Csütörtök, április 16.

Lehet támadni Quentin Tarantinót rengeteg oldalról, akár azzal, hogy szemétből épít magának várat (karriert), ami természetszerűleg nem lesz elefántcsonttorony sohasem, hogy képtelen szerkeszteni, sűríteni, hogy monomániás, hogy túl erőszakos; támadtam olykor én is, azonban úgy vagyok vele, ahogyan az egyszeri örömlány: se kiköpni, se lenyelni nem tudom. Viszont azt semmiképpen nem tudom elvitatni tőle, hogy ha belefutok valamelyik filmjébe, akkor simán végignézem, sőt, simán végig is szórakozom, akárhanyadszorra is. Nagyon tud valamit a fazon… A mai ilyen alkalom a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tisztelgő Jackie Brown (AMC, 18.30) lesz, igen izmos sztárparádéval (pl.Robert de Niro és Samuel L. Jackson a képen), remek zenékkel, és nagy szövegekkel.

A mai romantikus “betevő” a Dan és a szerelem (RTL II, 19.00), egy csendes, “ősziesnek” bélyegzett történet, melyben a címszereplő, gyorsan cseperedő gyermekeit egyedül nevelő, s mint ilyen, túlzottan aggódó, agyongondoskodó apa (Steve Carrell) véletlenül egy könyvesboltban találkozik a szerelemmel (Juliette Binoche), aki spontán, független és szabad.

Az ifú Chruchill kalandjai (D1 TV, 19.25) címében a hírneves történelmi személyiséget idézi meg, valójában azonban csak elvétve, kósza nyomokban van köze tényekhez, valós figurákhoz, még ha azok rendre meg is idéződnek Peter Richardsonmeglehetősen vad szatírájában.

A Halálsoron (Cinemax, 20.30) című remekmű viszont egy teljes, egész estés kaland, hiszen hossza 188 perc. Frank Darabont túlzás nélkül katartikus erejű filmet rendezett Stephen King regényéből, mely megtisztító, méregtelenítő kúra, amellett, hogy közérthető, populáris transzcendencia, egy mélyen emberi üdvtörténet.

Késő estére az Odd Thomas – A halottlátó (PRO4, 23.00) jöhet szóba. Ez a történet Dean R. Koontz sokak számára ismert regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa crossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)