Lágy összeomlás, gyilkos finis, avagy laza kezdés után horrorba forduló éjszaka a hét utolsó munkanapja után. Az Üvegtigrissel (FEM3, 21.00) nem lehet gond, hiszen akkora baromság, mint ide Piliscsaba (épp e település melletti tavacska partján forgatták a filmet). Aránylag kevés magyar filmről mondható el, hogy valódi kultusz lett, ez a film (az első rész) azonban mindenképpen azzá vált. Ízirájder, öcsém! stb. Ugyan kicsit bumfordi, kicsit döcögős, kicsit izé – de legalább szőröstül-bőröstül a miénk, s aki életében valaha is dolgozott pult mögött (mint Rudolf Péter a filmben), az egészen biztosan zsibbadtra röhögi magát, mint velem is megesett, annak idején, amikor. (Bővebben)
Párhuzamban a Valentin-nap (Cool, 21.10) fut, egy összegző jellegű dolgozat Valentin-nap rózsaszín szívecskés giccsszeretetfolyamának témájában, melyben alaposan felboncolódik a címszereplő “ünnepnap” pro és kontra, Hollywood éppen ráérő színe-java szeme láttára, illetve aktív részvételével.
Az Éjszakai őrség (AMC, 21.05) már egy komolyabb darab, egy orosz horror. Timur Bekmambetov 2004-es akció-horrorja amolyan vámpíros-zombis cucc, de még bőven az Alkonyat-mizéria előtti időkből. Az érdekessége a filmnek elsősorban az, hogy orosz.Nagyon orosz. Amúgy Hollywood B-vágány, súlyos Mátrix-allúziók, de az egzotikus környezet és az egyéni ízek tényleg figyelemreméltóak.
A valóban komoly témában kutakodó, ólomsúlyú Engedd el! (Paramount Channel, 21.40) Nicole Kidman projektje, ő a főszereplője (kapott is érte Oscar-jelölést) és ő a producere is a filmnek. Egyszülött fiuk tragikus elvesztését a két szülő (Kidman és Aaron Eckhart) külön utakon próbálja feldolgozni, azonban ezek az utak meghökkentő kanyarokat vesznek. A helyenként bizarr gondolatokat is felvető film tabukat döntő módon beszél a gyászról és a halál feldolgozásáról.
Az olasz meló (PRO4, 22.00) kakukktojás ebben a mai tematikában, “csupán” egy tisztességes, jó szajréfilm, rengeteg sztárral: Mark Wahlberg, Charlize Theron, Edward Norton, Seth Green, Jason Statham, Donald Sutherland. (Bővebben)
A következő film már egy igazi, klasszikus horrorsorozat eddigi (talán) utolsó darabja. Aki az egész heti munkahelyi stresszt valami térdig vérben tocsogó, szakadt farmerben, vérpecsétes kockás flanellingben abszolvált szeletelésben látja jónak kitombolni, az ki ne hagyja A texasi láncfűrészes Az örökség (Story4, 22.15) című darabját, ezúttal nem 3D-ben.
Sigourney Weavert általában Ripleyként, az Alienként megismert savköpő űrlény anyucijaként/szeretőjeként/legyőzőjeként/stb. szoktuk számon tartani és hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, mint színésznőről. Pedig az. A Lány a parkban (Cool, 23.35) című drámában például egy olyan anyát játszik, aki sok éve elvesztette kislányát egy parkban, de most úgy véli, megtalálta – egy piti bolti szarka személyében, akit e meggyőződéséből kiindulva, magához vesz. Szívbemarkoló, keserédes dráma lesz – bár messze nem horror, de érthetően ez sem lesz egy könnyed, rózsaszín littylötty.
A legérdekesebb darab azonban mélyen az éjszakában tűnik fel a képernyőn. A hatvanas évek végének, hetvenes éveknek egyik furcsa, bizarr, meghökkentő elemekben, szenzációs képi és dramaturgiai megoldásokban tobzódó filmirányzata volt az olasz gótikus horror (más néven ‘giallo‘), melynek örökös pápája Dario Argento. 1975-ben készült kultikus filmje a Mélyvörös (Duna, 00.55), melyben egy emberek fejébe látni képes nő vesz észre gyilkos gondolatokat egy hangversenyen az előtte ülő néző fejében, aminek realizálódását később a zongoraművész segítségével próbálja megakadályozni. (A képen egy jelenet a filmből.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: