Ma este, ha a tévézést választjuk, gyakorlatilag az emberiség történelmét fogjuk át. A Nyakunkon az élet (Paramount Channel, 19.45) című mozi például az ún. értékek nélküli, vagy elveszett, vagy X-generáció hangsúlyos programfilmje, bibliája, enciklopédiája és egyben kritikája, így a kilencvenes évek elejének egyik komoly kultuszfilmje is.Wynona Ryder, a filmbéli tévés a filmben filmet forgat saját haverjairól, amolyan “független filmes” modorban, sallangoktól mentesen, elkapott őszinte jelenetekkel, spontán reakciókkal. Kisebb-nagyobb szerepekben láthatunk e filmben szinte mindenkit, aki ebből a generációból később lett valaki: Ben Stiller (ő rendezte is a filmet), Ethan Hawke, René Zellweger és még sokan mások.
A lehető legváratlanabb időben és helyen bukkan elő Jankovics Marcell sziszifuszi munkával (1983-2011-ig készült!!!) monstre rajzfilmje, mely Madách Az ember tragédiája (Film Café, 20.00) című művének művészi, animációs adaptációja. (Bővebben)
Steven Soderbergh, aki ugyebár, mára hátat fordított a filmnek, tavaly azért még elkészített egy remekbe szabott életrajzot Liberace-ról Túl a csillogáson (HBO, 21.30) címmel. Aki nem tudja, ki volt Liberace, az semmit nem tud az amerikaiságról és az amerikai showbusiness lényegről, úgy általában. Valamit e film is felvillant abból a végtelen, émelyítő, csillogó giccstengerből, ami mindennek lényege, forrása és eredménye odaát, azonkívül, hogy egy igen jó történet is: Michael Douglas egyenesen lenyűgöző a csiricsáré zongorista alakjában, de felnő hozzá Matt Damon is, aki a sztár sofőrjét, majd későbbi szeretőjét játssza.
Tulajdonképpen későbbi (mai) önmagát találja meg Angelina Jolie a Határok nélkül(Paramount Channel, 21.40) című kalandfilmben (illetve, inkább drámában), melyben egy gazdag gyáros feleségét alakítja, aki egy jótékonysági gálán hallott beszéd hatására feladja eddigi luxuséletét és azt az afrikai éhező gyerekeknek szenteli. Mivel Jolie ma már az ENSZ jószolgálati nagykövete, akinek feladata egyebek mellett, a gyermekéhezés felszámolása a világon, az erre való indíttatást viszont -a fáma szerint- e film forgatása alatt kapta; a recept tulajdonképpen egyszerű: minden kőgazdag hollywoodi sztárt éhező harmadik-világbeli környezetbe kell vinni forgatni, rögtön kevesebben éheznének… És természetesen legyen végre béke is a világon!
Jean-Jacques Annaud 1981-es kalandfilmje, A tűz háborúja (Duna, 22.50) annak idején nagy feltűnést keltett, már témájával is – azonban fogalmam sincs, hogyan hat ma. A történet az őskorban zajlik, ősemberek között, akik éppen a tűzet fedezik fel maguknak… Azért ne gondoljunk feltétlenül valami tudománytalan gagyira, ugyanis a szereplők mindennapi életét, metakommunikációját a neves antropológus, Desmond Morrisdolgozta ki, míg a hangokat, a “beszélt nyelvet” Anthony Burgess (pl. Mechanikus narancs), minden idők egyik legkreatívabb nyelvzsenije alkotta meg. (A képen jelenet a filmből.)
Ezzel párhuzamosan, szintén történelmi korba, ezúttal azonban picit későbbre, az ókorba tehetünk egy kis kirándulást. A sas (m1, 22.55) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet a magyar származású Kevin Macdonald forgatta, nagy részben nálunk, magyar színészekkel is, magyar stábbal is. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: