Mit nézzünk ma a tévében?

Amikor a hajdani átkos balliberális rezsim lehetetlen gazdasági intézkedéseinek következtében még volt módom eljutni Távol-Keletre, alaposan megismerhettem az ottani étkezési etikettet, melynek egyik fontos kitétele szerint nincs nagyobb sértés a vendéglátóra nézve, mint a felszolgált rizs tányérról való elpiszkálása, lepotyogtatása. Nyilvánvaló, mi állhat ennek a szabályszerűségnek a hátterében. Tudjuk például, hogy világviszonylatban majdnem másfél milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe évente? Az EU-ban például egy év alatt kidobott élelmiszerek elszállításához 3 millió teherautóra lenne szükség, melyek konvojba állva körbeérnék az Egyenlítőt. A német Valentin Thurn többszörösen díjnyertes Friss és máris a szemétben (Duna, 23.00) című dokumentumfilmje a megdöbbentő mértékű globális élelmiszer-pazarlásról szól.

Ezenkívül két film van mára. Az utolsó csavar (HBO2, 19.40) című film a már aggastyánkorú, és -kinézetű Clint Eastwood jutalomjátéka, melyben a rendezést már nem vállalta magára, csupán mint executive producer felügyelte a projekt biztos futását. Clint bácsi itt egy idős baseball-játékos figyelőt alakít, aki játékosokat szerződtet neves csapatokhoz. Élemedett kora immár meglátszik egészségén is, látása romlik – így munkájának minősége is veszélybe kerül. Viszont mindent tud a játékról, nála jobban talán csak saját lánya (Amy Adams – a képen, a fontos mellékszereplőt alakító John Goodman és Clint bácsi között) ismeri a baseballt, akivel viszont nincs épp a legjobb viszonyban… (Bővebben)

Luc Besson második filmjét, a Metrót (film+2, 21.00) legalább húsz éve láttam (illetve, azóta nem láttam). A nyolcvanas évek végén azonban igen nagy kultuszfilm volt ez, annak idején még bírtam Christopher Lambert-t is, akitől ma már viszont kiütést kapok… Hogy aztán ma mennyire működik ez a minden pillanatában a nyolcvanas évek neonfényes, földalatti new wave szubkultúráit idéző film, azt nem tudom, de megnézném, ha lenne ilyen csatornám…

Molnár Ferenc A testőr című vígjátékának szabad feldolgozása Makk Károly keveset emlegetett Játszani kell (m3, 20.20) című ’85-ös filmje, melyben egy híres amerikai írónő (Lily Wynn – Maggie Smith) érkezik Budapestre, ahol egyik könyvéből készítenek filmet. A főszerepet azonban nem az írónő hollywoodi sztár férje (Christopher Plummer) kapja meg, mert neje, az író egy latinos, temperamentumos színészt akar. A vérig sértett férj azonban nem hagyja magát és maszkmesterének, valamint színészi tehetségének segítségével ő maga is jelentkezik a castingra… Bohókás, átveréses és meglehetősen ritkán látható történet a házasság zűrzavaráról mesél (amit Molnár is és Makk is igen jól ismer), érdekessége még a korabeli budapesti helyszínek mellett a mostanában a Downton Abbey-ből ismert Maggie Smith, valamint a sok más filmből ismerős Plummer szórakoztató asszója.

A Palmetto (Viasat3, 21.15) a német Volker Schlöndorff (akinek új filmje, Az utolsó éjszaka Párizsban című második világháborús dráma jelenleg is fut a mozikban) ízlésesen noiros, pöpec, pikkpakk krimije, egyben hollywoodi bérmunkája, amiben a remek Woody Harrelson egy lúzer újságíró, aki – egy csokorra való csinos nő gyűrűjében (a képen Harrelson például Elisabeth Shue-val) – mindig a rossz utat választja.

A késő esti Egyszer volt egy bolondok városa (Duna, 23.30) című kétrészes olasz dráma (második rész jövő kedden 23.30-tól), mely Franco Basagliának, a pszichiátria egyik nagy reformerének, az ún. “demokratikus pszichiátria” legfontosabb képviselőjének és alapítójának eseményekben, küzdelmekben és sikerekben gazdag életét meséli el igényesen, alaposan.

Először is, egy igen érdekesnek ígérkező sorozat premierjére hívnám fel a figyelmet. Semmit nem tudok A Blekinge utcai bandáról (első epizód: m2, 22.55), csak amennyit az ismertetője az orromra köt – az viszont igen jól hangzik. Ad egy, dán és krimi, főszerepben Ulrich Thomsen. Ezen csak egy picit árnyal az a tény, hogy miért nem hallottunk eddig erről a 2009-ben készült szériáról? Ad kettő, érdekes a témája. A címszereplő banda valóban létezett 1975 és 1988 között Koppenhágában. A sorozat ugyan kitalált sztorit mesél el, fiktív szereplőkkel, aminek, akiknek a valósággal való hasonlatossága kizárólag a véletlen műve, ugye, azonban az igazi Blekinge utcai banda is ilyen szélsőbalos aktivistákból állt, akik bankrablásokból, egyéb illegális tevékenységekből szereztek pénzt, hogy azzal támogassák a Palesztin Népi Felszabadítási Front (mondjuk most azt) harcát Izrael és az USA ellen. A valóságban senkit nem kaptak el közülük, itt, a sorozatban azonban a Thomsen által alakított rendőrnyomozó (a képen) éppen ezt szeretné elkerülni… Hmmm?

De lesznek ma este egészen jó kis filmek is… A Hoffa (FEM3, 21.00) című film például egy Jimmy Hoffa nevű amerikai szakszervezeti vezető életét meséli el, ami nem volt akármi. Egyszerű kamionsofőrként kezdte, de hamar kikerült a volán mögül, egyszerre harcolt oroszlánként a dolgozók jogaiért és a saját zsebének, ha kellett, még a maffiával is kikezdett, nem tudjuk, csak sejtjük, hogyan végezte… Danny DeVito rendezte e remek mozit, melyben játszik is, amellett, hogy Jack Nicholson megint bravúros a címszerepben.

Francois Truffaut Amerikai éjszaka (TCM, 21.00) című filmje alapvető klasszikus, a filmtörténelem egyik legjobb filmje a filmkészítésről. A kérdés csak az, hogy milyen nyelven adja majd a filmeket kizárólag eredeti nyelven adó csatorna: angolul vagy franciául?

Vagy. A Valkűr (film+, 21.10) című háborús drámában például Tom Cruise hozza igen hitelesen és megrázóan a Hitler elleni tizenöt (!) sikertelen merénylet körül a legsikeresebbet végrehajtó Stauffenberg gróf figuráját. (Bővebben)

Vagy. A belső ember (Viasat3, 21.15), ami egy korrekt, szórakoztató és helyenként igen izgalmas bankrablós-túszejtéses szajréfilm, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Vagy ha valami furcsaságra vágynánk, megnézhetjük akár azt is, vajon mit kezdenek egymással egy filmben a Cowboyok és az űrlények (TV2, 22.30). Sci-fi és western. Nekem annak idején mérsékelten tetszett ez az öszvér.

Igen érdekes, tanulságos film rögtön az elejére Mister Johnson (RTL II, 19.00) története. A címszereplő egy törekvő, tanult fiatalember, aki a múlt század húszas éveiben teljesített szolgálatot egy nigériai brit kolónián. Fekete létére britnek tartotta magát, holott soha nem élt Angliában, viszont a fehére számára, minden igyekezete ellenére, sosem lett velük egyenrangú. Lefelé taposott, felfelé nyalt – aminek szomorú eredménye meg is fog mutatkozni Bruce Beresford remek kis mozijában.

Buz Luhrmann A nagy Gatsby (HBO, 20.00) sorrendben hatodik adaptációjának elején levezényel egy olyan partit, hogy annak láttán a néző füle is kettéáll, később azonban F. Scott Fitzgerald ide, Leonardo DiCaprio oda, szép lassan belesimul a decens hollywoodi mainstream unalmába. (Bővebben)

1980-ban a Kramer kontra Kramer (ATV, 21.20) kapta a Legjobb filmnek (Stanley R. Jaffe producer, mert ugye, ezt mindig az adott producer kapja), a Legjobb rendezőnek (Robert Benton), a Legjobb adaptált forgatókönyvnek (szintén Robert Benton), a Legjobb férfialakításnak (Dustin Hoffman) és a Legjobb női mellékszereplőnek (Meryl Streep) járó Oscar-díjakat. Konkrétan arról van szó tehát, hogy ez a film simán lekaszálta a cécó “tetejét”. Na, de mikor volt már 1980… vethetnénk közbe, teljes joggal. Régen. Viszont ahogy nézzük a mostani évek Oscar-felhozatalát, semmi sem szembetűnőbb, hogy milyen ropogósan friss, üde és lendületes még mindig ez a film… Nemrégen néztem meg -mintegy véletlenül- újból a Kramer…-t, és le voltam nyűgözve. Amúgy, az ifjabbak kedvéért, egy válás története a film, melyben a gyereket a komoly karrier előtt álló apának ítéli a bíróság. A döntés gyökeresen felforgatja az apa életét… (lásd a képen) Mosoly, könnyek, még könnyek, még mosoly – aztán a kiábrándító végkifejlet.

A Négy esküvő, egy temetés (Story4, 21.30) ezerszer látott, és ezeregyedszer is lazán megnézhető, atombiztos romantikus komédia, Andie MacDowell-el és Hugh Granttel, plusz Kristin Scott Thomasszal.

Az 1966-ban bemutatott Szakadt függöny (Duna, 21.35) című (politikai) thriller viszont inkább csak Paul Newman égszínkék szemei iránt rajongó nézőknek ajánlható, mert Alfred Hitchcock ekkor már hanyatló életművében sem tölt be jelentős szerepet.

Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű (TV2, 23.50) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. A vicc kedvéért íme a ’69-es film meglehetősen alapos trailere, érdekes lesz majd utána összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének alkalmas snittjeivel. Teszt ma, elsősorban baglyoknak. (Bővebben)

Még a vízcsapból is Ridley Scott folyik manapság, elsősorban bizonyos cicusok és űrlények kapcsán, de művelt a mester más műfajokban is érdekes filmeket. Ezt a 2010-es Robin Hoodot (SuperTV2, 19.30) viszont még nem láttam még, úgyhogy, ha nem megyünk Pozsonyi Piknikre, sem színházba, akkor ez lesz. Címszerepben Russell Crowe, mellékesen pedig Cate Blanchett, Max von Sdyow, William Hurt és még egy csomó jó színész. megvan a hossza is (148 perc), viszont a hírek szerint semmi bűbáj, semmi romantika nem lesz ebben a verzióban, ellenben sötét, komor pátosz, az igen. Az jó, nem kell a funky, nem kell a punk…

A nagy balhét (Duna, 21.15) viszont láttam, még annak idején moziban is és imádtam azokat az öltönyöket, azokat a mellényeket, ingeket és hózentrógereket, azt a lezserséget, ahogyan feszített bennük Paul Newman és Robert Redford (a képen). Igazi klasszikus szórakoztató krimi, az átverős, zsugás, pitiáner nagymenős-nagymenő piti tolvajos típusból, rengeteg Oscar-díjjal megérdemelten megdobva.

A Legbelső félelem (Paramount Channel, 22.00) című thriller cselekményében viszont van egy akkora csavar, amit Edward Norton mindössze egyetlen, sátáni szemvillanással old meg, hogy a fal adja a másikat. Csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. De amúgy is… A történetben amúgy egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) vállalja el egy gyilkossággal gyanúsított utcagyerek (Norton) védelmét, csakis az igazság kiderítésének érdekében. A tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.

Ha viszont kemény éjszakára vágyunk, akkor bevállalhatjuk Forest Whitakert is Idi Aminként Az utolsó skót királyban (RTL Klub, 0.50), akihez képest Orbán Viktor tényleg csak egy bájos tévémaci. A film amúgy a jelenleg legismertebb magyar származású rendező, Kevin Macdonald adaptációja Giles Foden regényéből, mely egy olyan orvosról szól, aki egyszer véletlenül megmenti az emberevő diktátor életét, minek köszönhetően annak kegyencévé válik. A konfliktus természetesen az, hogy jelen helyzet semmivel sem kevésbé életveszélyes, mintha ellensége lenne…

Tegnap került moziba Ridley Scott megkerülhetetlen scifi-horrorklasszikusának, A nyolcadik utas: a Halálnak rendezői változata, melynek eredeti moziverzióját láthatjuk ma a tévében (Viasat3, 21.15). Lehet tehát tesztelni, melyik üt jobban, ez, amin már először is beszartunk, vagy a moziban Ridley verziója, mely ugyan rövidebb néhány perccel, viszont két plusz jelenettel mégis több annál… (Néhány szó az ún. “rendezői változatokról”: az amerikai filmkészítési mechanizmusban “az utolsó vágás joga” nem a rendezőé általában, hanem a produceré /a gyártó stúdióé/, aki a pénz(é)t kockáztatja. A producerek viszont -érthető okokból- alá akarnak menni a nézői igényeknek, meg szeretnének feleli mindennek a minél magasabb nézőszám érdekében, ami azonban a rendező művészi szándékainak nem mindig felel meg. Így bizonyos hírnevet elérő filmek esetében, idővel ki szokott jönni egy ilyen újravágott verzió is, mely rendszerint hosszabb az eredetinél, akadnak benne korábban bármilyen okból kivágott jelenetek is – de a film lényegében ugyanaz. Bár vannak példák olyan “rendezői változatokra” is, melyek abban a változatban teljesen más értelmű befejezést is kaptak, mint a hivatalos moziverzió…)

Evezzünk azonban békésebb vizekre… Az például kifejezetten édes, ahogyan Juliette Binoche (a képen a címszereplőkkel) megfőzi magának Johnny Deppet Lasse Hallström Csokoládé (Paramount Channel, 21.40) című nagysikerű romantikus filmjében…

Ennél kicsit zajosabb lesz Az olasz meló (TV2, 22.30), ami nem egy óriási etwas, azonban a komoly szereplőgárda és a műfajilag tiszta, ügyes rendezés mégis egy igen kellemesen szórakoztató mozit eredményez. (Bővebben)

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, mint azt tudjuk. A román film díjakkal bőven elismert (egyik) új fenegyereke, Adrian Sitaru Legjobb szándék (Duna, 22.50) című, kissé morbid humorú filmjében egy fiatal, lendületes, törekvő fiatalember veszi kezébe a dolgok -a román egészségügy- hosszú évek alatt bejáratódott, de ezalatt “el is macskásodott” menetét, mikor édesanyja szélütés okán kórházba kerül. (Bővebben)

Az Amélie csodálatos életével milliók szívét megmelengető Jean-Pierre Jeunet újabb filmje a Micmacs – (N)Agyban megy a kavarás (m2, 23.40), amely idétlen címe ellenére akár az Amélie szerves folytatásának is felfogható. Csak annál egy kicsit durvább… (Bővebben)

Rögtön, a vacsora után egy tea az angol királynővel? A királynő (RTL II, 19.00) Helen Mirren (a képen) Oscar-díja a jelenlegi angol királynő megszemélyesítése okán, Stephen Frears angolosan fanyar, ám rendkívül színvonalas filmjében. Említsük még meg Michael Sheen remeklését is, Tony Blair szerepében, ami szintén adja, mint a fal a másikat. (Bővebben)

Az Éjszakai járat (SuperTV2, 21.35) című thrillert nem láttam, viszont Wes Craven, a műfaj mestere -állítólag- elég ügyesen összerakta: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úticélja felé… A színészek jók, ezt bizton állítom, Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze 85 perc a film, nettó) és a tetszési index is erős közepes (imdb: 6.5/port.hu: 8/10).

Azért mondom ezt a filmet, mert bár Gazdag Gyula Bástyasétány ’74 című (igen csehes) szatírája (Duna, 21.35) biztosan érdekesebb, ám egyben megosztóbb, karcosabb darab. Nem véletlenül várta e film tíz évig várta dobozban, hogy bemutathassák. A szilencium oka viszont korántsem a sajátos nyelvezet, vagy Gazdag pikírt stílusa volt. Valójában a Bástyasétány ’74 az ismert Eisemann-operett persziflázsa, melyben a címben szereplő operett szereplői fellázadnak az operett szerzői ellen. 1974-ben, de tíz évvel később sem volt nehéz dekódolni az üzenetet, főleg, hogy Gazdag sem hagy kétséget a kódkulcs holléte felől…

Egy remek, tüzes, egyben megható zenés dokumentumfilm marad a végére. A Thunder Soul (m2, 21.40) című moziban egy amerikai középiskola később világhírűvé vált hajdani zenekara -a Kashmere Stage Band– áll újra össze, hogy egy remek koncerttel köszöntsék 92 éves hajdani tanárukat. (Erre varrj gombot!)

Érdekes választás lehet ma estére például a Kés, villa, olló (HBO Comedy, 20.25) című vígjáték is, ami nem úgy vígjáték, ahogyan azt általában megszokhattuk. Annette Bening egy mániás depresszióban szenvedő anyát alakít Augusten Burroughs saját történetét elmesélő regényét feldolgozó filmben, akinek romokban heverő házassága miatt a pszichiátere az egyetlen mentsvára, aki viszont azt találja ki, hogy a nő problémáinak oka a fia, akit ezennel magához vesz. Egy pszichiáter családja természetesen magán viseli a családfő foglalkozásának minden hozadékát, a fiú viszont mindent lejegyez. Szintén komoly szereposztás, Gwyneth Paltrow, Joseph Fiennes, Evan Rachel Wood, Brian Cox, stb.

Az ún. független fimszcéna (olyan nagy filmstúdióktól -Paramount, Warner, stb.- távol álló, tehát azoktól független, amerikai gyártású filmek csoportja, amelyek valamilyen -forma, mondanivaló, stílus, műfaj-műfajtalanság, stb.- szempontból kívül esnek a Hollywood által kitaposott mainstream sztrádán) közelmúltbéli nagy sikere, mintegy emblematikus darabja volt Derek Cianfrance Blue Valentine (m2, 21.40) című melodrámája. Címszerepben két kortárs ikont, Michelle Williamst és Ryan Goslingot láthatjuk. (Bővebben)

Ehhez képest biztonsági program Ridley Scott kitűnő Thelma és Louise (FOX, 21.50) című filmje, melyben átlagos háziasszonykák szeretnének egyszer kirúgni a hámból, de a csajbuli kissé eldurvul. Parádés szereposztás (Susan Sarandon és Geena Davis – a képen, valamint Harvey Keitel és Brad Pitt) egy klasszikus menekülős road-movieban, mely nem véletlenül lett egy kosár Oscarra jelölve, és ebből nem véletlenül nyerte meg a legjobb forgatókönyvnek járót.

A mai modern életvezetési, életmódbeli trendek egyik legérdekesebb irányzata az ún. ‘flow’, vagyis áramlás, melyet a világhírű magyar származású pszichológus Csíkszentmihályi Mihály írt le először. A Flow – Áramlat (Duna, 22.55) című dokumentumfilm értelemszerűen, pontosan ezt az élményt próbálja megmagyarázni, közelebb hozni a nézőhöz.

Lesz még A pankrátor (film+2, 21.00 – bővebben), illetve A sólyom végveszélyben (film+, 21.10).

Nyilván sokakat becsaphat az első ajánlat címe, de a Czukor-show (m2, 21.40) nem valamelyik kereskedelmi televízió újabb terméke, nem is egy olcsó szójáték, hanem a fiatal Dömötör Tamás meglehetősen sajátosan, okosan csavart Füst Milán-parafrázisa (Boldogtalanok). A film alapjául egy színházi előadás szolgál, amely a tragikus végű és brutálisan tömör családi drámát egy maunikasó-szerű kereskedelmi tévés lelki mészárszék kereteiben és annak kliséinek felhasználásával meséli el. (Bővebben)

Érdekesnek ígérkezhet a neves Carlos Saura és Vittorio Storaro kollaborációja, az Én, Don Giovanni (Duna, 23.05), mely Mozart híres Don Giovanni című operájának keletkezéstörténetét hivatott elmesélni, csak éppen a librettista Lorenzo da Ponte szemszögéből, Casanova ihlető erejű közreműködésével (lásd a képen). Sajnos, a hegyek azonban ezúttal egeret szültek. Storaro képei barokkosak, bár kicsit túlvilágítottak, Saurának pedig egy leporelló-szerű képeskönyvformátumon kívül más nem nagyon jutott eszébe. A zene jó, a színészek szépek – de ennyi. Mégis ajánlom, hátha más másnak fogja látni…

Könnyedebb időtöltés lehet a mai estére az Időbanditák (Cinemax2, 20.00), mely egy afféle Monty Python-spin off, hiszen Michael Palin és Terry Gilliam jegyzik ezt a ’81-es filmet, és a szereplők között, több híres fazon mellett (pl. Sean Connery Agamemnón spártai király, Ian Holm Napóleonként, és így tovább…) ott “nyaklik” John Cleese is, Robin Hoodként. Időutazós abszurd baromság lesz…

A tévétörténelem egyik legfurcsább eseménye, ami megtörtént Joss Whedon Firefly című sorozatával. A scifi kliséit western-elemekkel vegyítő, izgalmas társadalmi és politikai kérdéseket is felvető, utópikus, ám igen szórakoztató sorozat annak idején az USA-ban egy évad után megbukott. De úgy, hogy az első évad utolsó részeit már be sem mutatta a megrendelő FOX csatorna. Aztán, egy kis idő múlva, már a DVD-kiadásból akkora kultusz lett, mint ide a szomszéd galaxis, alkotójából, Whedonból pedig az egyik legelismertebb sorozat-kreátor. Így készülhetett e sorozat mozifilmméretű lezárásaként a ma esti Serenity (Viasat3, 21.15), melyben az időrendben ezt megelőző sorozatbeli történések kapnak egyfajta befejezést, viszont így ma legalább megismerhetjük a sorozat szereplőit. Remélhetőleg a csatorna nem késlekedik a sorozat bemutatásával sem, mert így viszont, önmagában, elég értelmetlen esemény e film levetítése. (Bővebben)

Nos, itt van újra, és szép is, mint mindig énnekem… Egy meglepetésszerűen jó magyar krimivel kezdeném az első őszi tévéajánlót. Várkonyi Zoltán 1973-ban rendezte az Ártatlan gyilkosok (Duna World, 20.00) című filmet, melyben két fiatal egyetemista (Huszti Péter és Tahi Tóth László) környékezi meg a magyar származású, ám Hollywoodba szakadt filmrendezőt (Mensáros László), hogy csináljanak közösen egy filmet, mely azonban nehezen akar elrugaszkodni el véres rögvalótól…

Kicsit később Gene Hackman egy kisemberek apró-cseprő ügyeire szakosodott ügyvédet alakít a Személyes ügy (FEM3, 21.00) című krimiben, aki egy alkalommal saját lányával (Mary Elizabeth Mastrantonio) kerül szembe, aki egy nagymenő ügyvédi iroda tagjaként egy nagyvállalatot képvisel.

Aztán lesz megint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (film+, 21.15) tizenhétezer-negyvanhatodszorra, és még mindig jó lesz.

Az indiai származású Tarsem Singh különös hangulatú, semmivel össze nem hasonlítható vizualitású filmjeiről, videoklipjeiről ismeretes. A sejt (Viasat3, 21.15) első mozifilmje, egy közepesen érdekes scifi. A történet azt meséli el, ahogyan egy pszichológusnő kirándulást tesz egy sorozatgyilkos agyába – a hangsúly e film kapcsán azonban egyértelműen az unikális látványvilágon van (a képen Vincent D’Onofrio).

A mai háborús időkben különös aktualitással bír A harcmező hírnökei (m2, 21.40) című dráma, mely tulajdonképpen egyfajta leszámolás a patetikus háborús propagandák heroikus sallangjaival. Az igen komor hangulatú műben két katonatisztet (Woody Harrelson és Ben Foster) követünk útjukon: az a dolguk, hogy személyesen vigyék el a bevetésben elesett katonák halálhírét azok hozzátartozóinak. (Bővebben)