Mit nézzünk ma a tévében?

A ma este egyik fő kérdése, hogy Lolita Davidovich vagy Sharon Stone? Képtelen választani ugyanis közöttük Richard Gere és már teljesen megőszül a Vágyak vonzásában (Paramount Channel, 20.00)… Micsoda dráma, micsoda dráma… Kérem szépen.

Persze, kibekkelhetjük a döntést úgy is, ha van Cinemax-előfizetésünk, mert ott viszontMaisie tudja (Cinemax, 20.00). Henry James 1897-ben (!!!) megjelent kisregényének üzenete ma is ropogósan friss és aktuális, és ami az öröm, ezt az üzenetet a kisregény 2012-es filmverziója képes közvetíteni is. A címszereplő hatéves kislány (Onata Aprile –a képen középen) szemszögéből éljük végig gazdag szüleinek (egy öregedő rockénekesnő –Julianne Moore– és egy műkereskedő –Steve Coogan-) zajos és zűrzavaros válását, miközben a háttérben egy igazi, valódi, szűziesen tiszta szerelem bontakozik ki. Scott McGehee és David Siegel erősen “független” filmje ízléssel, érdekesen és okosan liberális felfogással kezeli a témát, a meghökkentő, ám mégis megnyugtató végkifejletig. Értelemszerűen a mai este másik fő kérdése, hogy miért nincs Cinemax-előfizetésünk?

Az utolsó kérdés viszont az mára, hogy késő estére melyik filmet válasszuk? A Magic Mike (Galaxy, 22.05) vígjáték, méghozzá a filmezéssel azóta már felhagyott Steven Soderbergh egyik utolsó (hiszi a piszi!) munkája, melynek címszereplője (Channing Tatum) egy igazi all-round-man, nappal tetőfedő vállalkozó, autókereskedő és bútortervező, éjszaka viszont a helyi bár (melynek pénzéhes tulajdonosát Matthew McConaughey alakítja) egyik fő attrakciójaként ad elő férfisztriptízt a kéjesen sikoltozó hölgyközönség legteljesebb örömére. Még arra is van ereje, energiája, hogy ezen a téren is segítse a tehetséges fiatalokat – egyikük azonban kezd a fejére nőni…

A másik film viszont egy kis sporttal vegyített filmtörténelem: Bruce Lee, a legendás kungfu-filmsztár tragikusan rövid életéről nézhetünk meg egy igen kis mozit, A Sárkány – Bruce Lee élete (Viasat3, 22.55) címmel. A legendás figurát Jason Scott Lee kelti életre, igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

A mai főműsoridő blokkját A tűzben edzett férfi (film+, 21.00), vagyis Denzel Washington vezeti, aki ezúttal egy kiégett hajdani CIA-ügynök, aki ma gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő mű. (Bővebben)

A 28 nap (Film Café, 21.00) című filmben viszont Sandra Bullockot nézhetjük meg, vagyis az általa játszott karaktert, ahogy egy általa ittasan okozott -viszonylag szerencsés kimenetelű- baleset miatt a címben jelzett időtartamra kényszerelvonóra ítélik, ahol is furcsa emberekkel ismerkedik meg. Az elkényeztetett, meglehetősen slendrián, felelőtlen lány, aki eddig az élet hullámain lovagolt, e rövid idő alatt megtapasztalja, milyen sorsok, milyen életek vannak a mélyben… Azért a dráma inkább csak amolyan “romantikus” lesz.

A Titkos gyilkos mama (Paramount Channel, 21.40) viszont remek kis film, egyszerre krimi-paródia és maróan savas társadalomkritika az egyik legeredetibb amerikai filmestől, a renegát John Waterstől. Egy tipikus családanya (Kathleen Turner – a képen akcióban) egy nap bekattan és rendet tesz az unalmas, kiszámítható amerikai kertvárosban. A film megtekintése csak kellő humorérzékkel és megfelelő filmtörténeti alapismeretekkel felvértezett nézőknek nyújt optimális élvezetet!

Ennél lényegesen komolyabb darab a következő ajánlat. Az árulás bonyolult lélektanáról szól a Hart háborúja (FOX, 21.50) című kitűnő háborús és tárgyalótermi dráma, olyan színészek tolmácsolásában, mint Colin Farrell vagy Bruce Willis. (Bővebben)

Az álmatlanságban szenvedők éjszaka pedig még megnézhetik a Csókok (Duna, 00.35) című, igen karakteres ír drámát is, melyben egy kisfiú és a szomszéd kislány szökik el a szegénység, a nyomor és az ennek következtében dühödt, részeg őrjöngésbe fúló családi karácsony este elől.

A szokásos kedd esti rutinoknak semmi nem áll ellent. Leghamarabb John Travoltaalakít A tábornok lánya (Paramount Channel, 21.40) című (katonai) bírósági drámában egy katonai ügyészt, aki egy hadseregen belüli brutális nemi erőszak ügyében kezd kilátástalannak tűnő nyomozásba: az áldozat ugyanis az egyik nagy tekintélyű tábornok lánya, a lehetséges elkövető(k) pedig a főtiszti karban keresendő(k). A lelkiismeretes ügyész a nyomozás során lépten-nyomon a seregbéli tekintélyelvűségből, férfisovinizmusból és a túlértelmezett bajtársiasságból fakadó, áthatolhatatlan falakba ütközik, s úgy tűnik, képtelen kideríteni a gyilkos(ok) kilétét. Hollywoodban azonban mindig van pont a mondat végén… Egy alapvetően műfaji filmhez képest e film azért elég keményen beszól az amerikai hadseregben uralkodó mentális közállapotoknak, bár onnan belülről nézve, azért ez még mindig csak egy “okoskodó, liberális, civil köcsögség”. Egy pillantást azért megér a film, nekünk civileknek mindenképpen – de talán a katonáknak is.

Gus Van Sant állítólag nagyot bukott idén Cannes-ban új filmjével, de ez a “régi” Good Will Hunting (Film Café, 22.55) bizony nyerő darab volt, és az még ma is. Oscar Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Géza remek szinkronja csak hozzáadni tud!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak és Ben Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el – Matt Damon és Ben Affleckfőszereplésével. (A képen Williams és Damon)

Ugyanekkor Christopher Nolan egyik első filmje, a Memento (Duna, 23.05), egy meglehetősen csavaros, agytekervény-gyúrogató, meghökkentő dramaturgiájú thriller, mely akár a műfaj egyik kulcsfontosságú darabjaként is felfogható. Nem mondok róla többet, mert azzal lelőném a poént, és hátha nem látta még valaki… A műfaj rajongóinakkötelező.

A mai 40-et, 50-et taposóknak igen sokat jelent(het) a Városbújócska (m3, 23.15). Ebben a filmben van az egyik leggyönyörűbb házibuli-etűd, ami valaha filmvásznon feltűnt, és amit annyian átéltünk oly sokszor a valóságban is. A kamera lassan úszik a padlótól pár centire egy belvárosi lakás zegzugos szobáin, folyosóin, mellékhelyiségein keresztül. Hajnal van. Szétgurult üvegek, széjjeldőlt bulizók, a cigifüst vízszintbe rétegződött. A kamera lassan lebeg. A Jenő a Kiadóból azt énekli: Romolj meg. Ostromolj meg. Most romolj meg. Még minden oly reményteli… 1985-öt írunk. János és Tamás.

Igen kemény és tévében ritkán látható filmek kerülhetne látóterünkbe, ha hajlandóak vagyunk feladni a békés hétfő esti konzumtévézés zsibbasztó nyugalmát. Remek filmet ad ma este például az HBO (20.00-tól), melynek férfi főszereplője (Matthew McConaughey) és férfi mellékszereplője (Jared Leto) megérdemelten hozta el a tavalyi Oscar-gála illető aranyszobrait. A Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) egyszerre megrázó AIDS-dráma és egy lélekemelő, de egészségesen cinikus, fordított Wall Street farkasa/Tőzsdecápák karriertörténet. (Bővebben)

Persze, az HBO-előfizetés sokaknak a luxus kategóriája (erről nem nyitok vitát), de szerencsére ma azért van igen komolyan vehető alternatíva is. Danny Boyle (például Trainspotting, Gettómilliomos, stb.) 127 óra (FEM3, 21.00) című filmje egy valóságban megtörtént esetet mesél el, melyben egy extrém sportoló, a hegyi kerékpározást sziklamászással mixelő Aron Ralston kerül szorult helyzetbe egy baleset következtében a címben jelzett időtartamra a délkelet Utah államban található, igen látványos sziklahasadékokban. Ralstont James Franco (a képen) alakítja ebben a rendkívül feszült, egyszemélyes történetben. (Bővebben)

Az utóbbi évek talán legnyugtalanítóbb, leggyomorszorítóbb, legnyomasztóbb thrillere a kanadai Denis Villeneuve Fogságban (Cool, 21.10) című filmje. Nem biztos, hogy a legjobb, de hogy a leghatásosabb, az majdnem biztos. Ennek oka részben a rendező igen erős drámai érzéke, részben Roger Deakins Oscar-díjra jelölt delejes, ködös, borongós fényképezése, részben pedig az egész történetet átszövő vallásos őrület illogikus, irreális, rettegéssel telt kiszámíthatatlansága. Egy nap nyomtalanul eltűnik egy békés, átlagcsalád kislánya, az apa azonnal a nyomozni kezd – olykor a rendőrség ellenében is. A nyomok egy elhagyott, ócska lakókocsihoz vezetnek… Főszerepben Hugh Jackman és Jake Gyllenhaal. (Bővebben)

A Serenity (TV2, 22.35) levetítésének viszont semmi értelme nincs a hozzá szervesen rögzülő Firefly című sorozat nélkül – ráadásul, a film sci-fi rajongó célközönségének úgyis ott van a polc egyik kitüntetett zugában az egész cucc, tokkal-vonóval.

Lesz minden megint, mint a vurstliban, de nézzük, mi az, amire érdemes is felülni… Martin Scorsese nevéről véres thrillerek, nagyívű maffiózótablók és más erőszakos filmek juthatnak eszünkbe, holott rendezett ő igazi selymes, nőies, érzelmes, finoman pikáns, enyhén melankolikus, de nagyon romantikus drámát is, mint például Az ártatlanság korát (ATV, 20.40). A szívdöglesztő sármőr (Daniel Day-Lewis) röviddel eljegyzése (Winona Ryder) után megismerkedik a menyasszony rosszhírű, valójában csupán őszinte és természetes viselkedésű rokonával (Michelle Pfeiffer), akivel lassan egy fortyogóan szenvedélyes viszony veszi kezdetét. A társaság, a menyasszony családja mindezt megrökönyödve figyeli… Jellemzően a legjobb kosztümöknek járó Oscart zsebelte be annak idején Az ártatlanság kora, a forgatókönyv, illetve a látvány és filmzene, valamint Winona Ryder mellékszereplésének jelölése mellett – a szakma nyilvánvalóan vért akart, ám ezúttal nem kapott.

Az OrbánPetőfi tévé (sokan még ma sem tudják, hogy ez csatorna nem más, mint a régi m2 esti műsorsávja…) szokásos vasárnap esti Filmklubjában ezúttal egy független amerikai (amerikai független) dramedy kerül sorra, gondolom, mintegy a magyar emberek ifjú nemzedékének munkára nevelésének szükségességétől sarkallva. Bár a hivatalos ukáz szerint a munka=siker, a Tiszta napfény (Petőfi TV, 21.00) munkanélküli testvérpárja számára az élet eddig nem hozott sikereket. Norah (Emily Blunt) kissé lökött apjánál (Alan Arkin) dekkol, míg Rose (Amy Adams – a képen Emily Blunt társaságában) takarítónőként próbálja eltartani magát és nyolcéves fiát. Ez a kiindulási pont, innen aztán minden csak romlik. Rose rendőr szeretője javasolja a kiutat: alapítsanak egy céget, mely különféle bűnesetek, gyilkosságok és öngyilkosságok utáni takarítást vállalná el, jó pénzért, hiszen ez főleg rengeteg vér, egyéb testnedvek és emberi maradványok jelentené. Ez a cég lesz a címbéli Sunshine Cleaning… A nővérek sorsa felívelni látszik – és a film a végére egy kedves, élet- és szeretetteli mesévé szenderül. (Bővebben)

Pierrot bandájának (Duna, 21.40) az égadta világon nincs semmi köze Bolond Pierrot-hoz, de valójában a Pierrot névhez sem, és nemcsak azért, mert Godard szimbolikus figuráját Belmondo, míg e tíz évvel későbbi – amúgy remek – romantikus krimi főszerepét éppen az ellenlábas, Alain Delon alakítja. A két film közötti párhuzam felállítása erőltetett fordítói “lelemény” (sőt, inkább oltári tévedés). A történet a második világháború rettenetéből éledő Párizs utcáin játszódik, ahol a helyi vagány (Delon) bandája a korlátlan úr, mígnem a főnök fejét elcsavarja a szerelem… Halványan Bonnie és Clyde hírhedt románcára hajaz, ami ezután történik.

A Benjamin közlegény (Viasat3, 21.55) című súlytalan komédia alapszituációja annyi, hogy vajon mit kereshet a vakítóan szőke, féktelenül szertelen és még hamvasan bájosGoldie Hawn az amerikai hadseregben?

A Gyilkos Joe (PRO4, 22.00) viszont ennél sokkal-sokkal súlyosabb darab. William Friedkin bizarr, morbid humorú családi drámája a “jó útra tért” (értsd: minőségi filmekben nyújtott minőségi alakításokkal a kor egyik vezető színészévé vált) Matthew McConaughey egyik első, méghozzá igen komoly jelenése ezen új státuszában. (Bővebben)

Ha minden igaz, a jövő héten kerül a mozikba az elképesztő hírveréssel megtámogatott új Mad Max-film, erre hangol a valójában egy meleg szado-mazo klubdélutánra hajazó Mad Max 2. (RTL Klub, 22.00), amely valójában az igazi kultuszt teremtette a címszereplő ikonikus figurája köré. Szerintem pedig az első rész az igazi – de hagyjuk…

A Charlie Wilson háborúja (TV2, 22.15) ezzel szemben, egy megtörtént eseményt dolgoz fel, aminek fő kérdése, hogy hogyan veressük meg az oroszokat az afgánokkal? A sztori hitelességét (de legalábbis lendületét) elsősorban az Elnök emberei című tévésorozattal is bizonyított Aaron Sorkin jelenti. Onnan már ismert recept szerint peregnek a párbeszédek, a séróból megküldött, fanyar replikák, melyeket elsőrangú sztárok vezetnek elő virtuóz módon: Tom Hanks, Julia Roberts és Philip Seymour Hoffman, Mike Nichols pedig laza profizmussal rendezi ezt a politikai komédiát.

Akiknek van Cinemax-előfizetésük, azok ma ki ne hagyják Tommyt (Cinemax, 20.00), az egyik legendás rockmusicalt még a szép emlékű hetvenes évekből. A ma már -méltatlanul- keveset emlegetett Who együttes projektje ez a darab, melynek címszereplője gyerekként szemtanúja lesz szülei brutális meggyilkolásának. Az átélt trauma hatására elveszti látását, hallását, meg sem szólal. Kezeli őt pszichológus (Jack Nicholson), kezelik őt LSD-vel (Tina Turner) és minden elképzelhető módon, mígnem egy játékteremben egy flipper csörömpölése (Elton John) téríti vissza Tommyt a való világba, melynek hamarosan ünnepelt sztárjává/beláthatatlan hatalmú médiadespotájává válik. Ken Russell ultrakult filmje a rockzene egyik csúcsteljesítménye, egyben masszív kordokumentum és maró, nagyjából ma is érvényes média- és társadalomkritika – és kiváló alkotás is. Az említetteken kívül feltűnik még pl. Oliver Reed, Eric Clapton,illetve Roger Daltrey és Keith Moon a Who-ból – az előbbi játssza a már felnőtt Tommyt. (Ha hinni lehet a híreknek, ráadásul feliratos verzióban kerül a film adásba. See it, hear it, feel it!)

Akik a dolgok könnyedebb végénél csípnék nyakon a mai estét, azok három (négy) vígjáték közül választhatnak. Az Esküdni mernék (FOX, 21.00) egy túl jól (más szempontból túl rosszul) sikerült legénybúcsú történetét meséli el, mely komolyan veszélyezteti azt az általában örömteli eseményt, melynek mintegy előkészületeként került megrendezésre. A filmet olyan nevek repítik a képernyőre, mint Jason Lee, Sealma Blair vagy Julia Stiles. 🙂

Cameron Diaz Rossz tanár (Cool, 21.10) lesz a következő ajánlatban, aki utálja hivatását (FÚÚÚJ), utálja a gyerekeket (FÚÚÚÚÚJ), azonban magányos. Amikor új tanerő (Justin Timberlake) érkezik a suliba, akiről ráadásul az is hírlik, hogy igen tehetős örökség várományosa, az iskola facér tanárnői vad harcba kezdenek a tanárbácsi kegyeiért.

A Gyönyörű lányok (Paramount Channel, 21.40) körül azon fiúk gondolatai forognak, akik mintegy tíz évvel érettségi (diploma, whatever) után összegyűlve merengenek régi emlékeken. Matt Dillon, Noah Emmerich, Timothy Hutton kontra Rosie O’Donnell, Uma Thurman, Natalie Portman, Mira Sorvino, Annabeth Gish,stb.

+1 lehetőség az Eleven testek (Story4, 22.15) amiben érző szívű, magányos zombifiú lesz szerelmes egy élő lányba. A meglehetősen bornírt, de állítólag (!) egészen vicces horror-komédiában még John Malkovich is feltűnik.

Van egy klasszikus hollywoodi kalandfilm is ma estére, melyben Omar Shariff alakítjaDzsingisz kánt (film+2, 21.05), a hírhedt mongol világhódítót (aki állítólag 40 millió embert öltetett meg regnálása alatt, amivel előkelő helyett vívott ki magának a tömeggyilkosok örökranglistáján). Ettől a filmtől azért túlzott történelmi hitelességet ne várjunk, csakúgy, mint explicit erőszakot se.

A már éjszakába nyúló Eastern Promises – Gyilkos ígéretek (Cool, 23.05) viszont David Cronenberg igen mai (tegnapi) krimije, melyben egy csúnyán összevert kamaszlány naplójában talált homályos információk alapján folyik a nyomozás az elkövetők után, egyenesen a legbrutálisabb angliai orosz maffia bugyraiba. Főbb szerepekben Naomi Watts, Vincent Cassell és Viggo Mortensen.

A Duna tévé igen szélsőséges műsorválasztékkal kívánja megfogni a lakosságot. Egyrészről, megmutatja, kicsoda Schuszter Lóránt, a nemzeti rockzene Brian Epsteinje (Tudom, hogy ki vagyok – Duna, 22.20), akiről én ugyan tudom, kicsoda, de azt nem írom le, mert örökre kitiltanak az internetről; másrészt viszont folytatja Marco Ferreri filmjeinek vetítését, akinél kevés kritikusabb szemléletű filmes alkotott a világon. ’68-as opuszában, aDillinger halottban (Duna, 23.20) Michel Piccoli (a képen) egy gazdag, jól menő formatervező, akinek egy nap elege lesz a kényelmes fogyasztói társadalomból és használni kezdi legendás maroklőfegyverét.

Ha viszont valami tényleg súlyosra vágynák így hétvégére, akkor nézzük meg Lars Von Trier igencsak bombasztikus Antikrisztusát (PRO4, 23.45), melyről azonban nem vagyok hajlandó többet írni (mivel itt már megtettem korábban).

Majdnem tényleg csütörtököt mondtam… Mindössze két említésre méltó filmet találtam ma estére, és hát azok sem szárnyalnak túl magasra… De legalább az egyik izgalmas a másik pedig vicces.

A régimódi sci-fik kedvelőinek lehet izgalmas az Égi tűz (Paramount Channel, 19.50) című film, mely nagyjából akkor készült, amikor elindultak az X-akták, amikor elöntötte a világot a parapszichológia, a new age és a többi fél/áltudományos bűbáj; és egyre többen kezdtek hinni abban, hogy valakiknek kell lenniük odafent. (Az igazság viszont -természetesen- odaát van.) Ez az 1993-ban készült mozi az UFO-filmek egyik jellegzetes darabja. Fények az égen, majd egy energianyaláb leterít egy embert, aki néhány nap múlva kerül elő meztelenül, kiéhezve úgy, hogy az égadta világon nem tud semmit arról, hogy hol töltötte az elmúlt időt…

Mostanában újra feltünedezik a tévékben A tökös, a török, az őr meg a nő (AMC, 20.10) című sivatagi szajrébohózat, melynek nyelve, hangulata, felfogása és tempója nagyjából közelít afelé, ahogyan Rejtő történeteit lehetne megfilmesíteni (ha már…), miközben ez egy ízig-vérig francia komédia Benoît Poelvoorde-el, Gérard Lanvinnal, José Garciával, Djimon Hounsouval és a bizarr (mondhatnám: picassói) szépségű Rossy de Palmával (a képen Garciával). (Bővebben)

A szárnyaló gyermeki fantázia örök témát ad az azt megfejteni próbáló, filmkészítéssel foglalkozó felnőttek számára. Vajon hogyan lehet, hogy egy kiskorú órákig el tud játszani a felnőttek számára teljességgel érdektelen dolgokkal, egy bogárral, egy kaviccsal vagy egy bottal? Mi lehet olyan érdekes abban, ha valaki órákig nézegeti a csillagokat, vagy mi okból beszél hosszan játékaihoz? Miért lehet olyan szórakoztató egyetlen papírtáblán piciny bábukat tologatni egyik ábráról a másikra? Ilyeneket tapasztalva, nem kell feltétlenül pszichológushoz szaladni csemetéinkkel, hiszen lehet, hogy csak mi, felnőttek felejtettünk el valamit az idők során… A Jumanji (RTL II, 19.00) című családi kalandfilm valahol éppen ezt fejti meg, mikor egy régi, poros, elfeledett társasjáték kapcsán mesél egy békés(nek tűnő) amerikai átlagcsaládot ért feledhetetlen élményről. Az izgalmas, minden szempontból családközpontú filmet a hasonló témában utazó Zathurát is jegyző Chris Van Alsburg írta, főbb szerepekben pedig Robin Williamst és Kirsten Dunstot láthatjuk.

A Négy esküvő, egy temetés (Story4, 21.05) ezerszer látott, és szerintem akárhányszor is lazán nézhető, atombiztos romantikus komédia, Andie MacDowell-el és Hugh Granttel, plusz Kristin Scott Thomasszal, mely nem szól másról, mint a címben olvasható öt darab eseményről.

A Halálcsapda (film+2, 21.05) viszont egy igazi, remekmívű kamarakrimi/thriller/komédia. Nem friss darab ugyan ez a film, de nem is agyonjátszott, pedig! A történet egy logikailag pontosan végigvezetett bukfencet modellez (írta Ira Levin, rendezte Sidney Lumet). Egy hajdan sikeres krimiíró (Michael Caine) darabja ótvar nagyot bukik a Broadwayn. A gép darabjaiban, az alkotó pedig bánatában iszik, mint a kefekötő. Egy nap régi tanítványától (Christopher Reeve) kap csomagot, mely egy színdarabot tartalmaz, amely első olvasatra is remekműnek tetszik. Az író gyorsan dönt, tanítványt elteszi láb alól, a darabjával pedig újra visszatérhet a rivaldafénybe. Az ötletet hamar tett is követné, azonban az író nem veszi észre, hogy tanítványa még annál is tehetségesebb, mint azt írásából sejtette…

Az Amerikai szív (FOX, 21.45) Jeff Bridges egyik nagy filmje. Egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával (Edward Furlong). Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta dráma a felelősségről, tisztességről, szeretetről.

Marco Ferreri hírhedt A nagy zabálás (Duna, 23.45) című filmje annak idején levehetetlenül ott volt a (Tanács körúti) Filmmúzeum műsorán. A film, mely négy tekintélyes értelmiségi polgár (Ugo Tognazzi, Philippe Noiret, Michel Piccoli ésMarcello Mastroianni – a képen) zabálásban, fingásban, hányásban és baszásban tobzódó orgiáját mutatja be, a fogyasztói, jóléti társadalom mindmáig talán legsavasabban maró kritikája. Konkrétan azt látjuk a filmben, ahogyan a fogyasztói társadalom felzabálja saját magát, miközben a kutyák (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt) meg csak gyűlnek az udvaron, és előbb-utóbb a házba is bemennek, ha az udvaron már nem találnak semmi ehetőt…

Igen aktuális Robert Zemeckis méltán kultikus Vissza a jövőbe-sorozatának második darabja, a trükkös című Vissza a jövőbe 2. (Viasat3, 21.00), melyben Marty McFly (Michael J. Fox) és mestere, Doki (Christopher Lloyd) 2015-be, tehát a nekünk mába utazik előre, 1985-ből, a filmbeli jelenből. Jobb lenne ez a filmbeli 2015 a mai, igazinál? Vagy minden kor a létező korok legjobbika, Pangloss mesterrel szólva? A film természetesen nem erről szól, de hol van az nekem előírva, hogy azt értsem ki egy filmből, amit abba alkotója belepakolt?

Persze, az is igen vicces ma már, ahogyan a még szinte kislány Sandra Bullock küzd az akkor még szintén gyerekcipőben járó, internet nevű “szörnnyel” A hálózat csapdájában-ban, sőt ban (film+, 21.10)… Múlik az idő (sőt: az idő, soha-soha, meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat – bár ez egy másik film).

Ami viszont nem az Álljon meg a nászmenet! (Story4, 21.05). Az atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts igencsak zokon veszi, hogy régi barátja, Dermot Mulroney – akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel.

Ugyanekkor viszont a híres fotográfus, Anton Corbijn festi fel egy bérgyilkos portréját, ezúttal tőle nem megszokott módon, színesben. Az amerikai (film+2, 21.05) címűfilmjének fő- és címszerepében George Clooney-val, valamint Toszkánával (a képen). (Bővebben)

Picit később Shirley Valentine (Duna, 21.25), a hajdani lázadó, ma már tisztes családanya (Pauline Collins) döbben rá a permanens pozitív életszemlélet csapdájára, miszerint ha mindennek csak a jó oldalát látod, azért annak bizony attól még megvan a rossz oldala is… Ergo, a strucc sem ússza meg az oroszlán közeledését, ha homokba dugja a fejét. A történet azért közel sem ennyire drámai, csupán a mindenki által jól ismert hétköznapi córesz, viszont két hét luxusnyaralás Mykonos festői szigetén mindent a helyes mederbe terel(het).

A kód neve: Merkúrban (Paramount Channel, 21.40) Bruce Willis (a megszokott módon) kiégett, cinikus főhős, aki ezúttal egy autista kisfiú eltűnésének ügyében döbben rá furcsa összefüggésekre. Bár azokat igazán felfogni sem tudja, mik azok, amik viszont a kisfiú számára magától értetődőek. Tulajdonképpen izgalmas kódfejtős film ez – csak hát láttuk már…

Miként A sas (Galaxy, 22.05) című szandálos, kardozós történelmi(es) kalandfilmet is, amit a félig magyar származású Kevin Macdonald forgatott, nagy részben nálunk, magyar színészekkel, magyar stábbal. A történetben egy bizonyos Marcus Aquila (Channing Tatum) 20 évvel azután (i.sz. 140-ben), hogy Britanniában eltűnt már egy római légió, az esős szigetre érkezve próbál rendet rakni a renitenskedő brit törzsek között/felett… Aqulia non captat muscas. Vagy mégis?