Hétfő, december 15.

A hétvégi, illetve korábbi filmek ismétlései mellett a nap híre, hogy végre elkezdi adni az HBO Aaron Sorkin remek sorozatának, a Híradósoknak harmadik (befejező) évadát (HBO, 21.00). (Az első évadról bővebben)

Egészen nézhető sorozatgyilkosos thriller az Életeken át (Cool, 21.10), D. J. Caruso műhelyéből, elhanyagolható logikai bakikkal. Angelina Jolie (a képen) egy ún. profilkészítőt játszik a filmben, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is manapság (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteniGena Rowlands,illetve akin annoBetty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

Mindig izgalmasak azok a filmek, melyek a második világháború történéseit, személyiségeit német szemszögből próbálják meg ábrázolni. Nikolaus Stein von KamienskiRommelről szóló dolgozata (film+2, 21.00) sajnos nem igazán izgalmas, ellenben igen vontatott film, melynek cselekménye ráadásul csupán Rommel utolsó, már Afrika utáni szereplésének boncolgatására korlátozódik (ami, persze, messze nem mondható eseménymentesnek…). Ebben viszont igen alapos, aprólékos, történelmileg hiteles is. Von Kamienski olvasatában Rommel egy klasszikus, hazájához és a hadsereghez lojális katona, erkölcsileg és etikailag úriember – és ugyanolyan áldozata Hitler őrültségének, mint a többi százmillió. Igényes, gazdag, bár kissé tévéfilmes hangulatú kivitel, közepes színészi teljesítmények (Ulrich Tukur Hitlere például egy vicc) – árnyalt, kiegyensúlyozott narráció.

Szintén háborús mozi Terrence Malick Az őrület határán (FEM3, 21.00) című darabja, mely azonban nem tudom, mennyire fog működni ezen a női csatornán tampon-, mosószer-, hüvelygomba- és dezodorreklámoktól szétszabdalva. Amúgy sem egyszerű falat, még a tapasztalt, cinikus, katonaviselt férfiaknak is embert próbáló bevetés a megtekintése… Bár a rendező filmjei rendszerint látványosak, ám mégsem könnyű nézni azokat az olykor már elviselhetetlenül, melankolikusan és terjengősen bölcselkedő modorosságuk miatt, miközben az így feldolgozott fontos, megkerülhetetlen témák miatt Malick mégis a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Ez alkalommal a háború természete lesz feltárva, hosszan, elmélázva, egy szakasznyi jól ismert sztárral telezsúfolt, fantasztikusan fényképezett tablóban.

Van aztán még Jimi Hendrix életéről egy általam ismeretlen film, a meglepetésszerűHendrix címmel (AMC, 23.10). Aki tudja, ki volt Jimi, az nyilván megnézi – vagy éppen azért hagyja ki. Passsz.