Csütörtök, május 7.

Most mondjam vagy mutassam, hogy megint csütörtök? Nem mondom, mutatom. Most, hogy végre megszületett a rojál bébi (hogy ehhez nekünk mi közünk, az egy másik topik), pont aktuális beszélni a néhai nagyiról, Dianáról (RTL II, 19.55), minden idők legcelebebbhercegnőjéről, beleértve “a mi” Sissynket és Grace Kellyt is. Oliver Hirschbiegel (pl. a minden idők legnagyobb internetes mémalapanyagát nyújtó A bukás – Hitler utolsó napjaivagy az ír történelmi/vallási/politikai belháború lényegére tapintó Öt perc mennyországrendezője) életrajzi drámáját ugyan nem láttam, de a Dianát megszemélyesítő Naomi Watts van olyan jó színésznő, hogy túlságosan gagyiba ne szálljon bele és a német rendező is elég tehetségesen építi karrierjét. Kivi vok.

Ezen kívül sokat játszott tutiságok. A hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg Quentin Tarantino Jackie Brown (AMC, 19.30) című hommage-a, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenékkel, és nagy szövegekkel.

A Mocskos zsaru – New Orleans utcáin (film+2, 21.05) című szintén igen kemény krimit is biztosan láttuk már (ha nem, akkor ma van az alkalom…). Ez egy remake (Abel Ferrara hasonló című, 1992-es filmjének újrázása), de annak igen jó. Nem akármilyen alkotók állnak a projekt mögött, azonban a hetvenes évek egyik vezető művészfilmeseként megismert Werner Herzog az utóbbi években leginkább nem éppen közönségbarát kísérleti dokumentumfilmekkel állt elő, míg a címszerepet, a drogos, mocskos, rohadt zsarut alakító Nicolas Cage leginkább ócska, banális baromságokban égette magát. A találkozás azonban -váratlanul- igen termékeny lett, hiszen a bűn és a bűnüldözés sötét, koszos, minden ideától megfosztott valódi világát bemutató film, nemes egyszerűséggel: SÜT. (Bővebben)

Szintén remake, tehát egy hasonló című 1962-es film alapján készült a Cape Fear – A Rettegés foka (Paramount Channel, 21.40) is, ami ugyan nem feltétlenül legjobb, de messze nem is a legrosszabb darabja a legendás Martin Scorsese-nek. Robert de Niro élete egyik legvérfagyasztóbb alakítását nyújtja itt, hasonlóképpen Juliette Lewishoz – jelölték is mindkettejüket egy-egy Oscarra. Játékuk erejét jelzi, hogy mellettük a szintén remek Nick Nolte és Jessica Lange csupán másodhegedűs tud lenni ebben az éles, szúrós és karcos kamara-thrillerben.

Végezetül szólnék, hogy újra indul az utóbbi évek legjobban körülrajongott sorozata, a Breaking Bad (AMC, 22.00) az első évad, első résszel, melyben egy 50 éves gimnáziumi kémiatanár pont a születésnapján tudja meg, hogy rákos, méghozzá az utolsó stádiumban. Az első pánikreakciót követve rádöbben, hogy családjáról nem tudott gondoskodni az eddig eltelt fél évszázadban (Amerikában sem fenékig tejfel a pedagógusok élete), így mivel neki már nincs vesztenivalója, egy hirtelen vad ötlettől indíttatva kábítószer-előállításra adja a fejét, mint a számára egyedül szóba jöhető pénzkereseti forrás, amivel a számára megadatott rövid idő alatt nagy pénzt lehet keresni. Walter White (Bryan Cranston – a képen), a hajdani kémiatanár gyorsan a környék leghírhedtebb kristályos metamfetamin-szakácsa lesz. (Bővebben)