Igen széles a kínálat a négynapos hétvége második napján is, így nekem sincs nehéz dolgom: langymeleg komédia, puccos látványmozi, Oscar-szivacs, mesterkrimi és masszív, veretes művészfilm egyaránt belefér az ajánlóba. Kezdjük rögtön Az őrült nők ketrecével, vagyis ezúttal a Madárfészekkel (FOX, 18.50). Nagyjából ismerős lehet a történet, csak ezúttal amerikai verzióban láthatjuk, az író viszont ugyanaz: Jean Poiret. Adott egy transzvesztitabár, melynek tulajdonosa (Robin Williams) együtt él a bár sztárjával, Starinával, aki természetesen Albert (Nathan Lane), valamint egy korai, félresiklottkapcsolatból eredő fiával, Vallal (Dan Futterman), aki viszont szerelmes egy szélsőségesen jobboldali szenátor (Gene Hackman) lányába. Értjük a szituáció pikantériáját, ugyebár. Itt kezdődik a történet… (A képen Lane, Williams, Hackman ésDianne Wiest, aki a szenátor feleségét alakítja a filmben.)
A Pocahontas-mese és aFarkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózottAvatarral (Cool, 18.55) James Cameronminden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta. A film, mint film, szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy a Coenék filmjei, hanem úgy, mint az augusztus 20-i tűzijáték. (Bővebben)
Én nagyon sokáig úgy voltam ezzel a Forrest Gumppal (m1, 21.45), hogy csak azért nem néztem meg, mert annyira tele volt vele minden. Túl nagy hírverés, túl sok Oscar-díj, túl idióta főkarakter, túl “semmi érdekes nincs benne”, túl Tom Hanks… Aztán végül megnéztem, és azt hiszem, nem bántam meg. Végül is meg lehetett nézni. Egyszer. Valakinek talán éppen ma. Amúgy: Amerikában mindenki lehet hős, még az együgyű Forrest nevű futóbolond is – erről szól a film.
Már az éjszakában kezdődik a Memento (m1, 00.05), Christopher Nolan egyik első filmje, egy meglehetősen csavaros, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinak kötelező.
Az ún. magas művészet kedvelői, mármint akiknek van egyáltalán tévékészülékük, azApámuram (Duna, 22.40) című drámát nézhetik meg. Az olasz Tavianiék ezúttal egy nincstelen, szárd paraszti sorból érkező fiatalember történetét tárják fel, aki szembeszegülve sorsába belenyugvó, azt eleve elrendeltetettnek hívő apja akaratával, tanulni kezd és meg sem áll az egyetemi katedráig…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: