Hétfő, március 30.

Remek filmek tehetik érdekessé és/vagy izgalmassá és/vagy szórakoztatóvá e kellemes kora tavaszi nap estéjét. Ismét a műsoron például A nagy kékség (FEM3, 21.00). A nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek elejének nagy-nagy kultuszfilmje volt ez, elsősorban emiatt kezdtük emlegetni Luc Bessont, részben e film kapcsán kellett beszélnünk valamiféle új francia új hullámról, holott a film tulajdonképpen nics másról szó, mint egy sportfilmről, melyben két rivális sportbúvár küzd egymással és az elemekkel az oxigénpalack nélküli szabadmerülés világcsúcsáért. A feneketlen mélység hívogató szavának dekadens romantikája, valamint a rivális búvárokat megjelentő két színész (Jean-Marc Barr és Jean Reno) emblematikus teljesítménye, a mediterrán környezet ma is hat, Besson pedig szépen rajzolja meg a küzdelem emberi vonatkozásait is.

Sidney Lumet Hálózat (AMC, 21.00) című filmje, bár 1976-ban készült, mégis mindeddig az egyik legmélyebb, legsötétebb szatírája a kereskedelmi televíziózásnak. Egy tévésztár, miután megtudja, hogy csökkenő nézettsége miatt ki fogják rúgni a csatornától, elhatározza, hogy élő adásban követ el öngyilkosságot. Sok Oscar-t nyert ez a film, az egyiket például Peter Finch kapta a főszerepben nyújtott brutális erejű alakításáért. (Bővebben)

Shia LaBeouf igen komolynak tűnő bekattanásáért (vagy meghökkentő művészi projektjéért?) részben a korábban igen vicces Heineken-reklámokat is készítő angolFrederik Bond tehető felelőssé, hiszen első nagyjátékfilmje, az érthetetlen okokból Halálos szerelemre (Cool, 21.10) magyarított című Charlie Countryman szükségszerű halála/The Necessary Death of Charlie Countryman tulajdonképpen egy LSD-(bad)trip Bukarest izgalmas városában, amit viszont a főszerepet alakító LaBeouf (a képen) a szó szoros értelmében vett komolyan, illetve magára/magába. (Bővebben)

A Mindhalálig zene (All That Jazz) (Cinemax, 21.15) az egyik ‘A’ film, amit valaha láttam. E filmben Bob Fosse, a musicalfilmek utolérhetetlen királya a szórakoztatóipar művészének kifejező, összegző erejű, ám részletgazdag portréját alkotta meg -önéletrajzi ihletettséggel- a láncdohányos, pirulákon pörgő koreográfus figurájával, melyben Roy Scheider remekel. Ha eddig azt hitted, hogy a musical az valami nyálas, rózsaszín fos, akkor ezután tudni fogod, hogy mekkora tévedésben éltél eddig. Sajnos, nincs Cinemaxom.

Cinematographers (D1 TV, 22.25). Ez egy magyar kisfilm-összeállítás, fogalmam sincs, milyen filmekből. Ha szeretünk novellákat olvasgatni, akkor szeretünk kisfilmeket is nézni – így nézzünk bele ebbe is, hátha. Ha nem jön be, akkor nem én szóltam. 🙂

Késő este, a Desperadoban (film+, 22.40) Antonio Banderas, a búsképű, titokzatos vándormuzsikus lő halomra mindenkit viccesen balettozva, így nyerve el a szépséges Salma Hayek kacsóját.