Vasárnap, március 15.

Miután talpra ugrottunk, mert hítt a haza, és végül szerencsésen megúsztuk a mai napot, immár újra otthon megnézhetjük, mivel ünnepeljünk otthon. Na, az m1-en már biztosan nem találunk semmit, hiszen a csatorna mától a kormány hivatalos szócsövévé lép elő, hogy non stop örömhírműsorokat sugározzon Orbán Viktor és a magyar emberek újabb és újabb hőstetteiről, hanem mondjuk az első számú magyar közmédiává előlépett Duna tévén, ahol is elindul az utóbbi évek egyik legnagyobb felhajtással, igen sok (köz)pénzből és a magyar színésztársadalom színe-virágának részvételével forgatott Kossuthkifli (Duna, 20.55) című tévésorozat, melynek írója a Magyar Nemzet főmunkatársa (lehet, hogy ma már nem az, de ez ebből a szempontból lényegtelen információ…), Fehér Béla, rendezőjeRudolf Péter, szereplői – őket már mondtam. Azt mondja a reklám: “A XIX. századi vadromantikus road movie hihetetlen kalandokkal, csodákkal, meneküléssel, összeesküvéssel, üldözéssel, robbanással, gyilkosságokkal, mindent elsöprő szerelemmel, holt lelkekkel, tündérekkel, kísértetekkel, besúgó jelentésekkel röpködő galambokkal, áruló temetkezési vállalkozókkal és hazafias darvadozással idézi az 1848/49-es szabadságharc idejét.” (A képen az eredeti Kossuth-kifli)

Ha sikerrel buzdultunk fel a régi szép idők szép emlékén, rögtön ezen élmény után tolhatjuk A Hídembert (Duna, 21.50) is, ami szintén e mostan regnáló kurzus számlájára írható, igen drága, igen ilyen meg olyan filmalkotás, szintén a magyar színésztársadalom nagy részének közreműködésével. Gróf Széchenyi megőrülésének történetét, merthogy erről lészen szó, ugyebár, Bereményi Géza rendezte és írta is. (Messze nem ez a film a főműve, maradjunk ennyiben.)

No, de vissza a rendes kerékvágásba. A Tintaszív (Cool, 19.00) például egy tipikus hollywoodi mesefilm, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.

A felnőttek azonban inkább nézzék A vasmacska kölykei (RTL II, 19.00) című ’87-es filmet, melynek egyik érdekessége, azon kívül, hogy rendkívül szórakoztató, hogy a két főszerepet játszó (amúgy részben magyar származású) Goldie Hawn és (a nem magyar származású) Kurt Russell a valóságban is Hollywood egyik kedvenc sztárpárosát alkották ebben az időben. Hawn itt egy kőgazdag hisztérika, aki felfogadja a lumberszexuális (faragatlan, kockás inges, macsó) asztalosként dolgozó Russellt, hogy építsen a jachtjára gardróbot. A jachtfedélzet azonban olykor igen csúszós, ahol senki sincs biztonságban…

Izgalmas filmnek jöhet például a Non-stop (RTL Klub, 19.50) című akcióthriller, melybenLiam Neeson egy amolyan repülőgépeken szolgálatot teljesítő rendőrmarsallt alakít. A sztori annyi, hogy egyik alkalommal furcsa SMS-t kap, hogy utaljanak egy bizonyos bankszámlára ennyi meg ennyi pénzt, kölönben húsz percenként meghal valaki. New York és London között igen sok húsz perc adódik, azonban a fenyegetést senki nem veszi komolyan, a rendőrmarsallon kívül, mígnem eltelik az elő húsz perc és egy utas meghal.

Luc Besson Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz (FEM3, 21.00) című nagyszabású filmje valójában szerelmi vallomás akkori kedveséhez, Milla Jovovichhoz, merthogy, és nem csak az ún. “rossznyelvek” szerint, a bájos színésznő színészi eszköztára bizony elégtelennek bizonyult ehhez az emblematikus, nagy szerephez. Én nagyon régen láttam, és nem nagyon emlékszem már e filmre, csak arra, hogy jó hosszú volt és azért eléggé látványos, úgyhogy… Ha lesz kedvem hozzá, újranézem és reflektálok.

Az Ellenséges terület (PRO4, 21.00) ezúttal valahol a polgárháború sújtotta ex-Jugoszláviában van, ahová egy felderítő repülés során lezuhan az amerikai haderő egyik gépe. Az egyik pilótát a szerb csetnikek egyből kivégzik, míg a másiknak (Owen Wilson) sikerül elbújnia. Kimenekítéséről azonban szó sem lehet, csakis magára van utalva. Ahogy ennyiből is látszik, ez egy háborús akciófilm – de azért a nézhető fajtából.

A félig tele-félig üres pohár tipikus esete a Ki nevel a végén? (Viasat3, 21.05) Vagy Jack Nicholson süllyedt le Adam Sandler ótvargagyi, kakipuki szintjére, vagy Jack emelte fel magához Ádit. Mondjuk azt ezúttal, hogy félig tele van az a pohár, hiszen e film is még bőven a nézhető vígjátékok sorában van. Nicholson tolja ezerrel, ahogy szokta ebben a műfajban, Sandler pedig séróból asszisztál hozzá. Amúgy a megöntözött öntöző, illetve, amikor a fagyi visszanyal klasszikus sémáinak egyfajta variációját látjuk ismét e műben: amikor az orvos talán betegebb, mint a betege. Indulatkezelés, mint napjaink egyik fő civilizációs mifenéje. (Bővebben)

Az Ovizsarut (Story4, 21.30) viszont tényleg csak azért mondom, mert én “szeretem a mozit”, ráadásul a főszereplő itt Andy Vajna haverja, Arnold Schwarzenegger. Hátha így, ha benyalok tövig, lesz nekem is jó állásom…

Tényleg szeretem viszont a Tango és Cash (film+, 21.30) című régimódi, de igen jó ritmusú, közepesen vicces, zsarupartneres pikkpakk (és piffpuff) akciókrimit Sylvester Stallonéval és Kurt Russellal, még ’89-ből.

Kardozós-romantikus alternatíva lehet a mozikban ótvarosan nagyot bukott Trisztán és Izolda (ATV, 21.30). A például Wagner operájából ismert ógermán monda tisztességes feldolgozása ez a film, szolid porfellegekkel, köddel és visszafogott csinnadrattával. Egy korrekt romantikus kalandfilm, ennyi, se több, se kevesebb… (Bővebben)

Késő estére, mondjuk Django elszabadul (Digi Film, 22.50), feltéve, ha van ilyen szolgáltatónk, vagy előfizetésünk. Quentin Tarantino “para-westernje” a rabszolgatartó déli környezetben játszódik, Christoph Waltz-al, Jamie Foxx-szal és Leonardo di Caprióval a főbb szerepekben, ugyebár. (Bővebben)