Mit nézzünk ma a tévében?

Április utolsó napjának estéjén, vacsora helyett és nem először Julie & Julia várja kedves vendégeit, azaz: Két nő, egy recept (RTL II, 18.35). A gasztrotörténeti drámában egy mai, friss és ropogós főzőblogger (Amy Adams) kattan rá a híres Julia Child (Meryl Streep) szakácskönyvére, s ezen keresztül magára Juliára, az amerikai háziasszonyok “forradalmárára”. (Bővebben)

A fiúk választása viszont valószínűleg A nagy Lebowskira (Cinemax, 20.00) esne. E mű alapfilm a tekéseknek, a white russian nevű koktél kedvelőinek, a perzsaszőnyeg-mániásoknak, Coen-testvérek rajongóinak, illetve azoknak, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. Címszerepben Jeff Bridgest, mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót,Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Az a helyzet, hogy Isaac Asimov alapvető művének gagyiváltozata, az Alex Proyas ésWill Smith-féle Én, a robot (film+, 21.00) végre megfelelő helyre került, a mostanában a gagyihoz visszatalált film+ fő műsorsávjába, a Gigacápa vs. megapolip és Steven Seagal közé. Rossz film ez is, de hagyjuk a francba. Szenteljünk inkább újabb remek 87 percet Fennakadva a fán (Story4, 21.05)… Funes Lajos (Louis de Funes – a képen) gazdag, s ennek megfelelően arrogáns üzletembert alakít, aki egy kanyargós hegyi útszakaszról vérmérsékletének megfelelően kisodródva lezuhan a szakadékba – és lásd a címet. A film nagy része itt játszódik, a Funes által alakított üzletember, és két stoppos (Geraldine Chaplin és Olivier De Funes – az utóbbi Funes fia) között zajló tragikomikus, helyenként abszurd drámában, melyet egy idő után folyamatosan közvetít a szakadék széléről egy tévéstáb is.

Késő estére sincs más, mint egy remek fausti történet, Az ördög ügyvédje (Viasat3, 22.55). A napokban 75. szülinapját betöltő Al Pacino miatt, (és természetesen állandó, zseniális és pótolhatatlan szinkronhangjának, Végvári Tamásnak emlékére is) nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy tolmácsolni tudta Pacino (és mások) óriási játékát, amellett, hogy ő maga is kitűnő színész volt. Egy kis ízelítő a filmből, hogyan beszél Pacino -sátáni bölcsességgel- Istenről.

Az az igazság, hogy nem nagyon van más, minthogy”szóljatok a csődörnek”, azaz Get Carter! (AMC, 20.20). Sylvester Stallone egyik legjobb “komoly” filmje ez, egy kőkemény krimi a hasonló című és a Francia kapcsolattal egykorú klasszika remake-je. Érdekesség, hogy láthatjuk benne az eredeti verzió főszereplőjét, Michael Caine-t is, csak éppen az eredetihez képest más, ám egyáltalán nem jelentéktelen szerepben…

A Továbbállók (Paramount Channel, 21.40) című filmről nyugodtan mondhatjuk azt, hogy Amerikai szépség ‘kettő‘, azaz egy tulajdonképpeni folytatás, hiszen mintegy tíz év múltán, az öt, méghozzá igen fontos (legjobb film, rendező, forgatókönyv, férfialakítás és fényképezés) Oscar-díjjal súlyosbított ‘egy’ után, Sam Mendes ezzel a filmmel tért vissza első nagy sikere helyszínére, az amerikai középosztály élveteg és anyagi jólétben élő közegébe. Ezúttal azonban nem lakóhely szerint választotta filmje témáját és szereplőit, hanem a vizsgált társadalmi rétegnek egyetlen korosztályát, a gyermekvállalás előtt álló fiatal párokat vette sajátosan fókuszált nagyítója alá. A szociografikus igényű, ám maróan kritikus, a visszásságokat karakánul kikarikírozó szemlélet viszont nagyjából ugyanaz, mint az említett Amerikai szépségben. (Bővebben)

Nem tudom, ki ma annyira kalandvágyó, hogy bevállalja Michaelangelo Antonioni1960-ban készült, fekete-fehér, 140 perces, lassúdad és hosszúkás A kaland (Duna, 23.45) című filmklasszikusát. Bár, akik még látták e filmet moziban anno, azok ma már nyugdíjasok, tehát ráérnek (és amúgy sem tudnak már aludni); akik viszont fiatalabbak és egyéb attribútumok alapján szintén e film célközönségébe sorolandók (értsd: értelmiségiek), szintén nem mennek holnap dolgozni, mert már nincs hova. A film témája megnyerő, hiszen szerelem, napfény, Szicília, sőt, Taormina, főszerepben a vakító szőkeségű Monica Vittivel (a képen), van romantika (ha nem is csöpögősen adagolva), van melankólia (na az viszont hosszan, elnyújtva), van kaland (ha nehezen megfoghatóan is) és vannak csodálatos képek is. (Egy mélyebb elemzése a filmnek itt olvasható.)

A ma estére rendelt romkom legyen mondjuk, a Sülve-főve (RTL II, 19.00), ami a jól ismert “a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út”-közhely x-ik variációja, némi boszorkányos bűbájjal leöntve.

Azt hiszem, Koltai Lajos elsősorban a tengerentúli közönség egy bizonyos rétegének, illetve azok vélt ízlésvilágának próbált megfelelni első igazi amerikai játékfilmjével, azEstével (Film Café, 21.00). Túl sok benne minden – túl sok sztár, túl sok érzelem, túl sok bűbáj, túl sok melankólia. Vagy csak simán egy csajos film, Claire Danesszel, Glenn Close-zal, Vanessa Redgrave-vel, Meryl Streeppel (utóbbi kettő a képen) és még hosszan sorolhatnám, kikkel… (Bővebben)

A meglehetősen jellegtelen című Kísérleti gyilkosság (Viasat3, 21.00) című krimi-thrillert a jobb sorsra érdemes Barbet Schroeder rendezte.  Annak ellenére, hogySandra Bullock játssza benne a címbeli ügyben nyomozó nyomozót, ez egy kevéssé nevetséges, ám kifejezetten izgalmas történet, remek mellékkarakterekkel, akik közül természetesen senki sem az, akinek kezdetben látszik (még Ryan Gosling sem).

A “romantikus filmek pápájaként” is emlegetett Sidney Pollack viszonylag kevesebbet játszott Sabrina (Duna, 21.30) című filmje főszerepében Harrison Ford alakítja a nagymenő pénzembert, akinek öccse (Greg Kinnear) véletlenül a sofőr lányába (Julia Ormond a címszerepben) lesz szerelmes. Az affér komolyan veszélyeztetni látszik a család pedigréjét, így Indiana Han Solo akcióba lép. Satöbbi.

Az alternatíva ehhez is egy thriller, mely akár a legendás Elemi ösztön második része is lehetne, hiszen Sharon Stone itt is kéjesen vonaglik, sőt, itt még többet is megmutat tehetségéből, mint a jégcsákányos filmben; a forgatókönyvíró ezúttal is Joe Eszterhas(aki ezúttal Ira Levin krimijét adaptálta), sőt, Zsigmond Vilmos is beszáll a buliba operatőrként – erős a magyar vonal tehát. William Baldwin és Tom Berenger is azonos súlyú vetélytársnak tűnik a hölgy domborulatainak igézetében, még akkor is, ha egyikük a gyilkos, másikuk viszont a megmentő – a Sliver (Paramount Channel, 21.40) azonban csak alig tűnik ki a középszerből.

Sötét este lesz a mai. Ugyan Antal Nimród (ha jól számolom) harmadik hollywoodi alkotása, A szállítmány (AXN, 21.00) még egy könnyed szajréfilm-variáció Jean Renóval, Laurence Fishburne-nel, és Matt Dillonnal (bővebben), a Gengszter(AMC, 20.50) című gengszterfilm már a klasszikusan gengszterkorszakba, az 1930-as évekbe kalauzolja el a nézőt. A történetben New York dúsan jövedelmező, illegális lottóbiznisze körül zajlik a csetepaté, a fekete Bumpy Johnson (Laurence Fishburne) és a fehér Dutch Schultz (Tim Roth) között. Az ügylet akkora port ver fel, hogy arra még az olasz keresztapa, Lucky Luciano (Andy Garcia) is felfigyel…

A háborúzás is igen mély, sötét bugyra az emberi kultúrának. A Sivatagi cápák (Viasat3, 21.00) sem valami ostoba, lövöldözős, zászlólobogtatós akciófilm, hanem inkább háborús dráma, mely kifejezetten reális, objektív képet nyújt az Öböl-háború katonai valóságáról, a korabeli Irakról és Kuvaitról. (A képen Mark Wahlberg, George Clooney és Ice Cube).

A hideglelős filmek kedvelői már biztosan látták a Gothika (Cool, 21.10) című thrillert, a francia Kassovitz Matyi dolgozatát, mely jó csajok (Halle Berry, Pénelope Cruz) és egy jó pasi (Robert Downey Jr.) főszereplésével mutatja be egy női börtön léleknyomorító hatásait.

George A. Romerónak, a horror egyik legnagyobb klasszikusának viszonylag kései, Holtak földje (TV2, 22.35) című zombifilmje viszont pontosan azt hozza, amit az efféle filmektől várni lehet: rothadó húsú “járkálókat”, rengeteg vért és egyéb testnedvet, vaskos fekete humort és némi társadalomkritikát.

Azonban a Duna tévé késő esti valóságbombája sem lesz az az általában megszokott rózsaszín bűbáj és örömhírharsona. A Hitler gyermekei (Duna, 22.20) című izraeli dokumentumfilmben például holokauszttúlélő zsidók leszármazottai keresik fel náci vezetők leszármazottait, hogy megkérdezzék: Hogy vagytok? Utána egy magyar dokumentumfilm-sorozat, A háború mindennapjai (Duna, 23.25) kísérli meg felfejteni, hogy hogyan élete át a magyar vidék (közelebbről Kemenesalja) az oroszok “halálban, erőszakban, rablásban és szenvedésben” megnyilvánuló felszabadítását… Végül Nagy Viktor Oszkár fikciós dokumentumdrámája, a Hivatal (Duna, 00.20) modellezi a mai Magyarország mindennapi bevándorlással kapcsolatos olykor groteszk módon bürokratikus, legtöbbször azonban mélyen megrázó, személyes drámáktól hemzsegő ügymenetét.

Szuperhősös képregényfilmeket nem a bennük rejlő intellektuális kihívások miatt nézünk (amennyiben nézünk). Ha azonban mégis nézünk efféle műveket, akkor a ma estiBosszúállók (RTL Klub, 19.50) a mi pályánk, hiszen itt együtt láthatjuk a Marvel-univerzum szinte teljes szuperhős-gárdáját, a Vasembertől kezdve Hulkon át a Fekete özvegyig, egy csomó világhírű híresség (például Robert Downey jr., Mark Ruffalo, Scarlett Johansson, stb.) által megszemélyesítve. Joss Whedon filmje tényleg élvezhető, látványos és szórakoztató, ha ennél tényleg nem vágyunk többre. (Bővebben)

Egy egészen érdekesen bizarr háborús abszurd viszont a Kecskebűvölők (AMC, 20.25), amiben szintén rengeteg sztárt (George Clooney, Ewan McGregor, Kevin Spacey, Jeff Bridges, stb.) láthatunk egy furcsa, sajnos azonban a valóság mégoly meghökkentő tényeit sem nélkülöző, zavarba ejtő filmben. Nem komoly háborús drámaként, akcióként, hanem inkább pamfletként, vagy ál-doksiként érdemes nézni… (Bővebben)

Magyarország “jobban teljesített” már 1951-ben is, amikor Keleti Márton elvtárs Rákosi és Révai elvtársak megrendelésére elkészítette a Civil a pályán (m3, 20.40) című virtigli (testnevelés-tárgyú) termelési filmet, Soós Imrével, Szusza Ferenccel, Ferrari Violettával és Latabár Kálmánnal, a korszak sztárjaival. Lusta focisták, öntudatos mozgalmárok, sötétben bujkáló szabotőrök és a minden falat ledöntő szerelem, ahogyan ma is tapasztalhatjuk.

Roland Emmerich filmje, az Anonymus (ATV, 20.40) ismét egy látványos film, ahogyan tőle megszokhattuk, ezúttal azonban nem idéz elő semmilyen világvégét, viszont épít, mégpedig Shakespeare világát – méghozzá igen alaposan. A történet amúgy azt a kérdést járja körül, hogy valójában ki írhatta az általában Shakespeare-nek tulajdonított híres műveket? (Bővebben)

A Petőfi TV Filmklubjában (21.00-től) ma este az Életrevalók kerül levetítésre. (Bővebben)

A ma esti “bumfordizmust” Arnold Schwarzenegger szállítja az Erőnek erejével(Cool, 21.00) című, amúgy eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr filmjében, melynek másik érdekessége, hogy ez az erős közepes akciómozi a dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. (Bővebben)

Nem sokkal később, az Orvlövész (SuperTV2, 21.30) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért nem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

Az ördög és a tízparancsolat (Duna, 21.40) egy tökéletesen ártalmatlan francia szkeccsfilm 1962-ből, főszerepben az akkori teljes francia élvonallal, a hamvasan ifjúDelontól Fernandelen és Funes Lajoson át Aznavourig. A kis történetek célkeresztjében természetesen az emberi gyarlóság áll, mely nyilván már azokat saját képmásukra megalkotó istenekben is ott volt/van/lesz.

Miközben a nemzetvezető kinyilatkoztatta, hogy Európának nincs szüksége a menekültekre, addig Clint Eastwood (a képen), az öreg, valóban konzervatív, valóban republikánus hazafi is tart egy pikkpakk (nagydoktori) kiselőadást a migráció által felvetett idegengyűlölet és honderű nálunk is aktuális témájában. A Gran Torino (RTL Klub, 22.35) remek film. (Bővebben)

Kezdetnek A nagy nap (Cool, 19.00) című romantikus komédia akár ígéretesnek is tűnhet, hiszen elképesztő a szereposztás: Diane Keaton, Susan Sarandon, Amanda Seyfried vagy Katherine Heigl a női, míg például Robert de Niro és Robin Williams a férfi szakaszban. Maga a film azonban egy enervált, erőltetett kis “izé”. Egy régen elvált házaspár (Keaton és de Niro) kénytelen eljátszani a tökéletes család szerepét, hogy nevelt fiuk elvehesse a nagyon vallásos családból származó menyasszonyát (Seyfried), miközben a játékban résztvevők mai élete (Sarandon, Heigl) is “beleszól” a dolgok menetébe. Kb. ugyanaz a sztori, mint az Apádra ütök.

Akkor már inkább jöjjön a szintén igen könnyed, habos-babos Nathalie második élete (Story5, 19.20). Egy csókkal kezdődik a történet, egy csókkal, ami a lehető legváratlanabb időben és helyen csattan el, a lehető legelképzelhetetlenebb párok között. A romantikus komédia ettől lesz az, ami, hiszen ha egy tökéletesen össze nem illő pár egy lehetetlen élethelyzetben találkozik, annak csakis szerelem lehet a vége (vagy semmi nem lesz belőle, de arról meg minek filmet csinálni), a bájos Audrey Tautou kisasszony és a sármosan bumfordi Francois Damiens hathatós közreműködésével. (Bővebben)

A Túszharc (RTL II, 19.25) ezeknél lényegesen szigorúbb sztori, egy valóságos eseményeken alapuló, izgalmas akciófilm Meg Ryannel, Russel Crowe-val és David Morse-zal. Egy amerikai cég olajmérnökét gerillák ejtenek túszul egy dél-amerikai országban. A cég hivatásos tárgyalót küld, aki profi módon el is kezdi a dolgát végezni, közben azonban a megbízó cég csődbe megy…

Robert Redford rendezői pályafutásának egyik veretes, masszív darabja A cinkos (Galaxy, 19.50) című politikatörténeti dráma, mely Abraham Lincoln elnök meggyilkolását követő szégyenletes koncepciós per történetét meséli el a kitartó érdeklődőknek.

Mit mondhatnék az HBO mai premierjéről, erről A séf (HBO, 20.00) című filmről? Hogy simán végigtáncoltuk ülve, miközben olyan hangosan korgott a gyomrunk, hogy alig hallottuk tőle a zenét? Jon Favreau gusztusos és frenetikusan szórakoztató bulifilmje a tökéletes kikapcsolódás, szerintem akárhányszor meg lehet nézni. Nem nagy történet, nemnagy film, egyszerűen csak jó film. Ennyi. Meg egy sor világsztár, Dustin HoffmantólRobert Downey Jr.-ig,Scarlettől John Leguizamóig. Nem érdekel, hogy kiveri a szemem a Twitter-reklám, hogy internettanóra kőkorszaki konziknak, hogy ezt a történetet százan százszor elmesélték már (és ezt még nem is adtad hozzá), ha egyszer működik a film. (A képen Emjay Anthony, a fiú, Jon Favreau, az apa és Sofía Vergara, az ex.)

Philip K. Dick regényeinek, történeteinek megfilmesítésével rengetegen próbálkoznak, azonban legtöbbjüknek rendre bele is törik a bicskájuk. Dick történetei ugyanis ritkán látványosak, filmszerűek, inkább “agyasak”, filozofikusak, olyan problémákkal foglalkoznak, mint a klónozás, a tudat torzulásai, a gondolkodás”mechanikája”, és effélék. A felejtés bére (TV2, 20.40) például az emlékezet útvesztőivel. E filmet viszont a látványos piff-puff&csitt-csatt filmek hongkongi királya,John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival. Nem tudom, valamilyen okból eddig nem láttam még ezt az alkotást (vagy csak nem emlékszem rá, ami viszont önmagáért beszél). Pici kétkedésre adhat okot az, hogy Woo vajon milyen látványosságot találhatott az emlékezet neuronáradatában – de talán ma lesz az a nap, amikor ezt én is megtudhatom…

A gyávaság tollai (AMC, 20.50) viszont egy igazi, nagyívű, klasszikus moziélmény.Shekhar Kapour 2002-es, kosztümös és romantikus kalandfilmjében Heath Ledgeregy Afrikában szolgálatot teljesítő gyarmati katonatisztet alakít, aki azonban nem éppen a hősiesség mintapéldája. Természetesen, ő is megkapja a (kikényszerített) lehetőséget, hogy bebizonyítsa férfiasságát. Erről szól a film, melynek hátterét a mindig szépen fényképezhető afrikai szavannák adják.

A számomra amúgy érthetetlen okokból a Duna tévén kulmináló James Bond-sorozat végre elérkezett a Casino Royale-hoz (Duna, 21.45), mely szerintem minden idők legjobb James Bond-filmje. A tényleg fergeteges akciók és az elvárt módon bugyutaegyszerű cselekmény közepette végre már nem valami ótvarosan bájgúnár nyálgép, hanem egy rendes, igazi, kemény férfi (Daniel Craig) gyakja széjjel a gonoszt, aki pediglen ez alkalommal az érdekes tekintetű, szintén nem akármilyen arcú Mads Mikkelsen, a mai skandináv film egyik szupersztárja.

A Fertőzés (Cool, 22.25) című mozi, Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje szintén komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál, ez azonban -nem kis meglepetésre- egy igen gyenge film. Klisés, sablonos közhelyerdő, nem több.

A nemzeti futbóliának kicsit megfelelve, labdajáték a témája a Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai (Petőfi TV, 22.40) című, amúgy sziklakemény dokumentumfilmnek is, melyben viszont valóban csodálatra méltó emberek játszanak egymással igen húzós meccseket. (Bővebben)

Tölthetjük azonban a késő estét például Leonardo di Caprioval is. A Hazugságok hálója (Viasat6, 23.00) Ridley Scott beszédes című, politikai thriller-műfajú dolgozata a CIA közel-keleti ténykedéseinek témájában játszadozik információkkal és dezinformációkkal, Leo mellett, többek között Russel Crowe-t is láthatjuk, ma este nem először. (Bővebben)

Az ugyanekkor kezdődő Eastern Promises – Gyilkos ígéretek (RTL+, 23.00) viszont David Cronenberg krimije, melyben egy csúnyán összevert kamaszlány naplójában talált homályos információk alapján folyik a nyomozás az elkövetők után, egyenesen a legbrutálisabb angliai orosz maffia bugyraiba. Főbb szerepekben Naomi Watts, Vincent Cassell és Viggo Mortensen.

Egy pillantás csak a Száll a kakukk fészkére (film+2, 21.05) című Milos Forman-, Ken Kesey-, valamint Jack Nicholson-klasszikusra és egészen biztos, hogy rajta maradunk a végéig és hagyjuk a dagadt ruhát, korsó söröket, bimbózó tavaszt, meg a többi péntek esti cuccot a francba. (A képen a minap 78 éves Jack Nicholson)

Tán még az a bizonyos Édes kis semmiség (Cool, 21.10) sem jöhet szóba az iménti klasszikus monolittal való összehasonlításban, melyben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három, féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik Thomas Jane. (Oké, ez gyenge vicc volt, tudom.)

Serteperte nagyfőnök viszont talán már végez mai munkájával, amikor feltűnik Anthony Hopkins, aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (FOX, 22.05) című filmben nyújtott húszperces jelenéséért, amit mostanában talán ritkábban tűznek műsorra a tévék a Hannibal Lecter vérszomjas karaktere köré szövődött filmuniverzumból. Kapott azonban díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Tekintélyelvi okokból említsük meg Alfred Hithcock A téboly (D1 TV, 22.25) című filmjét is, mely azonban már messze nem az, ami miatt a mester hivatkozási alappá vált. (Bővebben)

A Ne szólj száj!-ban (Cool, 22.45) ezalatt Michael Douglas egy gyermekpszichiátert játszik, akit egy igen betegnek tűnő, katatón, magába forduló, kommunikációképtelen lány kezelésével bíznak meg. A lány azonban tud valamit, amit a dokinak ki kell szednie belőle, különben időközben elrabolt kislányának komoly baja eshet. Blablabla, satöbbi.

Érdekes lehet viszont a késő esti Corleone (Duna, 23.10) című maffiafilm, amely NEM Francis Ford Coppola és Mario Puzo gigantikus maffiaoperája, hanem egy igazi olasz maffiafilm, főszerepben Giuliano Gemmával és Claudia Cardinaléval.

Vacsorára nincs más, mint Wasabi – Mar, mint a mustár (RTL II, 19.00). Luc Besson szokásosan könnyed, szórakoztató produkciójában Jean Reno ismét mogorva, ám nagyon kemény öklű rendőrfelügyelő, aki éppen ez előbbi tulajdonságai miatt kényszerül Japánban tölteni “szabadságát”, ahol viszont egy igen szabados életvitelű leányka keseríti meg amúgy sem édes életét.

A film+ csatornákon világvége lesz. Roland Emmerich 2012-je (film+, 20.35) a középkori maja naptár által megjósolt világvégét képzeli el (mely nálunk két évvel korábban következett be, de azóta is tart), John Cusack főszereplésével. (Bővebben) Vele szemben viszont egyenesen az Armageddon 4. (NÉGY!) jön (film+2, 21.05), amire már tényleg nem találok szavakat. Rendezte Takács Tibor. Komolyan. Csak túlélő-típusúaknak.

Viszont messze nem a habkönnyű szórakoztatást szolgálja a következő film: nehéz sorsú amerikai asszonyokról szól Niki Caro igen súlyos “termelési, női egyenjogúsági és tárgyalótermi” drámája, a Kőkemény Minnesota (HBO, 21.00), Charlize Theron ésFrances McDormand kitűnő alakításával, off-Hollywood külsőből. (Bővebben)

A Magic Mike (Galaxy, 22.05) viszont vígjáték, méghozzá a filmezéssel azóta már felhagyott Steven Soderbergh egyik utolsó (ezt amúgy hiszi a piszi) munkája, melynek címszereplője (Channing Tatum) egy igazi all-round-man, nappal tetőfedő vállalkozó, autókereskedő és bútortervező, éjszaka viszont a helyi bár (melynek pénzéhes tulajdonosátMatthew McConaughey alakítja) egyik fő attrakciójaként ad elő férfisztriptízt a kéjesen sikoltozó hölgyközönség legteljesebb örömére. Még arra is van ereje, energiája, hogy ezen a téren is segítse a tehetséges fiatalokat – egyikük azonban kezd a fejére nőni…

Már nézhetetlen időpontban kerül adásba a norvég Bent Hamer a hírhedt életű amerikai író, Charles Bukowski önéletrajzi ihletettségű novelláin alapuló Tótumfaktum (Duna, 0.55) című filmje, melyben az író Chinaski nevű alteregóját Matt Dillon (a képen) alakítja – nem kis meglepetésemre, kiválóan. (Bővebben)

A Borotvaélen (film+, 19.00) című, meglehetősen alulértékelt krimivel kezdhetjük a ma esti tévézést. Egy igen remek kamaradrámáról van szó, melyben -szokás szerint- egy kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan (lásd a képen). Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.

Eközben azonban már A főnököm lánya (RTL II, 19.00) is szövi hálóját a napi betevő romantikus komédiára éhes nézők számára. Ashton Kutcher a szende kis irodista a történetben, aki már évek óta messziről vágyakozik főnöke (Terence Stamp) csinos, ám megközelíthetetlen lányára (Tara Reid). Most azonban eljött az alkalom, ugyanis a főnök megbízza beosztottját, hogy az estét különleges megbízásban töltse náluk…

Szerintem jobban fogunk járni A pék (Film Café, 19.45) című angol (-os humorú) vígjátékkal, melynek legfőbb érdekessége, hogy főszerepében a Homeland zavaros identitású CIA-ügynökét játszó Damian Lewist láthatjuk, a tőle megszokott szerepben: egy munkájától elidegenedett, burn out-szindrómában szenvedő bérgyilkost alakít a történetben, aki rendes életet kezdene, tortákat sütögetne és még szerelmes is lenne – ha az a lenne nem lenne…

A Ha lenne Cinemaxom-rovatban a főként színészként ismert, de igen figyelemreméltó rendezői pályát (pl.: Isten gyermeke) is építgető James Franco 2011-ben készült Sal(20.30-tól) című életrajzi drámáját ajánlanám, mely az ötvenes évek gyereksztárjaként ismertté vált Sal Mineo tragikus sorsát meséli el…

David Fincher Hetedik (Viasat3, 21.00) című, igen csavaros cselekményű sorozatgyilkosos thrillerje mestermű, ráadásul nemcsak a maga műfaján belül, azonban azt igen nehezen tudom elképzelni, hogy úgy nézzem meg még egyszer, hogy már tudom a végkifejletet. Bár, azért Kevin Spacey, Brad Pitt és Morgan Freeman triója nagyon tud ütni…

A Vörös sivatag (Duna, 23.45) Michelangelo Antonioni első színes filmje, egy virtigli filmklasszikus, hivatkozási alap, egy külön cikkely minden magára valamit is adó filmlexikonban. A természetellenesre színezett gyártelepekben manifesztálódó elembertelenedett világ hosszú snittjei Monica Vittivel, stb. Nagyon régen láttam.

Süthetünk krumplit Al Pacinóval Michelle Pfeiffernek a Krumplirózsában (Paramount Channel, 19.20), ha nem unjuk még az efféle sovány, de telített zsírsavakban és gonosz szénhidrátokban gazdag vacsorát.

Később kommersz, de nézhető mozi Mel Gibsonnal a Visszavágó (Viasat3, 21.00), amiben Gibson egy pitiáner betörőt alakít, aki rendesen végzi munkáját (a betörést), mígnem egy balul sikerült akció következtében elsodorják az események: borul a megszokott, nyugodt élete, veszélybe kerül a családja… Igazi, mainstream, szórakoztató akciókrimi lesz ez, amit vállal, azt hozza is.

Rendkívül érdekes film viszont a Truman Show (Duna, 21.25), mely látszólag egy groteszk, olykor már szinte morbid humorú szatíra “az” amerikai kisemberről (Jim Carrey – a képen) és az őt körülvevő, gondosan kitalált és felépített álomvilágról, a mindent behálózó, irányító és befolyásoló médiáról, valójában azonban egy filozófiai példázat a modern életről, a lehetőségeinkről, a jövőről. Vagy fordítva, végül is mindegy. Fontos film, mely közérthetően fogalmazza meg a való életünket valójában is mozgató lényeges dolgokat.

Hasonlóan fontos mozi a virtuális világ és a drogok egymással szorosan egybefonódó problematikájához talán először autentikusan közelítő Strange Days – A halál napja (Paramount Channel, 21.40) című Kathryn Bigelow-film, mely méltán vált az x-generációként ismert korosztály, valamint a techno-, acid rave- és gamerszubkultúra programadó kultikus alkotásává. Hogy miért is lett ez így, az megtekinthető ma.

Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) Az ötödik pecsétje (m3, 23.15) méltatlanul alulértékelt filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Dégi István…), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma este tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy mik vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.