Claire Danes mára szinte specialistájává vált a különböző viselkedés- és figyelemzavarokkal, idegfejlődési rendellenességekkel és hasonló furcsaságokkal sújtott nőalakok megjelenítésének, gondoljunk csak a nagyszerű Homeland mániás depresszióban szenvedő CIA-ügynökére. Még Carrie Mathison előtt játszotta el Temple Grandin (Cinemax, 20.15) Asperger-szindrómában szenvedő figuráját, aki amúgy mai napig él, s köszöni szépen, jól van (a képen az igazi és a filmbeli Temple Grandin). 
Betegsége teljes tudatában járja a világot és teszi azt, amit az életéről, pontosabban ifjú koráról szóló filmben is tesz. Amellett, hogy az állattenyésztési tudományok elismert doktora, világszerte tart előadásokat az autizmussal való együttélés lehetőségeiről, így adva erőt, ötleteket és tudást sok szülőnek, akik gyermeke Grandinhoz hasonló cipőben jár. (Bővebben)
Gárdos Péter remek szerelmi thrillere A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (m3, 21.05), melyben az ikrek jegyű Tamást (Rudolf Péter) egy szerencsétlen véletlen (ma már ugyan elképzelhetetlen, hogy egy telefonvonal félrekapcsol) összehozza a skorpió Pannival (Eszenyi Enikő), aki megeszi az éppen friss apaságát ünnepelni készülő Tamást reggelire – persze, csak képletesen értve, de mégis “tényszerűen”.
A Négy tesó (Paramount Channel, 21.40) egy tragikusan végződő, ám mégis banális bolti rablásban vesztette el édesanyját, a fiúkat azonban kemény fából faragják és bosszút állnak. John Singleton kemény, realisztikus bűndrámájában sokat káromkodnak, a sebekből mintha valódi vér folyna és a végén győz az igazság.
A késő esti Homburg hercege (Duna, 23.35) Kleist klasszikus drámájának egyik filmverziója, amit annak idején (1997-ben) érdemesnek tartottak a cannesi Arany Pálmára (bár végül azt nem kapta meg). Az olasz Marco Bellochio sűrű, tömör, tömbszerű filmje színtiszta moralitás-játék: a címszereplő tábornok egy háborúban önhatalmúlag rendel el támadást, mely bár fényes győzelmet arat, de a törvény értelmében parancsmegtagadásért kell felelnie a haditörvényszék előtt. Az ítélet értelemszerűen halál, a történet pedig Homburg hercegének vívódásáról szól, hogy folyamodjon-e kegyelemért – amit nyilván megkapna-, vagy vállalja sorsát, a halált?
Nincs ebben semmi megmagyarázhatatlan, a Terápia minden szempontból világszínvonalú sorozat, még akkor is, ha remake (az első évad egy izraeli sorozat alapján készült, amúgy a Homelandhez hasonlóan), a második azonban már teljesen “saját kútfő”. Nagyon jó még a Társasjáték is, ami szintén magyar, a műfaja romantikus komédia/dráma.
Homeland király! Mostanában rámentem a sorozatokra, sőt, valami megmagyarázhatatlan inger arra vezérelt, hogy elkezdjek magyar gyártásokat nézni. A legújabb kiszemeltem a Terápia. első évadot itt meg lehet nézni: http://glurl.co/T2soon Második meg most jön.