Mit nézzünk ma a tévében?

Könnyed hangulatban kezdjük az estét, hogy aztán a végére annál súlyosabb álmot hozzon szemünkre az éj. A Házasságszerzők (Story5, 19.05) nagymenő szenátorának munkamániás asszisztensét (Janeane Garofalo) egy kis ír falucskába szólítja hivatása és munkaadójának politikai marketing-tevékenysége, ahol azonban fesztivált tartanak, melynek során a helyi legényeknek kell feleséget vadászni maguknak…

Megmondom őszintén, előzetesen vajmi kevéssé hozott lázba egy olyan történet, amely arról szól, hogyan győzi meg Walt Disney (Tom Hanks) a Mary Poppins-lányregények írónőjét, P. L. Traverst (Emma Thompson – a képen Hanksszel), hogy adja oda neki a filmjogokat, tudva jól, hogy valahogyan sikerült neki, hiszen a Mary Poppins című film világsiker volt a hatvanas évek közepén, és a belőle készült musicalt sem lehet kiirtani a világ zenés színpadairól. Szerencsére, a kíváncsiságom még erősebb a rossz előérzetnél, mert a Banks úr megmentése (HBO, 20.00) kifejezetten szórakoztató film lett, amellett, hogy egy igen érdekes páros életrajz/portré is. (Bővebben)

Sajnos, Woody Allen, mire Rómába ért európai élményszerző körútján, úgy látszik, megunta az öreg kontinenst, legalábbis Rómáról már semmi különös nem jutott eszébe…Rómának szeretettel (m1, 20.25) című 2012-es filmje eléggé erőtlen, fáradt kis mozi lett. (Bővebben)

Az amúgy kitűnő Napok romjai (ATV, 20.40) című romantikus drámával kapcsolatban kétféle reakció merülhet fel: az egyik a “már megint?” A másik viszont a “de régen láttam!” A szögletes komornyik és egy szúrós komorna mérhetetlenül szomorú szerelmi történetében a múlt század elejének vidéki angol társadalmába nyerünk betekintést, méghozzá teljes keresztmetszetben, ahogyan jóval később a Downton Abbeyban már megszoktuk. Emma Thompson (ma ismét) és Anthony Hopkins viszont irtózatosan nagyot játszik James Ivory igen alapos mozijában.

A Vörös sarok című politikai thrillerben (Story4, 21.30) Richard Gere várja a pofonokat, ezúttal a kommunista Kínában (1997-et írunk még ekkor). Az őszes hajú amerikai jogász egy üzleti úton jár a távol-keleti országban, ahol egy kellemes éjszaka után holtan találják mellette azt a hölgyet, akivel az éjszakát töltötte. A vád ellene emberölés, amit Kínában halállal büntetnek… Na most, mit tehet egy idegen egy számára ismeretlen kultúrájú országban, a vele ellenséges bírósággal szemben? Sematikus, de azért még izgalmas filmre számítok.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, mint azt tudjuk. A román film díjakkal bőven elismert (egyik) új fenegyereke, Adrian Sitaru Legjobb szándék (m1, 00.30) című, kissé morbid humorú filmjében egy fiatal, lendületes, törekvő fiatalember veszi kezébe a dolgok -a román egészségügy- hosszú évek alatt bejáratódott, de ezalatt “el is macskásodott” menetét, mikor édesanyja szélütés okán kórházba kerül. (Bővebben)

Úgy tűnik, az m1 háza táján valami megbillenhetett. Talán valamiféle hatalomelméleti, népnevelő kurzusba kezd ma este, amikor műsorra tűzi a Corleone-család tündöklését és bukását feldolgozó, legendás maffia-saga első részét? A Keresztapa (m1, 21.45) természetesen jó film, de pont ma, pont ezen a csatornán? Ez akár üzenetértékű gesztus is lehet – vagy már tényleg ennyire ostobának nézik a nézőket, akik nem látják meg a szembetűnő párhuzamokat a film történései és a mai, magyar valóság között? Ráadásul, utána még dobnak is a tűzre, hiszen A belső kör (m1, 00.45) című francia krimidráma ugyanebben a témában kulminál: itt Jean Reno adja az ezúttal örmény keresztapát. A konfliktus itt az lesz, hogy a család legkisebb fia kiházasodna a családi bűnszövetkezetből, olyan márpedig nem lehetséges, mint azt látjuk jól…

Tarkónkon fegyver csöve, nyakunkon kard, még jó, hogyNyakunkon az élet (Story5, 19.05). Ez a kedves, felelőtlen, vidám film az ún. értékek nélküli, vagy elveszett, vagy X-generáció programfilmje, bibliája, enciklopédiája és egyben kritikája, így a kilencvenes évek elejének egyik komoly kultuszfilmje is. Wynona Ryder, a filmbéli tévés a filmben filmet forgat saját haverjairól, amolyan “független filmes” modorban, sallangoktól mentesen, elkapott őszinte jelenetekkel, spontán reakciókkal. Kisebb-nagyobb szerepekben láthatunk e filmben szinte mindenkit, aki ebből a generációból később lett valaki: Ben Stiller (ő rendezte is a filmet), Ethan Hawke, René Zellweger és még sokan mások.

Kiutat kínál minden krízisből az alkoholizmus, sajnos azonban legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy ez a kiút valójában zsákutca, amikor már koppanunk a végén…Majdnem kiváló film a Kényszerleszállás (TV2, 21.05), melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholgondokkal küzdő pilótát, aki… – lásd a film címét. (Bővebben)

Kevin Costner Waterworld – Vízivilága (Story4, 21.20) sokáig bitorolta az egyik legnagyobbat bukó hollywoodi szuperprodukció meglehetősen kétes dicsértékű címét: túl sokba került, viszont a közönség túl magasról tojt rá. Nem olyan vészes pedig a jó hosszú mű, sőt, én kifejezetten szeretem. A kifejezetten bátor ötleten alapuló kalandos mesefilm a (remélhetőleg soha be nem következő) harmadik világháború után játszódik, amikor már a Föld teljes egészét tenger borítja. Harc az ivóvízért folyik, Costner magányos, (tehát) magának való hajós, aki egy nap hajótörötteket vesz fel hajójára. Az új utasok iránt viszont a tenger kalózai is élénk érdeklődést mutatnak…

Danny Boyle 127 óra (SuperTV2, 21.30) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco (a képen) alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

A mai esti ajánlatban lesz realisztikus sci-fi, romanti-misztikus thriller, független komédia és magyar hippik.

Az Odd Thomas – A halottlátó (PRO4, 21.00) Dean R. Koontz sokak számára ismert regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

A vörös bolygó (Viasat3, 21.00) című, igen klausztro- és agórafób sci-fiben a betonarcúCarrie-Anne Mosst, az ekkoriban éppen józan Val Kilmert és a mindig kiváló Tom Sizemore-t láthatjuk. Ha nem kívánunk a filmtől a tudomány mai állása szerinti egzakt eredményeknek megfelelő hitelt, akkor azért egy korrekt, feszes és gondolatébresztő, nézhető film ez – bár lesz benne űrhajó, de lézerkardok, mesefigurák, és más efféle műfaji közhelyek viszont nem. (Bővebben)

A furcsa srácban (SuperTV2, 21.35) anyunak (Marisa Tomei) új pasija lesz (John C. Reilly), akit viszont a címbeli gyermek (Jonah Hill) nem igazán akar elfogadni – ez az alapszituáció, s ami ebből származik, az a filmben látható.

Akár újra aktuális lehet a napokban elhunyt Zsombolyai János generációs kultuszfilmje, A kenguru (Duna, 22.45), hiszen lesz új atomerőművünk, ahová majd sok-sok, szorgos tehergépkocsi fogja szállítani az építőanyagokat és mivel pénzünk sincs már, talán újra divatba jön az autóstopp is, ahogyan e filmben is látjuk. A barátságos nap alatt foltos farmerek táncolnak az út szélén, szerelmet mosolyognak a napraforgók és kamionfülkékben szökken szárba a barátság: újra az országúton levés fogja jelenteni újra a szabadságot. Nosztalgiát, igen nosztalgiát fúj a városba a radioaktív szél. (A képen Tarján Györgyi és Gálffi László a ZIL vezetőfülkéjében)

Gyorsan visszazökkentünk a mókuskerékbe, hiszen néhány napja még havaj volt, dizsi és napfény, persze, képletesen szólva, ma meg már benne vagyunk nyakig a lelketlen, gépies taposásban. Ti-pi-kus csütörtök.

Megnézhetjük például, ahogyan John  Malkovich “a nagy Buck Howardként” (a képen), valójában amolyan utazó hakni-ripacsként, bemutatja A tökéletlen trükköt (Story4, 21.30), Tom Hanks és fia, Colin, valamint Emily Blunt őszinte ámulatára… Nevek vannak, hogy aztán film van-e, az egy másik kérdés… (Jelentem, van: bővebben itt.)

Alternatíva egy Halálkanyar (SuperTV2, 21.35) lehet. Az izgalmas, üldözős sztoriban egy dörzsölt FBI-ügynök (Dennis Quaid) hajszol egy sorozatgyilkost, aki (vagy valaki más) elrabolta az ügynök kisfiát – eközben ott kotnyeleskedik egy buzgó kisvárosi seriff is (Danny Glover)… Pörgős, egészen jó kis thriller lesz ez. (Az esetleges félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy van Oliver Stone-nak is egy Halálkanyarra magyarított című filmje, ráadásul mindkét film 1997-ben készült… Az eredeti címük természetesen más.)

Ezenkívül még a játékos kedvű nézők csekkolhatják, hogy akkor most van rajta bugyi, vagy nincs rajta bugyi? (Elemi ösztön, Film Café, 22.00)

Eh.

Két thriller van mára, valamint két kukkantás egy szebb, jobb, nálunk sosemvolt világba.

(Itt van egy kis bibi, mert a Viasat3 honlapja szerint ma Az ember gyermekét adják 21.00-től – nem tudom, mi az igazság, mert az a honlap hagyott már egyszer bennem kétséget a frissességet illetően. Gondoltam szólok. És köszi, Marci!) Szerintem, a Mobil (Viasat3, 21.00) című thriller írója, Larry Cohen találta ki a mostanában kocsmákat díszelgő, amúgy igen modorosnak ható feliratot is, miszerint: No Wifi, Talk To Each Other! De ha nem, attól még az bizonyos, hogy komoly baja van a telefóniával, hiszen két filmjének is főszereplőjévé tette ezt az amúgy okos kommunikációs találmányt. A fülke című filmjében a régi, vonalas változatot pécézte ki magának, ám két évvel később már a mobiltelefon került érdeklődésének középpontjába. (Bővebben)

A késő esti Sziriana (RTL Klub, 23.50) egy sok szálon futó történet, mely az olajért folyó nagyhatalmi játszadozásokat óhajtja leleplezni, melyek alapjaiban tematizálják a világ mai folyását. sajnos, nincs e történetben semmi olyan újdonság, amit egy mai, összeesküvés-elméletekben közepesen jártas néző ne tudna, így marad George Clooney, Matt Damonés a többi sztár pontos, lezser, fesztelen játéka.

A Capote (FOX, 21.50) című film az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman (a képen) bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

A szögegyenes vidéki srác megkapja a katonai behívóját, aminek jó hazafiként engedelmeskedik is. Bevonulás előtt azonban megnézné még magának a nagyvárost, New Yorkot, ahol sosem járt életében. Várásnézését bohókás hippik zavarják össze, akik nem értik a srác szándékait, de a srác se őket – ennek ellenére, mégis igen jól érzi magát köztük. A kaland vége azonban szomorú lesz… De addig is, és utána is, legyen napfény, legyen béke, nem kell többé háború és éljen a szabadság, ezúttal csupán Milos Formanremekművében, a Hairben (Duna, 22.10).

Először A belső ember (Viasat3, 21.00) kelt zavart az erőtérben. A teljesen korrekt, szórakoztató és helyenként igen izgalmas bankrablós-túszejtéses szajréfilmet Spike Lee rendezte, nem kicsi csavarral a végén. Főbb szerepekben Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens látható. (Bővebben)

A régimódi francia kalandkomédiák kedvelőihez szól a műfaj nagy öregjének, Philippe de Brocának 1983-as Férjem Afrikában (Duna, 21.10) című munkája, melyben a férjPhilippe Noiret, s ha férj van, akkor feleségnek is kell lenni, aki pedig Catherine Deneuve lesz, minden bizonnyal. Afrika nyilván Afrika.

James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma A mélység titka (SuperTV2, 21.35) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizáció vs. ember (Avatar), de az igazi vicc az, hogy ez jobb film azoknál, mert még mértéktartó és arányos.

A Blekinge utcai banda című dán krimisorozatról (első és második epizód: Duna, 23.10) még mindig nem tudok többet, mint amennyit az ismertetője az orromra köt – az viszont igen jól hangzik. Ad egy, dán és krimi, főszerepben Ulrich Thomsen (a képen). Ezen csak egy picit árnyal az a tény, hogy miért nem hallottunk eddig erről a 2009-ben készült szériáról? Ad kettő, érdekes a témája. A címszereplő banda valóban létezett 1975 és 1988 között Koppenhágában. A sorozat ugyan kitalált sztorit mesél el, fiktív szereplőkkel, aminek, akiknek a valósággal való hasonlatossága kizárólag a véletlen műve, ugye, azonban az igazi Blekinge utcai banda is ilyen szélsőbalos aktivistákból állt, akik bankrablásokból, egyéb illegális tevékenységekből szereztek pénzt, hogy azzal támogassák a Palesztin Népi Felszabadítási Front (mondjuk most azt) harcát Izrael és az USA ellen. A valóságban senkit nem kaptak el közülük, itt, a sorozatban azonban a Thomsen által alakított rendőrnyomozó éppen ezt szeretné elkerülni… Hmmm?

Ma már beugrik a majom a vízbe, hiszen némi csúszással elkezdődik a 2015-ös év. Szembesülünk azzal, hogy mi van a munkahelyünkön, van-e egyáltalán még munkahelyünk, mi van az iskolában, van-e egyáltalán még iskolánk, befizettük-e az útdíjat, mennyivel lett drágább a babaszappany, hogy mennyivel lett több a fizetési papírunkon a kereset és mennyivel lett kevesebb ebből a zsebünkben… Hajrá, ország, hajrá.

Este aztán jöhet a sör okozta megnyugvás, a tévé… Ma például betekintést nyerhetünk Benjamin Button különös életébe (RTL Klub, 21.05). A címbéli pasas egy tök átlagos, középszerű ürge, pont olyan, mint amilyenek mi is vagyunk. Ami érdekessé teheti mégis ezt a pacákot, az az, hogy történetét a thriller műfajának megújítója, David Fincher rendezte, aki ezúttal F.Scott Fitzgeraldhoz, a nagy amerikai íróhoz nyúl vissza ez alkalommal (aki Benjamin Button életét eredetileg megírta). Rengeteg jelölés a filmnek, benne rengeteg sztár (a képen egy közülük, no ki az?), rengeteg idő, rengeteg, rengeteg szentimentalizmus. (Bővebben)

Alternatíva a Szükségállapot (film+, 21.00), mely minden bugyuta fordulata, hiteltelen, sőt, már-már ciki karaktere (Bruce Willis egyenesen Arany Málnát érdemelt, de az amúgy ritkán hibázó Annette Bening is legfeljebb csak Sharon Stone-klónként pislákol csak…) ellenére (bár Denzel Washington természetesen, ezúttal sem tud rossz lenni) mégis kifejezetten érdekes film, főleg így sok évvel 9/11 után. Arab terroristák támadják meg New Yorkot… Lidérces, szinte váteszi látomások 1998-ból (!), a későbbi, valóságos jövő borzalmairól…

A Hópárduc talpra áll (Duna, 21.15) című dokumentum-portréfilm Erőss Zsoltot mutatja be, aki először fél lábát, majd egész életét áldozta fel életcéljának, a Nagy Hegy meghódításának.

Később Jack Nicholsont nézhetjük meg farkasemberként, a Farkas (SuperTV2, 21.35) című Mike Nichols-filmben, mely annak idején azzal keltett feltűnést, hogy eléggé illúziót keltően sikerült Jacket átváltoztatni benne farkassá. (Ma már nem biztos, hogy így fogjuk látni, de Jack azért mindig Jack.)

Húzom, húzom azt a derékszíjat, de még mindig elég jó a felhozatal. Roland Emmerichfilmje, az Anonymus (ATV, 20.40) például látványos film, ahogy tőle megszokhattuk, ezúttal azonban nem idéz elő semmilyen világvégét, viszont épít, mégpedig Shakespeare világát – méghozzá igen alaposan. A történet amúgy azt a kérdést járja körül, hogy valójában ki írhatta az általában Shakespeare-nak tulajdonított híres műveket? (Bővebben)

Az utóbbi évtized egyik legfigyelemreméltóbb műfaji kísérlete volt a fiatal, dél-afrikai Neill Blomkamp District 9 (AXN, 21.00) című filmje, mely ügyesen keverte a sci-fi műfaji elemeit a társadalmi problémákat megvilágítani szándékozó dokumentarista hatásokkal és az egyes szám, első személyben lövöldözős számítógépes-játékokkal. (Bővebben) A film színhelye egy valódi, földi pokol: Jo’burg, vagyis Johannesburg, Dél-Afrika legnagyobb városa. Érdemes e film előtt/után megnézni ezt a dokumentumfilmet is, mely bemutatja e város valódi lakóinak valódi problémáit, életét és így igen érdekes lesz ennek fényében értelmezni Blomkamp látomását… (AStayin’ Alive in Jo’burgról bővebben itt.)

A 2008-as gazdasági válság, melynek tetőpontja a neves Lehman-bankház csődje volt, illetve annak vélt/valós körülményei, okai és okozatai azóta is összeesküvés-elméletek termékeny táptalajául szolgálnak bárhol a világon, ahol nem úgy szalad a szekér, nem azok ülnek rajta, ahogy és akiknek kéne. A Válság a Wall Streeten (Cinemax, 21.00) mindennek egyik lehetséges (hihető, hiteles) olvasata. A valós, ma is élő személyiségeket, bankszakembereket és -kontárokat hírneves színészek alakítják, a történetet pedig Curtis Hanson rendezte.

A ma esti Kiképzés (Viasat6, 22.00) viszont egy kőkemény zsarufilm lesz, a realistánál is naturalistább megközelítésben, ha szabad ilyen marhaságot mondani. Denzel Washington adja itt rutinos drognyomozót, aki egy zöldfülűt (Ethan Hawke) kap társnak, hogy bevezesse a tutiba. Oscart kapott ezért az alakításért Washington, mégpedig megérdemelten, de a film maga is igen jó darab a műfajában, érdemes megnézni.

Zack Snyder Watchmen: Az őrzők (SuperTV2, 22.40) című 2009-es mozija is remekmű a maga nemében, egy popkulturális panteon – meg is osztotta a rajongókat annak idején. A film cselekményéről tényleg elég annyi, hogy éppen annyira banális, mint amennyire banális az összes többi, hasonló képregény-film, azonban apróbb momentumokban már rengeteg kis finom érdekességet is felfedezhet az ilyesmire vevő néző. Tele van a film például a huszadik század második felében kavargó kulturális irányzatokra és divathullámokra, jellemző társadalmi változásokra, a filozófiára, de akár a közelmúlt történelmére való finom utalásokkal is, mely utóbbiak a film alapjául szolgáló képregények esetében még karcos aktuálpolitikai vonatkozással is bírtak: a kulcsszereplő plazmalényt (vagy mit), Manhattan doktort maga Nixon elnök bízza meg, hogy vívja meg a hidegháború döntő ütközetét Brezsnyevvel. Tehát nem amolyan fiktív mesefigurákról beszélünk, Magnetóról, meg Dr. No-ról, hanem Nixonról és Brezsnyevről. Mögöttük sorakozik aztán Kissinger, sőt Larry King is, további erős kapcsokként a mesevilágból a valóság felé. Jellemző sajátossága aztán ennek a sztorinak, hogy teljes egészében áthatja valami furcsa, melankolikus érzés. A szuperhősök már köztünk élnek, van belőlük jónéhány, senki nem lepődik meg már azon, ha valamelyik éppen a dolgát teszi, miközben munkába, bevásárolni megyünk. Nem is imádjuk már úgy a hősöket, akik ráadásul már nem is egyértelműen jók, egyre többször, egyre jobban botlanak meg a csökkenő sikerük feldolgozása közepette. Egy letűnt világ, letűnt celebjei ők, akik ugyanúgy harcolnak az életben maradásért, mint bárki ezen a világon. Eközben azért, még ha második szándékkal is, de lazán megmentik a világot, hiszen ez a dolguk, de “a nagy fűrészelés közben azért bőven hullik a forgács is”. Egészen különleges hatást ér el Snyder a remekül válogatott kísérőzenékkel, Bob Dylan üt, rögtön az elején, Jimi Hendrix All Along The Watchtowerjekatartikus erejű, Philip Glass Koyaanisqatsijának (ami ugye, maga is filmzene) újraértelmezése pedig kifejezetten apokaliptikus (amellett, hogy szimpatikusan pimasz pofátlanság). A film látványvilága pazar, de ez ma már alapkövetelmény egy olyan alapvetően látványfilmtől, mint ez is.

A Millió dolláros bébi (ATV, 22.55) viszont már egy igazi, pacekba’ küldött, nagy-nagy Oscar-szivacs (Legjobb film, rendező, női alakítás és férfi mellékszereplő). Clint Eastwood mára megkeseredett, savanyú öreg bokszedzőt alakít az általa rendezettfilmben, akit minden ellenkezése dacára, egy tehetséges fiatal lány (Hilary Swank) mégis újra a csatasorba állít. Megrendítő film, igazi sportdráma.

És a végére a legkeményebb. A mexikói Alejandro González Inárritu fájdalmasanbiutiful Biutiful (m1, 23.00) című filmje a halálról szól, Javier Bardem (a képen) obligát alakításával. El is leszünk vele egy darabig… (Bővebben)

Lesz néhány jó film ma is, többségükben azonban napokban (akár többször is) ellőtt adások ismétlései. Nézzük, mi az ami nem került mostanában műsorba?

A komornyik (Cinemax, 20.00) például egyenesen premiernek tűnik. A mintegy 60 évet átölelő történet a fehér Ház legismertebb komornyikjának, a fekete Cecil Gaines-nek életét meséli el (a fiktív karakter történetét valóságos figura, Eugene Allen személye és élete inspirálta), és ezen keresztül az amerikai feketék társadalmi fejlődését mutatja be a harmincas évek gyapotföldjein való robottól a mai legfelsőbb szintekig. Forest Whitaker (a képen) zseniális a címszerepben. (Bővebben)

A továbbiakban is nehéz sorsból induló fényes karriertörténeteket nézhetünk. Bruce Lee, a legendás kungfu-filmsztár tragikusan rövid életéről szól A Sárkány – Bruce Lee élete(Viasat3, 21.00) című igen jó kis film. A legendás harcművészt és filmsztárt Jason Scott Lee kelti életre, méghozzá igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

Ha azt hisszük, hogy befektetéseink a lehető legjobb kezekben, a legbiztonságosabb helyen vannak, akkor ki ne hagyjuk a Wall Street farkasa (TV2, 22.00) című (szintén dermesztően valóságos) karriertörténetet, feltéve, ha nem akarjuk, hogy a fal adja a másikat. Ha rajongói vagyunk Leonardo DiCapriónak, akkor is ez legyen a mai filmünk, de akkor is, ha az élet netovábbját méretes kokainhalmok, méregdrága öltönyök és luxusautók, valamint kurvák tucatjai jelentik. Én viszont kihagyom ezt az élményt: bővebben.

A nap legérdekesebb filmje, a Lourdes (m1, 00.20), ezúttal is nézhetetlen időpontban kerül adásba. A címbeli, dél-franciaországi kisváros az egyik leglátogatottabb katolikus zarándokhely. Hívők és betegek milliói érkeznek ide évről évre csodás gyógyulásért imádkozni, abban a reményben, hogy innen már egészségesen térhetnek haza. A film kerekesszékben élő főhősnője csupán kirándulni szeretne és néhány napra kiszakadni az egyedüllétből… A filmet író-rendező Jessica Hausner tiszta hittel, de legalábbis várakozással szemléli a hősével bekövetkező csodát, ám ez nem tartja vissza attól, hogy finom humorral, a visszásságokat éles szemmel észrevéve jól elironizálgasson a lourdes-i csoda-bizniszen. (Bővebben)

A Gyilkos mezők (RTL Klub, 0.35) annak idején, 1984-ben, komoly feltűnést keltett témájával, mely először adott hangot (mozifilmben) a kambodzsai Vörös Khmerek által elkövetett kegyetlenkedésekről, népirtásról. A történet egy nyugati újságíró, valaminthelyi tolmácsa hősies, áldozatos munkáját mutatja be, Mike Oldfield zenei aláfestésével. Roland Joffé filmjét 7 Oscarra jelölték, melyből 3-at (legjobb férfi mellékszereplő, legjobb operatőr, legjobb vágás) meg is nyert.

Nagy lazázással indul az új év, használjuk is ki ezt, mert ami utána jön, abban nem lesz sok öröm. A mai és még két nap…

Habkönnyű, ám ennek ellenére mégis igen szórakoztató popcorn-mozi a Scott Pilgrim a világ ellen (SuperTV2, 19.15). A filmben üdítő frissességgel és pergő ritmusban keverednek a legkülönbözőbb pop-kulturális műfajok, például a képregények, a videojátékok és a rockzenei klipek jellemző stílusjegyei, egy alapvetően teljesen szokványos tinédzser love story keretében. (Bővebben)

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők (HBO, 19.25) című független dramedyjében azonban a maga természetességében hozta ezt a lehetetlennek tűnő kötéltáncot. Nézzük meg, ha van HBO-előfizetésünk! (Bővebben)

Az Észak-Északnyugat (AMC, 19.40) a Szédülés vagy a Psycho felől nézve meglehetősen rendhagyó alkotásnak tűnhet Alfred Hitchcock életművében, pedig pont olyan ez a film is, csak éppen másképpen. (Bővebben)

Aztán van ilyen, hogy Távol Afrikától (Story4, 20.20). Meryl Streep és Robert Redford, rendezte Sidney Pollack, ért 5 Oscart meg egy csomó egyebet – ha valaki még nem látta volna elégszer… 🙂

A jelenlegi Dalai Láma tanul nyugati dolgokat a Hét év Tibetben (FEM3, 21.10) című, megtörtént eseményeket elmesélő filmben. A második világháború előestéjén Heinrich Harrer (Brad Pitt) osztrák hegymászó a Himalája egyik legmagasabb csúcsának meghódítására indul, a háború azonban keresztülhúzza számítását. Kalandos körülmények között a tibeti szent városba, Llhászába, az ottani buddhista közösségbe kerül, amely befogadja. Sőt, az ifjú Dalai Láma kifejezett érdeklődéssel fordul az idegen felé. Barátságukról mesél ez a szép, de szintén nem először látható film, lélegzetelállítóan szép tájakkal, bölcs és vicces benyögésekkel.

A képen látható Életrevalók (Duna, 21.50) megtekintése viszont akármennyi alkalommal ajánlható, sőt kifejezetten: KÖTELEZŐ! (Bővebben)

Paul Thomas Anderson gigantikus méretű (188 perces) tablója, a Magnólia (HBO, 22.30) Amerika, vagyis pontosabban az USA társadalmi portréja az ezredfordulón. Brutális szereposztás, briliáns dramaturgia egy tévében ritkán látható filmben.