Kedd, szeptember 16.

Rendkívüli élethelyzetekben tölthetjük a mai estét. A legtöbbször igen unalmas, de a szorult szituációkban azért mindig jól teljesítő Tom Hanks igen jót alakít A számkivetett (SuperTV2, 21.35) című robinzonádban is. Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Amúgy, Tom egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban.

A pánikbetegségről szól a nagyközönség körében elsősorban műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 21.55) című filmet annak idején meglehetős ellenszenvvel fogadta a kritika, pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy egy látszólag ripacs “tévés arc” nem feltétlenül tehetségtelen, arrogáns karrierista. Lehet, hogy csupán ő is abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Persze, ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. Szerintem érdemes megnézni.

A Két nap a völgyben (Paramount Channel, 21.40) számomra ismeretlen történet, de ahogy nézem, ott is rengeteg furcsa dolog történik ebben a címben jelezett rövid időben: “A Los Angeles tőszomszédságában elterülő álmos kis völgyben két nap alatt annyi minden történik, amihez máskor három évtizedre és egy világháborúra volna szükség. A környék lakóinak élete váratlanul összekapcsolódik. Emitt két bérgyilkos tesz rövid, de professzionális látogatást, amott egy félig szénné égett őrült ejt túszokat, a szomszédban pedig egy özvegy és a néhai férj szeretője osztozik a megboldogult életbiztosításán. De bármi is lesz, az valamiképpen befolyásolja a többiek kalandjait is. Minden mindennel összefügg, a kis titkok egy nagy rejtéllyé állnak össze, de a rejtvény megfejtését csak azon kevesek ismerik meg, akik szerencsésen túlélik a végkifejletet megelőző vérfürdőket. Egy sor ragyogó párbeszéd és ütős színészgárda (Charlize Theron, Jeff Daniels, James Spader, Danny Aiello, stb.) teszi emlékezetessé ezt a különleges történetet.“

Ezt a késő esti Pulzus-műsort (m3, 23.30) csupán poprock-történeti attitűdből említem, mert azért az igen tanulságos, hogy 1980-ban (amikor a világ már túl volt Pink Floyd falán, a teljes punkkorszakon, szárnyalt a Queen és szárnyait bontogatta a U2, az REM, a Depeche Mode és a new wave, stb…) Módos Péter és Sztevanovity Dusán kiket tartott frissnek, kortársnak és említésre érdemesnek: Márta István, Farkas Sándor, Gombos László, LGT együttes, Stúdió 11 együttes, Zsoldos Imre, Gallai Péter, Manfred Mann együttese, Karthago együttes, Hobo, Manfred Mann, Csepregi Gyula, ABC szájharmonika trió, ifj. Kovács Andor együttese, Peter, Paul and Mary, Ten CC együttes, Balogh György, Pleszkán Frigyes, ifj. Kovács Andor, Martinek Árpád, Reinhardt István vagy Horváth Árpád… Csoda, hogy ma itt tartunk?