Szerda, szeptember 10.

Amikor a hajdani átkos balliberális rezsim lehetetlen gazdasági intézkedéseinek következtében még volt módom eljutni Távol-Keletre, alaposan megismerhettem az ottani étkezési etikettet, melynek egyik fontos kitétele szerint nincs nagyobb sértés a vendéglátóra nézve, mint a felszolgált rizs tányérról való elpiszkálása, lepotyogtatása. Nyilvánvaló, mi állhat ennek a szabályszerűségnek a hátterében. Tudjuk például, hogy világviszonylatban majdnem másfél milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe évente? Az EU-ban például egy év alatt kidobott élelmiszerek elszállításához 3 millió teherautóra lenne szükség, melyek konvojba állva körbeérnék az Egyenlítőt. A német Valentin Thurn többszörösen díjnyertes Friss és máris a szemétben (Duna, 23.00) című dokumentumfilmje a megdöbbentő mértékű globális élelmiszer-pazarlásról szól.

Ezenkívül két film van mára. Az utolsó csavar (HBO2, 19.40) című film a már aggastyánkorú, és -kinézetű Clint Eastwood jutalomjátéka, melyben a rendezést már nem vállalta magára, csupán mint executive producer felügyelte a projekt biztos futását. Clint bácsi itt egy idős baseball-játékos figyelőt alakít, aki játékosokat szerződtet neves csapatokhoz. Élemedett kora immár meglátszik egészségén is, látása romlik – így munkájának minősége is veszélybe kerül. Viszont mindent tud a játékról, nála jobban talán csak saját lánya (Amy Adams – a képen, a fontos mellékszereplőt alakító John Goodman és Clint bácsi között) ismeri a baseballt, akivel viszont nincs épp a legjobb viszonyban… (Bővebben)

Luc Besson második filmjét, a Metrót (film+2, 21.00) legalább húsz éve láttam (illetve, azóta nem láttam). A nyolcvanas évek végén azonban igen nagy kultuszfilm volt ez, annak idején még bírtam Christopher Lambert-t is, akitől ma már viszont kiütést kapok… Hogy aztán ma mennyire működik ez a minden pillanatában a nyolcvanas évek neonfényes, földalatti new wave szubkultúráit idéző film, azt nem tudom, de megnézném, ha lenne ilyen csatornám…