Vasárnap, április 12.

Mivel itt a tavasz, remélem senki nem punnyad nap közben a hülye tévé előtt. Például bringára pattan, és aktuális konditól függően lecsavar egy 30-60-100-ast, már csak mihez tatás végett – és ha időben elindult, pont hazaér a már javában tartó országúti kerékpáridény egyik legkomolyabb tavaszi versenyére, a legendák legendájára, az Észak Poklára, a kockaköves rázatókkal zsúfolt és ha minden jól megy, esőben és sárban úszóParis-Roubaix-re, amit természetesen az Eurosport ad, szinte teljes egészében (12.45-től). Ez az egyedüli program, ami felmentést ad a mozgás alól, de ez is csak akkor, ha előtte (esetleg utána) letudjuk a mai betevőt.

Este aztán már jöhet a Szemfényvesztők (RTL Klub, 19.50) című bűbájos szajréfilm, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire fogékonyaknak. (Bővebben)

Igazi, rendkívül jól sikerült vitorláshajós-történelmi kalandfilm a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (film+, 20.30). Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen, persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is,Russell Crowe, mint gonosz kapitány (lásd a képen), meg effélék, de a hajók! A tenger!

Általában szoktam szeretni az Oscar-díjas, új-zélandi Jane Campion filmjeit, ezt a maiFényes csillag (Film Café, 21.00) címűt viszont még mindig nem láttam. Ahogy nézem, művészéletrajz, mely John Keats és múzsája, Fanny Brawne kapcsolatán keresztül mutatja be a nagy angol romantikus költő alakját. Nem tudom, milyen lesz a film, ha netán ragadós, amire Keats költészetét ismerve, azért van esély, akkor előre is elnézést kérek. (Campion munkáit ismerve viszont csodálkoznék ezen…)

Lesz ma este a 300 (Viasat6, 21.00) is, azaz a végén egy sem maradhat. Zack Snyder ultrabrutális, élő szereplők alapján rajzolt filmje Leonidász spártai király Thermopülai-szorosnál véghezvitt hős cselekedetéről szól, Frank Miller képregénye alapján, ahogy a történelem-könyvekben sohasem lesz látható. Vér, vér, irtóztató kockahasak és szandálok. És megint vér, de semmi cukor.

Van ez a “Filmklub” ezen a Petőfi tévé című “izén”. Élő bejelentkezés az A38-ról, s benne levetítik a Pop, csajok, satöbbi (Petőfi tévé, 21.00) című, amúgy igen kellemes kis filmet? Majd a jó részeknél megállítják, és megkérdezik a nézőket, hogy tetszett-e? Vagy valami okostojás-fejű esztéta fogja elmondani, hogy mit láttunk? Komolyan mondom, hogy nem tudom mi ez, de tartok tőle.

A Vágyak szerelmesei (Story4, 21.30) a napi romkom. Benne három szexfüggő pasast látunk –Mark Ruffalot, Tim Robbinst és Josh Gadet-, valamint Gwyneth Paltrowt,Pinket. A gondtalan középosztály kínjai a pamlagon.

Igazi kemény pofákat láthatunk viszont egy évtizedekkel régebbi, ám ettől még igen remek francia szajréfilmben, az Alvilági melódiában (Duna, 21.40). Az öreg rabló (Jean Gabin) törekvő, fiatal kollégájával (Alain Delon) készül kirabolni a cannes-i kaszinót. Henri Verneuil 1963-as filmje műfaji klasszikus, valljuk be nyugodtan.

Ha csak kapkodjuk a fejünket, és bariomira nem vágjuk, hogy mi a jó franc ez a Budacash-botrány, meg hogy mi ez a Quaestor-balhé? Milyen pénzek, milyen fedezetlen kötvények, milyen lenyúlás? Na, akkor most nézzük meg A Wall Street farkasát (SuperTV2, 22.15), Martin Scorsese filmjét Jordan Belfortról (Leonardo diCaprio), aki azonban csak vizesnyolcas ezekhez a “tarsolycsabákhoz” képest… És utána legyünk nagyon, de nagyon dühösek, mert mi tehetünk arról, hogy ezek gondtalanul garázdálkodhatnak… (Bővebben)

Az Egy hölgy arcképe (TV2, 23.00) Henry James regényének -a ma már egyszer itt szerepelt- Jane Campion általi hosszas (142 perc – nincs ennyi a történetben) adaptációja, melyben Nicole Kidman alakítja a viktoriánus kor merev erkölcseit áthágó nőt, aki egy előkelő kérő házassági ajánlatát utasítja vissza, vállalva ennek beláthatatlan következményeit. Túl sok azonban a szenvedés, mely itt már inkább csak szenvelgés (mindenki szomorú, tán csak a John Malkovich szokásos pojácája nem) és túl sok a szépség, mely viszont már sokszor inkább csak szépelgés – de akad azért néhány igazán remek jelenet is.

Remekül passzol ide, amolyan csöbörből vödörbe jellegű alternatívaképpen, egy másik hölgy arcképe, aki ráadásul az a hölgy, akinek nevéről neveztük el azt a korszakot, amiben ez előbbi film is játszódik. Az ifjú Viktória királynő (Duna, 23.30) című, gazdag kiállítású, akár egészen komolyan is vehető film a matrónakort megélt nagy Viktóriánakifjú és szerelmes éveiről szól. Címszerepben Emily Blunt.