Ha valamikor, hát ma tényleg kézenfekvő a válasz, hogy semmit. Ki az, aki Szilveszterkor tévézik? Pedig sokan ülnek ilyenkor otthon, és ehhez nem is kell feltétlenül magányosnak, szegénynek, betegesen antiszociálisnak, emberkerülőnek vagy “savanyújóskának” lenniük. A szilveszteri bulizás például számomra sosem volt vonzó, és kifejezetten rühelltem, amikor boldog-boldogtalan borult a nyakamba, beazonosíthatatlanul penetráns hányás-, szesz-, fokhagyma- és acetonszagú lehelettel, hogy booouldoúhujjéveeebaaazmee. Kösz, nem. Soha nem fogom megérteni, miért gondolja azt bárki is, hogy amire nem volt elegendő az elmúlt 364 nap, azt be fogja tudni pótolni az utolsó napon… Ráadásul, kurva hideg is lesz ma éjszaka odakint.
Ennek ellenére, a tévéműsorok mégis úgy gondolják, hogy akik a tévé előtt maradtak ma estére, azok kétszámjegyű IQ-val rendelkező idióták, igénytelen agyhalottak és/vagy Sas József-rajongók… Bezzeg, míg Hofi élt! (Azt mindig megnézte az egész ország, még a legvadabb buli közepén is…)
A Moulin Rouge (HBO, 16.05) persze, a lehető legjobb felkészülés bármire is. Buz Luhrmann filmje duzzad a féktelen, pimasz, ám mégis elbűvölő energiáktól, s amikorEwan McGregor elkapja Nicole Kidmant a langyos párizsi éjszakában (lásd a képen), hátuk mögött azokkal a bizonyos háztetőkkel, fejük felett pedig még a Hold is mosolyog, sőt, Luciano Pavarotti képében még dalra is fakad! – na az valami frenetikus. Meg az egész, úgy ahogy van. Imádom. (Bővebben)
A többi ajánlat már estére szól. Luc Besson Az ötödik elem (Cool, 20.45) című filmjében is a love a message. A film, bár mesefilm és sci-fi, azért szintén igen szemtelen, franciásan lezser, olykor pökhendi és pimasz, amellett, hogy mindvégig eleget tesz Hollywood kívánalmainak is. Jelentkezzen, aki még nem látta! Jelentkezzen, aki még nem látta legalább negyvenszer! 🙂
Az Alul semmi (FOX, 22.20) című -sokat emlegetett- film bármennyire szórakoztató is, valójában komoly, húsba markoló, csontba vágó dolgokról szól. A főszereplő fószert (Robert Carlyle) kirúgják a gyárból, miközben munkahely sehol. Munkanélküliség, pénztelenség, kilátástalanság – helyett a haverokkal megdöbbentő tervet eszelnek ki: a helyi kocsmában kezdenek el chippendale-zni, pénzért. A rengő sörhasak, a kemény fizikai munkában meggyötört végtagok és egyéb hétköznapi férfibájak azonban nem várt sikert okoznak… Peter Cattaneo drámai komédiáját nem véletlenül jelölték egy rakás díjra (amiből sokat meg is nyert), hiszen az egyszerű, átlagos kisember hétköznapi hősiessége, a bajokon való felülemelkedés az egyik legnagyszerűbb toposz a filmművészetben. Üzenete példaértékű, hatása pedig katartikus.
A részegen dülöngélő himnuszéneklés keservét a V, mint vérbosszú (Viasat3, 23.25) című mozival bekkelhetjük ki, mely a (másféle jellegű forradalomban utazó) Mátrixot is jegyző Wachowski-testvérek műhelyéből került ki. “(A film) egyszerre kalandfilm, politikai thriller és antiutópia, amely a zsarnokságról, az elnyomásról, a média agymosásáról szól és azt vizsgálja, mi történik, ha egy diktatúrában az egyén a saját kezébe veszi a törvényt. “Ne kérdezz, ne kritizálj, ne is gondolkodj: a Párt mindent jobban tud” – üvölti a gonosz kancellár.” Ni. Másodikán este Opera.
Éjszakára pedig Vágy és vezeklés (Viasat3, 01.45) marad. A film rendezője, Joe Wrightérdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő.
CSAK JOBBAT KÍVÁNHATOK AZ ELKÖVETKEZENDŐKRE, MINT AMI EDDIG VOLT!