Mit nézzünk ma a tévében?

A ma este magasan legjobb filmje a nézhetetlen késő éjszakai műsorsávba, a jobbára nézhetetlen Duna tévére van száműzve. Előreveszem mégis, elsősorban az inszomniások, valamint a “képmagnósok” kedvéért, mert érdemes fennmaradni miatta/felvenni, ha netán még nem láttuk volna a Szemekbe zárt titkokat (Duna, 01.00). Komoly feltűnést keltett annak idején, hogy vajon milyen film lehet az, amelyik tulajdonképpen vita nélkül elhozta 2010-ben a nagy esélyesnek tartott Fehér szalag elől a Legjobb Idegennyelvű Filmnek járó Oscar-díjat? Nos, ilyen,mint ez az évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, de mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet. (Bővebben)(A képen Ricardo Darín a főszerepben.)

Elia Kazan utolsó filmje, Az utolsó filmcézár (m3, 19.40) Hollywood klasszikus korszakának zárófejezete tulajdonképpen. F. Scott Fitzgerald regényének Harold Pinter által írt adaptációja, melyben olyan sztárok garmadája játszik, mint Robert de Niro, Jack Nicholson, Tony Curtis, Robert Mitchum és mások, egy igazi, szinte isteni hatalmú filmmogul alakját festi fel, akinek ifjú korára már elért minden elérhetőt, csak a boldogságot nem. A film végén azonban ekkor még kötelező a “happy ending”.

Ezalatt azonban megismerkedhetünk George Sand (Judy Davis) és Chopin (Hugh Grant) igen romantikus szerelmével is az Impromptu (Galaxy, 19.50) című 1991-ben készült filmben, Liszt Ferenc (Julian Sands) őszinte sajnálatára.

A Filmcafe viszont George Clooney-napot tart. A Kecskebűvölők (19.50-től) című háborús paródia (bővebben itt) után A hatalom árnyéka (21.40-től) című politikai szatírában (bővebben itt) teszi helyre a dolgokat a filmvászon egyik őszülő halántékú sármőrje.

A szív bajnokaiban (Cool, 20.35) viszont Sandra Bullock Oscar-díjas alakítását nézhetjük meg. A valós és valóban hatásos történet egy hatalmas termetű, de kissé lomha (ész)járású, déli srácról és az ő hi-he-tet-len futball-karrierjéről szól. (Bővebben)

De felfedezhetjük a tehetséget például a Fedezd fel Forrestert! (FEM3, 21.00) című filmben is, amivel Gus van Sant rendező tulajdonképpen a Good Will Hunting reprízét alkotta meg. Ugyanannak a témának egy másik variációja, ami azért messze nem ugyanaz. Itt is a csiszolatlan gyémánt és a nagy tudású remete lehetséges találkozásai kerülnek a boncasztalra, azonban ezúttal nem matekozunk, hanem a bölcsészpályán kerengünk. Nagyobb a korkülönbség is, és az sem elhanyagolható, hogy ezúttal a gyémánt fekete. Sokszor nézhető, tanulságos film ez, bár igazából nincs benne semmi különleges. Ha csak a kitűnő színészi alakítások nem azok (Sir Sean Connery, F.Murray Abraham, stb.)…

Az Anyád napja (Viasat3, 21.00) című romantikus komédiában Jennifer Lopez küzd meg Jane Fondával, vagyis a végre a Nagy Ő-t megtaláló ara a sárkányjellemű anyóssal. Ismerve azonban a felek temperamentumát, ez egy messze nem lefutott menet lesz…

Később az 1408 (Cool, 23.00) című thriller jöhet szóba, mely Stephen King nyomán készült Mikael Hafström rendezésében. Igen jól sikerült sikerült munka ez amúgy, azonban műfaji sajátosságaiból adódóan egyszernézős, tehát másodjára már nem olyan hatásos, ha ismerjük a végső poént. Samuel L. Jackson és John Cusack a címbeli 1408-as számú szállodai szoba borzongató rejtélyét próbálja megoldani, karfaszorongató izgalmak közepette.

Egy makulátlan elme örök ragyogásában (AMC, 19.40) kezdjük (ismét) a mai estét, ha azt a tévé előtt töltjük. Alapvetően egy édes, cukros, ám imádnivaló szerelmesfilm lenne ez a kis mozi, ha nem a lineáris történetmesélést sátáni gonoszságnak tartó Charlie Kaufman írta volna, nem a fura filmek világbajnokságáért eséllyel küzdő Michael Gondry rendezte volna és nem Jim Carrey játszaná a főszerepet, úgy, hogy ráadásul szerepe szerint még komolynak is kell lennie… (Bővebben)

Egy teljesen más világba repíthet el minket a kínai Yimou Zhang elképesztően látványos, egyben éktelenül csicsás Hős (SuperTV2, 21.00) című filmje, már ha szeretjük az ilyen repkedős, kardcsattogásos, nagyszabású kínai történelmi (mese)drámákat. Főszerepben Jet Li, Maggie Cheung, Tony Leung és Ziyi Zhang! (Bővebben)

Eközben Feltámad a halál is az Alien 4.-ben (Viasat3, 21.00), mivel Ripley (Sigourney Weaver) anyai örömök elé néz, ezért a bébiszitternek (Winona Ryder) kell helytállnia. Ezt a részt Jean-Pierre Jeunet rendezte, Joss Whedon írta és Darius Khondji fényképezte.

Üdítő, friss fuvallat lehet ehhez az émelyítő, vérben, savban és egyéb trutymóban tocsogó családi drámához képest a Könnyű nőcske (Cool, 21.10), aki (Emma Stone) amúgy egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, azonban egy fatális félreértésnek köszönhetően, hirtelen a helyi menő csávók (háemcsé, megvan?) sikerlistájának élére kerül, mint “levadászandó áldozat”, mármint szexuális értelemben. Naná, hogy szerelem lesz ennek is a vége…

Marad azonban a szexnél minden erotikus filmek klasszikusa, az Emmanuelle (Story4, 22.05), melyben Sylvia Kristel teste, egy igazi, vérbő olasz macsó és a hírhedten fülledt thai éjszaka a főszereplő. Ma már szerintem mehetne piros karika nélkül is, ’72-ben viszont még “hűha” volt.

A Greenbergben (Galaxy, 22.00) viszont, kisebb meglepetésre, Ben Stiller “komoly” szerepben tűnik fel. Ebben a tipikus “független” törtnetben egy magának való negyvenes fickó költözik Los Angelesbe, hogy öccse házára vigyázzon, a laza, nyugati parti élet viszont “betámadja”…

Jön az igazi Django (Film Mánia, 22.00) is Sergio Corbuccitól, Franco Neroval és az ő elmaradhatatlan koporsójával.

Késő esti borzongást viszont az Azonosság (Cool, 23.00) szállítja. James Mangold briliáns thrillerjének hőse (=antihőse: John Cusack) autóbalesetet szenved egy igen durva viharban. Egy lepukkant motelben talál menedékre, ahol kuksol már néhány fura figura – egyik közülük sorozatgyilkos. De kicsoda? Pazar forgatókönyv, jó színészek és újra egy igen váratlan csattanó, valamint feszült, klausztrofóbiás atmoszféra és ízlésesen elegendő brutalitás, amennyi kell egy efféle filmbe. (A képen John Cusack és Ray Liotta)

Hát, van egyszer mára Borban az igazság (AMC, 20.10), egy amolyan gasztro-thrillerkomédia, melyben az olcsó, “suttyó” kaliforniai, Napa-völgyi sárdöné gyűri maga alá a pöffeszkedő, öntelt és fennhéjázó francia ősét. Természetesen eme elképzelhetetlen tett mellett benne van a történetben még a közhelyes amerikai tetterő, a vállalkozói kedv és finesz is – a film mégis nézhető, könnyű és üdítő, mint egy párás pohárban illatozó, pincehideg chardonnay egy hajtós nap végén. Állítólag megtörtént eseményeket mesél el a film…   Van Szűzlányok ajándéka (Story4, 21.00) is, mely három ifjú lovag pajzán kalandjait a reneszánsz -gondolom- Firenzében, Pasolini és Boccaccio Dekameronjának egyik története alapján, illetve azzal párhuzamosan, azt megidézve… szóval. Jó, de legalábbis érdekes a szereposztás (Tim Roth, Hayden Christensen és Mischa Barton), viszont a film valamiért nem kap sok pontot. (Én nem láttam.) Lesz ma este Lázadás, a majmok bolygóján (SuperTV2, 21.00) is, melyet az állatvilág és az ember tarthatatlan kapcsolata robbant ki a sötét, borzongató jövőben (vagy még ma). Méltó folytatása ez a film a klasszikus, sokszor és sokat idézett első résznek. Pici filozófia, jóval több látvány és kaland a filmben, mely leginkább arról szól, hogyan kúrjuk el a dolgokat, mi, emberek. (Bővebben) Ügyetlenségein túl is vicces, önironikus, szinte már paródiába hajlik Alain Delon saját magát rendezése, az Egy zsaru bőréért (Duna, 21.10), melynek egyik jelenetében például úgy vallatja ki áldozatát, hogy pisztollyal lövi szét annak antik tányérgyűjteményét. Még a nagy riválisnak, Belmondónak is beszól. A sztori azért elég bugyuta, viszont Anne Parillaud igen csinos és ezt igyekszik is a néző tudomására hozni. Művészet ma megint csak a Cinemaxon lesz. A szemtelenül fiatal, kanadai Xavier Dolanhitchcocki melodrámája, a Tom a farmon (20.00-tól), meglepő érettséggel és a klasszikus filmes eszközök magától értetődő lezserséggel való kezelésével beszél olyan mély témákról, mint a halál, a barát/szerelem elvesztése, az ingerszegény, vidéki környezetben a (homo)szexuális vágyak elnyomásából fakadó tragédiák. A film azonban csak hangvételében és témaválasztásában merész, formailag inkább régimódi, lírai filmművészet.

Korai kezdetnek, a kissé félrevezető című Családi űrutazásban (RTL II, 18.00) egy Farmer nevű farmer (Billy Bob Thornton), a hajdani ex-űrhajósjelölt, a pajtájában összetákol egy űrhajót, és saját, külön bejáratú űrutazást tervez hathatós családi támogatással, amit természetesen a NASA nem néz jó szemmel. Nem scifi, inkább dráma. Szolid, de kedves dráma.

A Vágyak szerelmesei (Story4, 21.00) viszont már a napi betevő romkom. Benne három szexfüggő pasast látunk –Mark Ruffalot, Tim Robbinst és Josh Gadet-, valamint Gwyneth Paltrowt, Pinket, a másik oldalról. A gondtalan középosztály kínjai a pamlagon.

Alternatíva a hazánk ideiglenesen Hollywoodban állomásozó filmes kontingensének jelentős részét képező Antal Nimród sokszor vetített, sokat emlegetett Kontroll (Film Mánia, 21.00) című, igen bizarr romantikus thrillere, egy csapat szeretetre méltó és egy csapat nagyon utálatos BKV-ellenőrről, egy misztikus kapucnis gyilkosról, egy macilányról és még sok más, furcsa, groteszk figuráról, akiket amúgy már mind igen jól ismerünk.

Akár transzvesztita Mad Maxként is aposztrofálható a Priscilla, a sivatag hercegnője (FOX, 21.55), melyben éppen úgy száguldunk át Ausztrália kietlen, sivatagos tájain, ahogy Max az említett példában. Itt azonban még van víz, sőt, csillámpor és strucctollas boák is, valamint epilált férfivádlik ropják tűsarkakon a sivatag porában a didgeridooval előadott I Will Survive!-ra. Utolérhetetlen road movie, maxi-tünci cukiság a világ végén (lásd a képen).

Az életet, az élet szépségét ünnepli a Woodstock a kertemben (Galaxy, 22.00) is, mely pediglen Ang Lee színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziája a legendás ’69-es fesztivál keletkezésének körülményeiről. A zenés vígjáték műfaji megjelölés ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

Azonban minden élet halállal végződik. Francois Truffaut (és Ray Bradbury) 451 Fahrenheit (Duna, 00.10) című klasszikus utópia a kultúra haláláról, egy sötét, rideg, szellemtelen és parancsokkal irányított, erőszakos korról mesél, ami látszólag a jövőben következik be, vagy éppen a múltban történt meg, mindenesetre, akár itt a jelenben is megtörténhet, ahogy a dolgok állnak… Jó reggelt.

Egy igazán remek, ám viszonylag ritkán vetített Hitchcock-klasszikus a kora esti ajánlat, melyben ismét egy hétköznapi szituáció kerül a középpontba. A főszereplő ex-zsaru (James Stewart – a képen) ugyanis tériszonyos. Naná, hogy Sir Alfred fel fogja őt kergetni valami jó magas helyre, hiszen ez az ő specialitása, közben ráadásul a nézőbe is olyan ügyesen csempészi bele a parát, hogy a Szédülés (Paramount Channel, 21.40) után már a tornyok, hegycsúcsok, szakadékok és a szűkös, hosszú lépcsőházak is a feketelistára kerülnek sokunknál (egy időre mindenképpen). Lesz a filmben még természetesen szép, szőke nő is (Kim Novak) aki után (elől?) futni kell…

26 évvel ezelőtt történt, hogy egy viszonylag szimpatikus, lobogó hajú fiatalember az izgalomtól remegő térbe kiáltotta, hogy: Ruszkik haza! Ma ugyanez a fiatalember, immár pocakosan, megnyírva és tűhegynyire szűkült pupillákkal, diktátori babérokra törő országvezetőként szúrja tökön saját, állítólag szeretett országát, és ha nem vigyázunk, rövidesen azt is elfelejthetjük, hogy ez a nap nem Orbán Viktor első jelenéséről szól. A mai napon Nagy Imrére kell emlékeznünk: 1989 június 16-án helyezték méltó módon örök nyugalomra 1956 mártír miniszterelnökét. Mészáros Márta 2004-ben készítette el A temetetlen halott (Duna, 21.15) című, valós eseményeket felelevenítő filmjét, mely a miniszterelnök utolsó napjait követi végig a jugoszláv nagykövetségre való meneküléstől a kivégzésig. Nagy Imrét Jan Nowicki alakítja, Münnich Ferenc Andorai Péter, Kállai Gyula Kulka János, Nagy Imre orvosa Cserhalmi György…

Ami ezután következett a magyar történelemben, már egy másik történet. Például az, amitKovács András mesélt el 1983-ban. Egy elvált értelmiségi nő (Kiss Mari) titokban találkozgat családos szeretőjével (Cserhalmi György). Szégyelli a kapcsolatot, változtana is rajta, de nincs hozzá elég bátorsága. A Szeretők (m3, 22.10) sorsa azonban megpecsételődik, amikor a nő véletlenül meglátja szeretőjét egy kórházban, feleségével és újszülött kisbabájukkal…

A Chloe – A kísértés iskolája (Filmcafe, 22.50) mintha az iménti viszony fonákja lenne. A kanadai Atom Egoyan thrillerében a feleség (Julianne Moore) gyanakszik egyetemi oktató férjére (Liam Neeson), hogy csalja őt, ezért felbérel egy luxusprostit (Amanda Seyfried), hogy buktassa le őt, ha tudja. A kurva azonban túl jó munkát végez és ez olyan események láncolatát indítja el, melyre a feleség legszörnyűbb rémálmai sem fordultak elő…

Sophie Marceau rajongói ma este ismét örülhetnek, hiszen A párizsi diáklány (FEM3, 21.00) kapcsán újra megdobbanhat a szívük: mi más lehet vonzóbb, mint a romantika, a szerelem, ráadásul Párizsban. Sophie, vagyis Valentine, a címszereplő igazi stréber diák, aki mindent a tanulásnak rendel alá, mígnem betoppan az életébe, mintegy egy röpke nüanszként, a léha Ned (Vincent Lindon)…

Igen helyes, romantikus és életigenlő kis film a 9 – A szám hatalma (Cool, 21.10) is, bár ennek a legutolsó jelenetig egyáltalán nem vagyunk tudatában. Addig bizony törhetjük a fejünk, szorongatjuk is a fotel karfáját és mi tagadás, néha unhatjuk is magunkat, de a végére azét összeáll minden. Titokzatos vagyok, mert a film is ilyen: az élet nagy kérdései kerülnek terítékre, de természetesen fogyasztható formában. (Bővebben)

Chuck Norris karakterét (a képen) ma már elsősorban viccekből ismerjük, (például: Chuck Norrisnak nincs szüksége órára. Ő mondja meg, mennyi az idő! Vagy. Chuck Norris már kétszer meghalt, csak a halál nem mert eljönni érte! 🙂 ), de talán nem árt tudni, miből is fakadnak ezek a viccek? Bár volt ő igazi karate világbajnok is, és küzdött még Bruce Lee-vel is, még negatív szereplőként, a római Colosseumban (A Sárkány útja című Bruce Lee-filmben), igazi nimbuszát az olyan filmek alapozták meg, mint az Ütközetben eltűnt (Paramount Channel, 21.40). Színtiszta, kétbites háborús propaganda, republikánus szemfényvesztés és egy megkerülhetetlen műfaji alapegység az akciófilmek mezőnyében.

A késő éjszakában sem lazítunk, ugyanis -ha van merszünk- megnézhetjük, hogyan támadnak ártatlan norvég egyetemistákra a hó alól a Náci zombik (Halott hó/Dead Snow) (film+2, 23.00) című, igen kretén humorú horror-paródiában: bővebben.

Miután sikeresen konfitáltunk magunkat ezen a hétvégén, ki nem felejtve a megfelelő textúrát jelentő, roppanós, külső pörzsréteget sem, gyakorlatilag nem kell más, mint valami színes, zsibbasztó, nem túl okos látványosság. A Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatar (SuperTV2, 19.30), mellyel James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta, pont ilyen. A film, amúgy szerintem gyenge. Viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint az augusztus 20-i tűzijáték. (Bővebben)

Paul W.S. Anderson (akit nem illik összekeverni Paul Thomas Andersonnal) sem adja alább (illetve, feljebb), persze neki erre két lehetőség is adatik ma este. Egyrészt a pompás ókori Pompeji (RTL Klub, 19.50) városát rombolja porig a Vezúv ismert kitörése által, olvaszt kőbe csókolózó párokat és kardozó gladiátorokat; másrészt viszont Dumás Sándorszintén ismert történetét meséli el újra A három testőrről (Cool, 20.45), ezúttal fantasy és steampunk elemekkel újrakeverve. Amúgy semmi extra, pikk-pakk működik a mozi, 110 perc (+ a reklámok), de 40-nek tűnik. (Bővebben)

A király beszéde (FEM3, 21.00) című 2010-ben készült Oscar-szivacs, értelemszerűen, kevésbé látványos, viszont Colin Firth tényleg remekel a filmben, megérdemelt érte a szobor; de ugyanolyan jó Geoffrey Rush is, vagy például Timothy Spall, Churchill röpke, de jelentős szerepében. Amúgy film is nehezen kikezdhető, egy kerekded, sima héjú gömb. (Bővebben)

Az Árnyék nélkül (film+, 21.00) című Paul Verhoeven-thrillerben Kevin Bacon válik láthatatlanná, mintegy saját magának köszönhetően. (Bővebben)

Az m2 fiatalosch tévéjének, úgy tűnik, beakadt a lenyalt, egyben belőtt séró fílingje, hiszen a Cry Baby (Patófi TV, 21.00/01.40) már második a sorban. John Waters elképesztően extrém rock&roll panoptikuma, a megszokottan excentrikus kompániával (lásd a képen), a gumiarcú Iggy Poppal, Traci Lordsszal, kora pornóhercegnőjével és másokkal, valamint és nem utolsósorban Johnny Deppel. Ők biztosan feje tetejére fordítanák azt a kakaózó, jóllakott napközis Fidelitas-bulit, aminek keretében vetítik ezt a filmet, bár élőben nyilván be sem engednék oda őket. Én amúgy, ha rocka-psychobilly csávó lennék, akkor naponta megnézném ezt a filmet, már csak miheztartás véget is, de még így is szórakoztató, hogy nem vagyok az.

A Miami Vice (TV2, 21.05) az hajdani legendás krimi-sorozat remake-je, Don Johnson helyett Colin Farrellel és Philip Michael Thomas helyett Jamie Foxxszal. Gyenge utánzat, nem több.

A Sakál (Story4, 21.35) szintén újrázás, Fred Zinnemann 1973-ban készült A sakál napja című remekének remake-je. Ez is messze van az eredetitől, éppen az hiányzik belőle, amitől az alapeset nagyszerű. Ott pörög, ahol nem kéne, és ott lassít, ahol pörögni kéne. Így csak egy átlagos akciófilm lett ez is, viszont ha nem láttuk az eredetit, akár még szórakoztathat is. Ha azonban láttuk már, akkor halálra fog idegesíteni, Bruce Williside, Richard Gere oda.

Három fölösleges férfi (Duna, 22.05), lőtt sebekkel az éjszakai országúton. Jacques Deray krimijében Alain Delon, egy arra járó ártatlan (bár hamiskártyás) autós segíteni próbál, de nem tudja, ezzel mekkora hibát követ el.

Ha netán éjszaka még vágynánk egy kis borzongató fridzsiderre, akkor arra tökéletesen megfelel John Carpenter Antarktiszon játszódó sci-fi horror-klasszikusa, A valami(TV2, 01.10). A dolog, amitől nem fogunk jókat álmodni…

Ha netán a tévé előtt hűsölnénk… A mai este főszereplője a tenger lesz, mint azt később látni fogjuk. Addig is azonban a Tintaszív (RTL Klub, 19.10) például egy tipikus hollywoodi mesefilm, erős fantasy-hatásokkal. A német Cornelia Funke Tinta-trilógiájának első filmes darabja gyakorlatilag azt meséli el nézőinek, milyen fantasztikus dolog olvasni. Mondom, olvasni: amikor a fehér lapon sorakozó fekete betűkből lelki szemeink előtt megelevenedik a leírt történet, életre kelnek annak szereplői, és beindul a fantázia (vagyis a fantasy) a kobakunkban. Látvány, bűbáj, cukor, méz.

Az Egy hölgy arcképe (Galaxy, 19.50) Henry James regényének Jane Campionáltali, igen hosszas (142 perc – nincs ennyi a történetben) adaptációja, melyben Nicole Kidman alakítja a viktoriánus kor merev erkölcseit áthágó nőt, aki egy előkelő kérő házassági ajánlatát utasítja vissza, vállalva ennek beláthatatlan következményeit. Túl sok azonban a szenvedés, mely itt már inkább csak szenvelgés (mindenki szomorú, tán csak John Malkovich szokásos pojácája nem) és túl sok a szépség, mely viszont már sokszor inkább csak szépelgés… De akad azért néhány igazán remek jelenet is.

Az olasz munka (m3, 20.20) valójában Az olasz meló eredetije, mely tán még jobb is, mint az újabb, drágább és látványosabb verzió. Fasza szajréfilm ez, főszerepben az ezerarcú Michael Caine-nel, de jelentkezzen az, aki látta már Benny Hillt normális, rendes színészszerepben! Például itt őt is láthatjuk, nem mellesleg Raf Vallone vagyNoel Coward társaságában.

Igazi, rendkívül jól sikerült vitorláshajós-történelmi kalandfilm a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Cool, 20.25). Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen, persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány (lásd a képen), meg effélék, de a hajók! És a tenger!

Igen szép film A selyemút árvái (film+2, 21.15) is. Roger Spottiswoode háborús drámájában egy fiatal angol újságíró (Jonathan Rhys-Meyers) menekít néhány ausztrál nővérrel egy komplett árvaházat a Kínát megszálló japán csapatok elől a biztonságot jelentő Mongólia felé. Lélegzetelállító tájak, kaland, megható humanizmus.

Csobbanhatunk egyet a hűs habokba a Cápa 2. (Story4, 21.20) című thrillerben is, bár a borzongás inkább csak a hátunkon fog jelentkezni. Ezt a második részt már nem Spielberg jegyzi (hanem a mostanában krimisorozatokban jeleskedő Jeannot Szwarz), de Roy Scheider még itt van menő Ray Ban-szemcsijében, hogy a végére azért megoldja a dolgot…

Van mára egy Római vakáció (Duna, 21.30) is, az ennivalón bájos Audrey Hepburnnel és a peckes Gregory Peckkel.

Terry Gilliam viszont egyenesen jeges higanyba mártja lelkünket 12 majom (Viasat6, 22.00) című, éjsötét disztópiájában, melyben a Bruce Willis alakította pacák utazik vissza a múltba kideríteni, honnan jön az a vírus, mely a jövőben el fogja pusztítani az emberiség 99%-át. A jövőből jött ember a múlt számára felfoghatatlan tudásával, szokásaival persze őrültnek tűnik, így be is zárják egy elmegyógyintézetbe (akkor nálunk bukta van, hiszen a Lipót már zárva…). A filmben még Brad Pittnek is van jelenése, ami Golden Globe-ot és Oscar-jelölést ért neki…

Késő estére a Bret Easton Ellis kultuszregénye alapján készült Amerikai pszicho (TV2, 22.45) jöhet szóba, ahol Patrick Bateman karakterében Christian Bale rajzolja meg a gátlástalan, erőszakos, pszichopata yuppie karakterét igen vastag kontúrral.

A királynő (Cool, 23.00) viszont az amúgy is kiváló Helen Mirrennek jelentett Oscar-díját a jelenlegi angol királynő megszemélyesítése okán. Stephen Frears angolosan fanyar, ám rendkívül színvonalas filmjének kapcsán azért említsük még meg Michael Sheen remeklését is, Tony Blair szerepében, ami szintén adja, mint a fal a másikat. (Bővebben)

Újra a tengerben találhatjuk magunkat viszont A nagy kékség (SuperTV2, 23.35) című filmben. A nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek elejének nagy-nagy kultusza volt ez a remek kis mozi. Elsősorban emiatt kezdtük emlegetni Luc Bessont, részben e film kapcsán kellett beszélnünk valamiféle új francia új hullámról, holott a film tulajdonképpen nincs másról szó, mint egy sportfilmről, melyben két rivális sportbúvár küzd egymással és az elemekkel az oxigénpalack nélküli szabadmerülés világcsúcsáért. A feneketlen mélység hívogató szavának dekadens romantikája, valamint a rivális búvárokat megjelentő két színész (Jean-Marc Barr és Jean Reno) emblematikus teljesítménye, a mediterrán környezet ma is hat, Besson pedig szépen rajzolja meg a küzdelem emberi vonatkozásait is.

Nos, egy igazán forrónak ígérkező hétvégének nézünk elébe, melyre A végső megoldás: a halál (Viasat3, 21.00). Az Alien-sorozat harmadik részét David Fincher jegyzi, anya pediglen csak egy van.

A gyengébb idegzetűek természetesen megúszhatják Két hét múlva örökké (Cool, 21.10) is. Hugh Grant szokás szerint egy léha bugyibubus ebben a romantikus komédiában, egy nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő – a Grant által alakított karakter beosztottja. Én borítékolnám a végkifejletet…

De vissza a borzongató élményekhez! Tom Tykwer, a kitűnő német rendező álmodta filmre Patrick Süskind kultikus regényét, a Parfüm: Egy gyilkos történetét (Story4, 22.05) látványos, gazdagon díszített, ízléses és pikkpakk műnek sikeredett, azonban számomra valahogyan mégsem tűnik az igazinak. Talán ha szagos is lenne? Persze, ettől még simán nézhető darab, Dustin Hoffman kifejezetten remek benne, csak ne hasonlítsuk a filmet a regényhez…

Lesznek Vad orchideák (Filmcafe, 23.00) is, egy annak idején -1990-ben- merésznek számító erotikus-romantikus történet formájában, melyben -az ekkor még hamvas és ifjú-Mickey Rourke hivatott képviselni azt a férfias vonzerőt, aminek hatására a hölgyek pulzusa felgyorsul, vérnyomásuk megemelkedik, ajkaik kiszáradnak. A férfiak ezalattJacqueline Bisset-vel és Carré Otisszal vigasztalódhatnak… (vagy Miki Harley&Davidsonjának látványával, muhahaha)

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alul értékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban azért Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú (Cool, 23.10) című filmjét. Arról persze, nincsen szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy a mai magyar forróság kellemesen fagyos jégverem ahhoz képest. Jó a zenéje is, a színészek (pl. a képen Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A késő esti Hat nő és a gyilkos (Duna, 23.50) szintén egy érdekes darab, szintén a borzongatós fajtából – bár ezt a címe is jelzi. Mario Bava 1964-es alkotása a giallónak nevezett markáns olasz horrorok egyik korai darabja. Természetesen, a mai fogalmaink szerint ez a film azért a horrortól már messze van, szimpla thriller csupán, de a színek, a ruhák, a képi és hanghatások, a szinte képregényszerű színészi játék már az igazi, ahogy mondani szokás.

Mivel közeledik Szent Iván éje, talán nem árt felkészülni az eshetőségekre. ASzentivánéji svéd szexkomédiában (Story4, 21.00) elsősorban mégis a ‘svéd’ az első számú hívószó. A csábító címe ellenére is szolid komédiában egy csapatnyi régi iskolatárs jön össze egyikük bájos, tengerparti házukban egy Szent Iván-éji partira, s ahogy az a hűvös svédeknél már csak lenni szokott, iszogatnak (lásd a képen), majd isznak, később vedelnek és miután szépen belemásznak egymás lelkébe, kiborul a bili, elszakad a cérna és meztelenül belerohannak a tengerbe.

Tom Cruise viszont képtelen megszabadulni Ethan Hunt karakterétől, hiszen a mai Fantom protokoll (SuperTV2, 21.00) című epizód már a Mission Impossible-sorozat negyedik része, azonban a karakter nem mutat az égadta világon semmilyen fejlődést, az öregedés látható jelein kívül. Ezenkívül látványos és izgalmas, viszont ostoba és együgyű akciófilm ez: pont olyan, mint a korábbiak. Tomi esik, kel, zuhan, lő és száguld, hogy a végén teljesítse az elején még teljesíthetetlennek hitt missziót. A színhely ezúttal Budapest, Moszkva, Dubai, Mumbai, havaj, tavaly.

Arnold Schwarzenegger Tomi vakosabb, bumfordibb verzióját hozza az Erőnek erejével (film+, 21.00) című, eléggé szórakoztató piff-puff-dirr-durr filmben, melynek másik érdekessége, hogy ez az erős közepes akciómozi a dél-koreai Kim Ji-woon (első) hollywoodi bérmunkája. Arnold itt egy már kissé lepukkant kisvárosi seriff, akivel azonban még mindig nem érdemes ujjat húzni… (Bővebben)

Késő estére viszont pont jó lesz Sam Raimi klasszikus zombifilmje, az Evil Dead – Gonosz halottak (Film Mánia, 22.00), mely életem egyik legmélyebb hatást gyakorló filmélménye volt annak idején. Természetesen, nem műfaja vagy “mondanivalója” miatt, hanem annak az addig soha nem tapasztalt érzéki, szinte fizikai hatás miatt, amivel hatott. Ez az élmény még a VHS-korszakban történt, a mára már elképzelhetetlen minőségű, agyonmásolt, magyar hangalámondásos kalózvideók korában, nagyjából 1984 környékén. Én addig nem nagyon láttam efféle filmet, talán a klasszikus Friedkin-féle Ördögűző és A nyolcadik utas a Halál kivételével, amiket akkoriban már vetítettek a magyar mozik. Az Evil Deadhez képest ezek viszont esti mesének hatottak, pedig (itt is jöhetne egy szép sztori). Emlékszem, akkori munkahelyemen (egy ifjúság kulturális épülését szolgáló intézményben) néztük a filmet (munkaidőben, természetesen, hiszen a szocializmust építettük még akkor), néhány pasi egy elfüggönyözött szobában és rettegtünk. Én, Gábor kolléga, Tibor, a népművelő és Tóni, az igazgatóhelyettes elvtárs (ő hozta a filmet). Aztán, ahogy a történelem kereke tovagördült (illetve, ezt most hagyjuk…), kinyílt a világ és ez a film is jócskán vesztett hatásából. Amikor néhány éve újranéztem, inkább csak csodálkoztam, hogy ezen szartunk mi majdnem be?! A lényeg azonban a lényeg, az első szerelem akkor is meghatározó élmény, ha életünk legrosszabb szexélménye volt valójában…