A délutánt a francia kulináriában való ejtőzéssel tölthetjük (ha már böjt van, legalább…).Én, a séf (m1, 14.30), vagyis a Jean Reno által alakított pasas avatott reprezentánsa a méltán híres (nem francia “barbárok” szerint alaposan túlértékelt) francia konyhaművészetnek, akire egy nap alatt szakad rá a teljes szakramentum: a kamaszodó lánya, valamint egy igencsak tehetséges ifjú szakács, aki -horribile dictu!- a reformkonyha híve… Utána egy kis Büszkeség és balítélet, the real one, Colin Firth-szel, majd vissza Párizsba, ahol az Elnöki Palotában forradalom zajlik: a palota dölyfös, ám vitathatatlan főszakácsát egy vidéki fogadósnéra cserélnek, mivel az elnök egyszerűbb, vidéki, rusztikus konyhára vágyik, a kifinomult művészet helyett. Mi, porba fingó magyarok meg csak ámulunk, hogy az Ízek palotája (m1, 17.50) “paraszti” menüje is olyan vastagon keni a szarvasgombás libamájpástétomot, mint Ilus néni nálunk, falun a zsíros deszkát. (Bővebben)
Krimi is, kémfilm is a Red (Cool, 19.00) című akció-vígjáték, melyben idősödő, már visszavonult, békésen éldegélő szuperügynökök (Hellen Mirren, John Malkovich, Morgan Freeman és Bruce Willis) kerülnek veszélybe, éppen tudásuk miatt. És éppen tudásuk fogja őket megmenteni… Szerintem egészen vicces.
Amúgy, itt a tavasz. Mondjuk, eddig nem is nagyon volt tél, tehát Punxsutawney Phil ezúttal rosszul teljesít… Az Idétlen időkig (SuperTV2, 19.30) idétlen címe ellenére egy igen komoly vígjáték, melyben a nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray – a képen Phillel) megkapja élete leckéjét; azonban mint ahogy talán Salamon Béla is mondotta: Viccelni is csak komolyan szabad. Nettó őrület.
Robert Redford rendezői pályafutásának egyik veretes, masszív darabja A cinkos (Galaxy, 19.50) című politikatörténeti dráma, mely Abraham Lincolnelnök meggyilkolását követő szégyenletes koncepciós per történetét meséli el a kitartó érdeklődőknek.
Holnapután (RTL Klub, 19.55) hideg lesz. NAGYON hideg lesz.
A következő mai film, A király összes embere (ATV, 20.40) tulajdonképpen “scifi”, hiszen egy becsületes politikusról szól a történet, ami így önmagában, a valóság hímes mezején bandukolva, tényleg nem több egy szép oximoronnál. A viccet félretéve, Willie Stark karaktere valóban élt, s bár karrierje és figurája eléggé “dramatizáltan jelenik meg”, ám a történet mégis a valóságban gyökerezik, minden benne megmutatkozó, emberi gyengeséggel egyetemben. A film amúgy remake. Sean Penn is remek Stark szerepében (bár most is nyomja fullba’), de elképesztő a mellékes karaktereket alakító színészek névsora is, Kate Winslettől Sir Anthony Hopkinsig. Kissé idealista megközelítésű, ám mindenképpen tanulságos film ez – manapság pedig főleg az.
Maya, a tíz éves kislány, egy iskolai szexuális felvilágosító óra hatására, meredek kérdést szegez éppen válófélben lévő apjának: “Papa! Akkor te is beledöfted merev péniszedet az anyuba, és így lettem én?!” Egy ilyen kérdésre rendes esetben piruló hebegés-habogás lenne a válasz, mivel azonban a Mindenképpen, talán (TV2, 20.50) címet viselő romantikus filmvígjátékban vagyunk, és a papa amúgy egy reklámcég szövegírója, a válasz hosszabb lesz: maga a film. Will Hayes (Ryan Reynolds) is pirul kicsit, de utána rögtön zseniálisan kivágja magát a meglehetősen kényelmetlen helyzetből. Megegyezik kíváncsi lánykájával, hogy elmeséli élete történetét, az összes kacskaringóval, de úgy, hogy a neveket megváltoztatja, és a kislánynak magának kell rájönnie, ki lesz az ő mamája végül is. (Bővebben)
Az X-aktákat lezárták, ám A filmben (FOX, 21.00) Mulder ügynök (David Duchovny) még mindig nyomoz, ezúttal elválaszthatatlan társa, Scully (Gillian Anderson) után, aki nyomtalanul eltűnt.
Sokszor láttuk már, így legfeljebb a ma született bárányoknak újdonság, amikor A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső (film+, 21.05) című erősen gájricsis Guy Ritchie-filmben négy lúzer azt a hülye ötletet találja ki, hogy az egyik bűnszövetkezet felé megadandó tartozásukat kiegyenlítendő, kirabolják a másik, még nagyobb bűnszövetkezetet. Az így létrejött óriási kavarodásban aztán, a Ritchie-filmektől megszokott vizuális poénok mellett, pergő, általában meghökkentően trágár, de mégis szellemes dialógok, állandó szerepcserék, eltévesztett leszámolások után minden a helyére kerül – és minden marad a régiben.
Lone Scherfig első hollywoodi bérmunkájába, a romantikus komédiának kifejezetten érdekes Egy nap (Story4, 21.25) egyetlen nap, július 15-e, pontosabban, július 15-ék története. 1988 eme nyári napján jött össze a két szerelmes (Anne Hathaway és Jim Sturgess), és az ő sorsukat követjük nyomon az összes többi július 15-én húsz éven át, az összes örömön, bánaton, veszekedésen és kibékülésen keresztül, amit ezeken a napokon átéltek.
A Ne engedj el! (SuperTV2, 21.40) Kazuo Ishiguro nyugtalanító témát boncolgató utópikus regényének igényes kivitelezésű adaptációja. Rossz sorsú (pl. narkós szülők) gyermekeit zárt intézetekben nevelik a történetben, hogy aztán később mint szervdonorok szolgálják az ún. “egészséges társadalmat”. Természetesen ott a filmben kötelezően meghozandó tanulság, miszerint senki emberfiának nincs joga dönteni másik (tényszerűleg ártatlan) embertársa élete felett, azonban a már túlzó mértékben, szentimentálisan érzelmes cselekmény picit elkeni a történet fontos problémákat felvető gondolatiságát. Szép képek, szép színészek.
A késő esti Láncra vert igazság (m1, 22.40) ugyan messze nem a világ legjobb filmje, azonban Valerie Plame (Kate Beckinsale) története van annyira érdekes, és főleg aktuális (egy törvénytelen CIA-akciót leleplező újságírónő kálváriája), hogy kitartsunk a tévé előtt miatta…
Hasonlóan ahhoz a filmhez, melyben a Hillary Swank által alakított, fiatal, ambiciózus tanárnő próbálja elérni azt renitens diákjaival, hogy azok Saját szavakkal (TV2, 23.00) fogalmazzák meg, mit jelent számukra, ma, az ő világukban, az ő értékrendszerükben a holokauszt. A kissé didaktikus zötykölődés ellenére a film szépen, egyszerűen és közérthetően beszél erről a mai, vastagon jelenlévő problémacsomagról és talán közelebb hozza annak megértését is, vajon miért olyan népszerűek ezek az ordas eszmék a mai napig, például az ifjúság körében is. (A filmben elmesélt módszer a valóságban is működik.)
