Tiszteletet a királyi tévének, hiszen vasárnap esti filmkínálatában, immár hagyományosan jól teljesít. Még akkor is, ha a mai este olvasatukban igen véresnek, sötétnek fog tűnni. (Nem mintha a jövő fényesebb lenne…) Itt van például a mondabeli Artúr király (m1, 21.50) legendájának kalandfilm-változata, melyben az alkotók azzal a gondolattal játszanak el, milyenek lehettek Artúr, Lancelot, Merlin és a többiek valójában. Nos, egyáltalában nem grállovagok, a szó idealisztikus, mesei értelmében. (Bővebben)
Az utána -már mélyen az éjszakában- következő dráma azt a drámai szituációt vizsgálja, nem kevés moralizálással, hogy mi történik akkor, Ha ölni kell (m1, 23.55)? A Samuel L. Jackson által alakított férfi tíz éves kislányát két részeg férfi erőszakolja meg, mire az apa mindkettőt lelövi. Joel Schumacher filmjében az eset következményei bomlanak ki, hiszen mindez Délen történt, ahol a gyilkosság áldozatai fehérek voltak, a bosszúálló apa pedig fekete. Jackson mellett Matthew McConaughey és Sandra Bullock, ellenében pedig a nagyon rohadt Kevin Spacey. A történetet John Grisham, a tárgyalótermi drámák specialistája írta, tehát meg van írva, de hagy azért némi gondolkodni valót is bennünk éjszakára, már úgy erkölcsileg-etikailag.
A mérleg másik serpenyőjében is vannak filmek, és nem is rosszak. A Moliére két keréken (Paramount Channel, 20.00) például egy kedves, barátságos komédia, melyben két idősödő színész kezdi próbálni Moliére Mizantrópját. Közben rivalizálnak, veszekednek, féltékenykednek, ahogy mindig, minden színész viseltetik pályatársa iránt, persze, közbeszól a szerelem. A film jellemzése elhangzik a filmben is indirekt módon: “Ez csak amolyan tévéfilm, tudod, de azért talán van benne néhány jól sikerült jelenet”. És tényleg…
Blue Jasmine (HBO, 20.00) egy nő a decens, liberális, értelmiségi társaságból, aki már halálosan unja az évtizedek óta, egy családregény dagályosságába való, állandó civakodást, az állandó témákat és áskálódásokat, és dönt. Woody Allen tavalyi filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá igencsak megérdemelt Oscar-díjához. (Bővebben)
A Vaklárma (film+, 21.00) viszont tényleg nem több, mint bő másfél órányi féktelen baromkodás. Gene Wilder a süket, Richard Pryor a vak, csetlés-botlás, térdet csapkodó kacagás. Klasszikus mű, bármikor megnézem.
A boldogság nyomában (ATV, 21.10) című, teljes spektrumon megindító film főszereplőjét, Will Smith-t sem véletlenül jelölték Oscar-díjra, mert itt tényleg igen jól tolja. Ezúttal egy lecsúszott brókerként (Chris Gardner sztorija valós tényeken alapszik) nem a világot, csak saját és ötéves kisfia életét akarja megmenteni. Elszegényedés, tíz körömmel való kapaszkodás, küszködés. Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál – és lőn világosság. (Na ja, ha minden ilyen flottul menne…)
Dickens Károly Twist Olivér (RTL+, 21.25) című klasszikusát ezúttal Roman Polanski “filmezte le”. Pazar, olykor túl pazar környezetábrázolás, de alapvetően illedelmes, korrekt adaptáció ez, kissé túl populáris, túl direkt színészi alakításokkal/vezetéssel.
Vagy megnézhetjük az alakításáért szintén Oscar-díjjal jutalmazott Forest Whitakert (a képen) Idi Aminként Az utolsó skót királyban (RTL II, 23.00). A film a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha ellensége lenne…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: