Szerda, március 4.

Dr. Csont, CSI, Mentalista, Columbo, Gyilkos elmék, Mentalista, CSI, NCIS, és a többi… helyett, mondjuk ezúttal a Doc Hollywood (RTL II, 19.00). Ebben az 1991-es romantikus komédiában a mára már súlyos Parkinson-kórban szenvedő kitűnő komikust,Michael J. Foxot láthatjuk -még egészségesen- friss diplomás orvosként, aki nagymenő Beverly Hills-i plasztikai sebész szeretne lenni, akinek fél Hollywood köszönheti majd sosem öregedő arcát, illetve mindig feszes idomait. Útban Los Angeles felé azonban óvatlanul közúti balesetet okoz, aminek köszönhetően egy isten háta mögötti városkában kell letöltenie egy bizonyos időt körzeti orvosként, közmunkában (abban rothadó Amerikában a közmunka bíró által kiszabható büntetés? Hát hogy?), azonban olyan jól végzi dolgát, hogy a derék, bumfordi, ám barátságos helybéliek nem szeretnék elengedni… Miért éppen Arkansas (vagy éppen Alabama)?

Utána a Szemfényvesztők (film+, 20.50) című bűbájos szajréfilm jön, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire fogékonyaknak. (Bővebben)

Lesz Megint 48 óra (Viasat3, 21.00) is, a tegnapi stábbal: Nick Nolte-val és Eddie Murphyvel.

A késő esti Alul semmi (FOX, 22.40) című -sokat emlegetett- film bármennyire szórakoztató is, valójában komoly, húsba markoló, csontba vágó dolgokról szól. A főszereplő fószert (Robert Carlyle) kirúgják a gyárból, miközben munkahely sehol. Munkanélküliség, pénztelenség, kilátástalanság – helyett a haverokkal megdöbbentő tervet eszelnek ki: a helyi kocsmában kezdenek el chippendale-zni, pénzért (a képen éppen a műsort próbálják). A szolid sörhasak, a kemény fizikai munkában meggyötört végtagok és egyéb hétköznapi férfibájak azonban nem várt sikert okoznak… Peter Cattaneodrámai komédiáját nem véletlenül jelölték egy rakás díjra (amiből sokat meg is nyert), hiszen az egyszerű, átlagos kisember hétköznapi hősiessége, a bajokon való felülemelkedés az egyik legnagyszerűbb toposz a filmművészetben. Üzenete példaértékű, hatása pedig katartikus.