Mit nézzünk ma a tévében?

Az elnök emberei (AMC, 18.45) klasszikus verziója egyaránt kötelező penzum a politika és az újságírás iránt érdeklődőknek. Alan J. Pakula filmjében két újságíró (Robert Redford és Dustin Hoffman – a képen) ered nyomába a Nixon elnök leköszönéséhez vezető Watergate-botrány okainak és okozatainak, a bravúros nyomozás során feltárt összefüggések azonban talán túl messzire vezetnek…

Utána a George Orwell hírhedt, ám sajnos túlontúl sokszor emlegetett disztópiájából az angol Michael Radford által 1984-ben rendezett -igen tisztességes- film következik, főszerepben John Hurttel. A film látványvilágáért pedig a később komoly karriert futó Roger Deakins felel: 1984 (AMC, 21.00).

Tony Kaye kultikus, de ma már kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Viasat3, 21.00) című filmje elsősorban a liberális/demokrata közönség számára lehet fontos mozgóképes segédanyag. A film ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história X egy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Az utca királyai (Cool, 21.10) viszont korrupt Los Angeles-i rendőrök között zajlik, akiket például Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie alakít. Az utóbbi ráadásul még azt is bebizonyítja, hogy még Dr. Háznál is nagyobb rohadék tud lenni. Jó dumák, ötletes akciók egy tökös filmben.

Előszörre jöjjön A király összes embere (ATV, 20.40), tulajdonképpen egy “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól a film, ami így önmagában, a valóság hímes mezején tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg”, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó, emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn (a képen) remek Stark szerepében, de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám ezzel együtt tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.

A háborús traumát, a gyilkos bevetések alatt szerzett, nehezen gyógyítható mély depressziót sok filmen ábrázolták már. Emilio Estevezméltatlanul ismeretlen Házi háború (AMC, 21.00) című filmjében is hasonlóról lesz szó. A decens középosztályi családból származó fiú (Estevez játssza a főszerepet is) látszólag ép testben tér haza Vietnamból, amit konzervatív, amerikai családja (Kathy Bates és Martin Sheen) túláradó büszkeséggel ünnepel. Az ép testben azonban súlyosan sérült, megnyomorodott lélek lakozik, amit viszont a magát hű hazafinak mutató család nem hajlandó tudomásul venni és körömszakadtáig reprezentálja fiúk hősi imázsát. Természetesen nem késlekedik az összeomlás…

Az ifjúság édes madara (Duna, 21.30) egy nagy hollywoodi klasszikus Paul Newmannel, valamint Geraldine Page-dzsel és Shirley Knighttal a főszerepben,Tennessee Williams drámájából: egy feltörekvő, ifjú színész és a karrierépítés rögös útjai a téma.

Az Egy gésa emlékiratai (m1, 22.15) című film, bár valóban egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, angol ízlésnek megfelelően. Tulajdonképpen annyi köze lett így e történetnek a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, csak legfeljebb azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshalltermészetesen a nyugati verziót használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis markáns különbséget, hogy mi a különbség egy gésa és egy kurtizán között… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat.

Szervkereskedelemmel, hipermodern szervimplantátumokkal foglalkozó, nem űrhajós-lézerkardos, de eléggé vagdalkozós scifi a Végrehajtók (SuperTV2, 22.45). Mondjuk, Jude Law és Forest Whitaker miatt talán nézhető… (Bővebben)

A Románc és cigaretta (RTL Klub, 23.20) az inkább színészként ismert John Turturro rendezése, egy fanyar humorú kertvárosi életkép, még a Született feleségekindulása idejéről. Turturrót pazar lineup segíti: Kate Winslet, Susan Sarandon ésMary-Louise Parker mellett James Gandolfini, Steve Buscemi és Christopher Walken játsszák a főbb szerepeket ebben a furcsa, de szórakoztató (szex)komédiában.

Éjszakára aztán az ausztrál John Hillcoat kietlen, rideg és végletesen pesszimista Cormac McCarthy-feldolgozását, Az út (TV2, 23.45) című filmet ajánlanám, elsősorban végletesen optimista beállítódású nézőknek. A film gyakorlatilag arról szól, hogy mi lesz velünk, emberekkel, amikor már nem lesz semmi… Súlyosbító körülmény, hogy Nick Cave és Warren Ellis ólomfüggöny-jellegű kísérőzenéjében sincs feloldozás. (Bővebben)

Akiknek viszont inkább borús a hangulata mostanság, azok számára Pavel úr pincelépcsőjének hetedik fokán van a vigasz, Az én kis falumban (m1, 00.35), Jirí Menzel Oscar-jelölt rendezésében, melyben Bán János, Marián Labuda és Rudolf Hrusínský játssza a főbb szerepeket. (Bővebben és bővebben)

Gondolom, az X-faktor és a Játék téthatárok nélkül című vetélkedő lenyúlja a nézők nagy részét. A maradék boldogulhat például Jennifer Anistonnal és Vince Vaughnnal, akik szerelmesek lesznek egymásba, gyorsan össze is költöznek – de aztán a szerelem elszáll, és marad helyébe egy kiállhatatlan izé. A Szakíts, ha bírsz (TV2, 19.00) című romantikus komédia ugyan nem a valóságon alapul, de akár alapulhatna is, már amennyiben jól emlékszem a bulvárlapok néhány évvel ezelőtti híreire. (Jól emlékszem.)

James Bond szerepében ezúttalRoger Mooremutatkozik be. A mai darab az Élni és halni hagyni(Duna, 20.55).

A nyughatatlan(SuperTV2, 21.30) című filmből viszont a legendás, és legendásan zűrös életet éltJohnny Cashnevű countryénekes életét ismerhetjük meg, az énekes kíméletlenül őszinte önéletrajza alapján,James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix (a képen) és Reese Whiterspoonremeklésében. Az utóbbi Oscart kapott ezért, de az előbbi kettő is megérdemelte volna, a film ugyanis kvázi remekmű a maga műfajában. Érdekesség, hogy a filmben elhangzó dalokat is a színészek játsszák, éneklik, semmi playback.

Mindeközben a Tintaszív (Cool, 21.30) egy tipikus hollywoodi mesefilm, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.

Később az eheti mozipremierek egy részéhez elég szorosan kapcsolódó filmekkel találkozhatunk (újra). Terry Gilliam Zéró teorémája annak a trilógiának a befejező darabja, amelynek második része a 12 majom (Story4, 21.35). Az éjsötét disztópiában a Bruce Willis alakította pacák utazik vissza a múltba kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%-át (ebola vajon mi?). A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így be is zárják egy elmegyógyintézetbe (akkor nálunk bukta van, hiszen a Lipót már zárva…). A filmben még Brad Pittnek is van jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki…

Akik viszont inkább a Nolan-féle Csillagok között-ben látható, színes-szagos giccsbe csomagolt látványfilozófiát szeretik, azoknak jó választás lehet (bár már nyilván látták) aDustin Hoffman, Samuel L. Jackson és mások mellett Sharon Stone-nal is villantóA gömb (Viasat6, 22.00) című mélytengeri sci-fi, de még inkább a Napfény (RTL Klub, 23.10), a Gettómilliomossal, a Trainspottinggal és más filmjeivel magának komoly tiszteletet kivívó Danny Boyle alkotása, ami nem tudományos hiteltelensége, meseszerűsége miatt rossz film. A színészi játékkal sincs baj (Cillian Murphy egyenesen remek), mint ahogy a film képi világával és a hangkörnyezetével sem. Ezek egészen fantasztikusan szólnak, látszanak és egyediek. A film alapjaiban (cselekményszervezésében, az előkészítetlen, logikátlan fordulatokban, a szereplők motivációinak zűrzavarában) van elcseszve, de hátha ma estére elég lesz, és ennek fényében talán nem tűnnek ablakon kidobott pénznek a Nolan-filmre elvert ezresek sem.

Például A titokzatos lakó (AXN, 21.00) című thriller (nem pedig horror, ahogy a port.hu jelzi) jöhet szóba, á la Hasfelmetsző Jack, melyben egy kurvákat gyilkolászó sorozatgyilkos után megy a nyomozás. A kiváló Alfredo Molina Simon ‘Mentalista’ Bakertársaságában játszik egy tisztességes filmben, ami egy ’27-es Hithcock, és még egy csomó későbbi remake remake-je. Akár transzvesztita Mad Maxként is aposztrofálhatnánk Priscilla, a sivatag hercegnőjének kalandjait (AMC, 21.00), hiszen pont úgy száguldunk át Ausztrália kietlen tájain, ahogy Max, itt azonban még van víz, sőt, csillámpor és strucctollas boák is, valamint epilált férfivádlik ropják tűsarkakon a sivatag porában a didgeridooval előadott I Will Survive!-ra (például a képen Hugo Weaving). Utolérhetetlen road movie.

A Szerelem a végzeten (Paramount Channel, 21.40) című, napi betevő romantikus komédiában Kate Beckinsale a partnere a kisfiúsan sármos John Cusacknak. Mit is mondjak erről filmről, milyen veszélyekre hívhatnám fel kegyes figyelmüket? Talán, hogy vigyázzunk nagyon a kesztyűnkre a karácsonyi tülekedésben? (Bővebben)

Az új-zélandi illetőségű Martin Campbell (pl. Casino Royale) például már másodjára vág bele ugyanabba a filmbe, holott az első sem volt sikertelen. A sötétség határán (Story4, 22.05) című, “futurisztikus ökológiai thriller” első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata is már magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és logikus cselekményszervezésével. Valamilyen okból Campbell azonban úgy érezte, még egyszer neki óhajt látni a projektnek, ehhez híres kollégát is megnyert a főszerepre, a szomszéd szigetről: az ausztrál Mel Gibson alakítja eme új változatban a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. (Bővebben)

Nem láttam A temetésem szervezem (m1, 22.50) című filmet, de érdekes lehet. Egy mogorva, szomszédai által embergyűlölőnek tartott, a pletyka szerint sötét múltját takargató, ronda vénember (Robert Duvall) egy nap beállít a városka temetkezési vállalkozójához, hogy megrendeztesse vele saját temetési szertartását – de vannak különös igényei is. Például, ő maga is részt kíván venni az eseményen, méghozzá életben, valamint hogy minden résztvevőtől elvárja, hogy mondjanak el egy történetet a még élő, majdani elhunytról. Duvall mellett mellett a mellékszerepekben feltűnő Bill Murray vagy Sissy Spacek nevei is érdekessé teszik e filmet…

Az elsősorban bosszantóan gyatra szinkronjaival kitűnő MGM helyett a “bizonyos” szolgáltatóknál induló új csatorna, az AMC az egy remek Truman Capote-életrajzzal indítja az (első) estéjét: a Capote című filmben (AMC, 20.05) egy igen színes, fura egyéniség első, és sajnos utolsó Oscar-díjas alakítását nézhetjük meg, egy igen színes, fura egyéniség szerepében. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman (a képen) bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással. Utána, az előzetes hírverésnek megfelelően, elindul egy vadonatúj jogi-bűnügyi sorozat is, egyből két résszel: a The Divide – Az ítélet ára (AMC, 22.00, illetve 22.45) főszereplője Christine Rosa (Marin Ireland), egy csinos, fiatal ügyvédjelöltnő, aki (nyilván) különféle bonyolult esetekbe bonyolódik, miközben folyamatosan konfrontálódik az amerikai igazságszolgáltatás dörzsölt profijaival…

Ezeken kívül van egy átlagos romantikus komédiának tűnő Azt beszélik (RTL II, 19.00) című romantikus komédia, mely azért mégis figyelemreméltó lehet neves szereplőgárdájával (a jajdecuki-kökényszemű Jennifer Anistonmellett Kevin Costner, Mark Ruffalo, Shirley MacLaine, Kathy Bates…), valamint markáns filmtörténeti kapcsolódásaival: a cselekmény nagyban támaszkodik Mike Nichols és Dustin Hoffman 1967-es Diploma előtt című legendás filmjére.

Később, minden háborús filmek egyik legpontosabb filmjét, A senki földjént is jegyzőDanis Tanovic Az igazság nyomában (SuperTV2, 21.35) című, szintén a háborús tematikájú filmjében egy fotóriporter (Colin Farrell) személyiségének változásán keresztül jelenik meg a háború pokla. Nem könnyű, nem egyszerű, de attól még remek film ez. (Bővebben)

Bereményi Géza 1993-as A turné (Duna, 21.40) című filmjében a színház színfalak mögötti világáról lebbenti fel a függönyt egy cukrosbácsi dévaj vigyorával. A történetben egy csapat színész indul egy hosszú hakniturnéra az évad végén, a legnagyobb nyári hőségben, ami az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, amibe az egész évadban folyamatosan csöpögött annak a kurva életnek az összes keserűsége, sértődése, dühe és kevés öröme. Főbb szerepekben Törőcsik Mari, Benedek Miklós, Bordán Irén, Eperjes Károly, Cseh Tamás, Bezerédi Zoltán, valamint a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Ternyák Zoltán.

Véget ért a móka a hétre, legalábbis egyelőre. Mindössze két, bár igen remek kis thrillert tudok ajánlani az estére. Az egyiknek fő kérdése az, hogy Mi történt Baby Jane-nel?(Duna, 21.40) Hajdan ő (Bette Davis – a képen) volt a szebb, ügyesebb és elbűvölőbb a Hudson-nővérek közül, ám később mégis Blanche-ból (Joan Crawford) vált filmsztár… Egy nap azonban Blanche-t tragikus baleset éri és örökre tolószékbe kényszerül, ápolása pedig szerető nővérére, Jane-re marad. A meghatónak tűnő történet azonban hamar lidérces fordulatot vesz Robert Aldrich 1962-ben készült, mára klasszikussá nemesedett, de amúgy is igen remek, fekete-fehér thrillerjében, mely a két nagy hollywoodi díva híres jutalomjátéka egyben.

A szinte minapi Viharszigetben (SuperTV2, 21.35) viszont az isteni Leonardo Di Capriót nézhetjük sokadszorra, ahogy ezúttal az utóbbi időkben kissé megfáradtnak tűnő Martin Scorsese-vel bizonyíttatja be, hogy néha még az öreg, túlértékelt, ám aluldíjazottrendezők is képesek meglepni a közönséget egy jó filmmel. Egy amolyan elmegyógyintézetes, őrült gyilkosos, mirelit zöldborsót a hátunkon gurigatós thriller lesz ez. (Bővebben)

Erős magyar dominancia a mai estén. Nagyot fut mostanában A berni követ (m1, 20.20) a különböző külföldi fesztiválokon, és ami külön örvendetes, hogy alapvetően tévéfilmről van szó. Az izgalmas, talán legjobban történelmi thrillerként megfogható film – főszerepbenKulka Jánossal (a képen), Szabó Kimmel Tamással, Kádas Józseffel és Szikszai Rémusszal – egy 1958-ban megtörtént eseményt mesél el, melynek során két, ismeretlen fegyveres hatolt be a Magyar Népköztársaság berni nagykövetségére… (Bővebben)A Csók, anyu(m3, 21.20) látszólag egy letűnt világról mesél, valójában azonban általános érvényű megállapításokat tesz a családi élet és a munka, pénzszerzés, karrier “szentháromságának” összeegyezhetetlenségét illetően. Rózsa János 1986-os igen keserű szatírájában egy jó körülmények között élő, budai családot (Udvaros Dorottya, Koltai Róbert és a két gyerek: Lajtai Katalin és Gévai Simon) ismerünk meg, akik idő hiányában a konyhában hagyott cetliken érintkeznek egymással, mígnem…

Az Apacsok (Duna, 21.25), Török Ferenc filmje a Radnóti Színházban játszott Kovács-Bereményi darab tévéváltozata, mely a rendszerváltás előtti besúgós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá. Bemutatása idején, 2010-ben napi aktualitása is volt a filmnek, hiszen épp akkoriban szüntette meg a ma is regnáló kormány az ügynöki jelentések feldolgozását végző Kenedi-bizottság munkáját (Tehát, kvázi kivonta az ügyből a civil ellenőrzést és ezzel teljes bizonytalanságba sodorta a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát. Egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum…). A filmben Kishorváth (Csányi Sándor), a fiatal filmes, élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, kivonulnak a társadalomból. “Játékukat” szigorú erkölcsök uralják, melyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyorsan gyanússá válnak az ’56-ot követő megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, sőt mi több, még találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon…

Az általában érdekes filmekkel (Wilbur öngyilkos akar lenni, Egy lányról, stb.) előálló dánLone Scherfig első hollywoodi bérmunkájában szintén nem adja alább, hiszen egy teljesen banális, hétköznapi szerelmet mesél egy egy egészen egyedi nézőpontból: Egy napot (Story4, 21.30) tesz meg a film cselekményének (ha lehet ezúttal itt ilyenről beszélni) fő szervezőelemévé. Egy napot, amikor a két szerelmes (Anne Hathaway ésJim Sturgess) megismerkedett 1988. július 15-én, továbbá az összes többi július 15-ét, húsz éven át és az összes örömet, bánatot, veszekedést és kibékülést, amit ezeken a napokon átéltek.

Danny Boyle rendezett már szociografikusan korrekt zombifilmet, olimpiai megnyitót, Oscar-díjas etnogiccset, ezoterikus lilázást sci-fiben, vérfagyasztó túl-életrajzot és drogos kultuszmozit, még klasszikus romkomot is -szerintem képes még az orrával is citerázni- de nem ezért az egyik legérdekesebb filmes jelenleg a világon, hanem azért, mert hibázzon (mert még hibázni is tud, ráadásul nem kicsit!) bármekkorát vagy csináljon virtigli remekművet, mindegyiket magas szakmai színvonalon teszi. Transz (HBO2, 22.00) című új filmje sem nem bukás, sem nem giccs, úgy pöpec, ahogy van, az első kockától az utolsóig. (Bővebben)

Igen szép kínálat van ma estére, ahhoz képest, hogy hétfő van. Bár igazán nagy filmek  és ropogós újdonságok ma sem lesznek, néhány kedves filmem is adásba kerül, egyéb más, igen tisztességes és/vagy érdekes hollywoodi mozi mellett. A Kamera által homályosan (HBO2, 20.20) például Richard Linklater kultuszfilmje. Én ugyan nem szeretem azt a vizuális látásmódot, amit Linklater e filmben alkalmazott (az élő színészeket egy rajzfilmes hatásokat keltő effekttel, “rajzolta át”), sokan viszont azt tartják, épp ezáltal idéződik meg hitelesen Philip K. Dick negatív utópiájának furcsa, pszichedelikus, lebegő világa. Tudja a fene, engem zavar ez az animációs maszk, mert látom alatta az amúgy kifejezetten jól játszó színészeket… A film szerintem megállna a lábán úgy is, ha nem lenne vaskos kontúrokkal digitálisan átrajzolva Keanu Reeves, Winona Ryder vagy Robert Downey Jr., és ezek az arcok, itt legalábbis kellően “pszichedelikusak” is. Ha talán kevésbé ismert arcú színészeket játszatott volna Linklater, akkor talán könnyebben elfogadnám, így azonban csak kicsit műmájerkedésnek tűnik nekem ez a vizuális bűvészkedés. Maga a film, ennek ellenére igen jó, feltéve, ha jónak lehet nevezni azt a paranoiás, érzéki csalódásokkal súlyosbított/felpörgetett lidércálmot, amiben az egész leledzik és amiről szól. Igen pontos drog-film a Kamera által homályosan, melyet kár volt így agyonrajzolni – azonban részben éppen ettől lett kultusz tárgya, tehát még így, ezzel együtt is ajánlandó.

Jim Jarmusch Szellemkutyájában (film+2, 21.00) viszont Forest Whitaker egyik emblematikus alakítását láthatjuk: a filmbéli pasas, egy egyszerű, átlagos New York-iként válik egy maffiózó hűbéresévé, egyfajta modern szamurájjá, aki a régi japán szamurájok becsületkódexe, a bushido alapján teszi dolgát, mígnem egy nap feloldhatatlannak látszó morális válságba kerül. Lassú, szép film, egyben tisztelgés egy idealisztikus, régmúlt és kulturálisan amúgy is távoli értékrend, filozófia és moralitás előtt.

Persze, oda is léphetünk az estének: Ja sam pitbull ! (A kórus válaszol: Terrier!) Indul a Macska-jaj (Film Mánia, 21.00). Ja grizem, zderem, rezim, derem, njusim, stenjem, jedem, serem, ja lajem, zaram, sisam, karam, u licu vosten u dusi posten (és most mindenki:)
Ja sam pitbull ‘terrier’
ja sam mala pitbull ‘terrier’… Stb.

Kicsit hasonlóan őrült film a Desperado (film+, 21.00) is, amiben Antonio Banderas,búsképű, titokzatos vándormuzsikusként viccesen balettozva lő halomra mindenkit, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját (a képen Salma és Antonio).

A háborús blokkban nézhetjük egyrészt A sólyom végveszélybent (Cool, 21.10), Ridley Scott maratoni háborús drámáját (kb 144 perc), mely egy valóságban megtörtént szomáliai kommandós rajtaütés drámai pillanatokban bővelkedő, érzékletes filmes feldolgozása, értelemszerűen súlyos hollywoodi hangsúlyokkal (2 Oscar+2 Oscar-jelölés).

Másrészt viszont, megismerkedhetünk A bevetés szabályaival (PRO4, 21.20) is. A William Friedkin által rendezett katonai bírósági dráma egy harci bevetés moralitását vizsgálja: ki az ellenség, ki katona és ki számít civilnek… Egy tapasztalt katonát (Samuel L. Jackson) egy szerencsétlen véget érő mentőakció miatt bíróság elé állítanak, aki egy régi, harcedzett barátjával (Tommy Lee Jones) próbálja védeni a maga igazát a harci helyzetet, háborús körülményeket és a bevetés szabályait nem ismerő civilek előtt.

A Sakál (TV2, 22.00) Fred Zinnemann 1973-ban készült A sakál napjacímű remekének remake-je, amiből éppen az hiányzik, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol nem kéne, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm lett belőle, viszont ha nem láttuk az eredetit, akár még szórakoztathat is. Ha azonban láttuk már, akkor halálra fog idegesíteni, Bruce Willis ide, Richard Gere oda.

A jó későn kezdő Nem vénnek való vidék (FEM3, 00.35) tulajdonképpen a kitűnő spanyol színész, Javier Bardem egyik újabb jelentős jelenése, ugyanis Anton Chigurgh vérfagyasztó bérgyilkos-karakteréért joggal kapta meg az Oscart. A film emellett elhozta a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek (Joel és Ethan Coen) és a legjobb forgatókönyvnek járó szobrot is. (Bővebben)

Halottak napja lévén a mai nap elsősorban az emlékezésé, így Ben Stillert, a beépített Sandra Bullockot, cowboyokat, űrlényeket vagy a babtól fingó, szakállas angyalokat keresse meg az, akinek szüksége van rájuk. A mai ajánlatok nagy részében meg kell a szívnek szakadni. Ilyen film például a Ments meg, Uram! (Duna, 21.00) Sean Penn egy halálra ítélt gyilkost és szexuális erőszaktevőt alakít, aki az ítélet végrehajtására várva egy apácát kér meg arra, hogy legyen a lelki gondozója. Az igaz történetet elmesélő filmet Tim Robbins rendezte, melyben akkori felesége, Susan Sarandon (a képen Sean Penn-el) Helen Prejean, az apáca megformálásáért Oscar-díjat kapott. Operatőr Roger Deakins, zene Bruce Springsteen és Tom Waits.

A Hacsi – A leghűségesebb barát (m2, 21.40) egy kiskutya és egy idős professzor furcsa kapcsolatának szívbemarkoló története – illetve, annak hollywoodi verziója. Nem láttam még ezt a filmet, a nem mindig megbízható Lasse Hallström rendezését, csak a japán eredetit, de annak fényében igen nehezen tudom elképzelni, hogy Richard Gerén ugyanúgy fogok zokogni, mint azon a végtelenül egyszerű, sallangmentes, igaz történeten… A kiskutya viszont biztosan cuki, mert nem lehet nem cuki.

Igen szép film Vándorút (m1, 23.20) is, amiben egy amerikai fiatalember, valahol a a Santiago de Compostellába vezető El Camino elején szerencsétlenség áldozata lesz. Az apja (Martin Sheen), egy menő orvos, azonnal odautazik, ahol a helyi rendőrfőnökkel való beszélgetés után elkezdi megérteni, miért választotta fia inkább a világcsavargást a biztosnak számító orvosi karrier helyett. Hirtelen döntéssel hóna alá csapja fia hamvait, felölti annak túrafelszerelését és egy szuszra végigjárja az utat. Érdekesség, hogy a filmet Martin Sheen normálisabb fia, Emilio Estevez rendezte. (Bővebben)

A múlton mereng Franco Zeffirelli önéletrajzi ihletésű Tea Mussolinivel (TV2, 23.35) című színes drámája is. Gazdag apja félrelépéséből született kis Franco egy Firenzében élő, tehetős, de meglehetősen sznob angolszász társaságban (Joan Plowright, Judi Dench, Maggie Smith, Cher, Lily Tomlin) nevelkedik, akik egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják az egyre nagyobb hatalmat szerző Duce életüket fenyegető rémét. Amikor a második világháború elején internálják az angolokat, majd az amerikaiakat is, már késő minden, ekkor már mindenki ellenség és mindenki besúgó.

Már a holnapról szól a Szigorúan ellenőrzött vonatok (m1, 01.25), Bohumil Hrabalés Jirí Menzel filmje, valamint Tapicska forgalmistáról, a helyes stemplizésről, az ejaculatio praecoxról és természetesen a precíz váltóállításról. Megkerülhetetlen és kihagyhatatlan klasszikus ez a mozi arról, hogy mi is ez a Közép-Európa, amibe születtünk…

Bár a halottak napja hivatalosan holnap lesz (a mai az összes üdvözült léleké, valamint az összes katolikus szenté, akik nem kaptak külön ünnepnapot), már a mai nap is az emlékezésé. A bakancslista (Viasat3, 18.55) azért inkább a könnyedebb részén ragadja meg a halál komor témáját, Morgan Freeman és Jack Nicholson pedig akkor is szórakoztató, ha éppen telefonkönyvet olvasnak fel, vagy éppen halálos beteget játszanak, mint e filmben is. (Bővebben)

A belga Felix Van Groeningen Alabama és Monroe (Cinemax, 20.10) című igen erős filmjében szintén komoly szerepet játszik a halál. A rendező kíméletlenül egyenes, őszinte, leplezetlenül mindent megmutató, naturalista szemlélete itt a szülői szeretet és a szülők a szerelemben és a tragédiában egymás iránt érzett bonyolult, összetett érzelmeinek megragadására irányul: két belga countryzenész lángoló szerelmének vagyunk tanúi, melynek gyümölcse – kislányuk – halálos betegségben szenved. (Bővebben)

Kádár János a huszadik századi magyar történelem meghatározó figurája volt. Legendák keringenek róla, a mai napig idézik mondásait, Korniss pedig még drámát is írt híres utolsó beszédéről, amit már szinte a sír széléről mondott el váratlanul a párt kongresszusán. De ki is volt Kádár valójában? Erre keresi a választ Muszatics Péter 2009-es Kádár (ATV, 20.40) című dokumentumfilmje.

Eközben James Bond egyik legbizarrabb történetében holttestekben csempészett gyémántok után kutat. A Gyémántok az örökkévalóságnak (Duna, 20.55) főszerepét ismét Sean Connery alakítja, igen morbid körülmények között.

Az ördög ügyvédjét (Viasat3, 21.00) természetesen Al Pacino miatt nézzük meg elsősorban, de adózzunk ezúttal állandó, zseniális és pótolhatatlan szinkronhangjának,Végvári Tamás emlékének is. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Végvári tolmácsolni tudta Pacino (és mások) óriási játékát, amellett, hogy ő maga is kitűnő színész volt. Egy kis ízelítő a filmből, hogyan beszél Végvári-Pacino (sátáni bölcsességgel) Istenről.

Hollywood egyik legkülönösebb figurája a minap a Grand Budapest Hotellal varázsoló Wes Anderson. Korábbi filmje, a szintén elbűvölő Holdfény királyság (m1, 21.30) olyan, mintha a Barátom, Bonca képzeletbeli második részét Peter Greenaway forgatta volna Hollywoodban, Steven Spielberg producerkedése alatt. (Bővebben)

Nem sokkal később azonban Maléna (Paramount Channel, 22.00) sétál végig ringó csípővel a szicíliai kisváros tengerparti sétányán, közben helybéli srácok, fiatal férfiak követik biciklin vagy fordulnak utána guvadó szemekkel, lógó nyelvvel, a kávézók teraszáról pedig idősebb urak füttyentenek fickósan (a képen Maléna, azaz Monica Bellucci). A filmet rendezte Giuseppe Tornatore, fényképezte Koltai Lajos, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerezte.