában” is legyen végre egy hely a country, a bluegrass és a blues műfajoknak, az idők azonban ekkor már más ritmusra jártak…

Alternatíva a hangos new wave és punkzenéhez Kar Wai Wong lágy, melankolikus és süppedős My Blueberry Nights (FEM3, 21.00) című meséje, Norah Jonesszal, sütivel és kávéval. Sokszor láttuk már…

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Ennyi derül ki Lasse Halström adaptációjából, a Kikötői hírekből (Paramount Channel, 21.40), ami azonban összességében kissé kusza, kissé szájbarágós. A hibázni képtelen Judi Dench mellett Kevin Spacey viszont téved szerintem ezúttal, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát. Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami kvázi mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

Van egy másik regényadaptáció is mára. Tom Tykwer, a kitűnő német rendező álmodta filmre Patrick Süskind kultikus regényét. A film, a Parfüm: Egy gyilkos története (Story4, 22.05) látványos, gazdagon díszített, ízléses és pikkpakk műnek sikeredett, azonban számomra valahogyan mégsem tűnik az igazinak. Talán ha szagos is lenne? Persze, ettől még simán nézhető, Dustin Hoffman remek benne, csak ne hasonlítsuk a filmet a regényhez…

Quentin Tarantino Becstelen Brigantykját (TV2, 22.25) csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol tényleg igen vicces film Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért (például ahogyan Brad Pitt is mutatja a képen) masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kinek és hova. (Bővebben)

A Menekülő ember (SuperTV2, 22.35) ma már ótvar gagyi vagy vicces baromság, attól függ, honnan nézzük, de azért adjuk meg e filmnek azt is, ami jár: a nyolcvanas évek egyik komoly kultuszfilmje ez, valamint még állandó hivatkozási alap is arra vonatkozóan, ha olyan filmeket keresünk, melyekben amolyan előképei lehettek a mai televíziózásban uralkodó valóságshow-knak, illetve a manapság divatos Éhezők viadala-típusú tini-akciófilmeknek. Az ötlet őseredete nyilván valahol az ókori gladiátor-játékok körül keresendő, azonban 1987-ben, amikor ez a film is készült, még szó sem volt a gyakorlatban Való Világokról, vagy más túlélő-showkról. Az écesz – minő meglepetés! – itt is Stephen Kingé, akinek regényéből rendezte ezt a filmet Paul Michael Glaser, akit viszont “személyesen” is ismerhetünk, hiszen ő volt Starsky (a bodor fekete) a Starsky és Hutch-ból, már ha valakinek mond ez az információ még egyáltalán bármit is manapság. A főszerep azonban itt Arnold “wannabe governator” Schwarzeneggeré. Egy ártatlanul elítélt kommandós blablabla visszautasíthatatlan ajánlatot kap egy tévémogultól: vegyen részt egy olyan versenyben, melyben reá vadásznak – és ezt a tévé élőben fogja közvetíteni. Ha túléli szabad, ha nem, akkor halott. Arnold szabad akar lenni. Ennyi a film, de a jelen esetben ennyi is elég a klasszikussá váláshoz.

Vissza a rockhoz. A hetvenes évek népszerű leányrockbandája volt Joan Jett és az ő Runaways nevű csapata, melynek történetét meséli el a meglepően jó (és hülyén hangzó című) A rocker csajok (m1, 22.55) című film, melyben Joan szerepében a szintén meglepően jó Kristen Stewartot láthatjuk. (Bővebben)

Vissza a filmhez. Az olasz Taviani-testvérek Jó reggelt, Babilónia! (Duna, 23.10) című érzelmes, nagyívű mozija egy szegény szicíliai testvérpár történetét meséli el, hogyan lettek csóró kőművesből Hollywood emblematikus szuperprodukciójának, David Wark Griffith Türelmetlenség című legendás némafilmjének ünnepelt és csodált díszlettervezői, s hogyan válnak egymás ellenségévé…

Ma este -szerintem- Robert De Niro és Sir Anthony Hopkins közül válasszunk. Bobby bácsi egyből két fronton nyit támadást: a Gyilkos szezon (film+, 21.00) című kamarathrillerben egy nyugdíjas kommandóst játszik, aki annak idején, valahol Szerbiában kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában készül a vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta – a képen De Niróval) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

Amolyan életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történet a Mindenki megvan (Paramount Channel, 21.40), melyben Bobby bácsi újra megcsillogtatja színészi zsenijét: bővebben.

Szemközt mindössze egy film sorakozik fel, amiben viszont Sir Anthony nem kisebb figurát, mint Pablo Picassót alakítja. James Ivory ’96-ban készült, veretes filmje arról szól, milyen lehetett környezetének Túlélni Picassót (HBO, 21.00). Ivory és Hopkins olvasatában Picasso nem volt szimpatikus fazon, egy igazi, hímsoviniszta faszkalap volt, aki felfalta, megcsócsálta, majd kiköpte a nőket, nagyképűen gázolt át rajongóin és csodálóin, mindamellett, hogy a világ legnagyobb festője volt. Aztán egy nap minden megváltozott, amikor egy gyönyörű, fiatal lány (Natascha McElhone) lépett be a festő párizsi műtermébe…

A ma esti film a Testvérek (m2, 21.40), ami egy remake, ennek ellenére egészen jó kis mozi. Susanne Bier dán filmrendezőnő Testvéred feleségét… című kiváló filmjéből Jim Sheridan készített egy azzal azonos minőségű, csak az eredetiségét tekintve másodlagos jellegű alkotást. A sztori egyszerű a felszínen, a mélyben viszont mély: Sam (Tobey Maguire) katona, Afganisztánban szolgál, testvére Tommy (Jake Gyllenhaal) pedig éppen most szabadul a börtönből. Sam repülőgépét lelövik, s a tragikus hírre Tommy úgy gondolja, hogy neki, mint testvérnek muszáj megvigasztalnia Sam feleségét, Grace-t (Natalie Portman). Éppen nagyban vigasztalja, amikor beállít Sam…

Akik tudják, esetleg bevállalhatják A jó, a pofátlan és a nyugger (Cinemax, 20.15) című, kedvesen viccesnek ígérkező vígjátékot, mely egy öreg rádiós DJ története, akinek egész életében az volt a vágya, hogy valódi cowboy legyen… A főszerepben a nálunk elsősorban -Sam Peckinpah Konvojából- Mocsok Lyleként megismert Ernest Borgnine (a képen) utolsó filmszerepe, hattyúdala, jutalomjátéka.

Claire Danes mára szinte specialistájává vált a különböző viselkedés- és figyelemzavarokkal, idegfejlődési rendellenességekkel és hasonló furcsaságokkal sújtott nőalakok megjelenítésének, gondoljunk csak a nagyszerű Homeland mániás depresszióban szenvedő CIA-ügynökére. Még Carrie Mathison előtt játszotta el Temple Grandin (Cinemax, 20.15) Asperger-szindrómában szenvedő figuráját, aki amúgy mai napig él, s köszöni szépen, jól van (a képen az igazi és a filmbeli Temple Grandin). Betegsége teljes tudatában járja a világot és teszi azt, amit az életéről, pontosabban ifjú koráról szóló filmben is tesz. Amellett, hogy az állattenyésztési tudományok elismert doktora, világszerte tart előadásokat az autizmussal való együttélés lehetőségeiről, így adva erőt, ötleteket és tudást sok szülőnek, akik gyermeke Grandinhoz hasonló cipőben jár. (Bővebben)

Gárdos Péter remek szerelmi thrillere A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (m3, 21.05), melyben az ikrek jegyű Tamást (Rudolf Péter) egy szerencsétlen véletlen (ma már ugyan elképzelhetetlen, hogy egy telefonvonal félrekapcsol) összehozza a skorpió Pannival (Eszenyi Enikő), aki megeszi az éppen friss apaságát ünnepelni készülő Tamást reggelire – persze, csak képletesen értve, de mégis “tényszerűen”.

A Négy tesó (Paramount Channel, 21.40) egy tragikusan végződő, ám mégis banális bolti rablásban vesztette el édesanyját, a fiúkat azonban kemény fából faragják és bosszút állnak. John Singleton kemény, realisztikus bűndrámájában sokat káromkodnak, a sebekből mintha valódi vér folyna és a végén győz az igazság.

A késő esti Homburg hercege (Duna, 23.35) Kleist klasszikus drámájának egyik filmverziója, amit annak idején (1997-ben) érdemesnek tartottak a cannesi Arany Pálmára (bár végül azt nem kapta meg). Az olasz Marco Bellochio sűrű, tömör, tömbszerű filmje színtiszta moralitás-játék: a címszereplő tábornok egy háborúban önhatalmúlag rendel el támadást, mely bár fényes győzelmet arat, de a törvény értelmében parancsmegtagadásért kell felelnie a haditörvényszék előtt. Az ítélet értelemszerűen halál, a történet pedig Homburg hercegének vívódásáról szól, hogy folyamodjon-e kegyelemért – amit nyilván megkapna-, vagy vállalja sorsát, a halált?

A hajdani adásszüneti nap emlékére három egészen jó filmet nézhetünk ma este a tévében. A tökéletes trükk (Viasat3, 21.15) című Christopher Nolan-film két nagyszerű illuzionista (Hugh Jackman és Christian Bale) vetélkedését meséli el látványosan és izgalmasan, nem akármilyen arcokkal (például David Bowie -képen Nicola Tesla szerepében, Jackmannel-, Michael Caine vagy Scarlett Johansson) mellékszerepekben. (Bővebben)

A Továbbállók (m2, 21.40) című filmről nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Amerikai szépség ‘2‘, hiszen mintegy tíz év múltán, az öt, méghozzá igen fontos (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfialakítás és fényképezés) Oscar-díjjal súlyosbított ‘egy’ után, Sam Mendes e filmmel  tért vissza első nagy sikere körébe, az amerikai középosztály élveteg és anyagi jólétben élő közegébe. Ezúttal azonban nem lakóhely szerint választotta filmje témáját és szereplőit, hanem ugyanennek a társadalmi rétegnek egy korosztályát, a gyermekvállalás előtt álló (majdnem)fiatal párokat vette sajátosan fókuszált nagyítója alá. A szociografikus igényű, ám maróan kritikus, a visszásságokat karikírozó szemlélet viszont nagyjából ugyanaz, mint az Amerikai szépségben. (Bővebben)

A már késő éjszakába nyúló Domino (RTL Klub, 0.00) megtörtént események alapján készült -megboldogult- Tony Scott effektműhelyében; a címszerepben feszítő Keira Knightley mellett olyan arcok részvételével, mint Christopher Walken, Mickey Rourke vagy éppen Tom Waits. Nem emlékszem nagyon már erre a filmre, de úgy nézem, annak idején, igaz mérsékelten, de bírtam (bővebben).

Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában szeretem valami jó hosszú, nagyszabású limonádé előtt punnyadva-szunyókálva eltölteni a vasárnap estét. Erre ma egyből három lehetőség is kínálkozik. A többek között Penelope Cruz és Matthew McConaughey főszereplésével készült Szahara (RTL II, 19.00) például pont egy ilyen kalandfilm. Tényleg mintha Spielberg mester egy elfeledett Indiana Jones-történetével lenne dolgunk, ugyanolyan kincskeresős, menekülős, gonosz emberes, kincsmegtalálós, majd világmegmentős sztori ez is, melynek színhelye Afrika, hősei pedig egy naggyon laza kalandor, egy gyönyörű, ámde okos doktornéni, valamint más vicces figurák.

Aztán itt van James Cameron obligát Titanic (Cool, 18.50) című meséje, Céline Dion mézédesen szárnyaló dallamaival, a magyar vonósnégyessel, akik még akkor is játszottak, amikor a címszereplőnek megreccsent a gerince, valamint Kate és Leo kitárt karú szárnyalásával a hajó orrban (és a képen) – amit azóta minden szerelmespár eljátszik ha nyaralás közben egy hajóra téved és azon a hajón ki lehet menni a hajóorrba…

Harry Potter és az orrnélküli ember, satöbbi. Menekülőút a tutiba: Wolfgang Petersen Célkeresztben című igen remek thrillerében (ATV, 19.10) Clint Eastwood azt a titkosszolgálati ügynököt alakítja, aki felelősnek tartja magát J.F. Kennedy dallasi meggyilkolásáért. A történet persze évtizedekkel később játszódik, Horrigan ügynök megkeseredett, morózus férfi még mindig az elnök szolgálatában. Mindennapi rutinmunkája során rájön, hogy az elnök életét egy agyafúrt, profi bérgyilkos (John Malkovich) veszélyezteti, kezdetben azonban nem nagyon hisznek neki…

Az igazán jó filmek azonban már megint a késő estébe suvasztva kerülnek elénk. Az Államtrükkök (m1, 22.30) például egy remek politikai dráma, mely egy amerikai CIA-ügynök-diplomata házaspár (Naomi Watts és Sean Penn) főszereplésével látja le a leplet a politikacsinálás vegykonyhájáról, az amerikai haderő iraki háborújának okán. (Bővebben)

Még későbben a manapság igen magasan szárnyaló skandináv krimi egy újabb gyöngyszemével találkozhatunk: Az Instant dohány (m1, 0.15) szintén irodalmi (OK, ponyva-) alapokon nyugvó (Jens Lapidus), hosszúkás, olykor igen kemény, máskor pedig igen furcsa mellékutakon kalandozó krimi, gátlástalan karrieristákkal, szerencsétlen és szerencsésebb bevándorlókkal, szerb maffiával droggal, kokainnal és fegyverekkel. (Bővebben)