A szokásos kedd esti rutinoknak semmi nem áll ellent. Leghamarabb John Travoltaalakít A tábornok lánya (Paramount Channel, 21.40) című (katonai) bírósági drámában egy katonai ügyészt, aki egy hadseregen belüli brutális nemi erőszak ügyében kezd kilátástalannak tűnő nyomozásba: az áldozat ugyanis az egyik nagy tekintélyű tábornok lánya, a lehetséges elkövető(k) pedig a főtiszti karban keresendő(k). A lelkiismeretes ügyész a nyomozás során lépten-nyomon a seregbéli tekintélyelvűségből, férfisovinizmusból és a túlértelmezett bajtársiasságból fakadó, áthatolhatatlan falakba ütközik, s úgy tűnik, képtelen kideríteni a gyilkos(ok) kilétét. Hollywoodban azonban mindig van pont a mondat végén… Egy alapvetően műfaji filmhez képest e film azért elég keményen beszól az amerikai hadseregben uralkodó mentális közállapotoknak, bár onnan belülről nézve, azért ez még mindig csak egy “okoskodó, liberális, civil köcsögség”. Egy pillantást azért megér a film, nekünk civileknek mindenképpen – de talán a katonáknak is.
Gus Van Sant állítólag nagyot bukott idén Cannes-ban új filmjével, de ez a “régi” Good Will Hunting (Film Café, 22.55) bizony nyerő darab volt, és az még ma is. Oscar Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Géza remek szinkronja csak hozzáadni tud!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak és Ben Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el – Matt Damon és Ben Affleckfőszereplésével. (A képen Williams és Damon)
Ugyanekkor Christopher Nolan egyik első filmje, a Memento (Duna, 23.05), egy meglehetősen csavaros, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinakkötelező.
A mai 40-et, 50-et taposóknak igen sokat jelent(het) a Városbújócska (m3, 23.15). Ebben a filmben van az egyik leggyönyörűbb házibuli-etűd, ami valaha filmvásznon feltűnt, és amit annyian átéltünk oly sokszor a valóságban is. A kamera lassan úszik a padlótól pár centire egy belvárosi lakás zegzugos szobáin, folyosóin, mellékhelyiségein keresztül. Hajnal van. Szétgurult üvegek, széjjeldőlt bulizók, a cigifüst vízszintbe rétegződött. A kamera lassan lebeg. A Jenő a Kiadóból azt énekli: Romolj meg. Ostromolj meg. Most romolj meg. Még minden oly reményteli… 1985-öt írunk. János és Tamás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: