Szerda, július 15.

Bon giorno, tutti! Mostanra szedtem össze magam s környezetem az elmúlt néhány nap viszontagságai után, ám remélhetőleg ezentúl minden visszatér a megszokott barázdába. Vagy szántunk újat, ki tudja… (Posztok nélkül is simán elmuzsikált a blog, úgymond félgőzzel… 🙂 Persze, ehhez kellenek a tartalékok.)

Allora. Gyilkos tempó volt 40 fokban hegyet mászni, de gyilkos órák várnak ma esteRobert de Niróra is. Bobby bácsi a Gyilkos szezon (film+, 21.00) című kamarathrillerben egy nyugdíjas kommandóst játszik, aki annak idején, valahol Szerbiában kivégzett egy nagyon gonosz embert. Ma isten háta mögötti házikójában, valahol messze, az erdők között, a hegyekben készül az éves vadászidényre. Egy este egy fura akcentussal beszélő férfi (John Travolta – a képen De Niróval) kopogtat nála, hogy vadászni szeretne… (Bővebben)

A Cinemax adja az Oklahoma olaja (20.00-tól) című, 1973-as westernt, amit még gyerekfejjel láttam mozikban, úgy emlékszem, jó volt (bár akkoriban még minden jó volt, ami Amerikából jött…) Stanley Kramer antikapitalista drámájában egy fiatal nő (Faye Dunaway) próbálja megvédeni a föld alatt kincset érő olajat rejtő farmját a mohó olajkonszerntől. Segítségére egy kőkemény szociopata akad mindössze, de őt azonbanGeorge C. Scott alakítja, metszően jeges tekintettel.

Az biztos, hogy a “világsztár” Osvárt Andreánál sokkal izgalmasabb csaj Jordán Adél, mint ahogy az is biztos, hogy Szabó Simonnál kevesen tudnak nagyobb gyökerek lenni a filmvásznon, úgy, hogy mégis lehessen röhögni rajtuk. Az is pozitívum, hogy végre már nem tolnak a producerek gagyi magyar (és külföldi) márkákat a nézők arcába (és legalább egy kicsit kitakarják őket). A Megdönteni Hajnal Tímeát (HBO, 21.00) is több munka után szórakozni vágyó, kiskosztümös irodistalányok és irodistafiúk számára kalibrált, gagyi romkomnál – néhol üdítően friss (értsd szókimondó) humora kifejezetten szórakoztató lehet bárki (nem igazán finnyás néző) számára. És ez jó.

Kisgyermekkorom egyik legparázósabb tévéélménye volt a klasszikus, fekete-fehér Belphégor tévésorozat, amit soha nem mertem nézni (nem volt gyerekszobám akkor még, egy szobában élt a család), csak alvást színlelve, leselkedve. A főszerepet akkorJuliétte Greco, Jean Cocteau (egyik) múzsája keltette életre, Alain Sarde és Jean-Paul Salomé 2001-es újrázásában, a Belphégor – A Louvre fantomjában (Story4, 21.05) pedig Sophie Marceau. Ma már a lidérces történet természetesen közel sem gyakorol olyan elementáris hatást a nézőre, így rám sem, mint annak idején – egy pillantást azért talán mégis megér. (Bővebben)