Mit nézzünk ma a tévében?

A “rothadó kapitalizmus” egyik közismert, ikonikus “monolitjával” nyithatjuk a ma esti tévézést, hiszen Dr. No (Duna, 20.50) démoni figuráját nem más, mint Bond, akinek neve James Bond fogja legyőzni, méghozzá egyik legautentikusabb avatárjában, (akkoriban még nem Sir) Sean Connery képében; a filmben kötelezően szereplő jó nő pedig Ursula Andress. Ne vegyük azért túl komolyan…

Ehhez hasonlóan, de mégis teljesen másképpen vicces alternatíva a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy rakat sztárral).

Oscar Wilde Dorian Gray–történetének rengeteg filmes és színpadi feldolgozása született már. Ez a mai Dorian Gray (FEM3, 21.30) Oliver Parker 2009-es verziója. A film hagyományos, mondhatni konzervatív felfogású, kosztümös adaptáció, örök fiatalság, szerződés a gonosszal, meleg férfibarátság. Jó színészek, hiszen Colin Firth már a dadogós király előtt is remek színész volt, a címszerepet alakító Ben Barnes pedig több annál, hogy szép és fiatal… (Bővebben)

Okay, Houston, we’ve had a problem here. (Úgy érti, szökik a levegő az űrkabinból, félúton a Hold és a Föld között…) Ezt a meglehetősen kínos helyzetet dolgozza fel meglehetős alapossággal, hollywoodi sztárokkal és dramaturgiával Ron Howard az Apollo 13-ban (Paramount Channel, 21.40).

Éjszakára aztán jöjjön az ereszd el a hajam, valami igen frivol, felelőtlen őrület, a Cry-Baby (m1, 23.50), John Waters elképesztően extrém rock&roll panoptikuma, a gumiarcú Iggy Poppal, Traci Lordsszal, kora pornóhercegnőjével, valamint nem utolsósorban Johnny fiúval. Johnny Deppressive (a képen Tracivel on the backseat). Ha rocka-psychobilly csávó lennék, akkor naponta megnézném ezt a filmet, miheztartás végett… De anélkül is szórakoztató.

Miképpen szórakoztató a Woodstock a kertemben (m1, 1.15) is, mely pediglen Ang Lee színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája a legendás ’69-es fesztivál keletkezésének körülményeiről. A zenés vígjáték műfaji megjelölés ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

Könnyednek éppen nem mondható történelemleckével kezdhetjük a ma esti tévézést, feltéve, ha ezt az időtöltést választjuk a ma estére. A Cromwell (Film Mánia, 18.25) című angol történelmi dráma, nem kis meglepetésre a kisnemesi származású Cromwell Olivérről (Richard Harris) szól, aki híres-hírhedt “vasbordájú” seregeinek élén, puritán protestánsként váltott magának síhelyet a puccos Westminster-katedrálisban. Hogy miért nem fekszik ott mégis porhüvelye, azt talán sejteni fogjuk ebből az 1970-ben készült, meglehetősen bő lére engedett filmből.

Ennél lényegesen könnyedebb hangvételt üt meg az Ízek, imák, szerelmek (AXN White, 21.30), mely szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor merre tovább?” problémához. Csajos film ez alapvetően, mely “filozófiájában” sem megy mélyebbre a női magazinok színvonalánál (amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia egy sima mozifilmnek?), de nincs benne semmi rossz. Még Juliát (a képen) is képes voltam elviselni… Oké, nem az a kifejezett sztorimesélős romkom, de a végére mégis kikerekedik (hiszen Javier Bardem egy félisten, és punkt um). A mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt szerethető film ez.

Az utóbbi idők öregkori kisiklásai, betegségek, egyéb córesz után Robert De Niro végre ismét meggyőzően teljesít a Mindenki megvan (Paramount Channel, 21.40) című drámában, egy afféle életösszegző, életigenlő, bölcs és barátságos Bakancslista-szerű történetben. (Bővebben)

Fogalmam sincs, mennyire lesz melléfogás az általam tökéletesen ismeretlen Melléfogás (SuperTV2, 22.35) című krimi, melyben egy piti bűnöző “véletlenül” meggyilkol egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül a nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás nagymenő bűnözőnek dolgozott… A probléma, és a “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ehhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr. and others.

Egy szerethető, romantikus kis mozival indul a ma esti ajánlat. Az első igazi nyár (HBO, 19.15) viselhetné akár a kamaszkorom legrosszabb nyara címet is (ami persze, paradox módon, mégis a legjobb lesz). Könnyed, kicsit könnyes kamaszmozi ez egy 14 éves, magának való fiúról, aki nehezen dolgozza fel szülei válását, valamint a kamaszkor szokásos problémáit, aminek külső jegyeivel viszont a külvilág nem tud kezdeni semmit. Csak egy bőbeszédű, bohém úszómester (Sam Rockwell) lát át csak a “ködön” és normális tinédzsert farag hősünkből.

Francois Truffaut (és Ray Bradbury) 451 Fahrenheit (Cinemax, 20.00) című klasszikus filmje viszont egy sötét, rideg, kultúraellenes korról mesél, ami látszólag a jövőben következik be, vagy éppen a múltban történt meg, mindenesetre, akár itt a jelenben is megtörténhet, ahogy a dolgok állnak…

A Trópusi vihar (SuperTV2, 21.35) Ben Stiller szertelen vietnami-háborúsfilm-paródiája viszont ismét egy igen szórakoztató film, feltéve, ha tudjuk, ismerjük, mit is, kit is parodizál tulajdonképpen (Szakasz, Rambo-filmek, Missing In Action-filmek, Acéllövedék, Apokalipszis, most, stb., valamint Hollywood, en bloc. Az elképesztő sztárparádéból kiemelkedik Robert Downey Jr. velőtrázóan eszelős néger őrmester (!) figurája.

A leglazább film azonban ma estére Az irányítás határai (m2, 21.40), amely a minden második szökőévben filmet készítő Jim Jarmusch 2009-es produkciója. Én fizetek egy sört annak, aki abban a bizonyos altmani “egy percben” el tudja mondani, miről szól (Gael García Bernál, ahogy a képen is jól látszik, nyilván már tudja…), mégis azt mondom, remek film. Remek film, a kellően elszánt nézőknek. (Bővebben)

Anthony Hopkins annak idején mindössze húszperces jelenéssel, ám mégis minden vita nélkül kapta meg a Legjobb férfi főszerepért járó Oscart A Bárányok hallgatnak (FOX, 21.50) című filmben, amit mostanában talán legkevesebbszer tűznek műsorba a Hannibal Lecter vérszomjas karaktere köré szövődött filmuniverzumból. kapott azonban Oscart maga a film is, a forgatókönyv is, Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez elég szép teljesítmény…

Rendkívüli élethelyzetekben tölthetjük a mai estét. A legtöbbször igen unalmas, de a szorult szituációkban azért mindig jól teljesítő Tom Hanks igen jót alakít A számkivetett (SuperTV2, 21.35) című robinzonádban is. Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Amúgy, Tom egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban.

A pánikbetegségről szól a nagyközönség körében elsősorban műsorvezetőként ismert Till Attila bemutatkozó rendezése. A Pánik (Duna, 21.55) című filmet annak idején meglehetős ellenszenvvel fogadta a kritika, pedig Tilla rendezői bemutatkozása igen jól sikerült, bizonyítva, hogy egy látszólag ripacs “tévés arc” nem feltétlenül tehetségtelen, arrogáns karrierista. Lehet, hogy csupán ő is abból próbál megélni, amiből lehetősége van (mint amúgy minden ember). Persze, ha a tévében látom rivaldafényben, én sem azt az arcot látom, aki miatt annak idején ki nem hagytam volna egyetlen hétfő estét sem a TilosazÁban, amikor az ex-Kontroll Csoportos Kistamás Lacival és Garas Danival csinálta azokat a frenetikus Vákuum TV-revüket, melyek a kilencvenes évek elején-közepén sokunk szemét nyitotta rá a világra, hogy is fest az másképpen, valójában. Aztán van az a késő esti, nézhetetlen időpontra kárhoztatott, ám igen izgalmas Propaganda című tévéműsor… A Pánik tehát korunk népbetegségéről, a pánikbetegségről szól. Epizódszerűen, lazán összefűzött, de mégis összekapcsolódó sorsokból áll össze ez a sajátosan fanyar, kicsit abszurd humorú film, melyben frissen és szellemesen megírt szituációkba esnek a groteszk karakterek, egy pánikbeteg HR-menedzser, egy meleg rendőrpáros, két életvidám nyugdíjas és még sokan mások. Szerintem érdemes megnézni.

A Két nap a völgyben (Paramount Channel, 21.40) számomra ismeretlen történet, de ahogy nézem, ott is rengeteg furcsa dolog történik ebben a címben jelezett rövid időben: “A Los Angeles tőszomszédságában elterülő álmos kis völgyben két nap alatt annyi minden történik, amihez máskor három évtizedre és egy világháborúra volna szükség. A környék lakóinak élete váratlanul összekapcsolódik. Emitt két bérgyilkos tesz rövid, de professzionális látogatást, amott egy félig szénné égett őrült ejt túszokat, a szomszédban pedig egy özvegy és a néhai férj szeretője osztozik a megboldogult életbiztosításán. De bármi is lesz, az valamiképpen befolyásolja a többiek kalandjait is. Minden mindennel összefügg, a kis titkok egy nagy rejtéllyé állnak össze, de a rejtvény megfejtését csak azon kevesek ismerik meg, akik szerencsésen túlélik a végkifejletet megelőző vérfürdőket. Egy sor ragyogó párbeszéd és ütős színészgárda (Charlize Theron, Jeff Daniels, James Spader, Danny Aiello, stb.) teszi emlékezetessé ezt a különleges történetet.“

Ezt a késő esti Pulzus-műsort (m3, 23.30) csupán poprock-történeti attitűdből említem, mert azért az igen tanulságos, hogy 1980-ban (amikor a világ már túl volt Pink Floyd falán, a teljes punkkorszakon, szárnyalt a Queen és szárnyait bontogatta a U2, az REM, a Depeche Mode és a new wave, stb…) Módos Péter és Sztevanovity Dusán kiket tartott frissnek, kortársnak és említésre érdemesnek: Márta István, Farkas Sándor, Gombos László, LGT együttes, Stúdió 11 együttes, Zsoldos Imre, Gallai Péter, Manfred Mann együttese, Karthago együttes, Hobo, Manfred Mann, Csepregi Gyula, ABC szájharmonika trió, ifj. Kovács Andor együttese, Peter, Paul and Mary, Ten CC együttes, Balogh György, Pleszkán Frigyes, ifj. Kovács Andor, Martinek Árpád, Reinhardt István vagy Horváth Árpád… Csoda, hogy ma itt tartunk?

Indul például, a többek között Steve Buscemi és Martin Scorsese nevével fémjelzett Gengszterkorzó című sorozat ötödik évada (HBO, 22.00), egyből két résszel. Én nem vagyok lelkes ez ügyben, már az első évadot abbahagytam. De azért szólok, hátha valaki még kapható az efféle öltönyös-gengszteres cuccokra… Akkor már – ha már gengsztersztori – inkább Ridley Scott “blaxploitation-moziját”, az Amerikai gengsztert (Viasat3, 21.15) nézzük, Denzel Washingtonnal (a képen középen) a főszerepben. Scott rendezése igen gördülékeny, haladós. Kevés ilyen pörgős majd’ háromórás filmet létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és (egyesek szerint) nem ér fel Coppola Keresztapa-trilógiájához (és a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik amúgy máshogyan azok), továbbá Denzel Washington egyedül kevés Marlon Brandóval, Al Pacinóval, De Niróval, Andy Garciával (stb, stb) összevetve, valamint azért a sztori is vékonyabb egy picit. Ez a film ezzel szemben egy figurára van kihegyezve, és nem is lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet apoteózisát. A főgengszter sofőrjéből lett főgengszter sztoriját azonban korrekten, érdekfeszítően meséli el ez a film, mely nálam egy szinten van a Nagymenőkkel, a Bronxi mesével, Aki megölte Al Caponét-val és tán a Volt egyszer egy Amerikával. Jó lesz ez, na.

Kérdés persze, hogy Hé, haver, hol a kocsim? (HBO2, 20.35). (Bővebben)

Aztán van mára még egy Stallone-mozi is, A specialista (Cool, 21.10), mely leginkább arról híres, hogy itt volt meg Slynak Sharon Stone (méghozzá a filmtörténelem egyik leghiteltelenebb, legviccesebb, hús a húson-típusú szexjelenetében). Amúgy egy teljesen nézhető, régimódi, robbantós akciókrimi lesz ez.

Korrekt, de teljesen klasszikus western a Clint Eastwood által főszerepelt Akasszátok őket magasra! (MGM, 21.20).

Nem láttam még, de rendkívül érdekesnek ígérkezik Werner Herzog Medvebarát (m2, 21.40) című portréfilmje, melyet egy bizonyos Timothy Treadwell nevű természetvédőről forgatott, aki 13 évet töltött grizzlymedvék társaságában, tanulmányozva és filmezve azok mindennapi életét, mígnem az egyik fel nem falta őt és barátnőjét…

Vacsora után, például jöhet a Pénzcsináló (ATV, 19.15), amely egy hajdani, nagyreményű baseball-játékosból legendás játékosügynökké váló férfi valós története. Tehát kvázi sportdráma, illetve karriertörténet, amit Aaron Sorkin forgatókönyve, valamint Brad Pitt és a nemrégiben elhunyt Philip Seymour Hoffman próbál -szolid sikerrel- érdekessé tenni. (Bővebben)

Rómeó és Júlia klasszikus motívumait simogató, édeskés, ám mégis habkönnyű romantikus komédia a Levelek Júliának (m1, 20.20), melyben Sophie (Amanda Seyfried) újságírói álmokat kergetve unatkozik Veronában, miközben férje (Gael García Bernal) szakácsként pörög saját étterme megnyitásán. A romantika fővárosában csavarogva Júlia erkélye alatt egy régi levélre bukkan, melyben egy Júlia vágyakozik Rómeója után, látszólag hiába… Sophie egy hirtelen ötlettől vezérelve válaszol a levélre, amire hamarosan viszontválasz érkezik. Ja, jó kis csajos film lesz.

Az a baj, hogy éppen ebben a fő műsoridőben nincs semmi más nézhető film, így elég sokáig kell fennmaradni, ha valami igazán jót is akarunk látni. A szó legjobb értelmében vett történelmi dráma az Egy veszedelmes viszony (m1, 23.25), hiszen valós személyek (VII. Keresztély dán király, valamint felesége és udvari orvosa) valós eseményeit (a mentálisan súlyosan beteg király gyógyítása közben a feleség és az orvos egymásba szeret) meséli el igényes kivitelben, remek színészi alakításokkal (Mads Mikkelsen, Alicia Vikander -a képen- és Mikkel Boe Folsgaard). (Bővebben)

A Halálsoron (TV2, 23.45) című remekmű viszont amúgy is egy teljes, egész estés kaland lenne, hiszen hossza 188 perc, de így, éjszakába nyúlóan is az lesz, ebben biztos vagyok. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből. Ez a nap legjobb filmje, megtisztító, méregtelenítő kúra, közérthető, populáris transzcendencia, mélyen emberi üdvtörténet, két emblematikus főszereplővel, Tom Hanksszel és a nemrégiben elhunyt Michael Clarke Duncannel.

Mivel nyilván esik, valami jó filmet kéne nézni… Nem lesz könnyű. Van egy rendkívül szépen, látványosan fényképezett családi film, a Repülj velem! (RTL II, 19.00), melyben egy kamaszlány (Anna Paquin) elhagyott fészket talál az erdőben, ahol unalmában csavarog, mivel művész apja (Jeff Daniels) nem nagyon tud mit kezdeni vele… A fészek teli tojással, melyek hamarosan ki is kelnek. A csúnyácska kis madaraknak azonban hamarosan repülni kellene, azonban ki fogja őket erre megtanítani? Na, ki? És így tovább…

Szintén az állatvilág és az ember kapcsolata a fő mozgatórugója A majmok bolygója – A lázadás (TV2, 19.00) című sci-finek, amely méltó folytatása a klasszikus, sokat idézett első résznek. Pici filozófia, jóval több látvány és kaland a filmben (a képen az egyik főszereplő), mely leginkább arról szól, hogyan kúrjuk el a dolgokat, mi, emberek. (Bővebben)

Sokadjára kerül adásba a Zaklatás (Viasat3, 21.00), egy ma már egy elég “izé” szemléletű, meglehetősen szexista és farokközpontú thriller, melyben Michael Douglast zaklatja szexuálisan a még frissen faragott Demi Moore. “Műfajilag” azonban nyilván ma is jól működik a mozi, hiszen értő kezek, szemek és agyak készítették.

Van egy film Anyunak is, ráadásul olyan, amit talán még nem látott. A 2010-es Oscar-szórás egyik nagy nyertese volt A király beszéde című film, melynek egy fontos momentuma volt az a pillanat, amikor VIII. Edward, az angol király lemondott trónjáról: így lehetett uralkodó a dadogós fazon, VI. György. Nos, vagy mondhatnám úgy is, well, a Wallis és Edward (Duna, 21.15) című romantikus dráma éppen azzal foglalkozik, mi okozhatta ezt az amúgy igen érthetetlen és ennek megfelelően, igen nagy botrányt aratott döntést? Természetesen a szerelem, melyet az angol (akkor még trónörökös) egy amerikai (akkor még férjes asszony!!!) nő iránt érzett – történetüket a nő szemszögéből ismerjük most meg.

Késő estére szintén egy sokszor látott film, viszont nem nagyon van jobb: a Pánikszoba (AXN White, 22.45), David Fincher mester-thrillere, Jodie Fosterrel és másokkal. (Bővebben)

Ha véletlenül éppen van összekuporgatott pénzecskénk, amit véletlenül éppen befektetni szeretnénk, akkor feltétlenül válasszuk erre az esősnek ígért estére a Tőzsdecápákat (FEM3, 21.00). Oliver Stone ’87-es -méltán sokat hivatkozott- mozijában Gordon Gecko (Michael Douglas), a tőzsdék feneketlen étvágyú csúcsragadozója tanítja meg igazán nagyot harapni Bud Foxot (Charlie Sheen – a képen, Michael Douglasszel), a kishalat – akire viszont mi fogjuk bízni a pénzünket. Oké, ne általánosítsunk… A film amúgy jó.

Megnézhetjük továbbá, mi történik, ha idegenekhez megyünk (A bolygó neve: Halál – Viasat3, 21.25), illetve ha az idegenek jönnek hozzánk látogatóba (Világok harca – TV2, 22.30).

Mike Figgis 1994-es Magánórák (Paramount Channel, 21.40) című drámájában a kitűnő Albert Finney egy angol magániskolában tanító klasszikafilológust alakít, akit egy nap korára, valamint népszerűtlenségére való utalással elbocsájtanak állásából. Otthon zsémbes felesége (Greta Scacchi) természetesen nem örül a hírnek, ám ettől függetlenül már évek óta csalja az öreget. A tanárt maga alá temetné sorsa, mikor egy hajdani tanítványa jelentkezik nála azzal, hogy érdekli őt az ókori görög és latin irodalom…

Simó Sándor ritkán látható, nemzetközi koprodukcióban készült Viadukt (Duna, 22.55) című filmje Matuska Szilveszter híres merényletének történetét meséli el, azt, hogyan, mi célból robbantotta fel a biatorbágyi hidat, a rajta éppen áthaladó bécsi gyorssal együtt.

Nos. A 2001 szeptember 11-i terrortámadás valódi hősei, a mentésben résztvevő rendőrök, tűzoltók és mentősök a főszereplői a World Trade Center (m1, 20.20) című elnagyolt, kiszámítható, sablonos és leegyszerűsített cselekményű filmnek, amivel e szörnyű napra emlékeztet minket a gondoskodó médiánk. Ők ennél jóval többet, szebbet érdemeltek volna (bár lehet, hogy nekik így is tetszik, hiszen a pátosz bőven árad, a csillagsávos lobogó végül magasan lobog, a keményen összeszorított ajkak felett pedig könnycsepp lágyítja a sötét tekinteteket…). Oliver Stone-tól viszont kifejezetten csalódás egy ilyen film (Michael Bay-től vagy Roland Emmerichtől nem lenne az).

Paczolay Béla 2008-ban bemutatott Kalandorok című filmje (Duna, 21.35), egy tulajdonképpen szerethető road-movie, melyben egy defektes életű erdélyi trombitás (Rudolf Péter) kézen fogja kisfiát (Schruff Milán), és felkerekedik, hogy megkeresse édesapját (Haumann Péter). Generációk, rögös (élet)utak (a képen 🙂 ), apró-cseprő nagy kalandok Erdély és Magyarország között.

Esti mesének pedig a Lost című misztikus/zavaros tévésorozattal és mondjuk a Cloverfield reality szörnyshowval magának nevet szerzett JJ Abrams Super 8 (SuperTV2, 21.35) című sci-fije ajánlható. A mozi kvázi ET 2., cukiságokkal (muhaha), gyerekekkel (pl. Elle Fanning), ahogyan azt a nagy könyv szerint kell. (Bővebben)