Mit nézzünk ma a tévében?

Naptárilag az utolsó nap, valójában azonban ez már nem számít. A rettenet elkezdődött. Stanley Kubrick sajnos már nem készíthette el a maga variációját a mesterséges értelem kontra ember egészen biztosan eljövendő (sokak szerint már be is következett), igen bonyolult erkölcsi, etikai és filozófiai kérdéseket is felvető problematikájáról, így azt Steven Spielberg forgatta le, a maga “mesés” modorában. Az A.I. – Mesterséges értelem (FEM3, 21.00) végül is nem lett rossz film, de Kubrick verziójára azért sokkal jobban kíváncsi lettem volna… (A képen jelenet a filmből)

Arnold Kopelson producer jó “lóra” tett, amikor erőltette egy barázdált arcú, szemlátomást szúrós modorú fazon rendőrbírói szerepkörben való szerepeltetését, hiszenA szökevény 2. (film+, 21.00) majdnem olyan jó kis darab lett a maga műfajában, mint amilyen az első rész volt, mely Oscar-díjat eredményezett Tommy Lee Jonesnak. Ismét ő alakítja Samuel Gerard rendőrbírót, akinek megint sokat kell futnia egy szökevény bűnöző (Wesley Snipes) után – aki természetesen ezúttal is ártatlan, és ezt hamarosan Gerard rendőrbíró is megérti. Az igazi hajsza azonban csak ekkor kezdődik, és nagyon messzire, nagyon magasra fog vezetni… Oscar bácsi aztán erre a filmre már nem gyütt, de azért szó sincs arról, hogy ez egy rossz film lenne: egy igazi, hamisítatlan, régimódi akció-krimit láthatunk, remek tempóban.

Egy másik, szintén életre-halálra szóló szökést mesél el a Szökés Sobiborból (film+2, 21.05), mely az, amit e háborús történet címe sugall: egy lehetetlennek tetsző szökés történetét meséli el a nácik egyik titkos haláltáborából, a lengyelországi Sobiborból.

Sylvester Stallone és Christian Slater is ütőképes párost alkotnak a mai estén. Az előbbi egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik fiatal, ambiciózus zsaru. A Fejlövés (Cool, 21.10) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

A Veszett a világ (Paramount Channel, 23.50) David Lynch legkommerszebb, ám Cannes-ban azért anno Arany Pálmát nyert filmje, egyben szerintem a filmtörténet egyik legviccesebb romantikus-szerelmes filmje – ezúttal ma, nézhetetlenül kései időpontban.

Az idei nyár utolsó vasárnap estéjét akár Pittné Jolikával is tölthetjük, hiszen a film+ két filmet is szentel a sokgyermekes anyukának. Angelina Jolie először a Salt ügynök(film+, 19.00) címszerepében tűnik fel (lásd a képen), melyben bizony Phillip Noyce rendező meghajtja a hölgyet, mint paraszt a köszörűkövet (természetesen “művészi” értelemben). Ez önmagában még nem baj, az viszont talán igen, hogy közben a sztorit is sikerült úgy megcsavarnia, hogy a végén már talán ő maga sem hiszi el a végét. És én akkor hogyan? Afféle kémes-üldözős-akció ez a film amúgy, Jack Bauer modorában.

Jolie egy baleset következtében lebénult szuperzsaru (Denzel Washington) tehetséges tanítványát játssza A csontember (film+, 21.00) című, másik ma esti izgalmas, borzongató thrillerben, akit mestere a kórházi ágyból irányítva fogatja el az őrült sorozatgyilkost.

Ridley Scott 2010-es Robin Hoodjának (TV2, 19.00) címszerepében Russell Crowe-t láthatjuk, Cate Blanchett, Max von Sdyow, William Hurt és még egy csomó más jó színész mellett. Megvan a hossza is (nettó 148 perc) a filmnek ahhoz, hogy ne legyen elkapkodva a sherwoodi erdő legendás igazságosztójának története, viszont semmi bűbáj, semmi romantika nincs ebben a verzióban, ellenben sötét, komor pátosz, az igen.

Egy viccesebb alternatíva lehet ma estére a Füstölgő Ászok (Viasat3, 21.00), ami egy igen Guy Ritchie-s Joe Carnahan-akciókrimi, simlis hamiskártyásokkal, piti és nagymenő gengszterekkel és pszichopata bérgyilkosokkal (valamint egy raklapnyi sztárral,Ryan Reynoldstól Andy Garcián át Ben Affleckig, és vissza).

A Szemtől szemben (RTL+, 21.00) ma már leginkább arról híres, hogy ez az a mozi, melyben először játszik együtt közös jelenetben Al Pacino a másik italo-amerikai színészikonnal, Robert De Niróval, pedig amúgy sem rossz darab. Michael Mann nagylélegzetű (nettó 173 percnyi) filmje egy klasszikus rabló-pandúr történet, amiben Al a zsaru, Bobby a bankrabló. Két, még igen jó formában lévő, zseniális színész parádés párharca.

A Támadás a Fehér Ház ellen (Cool, 21.00) pont annyi, amennyit a címe elmond: piff-puff, dirr-durr, dél-koreai terroristák (ezen sosem fogok napirendre térni, miért pont dél-koreaiak?!) támadják a Fehér Házat, sőt, piff-puff, dirr-durr, de jön az amerikai hős csávó, szabadságról, borotválatlanul, másnaposan, vagy éppen a pincéből, megalázó aktatologatásból mint itt is, és legyak mindenkit, sok piff-puff és sok dirr-durr közepette, a végén magasan leng a csillagsávos lobogó. Vége, stáblista.

Ennél azért mindenképpen több a Vadászat a Vörös Októberre (Duna, 21.25). Az 1990-ben készült, feszült és klausztrofób akciófilm még a hajdani hidegháború farvizén úszott be a köztudatba. Egy szovjet atomtengeralattjáró litván parancsnoka (Sir Sean Connery) disszidálni akar járművével az USA-ba. (Utánanézni: disszidálás, a Szovjetunió tagköztársaságai, valamint a Szovjetunió létrejötte) A kétségbeesett manővert azonban az amerikai hírszerzés támadásnak minősíti, miközben az oroszok is vissza szeretnék kaparintani tengeralattjárójukat. Elnézve a ma történéseit, egyáltalában nem vagyok biztos abban, hogy ez egy lefutott történet…

Az Ügyféllista (Story4, 21.25) viszont egy teljesen más természetű, ám akár szintén igen aktuális, reális, amúgy a valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban, mikor a sorozatos balszerencse, balesetek, effélék folytán egyszerre kicsúszik a talaj alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll, hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…

A Hatásvadászok (m3, 22.55) Szurdi Miklós 1983-as szatírája, mely a színházi kulisszák mögött olykor kialakuló kaotikus állapotokat tárja fel a nagyérdemű közönség számára. Egy vidéki színházba érkezik a nagybeteg nagy író, abban a hiszemben, hogy betiltott (utánanézni: Aczél György, cenzúra, betiltás) nagy művét állítják színpadra a művészek, holott csupán a tömeg- és pártigényeknek megfelelő tinglitanglival bohóckodnak. Eszenyi, Udvaros, valamint akik már nincsenek köztünk: Szakácsi, Végvári, Gera, valamint a “nagy író” szerepében Linka György.

Ha van ‘mesterszonett’, akkor van mesterkrimi is. Sidney Lumet és Alan Smithee Hol az igazság? (Duna, 23.40) című 1990-es, nem véletlenül fekete-fehér -amúgy szégyenletesen alulértékelt- krimije szerintem ilyen, hiszen az “öreg, tapasztalt zsaru lelő egy nyilvánvalóan bűnös dílert, azonban mégis a zsarut helyezik vád alá”-kliséből az alkotók kihoznak mindent, amit lehet, pontosan, tanítani valóan.

Kathryn Bigelow, amellett, hogy a Hurt Lockerrel Oscart nyert, valamint hogy a Titanicos-Avataros James Cameron exe, arról is híres, hogy nő létére kifejezetten pasis műfajokban nyomul. A mai Holtpont (RTL II, 19.40) című filmjében például amerikai elnököknek öltözött szörfösök rabolnak bankokat… A szörfös életérzést egyéniségében is autentikusan sugárzó, ám már sajnálatosan megboldogult Patrick Swayze mellett például az ifjú Keanu Reeves is feltűnik a filmben. Jó kis régimódi akciókrimi lesz ez, sok látványossággal.

Később aztán az idősebb, nyugodtabb korosztály is a tévé elé ülhet egy remek kis filmre, mely tulajdonképpen egyfajta jutalomjáték a kiváló angol színésznek, Terence Stampnek. A Dal Marionnak (film+2, 20.25) című édesbús komédiában egy smirglimodorú, pipifaxos, meglehetősen emberkerülő, és kicsit tán -gyűlölő vénembert alakít, akinek halálos betegségben szenvedő felesége, Marion (Vanessa Redgrave) -talán érthető módon- a helyi kórusban keres menedéket. A kórus fiatal, csinos karnagya, valamint a kórus többi tagja kérleli az öreget, csatlakozzon a kórusba, hogy együtt énekelhessék el Marion utolsó dalát…

Luc Besson igen hömpölygő, nagyszabású Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz (FEM3, 21.00) című filmje -amellett, hogy veretes kosztümös dráma az ismert legendáról- valójában szerelmi vallomás akkori kedveséhez, Milla Jovovichhoz, merthogy, és nem csak az ún. “rossz nyelvek” szerint, a bájos színésznő színészi eszköztára bizony elégtelennek bizonyult ehhez az emblematikus, nagy szerephez. Én nagyon régen láttam, és nem nagyon emlékszem már e filmre, csak arra, hogy jó hosszú volt és azért eléggé látványos is, úgyhogy…

Eközben azonban Tony Kaye kultikus, de ma már kissé didaktikusnak tűnő Amerikai história X (Viasat6, 21.00) című filmje elsősorban a liberális/demokrata közönség számára lehet fontos mozgóképes segédanyag. A film ijesztő pontossággal mutatja be a neonáci skinhead szubkultúrát, annak amerikai vadhajtásait, jellegzetes karaktereit, társadalmi hátterét, motivációit és mindennapjait, azonban a filmbeli testvérpár jellemváltozásai már igencsak elnagyoltak, idealizáltak. A nagyobb srác (Edward Norton) esetében még áll a dolog, de a kisebbik (Edward Furlong), kvázi bemondásra történő megjavulása viszont már több mint hihetetlen. Túl nagy és túl mélyen gyökerezik ez a gyűlölet, hogy egy mozifilmben tisztességesen fel lehessen dolgozni: az Amerikai história Xegy jó, de közel nem jeles kísérlet erre.

Szerintem minden héten leadja A függetlenség napját (Viasat3, 21.00) valamelyik kereskedelmi csatorna és nem is igazán a legjobb belépő finnyásabb társaságokba, ha azzal nyitunk, hogy micsoda felemelő pillanata a filmtörténelemnek, amikor Will Smith káromkodva kirángatta azt a nyálkás izét a repülő csészealjból, miután megmentette a Földet… Ráadásul, a filmben látható módja nem is feltétlenül a leghumánusabb módja a “menekültügy” megoldásának, ha így nézzük a témát. Mindegy. Én bírom Roland Emmerich látványos filmjét, annak minden idiotizmusával és bumfordiságával egyetemben, sőt a mai napig is az egyik legjobb hollywoodi blockbusternek tartom, Avatar ide, Armageddon oda.

Nagyon sokáig negligáltam a Forrest Gumpot (Duna, 21.10). Egész egyszerűen úgy gondoltam, hogy már megint egy olyan film, amely valamilyen defektusos emberből csinál cirkuszi majmot, és ez engem nem érdekel, az Oscar-erdőtől (6 db.!) függetlenül. Aztán persze, csak megnéztem, azóta többször is. Azt mondom, hogy ez az egyik legtökéletesebb, legszebb film az amerikai álomról, ami mostanában, a magamfajtáknak már megint csak egy egyre távolibb álom. Egy elragadó tündérmese a hitről, a barátságról, a szeretetről és a kitartásról, ami nélkül semmilyen normális dolog nem létezhet ezen a világon. Egy igazi, hamisítatlan giccs, amit minden igényes, értelmes embernek látnia kell (és a legtöbben nyilván látták is már Tom Hankset a címszerepben – a képen elöl).

Az amerikai álom nem szép, nem csábít a New York bandáiban (AMC, 22.00) sem – bár akkoriban még csak először kezdték azt álmodni, amikor e történet játszódik. Martin Scorsese bő két és félórás, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposza a város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben. (Bővebben)

Thaiföldi nyaralás helyett, ezúttal Danny Boyle vízióját nézhetjük meg A partról (RTL+, 22.20), ahol (itt is) Leonardo di Caprio lesz nagyon elveszve. Az a helyzet, hogy a film által bemutatott, talán kissé erőltetettnek, művinek tűnő sztori akár a valóságban is megtörténhetett Thaiföldön. Tényleg tele van az ország ilyen csávókkal, mint akiket a filmben látunk. Ismerem őket mind, hiszen hetekig laktam Pang Nan szigetén, ahol a Leo és Tilda Swinton által játszott karakterek összejöttek a híres Full Moon Partyn, ismerem a bangkoki helyszíneket (szerintem még laktunk is abban a guest houseban, ahol Leo a térképet kapta), ezek tényleg ilyenek. Hiteles a film minden egyes kockája ebből a szempontból. Olcsó fűre vágyó hátizsákos neohippik valóban így adják, így szerzik az információkat. A film földrajza persze nem stimmel, mert a térképen Koh Samui után Koh Pang Nan jön, és ahol a film játszódik, annak Koh Taonak kell lennie, de az nem ilyen. A film a valóságban Phi Phi szigeten forgott és Phuketen, Krabin, valamint a Khao Yai Nemzeti Parkban, ezek viszont a másik oldalon vannak. 🙂 De sebaj. A film thaiokat illető tanulsága is abszolút reális.

2012 nagy felfedezése, egyben elképesztő díjesőben részesülő fesztiválsikere volt a francia Michel Hazanavicius The Artist – A némafilmes (Duna, 23.35) című attrakciója. Ez a (szerintem kicsit túlértékelt) néma film egy néma némafilmesről szól, egyben tisztelgés a mozi, mint olyan előtt. (Bővebben)

Használjuk ki a nyarat, hiszen már kora este megkezdi röptét a Zöld darázs (film+, 19.00), azonban ezt a szuperhős-paródiát azonban tényleg csak Michel Gondry rendező neve és tagadhatatlan respektje, illetve Christoph Waltz mellékszereplő színészi zsenialitása miatt ajánlom. (Bővebben)

Ne legyenek viszont kétségeink a következő ajánlattal kapcsolatban. A John Patrick Shanley által írt és rendezett és méltán sok Oscar-díjra jelölt Kételyben (Paramount Channel, 19.40) egy furcsa pap-tanár (Philip Seymour Hoffman) érkezik a mélyen vallásos intézetbe, aki gyorsan az iskola tanulóinak kedvencévé válik felvilágosult, humánus pedagógiai módszereinek köszönhetően. Az intézet vaskalapos főnővére (Meryl Streep) azonban magát, a patás ördögöt látja a férfiban és boszorkányüldözésbe kezd. Erősen ajánlott e bölcs, okos, ráadásul izgalmas film megtekintése, főleg ezekben a mai, “sötét” időkben. (Bővebben)

Tegyük össze a Majmok bolygójának majomlázadásos részét Hitchcock Madarakjával és a minapi bunkó zenetanáros Whiplashel, és megkapjuk Mundruczó Kornél új filmjét, aFehér Istent (HBO, 21.00). (Pici szépséghibája ennek az egyenletnek, hogy a Whiplash biztosan nem lehetett minta a történet alkotói előtt, tekintve, hogy kb. egy időben készültek.) Amúgy magával a sztorival nincs bajom, hiszen az emberek valóban állatok, de az állatok nem emberek. Ugyan picit lehetett volna húzni rajta itt-ott, picit kevesebb, vagy éppenséggel sokkal több vér sem ártott volna a filmbe. Én elbírtam volna azt is, ha Mundruczó még merészebben valamelyik -amúgy felvetődő- zsáner felé hangolta volna az amúgy eddigi legközönségbarátabb filmjét – de nem rossz. Kutyások ki ne hagyják! (Lásd a képen)

Az Ocean’s-széria (Steven Soderbergh felfogása szerinti) második része is éppen annyira szórakoztató, laza, nagystílű szélhámos-film, mint amilyen az első része volt, mint amilyen az eredeti Rat Pack-es volt és mint amilyen a következő rész is lesz. Az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tétben (Viasat3, 21.00) felsorolni is lehetetlen a megjelenő sztárokat (lásd a stáblistát).

Ang Lee Pi élete (FEM3, 21.00) című mozija 11 Oscar-jelölésből 4-et meg is kapott annak idején, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. Szerintem tévedés volt: bővebben.

Morgan Freeman -a tőle megszokott módon- egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát játszik A kód (RTL Klub, 21.20) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben.

A Becstelen Brigantyk (TV2, 22.05) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol tényleg igen vicces film Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kinek és hova. (Bővebben)

A Capote (FOX, 22.40) című film az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman (ma este már nem először láthatjuk) bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alul értékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban azért Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú (Cool, 23.10) című filmjét. Arról persze, nincsen szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy a mai magyar forróság kellemesen fagyos jégverem ahhoz képest. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A hóhért akasztják/a fodrászt megnyírják/a sebészt megműtik/a kertészt megöntözik tipikus esetének egyfajta újrafogalmazása A Mindenttudó (Filmcafe, 21.00) című romantikus komédia, melyben egy hírnevét az értelmes, spirituális élet és a hit témájában írt könyveivel megalapozó, ám a nyilvánosság “kihívásait” messziről kerülő, morózus író (Jeff Daniels) kerül szorult helyzetbe. Egy rajongó olvasója, a könyvesboltos Elizabeth (Lauren Graham – a képen Jeff Daniels társaságában) véletlenül megtalálja az utat az író rejtőzködő valódi énjéhez – amely viszont nem igazán felel meg a nagy hatású könyvek írójáról alkotott elképzeléseknek.

Eközben A fülke (Viasat3, 21.00) című thriller tulajdonképpen egy dramaturgiai trüváj igen feszült, igen izgalmas megvalósítása, hiszen tulajdonképpen mindvégig egyetlen telefonfülkében játszódik, egyetlen fő-, és néhány, funkciójában igen fontos mellékszereplővel. Nem tudom, a mai mobiltelefonok korában mond-e még bárkinek, bármit is a telefonfülke, mint hely és eszköz, képes-e átérezni azt a kíváncsiságunkat bizgeráló érzést, amikor sétálsz az utcán és megcsörren melletted egy fülkében a telefon… Felvegyed? Ne vedd fel? Hátha segítséget kér valaki? Hátha a szerencse mosolyog rád ily’ módon? Mindenesetre, e filmben a Colin Farrell által alakított fickó felveszi azt a telefont… De már abban a pillanatban, ahogy füléhez emeli a kagylót, tudja, hogy nem kellett volna.

A Megtört város (SuperTV2, 21.00) nem Budapest, hanem ezúttal New York, melynek rohadék, korrupt polgármestere (Russell Crowe) ingatlanpanamákba feledkezik, aminek köszönhetően felesége (Catherine Zeta-Jones) is “rossz” utakra kényszerül. Egy tökös ex-zsaru (Mark Wahlberg) azonban átlát a ködön, összerakja a puzzle-t és belenyomja a polgi fejét az általa teremtett kupac ****-ba. Persze, az ilyen mutatványok mindig igen veszélyesek… (Bővebben)

Igazi, hamisítatlan, békebeli kalandfilm az Egy kínai viszontagságai Kínában (Duna, 21.10) című 1965-ös mozi, melyben Jean-Paul Belmondo alakítja a depressziós, unatkozó milliomost, aki egy pillanat alatt veszíti el minden vagyonát a tőzsdén, azonban e sajnálatos tény, több furcsa, morbid és meghökkentő fordulat után, éppen az életbe hozza vissza hősünket.

Az Éjszakai járat (Paramount Channel, 21.10) című thrillert nem láttam még, viszont Wes Craven, a műfaj mestere -állítólag- elég ügyesen összerakta: egy repülőn játszódik az egész történet, melyen a csinos, ám a repüléstől rettegő Lisa (Rachel McAdams) melletti ülésre egy fura figura (Cillian Murphy) kerül, aki rövidesen közli a lánnyal, hogy szörnyű tettet készül elkövetni. A repülő közben 10 ezer méter magasan halad úticélja felé… A színészek jók, ezt bizton állítom és Craven sem beszéli túl a történetet (mindössze 85 perc a film, nettó).

Bereményi Géza 1993-as A turné (Duna, 23.50) című filmjében a színház színfalak mögötti világáról lebbenti fel a függönyt egy cukrosbácsi dévaj vigyorával. A történetben egy csapat színész indul egy hosszú hakniturnéra az évad végén, a legnagyobb nyári hőségben, ami az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, amibe az egész évadban folyamatosan csöpögött annak a kurva életnek az összes keserűsége, sértődése, dühe és kevés öröme. Főbb szerepekben Törőcsik Mari, Benedek Miklós, Bordán Irén, Cseh Tamás, Eperjes Károly, Bezerédi Zoltán, valamint a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Ternyák Zoltán.

Örüljünk még a nyárnak… Ha viszont már unjuk, akkor elsőnek jöjjön Az áruló (AMC, 20.05), egy amolyan “jackbaueriánus“, terroristás thriller (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle ésJeff Daniels.

A napokban volt/van/lesz egy (néhány) nemzedék életét, egy egész korszakot alapjaiban meghatározó esemény, a woodstocki fesztivál létrejöttének 36. évfordulója, így akár ennek okán is megnézhetjük harminchatodjára Ang Lee színes-szagos (de azért hozzávetőleg a valóságos tényeken alapuló) fantáziáját a legendás fesztivál keletkezésének körülményeiről. A tények sajátos színezetben való felvillantásán túl az életet, az élet szépségét ünnepli a Woodstock a kertemben (Paramount Channel, 21.40). A zenés vígjáték műfaji megjelölés azonban ne tévesszen meg senkit, nem fog szerepelni a filmben se Janis, se Jimi, de még a Crosby, Stills, Nash & Young sem (bár a háttérben ők is átvonulnak), úgy emlékszem, egyáltalán nincs koncertjelenet, viszont az adekvát kísérőzenék, amolyan hangkulisszaként, végig szólnak. (Bővebben)

Az Üres városban (Filmcafe, 22.35) viszont Adam Sandlert, a puki-kakifilmek koronázatlan császárát láthatjuk, meglepetésre egy egészen tisztességes, majdhogynem igényes drámában. Egy barátság (Don Cheadle) történetét meséli el a film a 2001. szeptember 11-i terrortámadás árnyékában. No persze, nem merülünk bergmani mélységekbe, de egy hollywoodi melodrámától elvárható korrekt, szerethető film azért bőven kikeveredik a végén. (Bővebben)

A francia 36 – Harmichat (SuperTV2, 22.50) is egy kifejezetten jó, feszült és izgalmas krimi-thriller, a francia film közelmúltjának állandó sztárjaival, Daniel Auteuillel és a még viszonylag egyben lévő Gerard Depardieuval a főszerepben. Egy pénzszállító kirablása ügyében nyomozó két zsaru többet foglalkozik egymással, mint magával az üggyel – Szemtől szemben, francia módra.

Nem tudom ma ki fogja végignézni az Istenek és katonák (Viasat3, 23.10) című, amerikai polgárháborús filmeposzt, ugyanis a film hossza 210 perc (plusz reklámok). Akik netán nekiveselkednének, azok hallhatnak-láthatnak szép mesét, rengeteg vérrel, csatazajjal, patetikus szólamokkal és lobogó, csillagsávos és konföderációs zászlókkal.

Az igazán mord, sötét zenék kedvelői, ha van Cinemax-előfizetésük, ki ne hagyják a Sötét zenék (Cinemax, 20.15) című izlandi drámát, melyben egy vidéki fiatal (a képen középenThora Bjorg Helga) életét követhetjük nyomon, a magány, a heavy metál és a zord izlandi hétköznapok szigorú környezetében. (Nem láttam még, de fogom.)

Semmi különös. Jó este ez arra, hogy elkezdjük becsomagolni a füzeteket, tankönyveket, kivasaljuk az iskolaköpenyt, vinnyettát nyálazzunk… vagy ilyeneket nem kell már? Persze, egy igazán különös, misztikus hangulatú, vérbeli thriller az Alpok havas csúcsai között játszódó, francia Bíbor folyók (film+, 20.35), Mathieu Kassovitz rendezése, Vincent Cassellel és Jean Renóval a főszerepben, csak éppen rengetegszer láthattuk már. (Bővebben)

Vagy A belső ember (Viasat3, 21.00), ami viszont egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Gus Van Sant állítólag nagyot bukott idén Cannes-ban új filmjével, de ez a “régi” Good Will Hunting (Film Café, 21.00) bizony még nyerő darab volt és nyilván az még ma is. Oscar-díj járt Robin Williamsnek élete egyik legjobb alakításáért (amihez Tordy Gézaremek szinkronja csak hozzáadni tudott!), valamint szintén Oscar Matt Damonnak ésBen Afflecknek a forgatókönyvért (!), mely egy balhés utcagyerekben rejlő matematikazseni megható és minden idealizmusa mellett is hiteles történetét meséli el –Matt Damon és Ben Affleck főszereplésével. (A képen Williams és Damon)

Bacsó Péter tüneményes, de azért fanyar humorú filmje, a Ki beszél itt szerelemről?(m3, 22.40) a szerelem “valódi” természetéről, természetesen igen karcos korrajzzal a háttérben. Tarján Györgyi és Gálffi László a Kenguru után újra együtt – egy remek kis filmben, mely elsősorban mégis arról vált nevezetessé, hogy az akkoriban hírhedt és betiltott Beatrice is feltűnik egy jelenetben.

Jöjjön, aminek jönnie kell – az utolsó hét a nyárból. Meneküljön, ki merre lát. Tommy Lee Jones Oscar-díjat kapott ’94-ben A szökevény (film+, 20.50) című, üldözős, árkon-bokron keresztül menekülős, izgalmas akció-krimiben nyújtott alakításáért. A címszereplő azonban nem ő, hanem a Harrison Ford által alakított orvos, akit minden cáfoló bizonyíték ellenére, feleségének meggyilkolása miatt ítélt halálra a bíróság. A pasas azonban megszökik és nyomában a Tommy Lee által játszott rendőrbíróval, az életéért és az igazságért fut.

Bő egy órával később, a Looper – A jövő gyilkosa (TV2, 22.20) jöhet szóba, ami tulajdonképpen egy teljesen vállalható scifi-akciófilm, a Terminátor alapkonfliktus-sémáinak egyfajta kreatív variációja. A kiöregedett bérgyilkos (Bruce Willis – a képen) visszautazik az időben (amikor ez már lehetséges), hogy rendbe tegye a jövőt – ott azonban saját magának fiatalabb énjével (Joseph Gordon-Levitt) is meg kell küzdenie. Szeretem azokat a scifiket, amelyek a realitás talajáról kiindulva teremtenek jövőképet (és most nem az időutazás realitására gondolok), ahol minden majdnem olyan, mint manapság, de azért mégsem. Mint a Szárnyas fejvadászban, például. Vigyázzunk a gyerekekre.

Mit tehet egy egyszerű, hétköznapi apa, akinek egy szem gyermekéről kiderül, hogy halálos beteg, ám az életmentő műtétre nincsen pénze? Megpróbál pénzt szerezni valahonnan – ám Közép-Európában kezes és magas pozícióban lévő barát, rokon híján csak egy helyről tud, a maffiától, súlyos biztosítékokkal. A csapda (Duna, 22.55), Srdjan Golubovic komoly szakmai elismerést arató szerb-magyar filmje ezt az ólomsúlyú kérdést járja körül kellő szenvtelenséggel, de mégse részvétlenül, erkölcsi és pszichológiai hitelességgel. (Bővebben)

Az érthetetlenül kései időpontra száműzött Csillagpor (SuperTV2, 23.00) egy fantasy, mely igencsak elveszett bemutatása idején a Gyűrűk ura, Harry Potter és a többi, óriási hírveréssel taroló, hasonló műfajú filmek öldöklő versenyében. Hendikepes pozíciója ellenére mégis minden ízében, eresztékében felveszi a versenyt a “nagynevű” konkurenciával. (Bővebben)

Kezdetnek jöjjenek Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 19.00), egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű romantikus történetnek?) A történet szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts (a képen) ezúttal elviselhető, Javier Bardemviszont félisten, punkt um, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

Sármos pilóták, szexi sztyuvik, ideges utasok (no, és persze George Clooney) nyüzsögnek különféle amerikai reptereken az Egek ura (Paramount Channel, 19.00) című kedves humorú, életigenlő, ám messze nem tartalmatlan filmben, melynek valódi témája azonban komoly: a minapi gazdasági válság. (Bővebben)

James Cameron minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét prezentálta a Pocahontas-mese és a Farkasokkal táncoló című indiánfilm motívumaiból összeollózott Avatarral (TV2, 19.00). A film -szerintem- gyenge, viszont látványos. Igaz, nem úgy látványos, mint a milánói dóm, mint Csontváry vagy Rembrandt festményei, de nem is úgy, mint Kuroszava vagy Coenék filmjei: nagyjából, mint a tegnapelőtti, augusztus 20-i tűzijáték. (Bővebben)

Nem sokkal járunk jobban a Napfény (AMC, 20.00) című sci-fivel sem, mely a Gettómilliomossal, a Trainspottinggal és más filmekkel magának komoly tiszteletet kivívó Danny Boyle alkotása. Nem a tudományos hiteltelensége, meseszerűsége miatt rossz film ez. A színészi játékkal sincs baj (Cillian Murphy egyenesen remek), mint ahogy a film képi világával és a hangkörnyezetével sem. Ezek egészen fantasztikusan szólnak, látszanak és egyediek. A film alapjaiban (cselekményszervezésében, az előkészítetlen, logikátlan fordulatokban, a szereplők motivációinak zűrzavarában) van elcseszve – de hátha ma estére elég lesz. Hogy maradjak az előbbi filmnél felvetett analógiánál: olyan ez a Napfény, mintha Tarkovszkij tűzijáték-formátumban csinálta volna meg a Solarist. (Bár az Avatarnál azért lényegesen tartalmasabb.)

Billy Bob Thornton Cormac McCarthy-adaptációját, a Vad lovakat (Filmcafe, 20.20) még mindig nem tudtam megnézni, de valami zavart határozottan érzek az Erőben… Matt Damon, Penélope Cruz? A színészként olykor zseniális teljesítményre képes Billy Bob rendez? Méghozzá a poszt-apokaliptikus irodalom királyának, McCarthy-nak írásából egy cowboyos filmet, ami nem western? Talán ma meglátjuk.

Persze, nézhetjük A nemzet aranyát (Duna, 21.10) is, melyben Nicolas Cage akar lenni Indiana Jones. Kalandos mesefilm, templomos lovagok, szabadkőművesek és sok más efféle, összeesküvés-elméletek kreálására alkalmas dolog tárgyában. (Na ja, majd pont egy b-kategóriás Nicolas Cage-filmben mondják el a tutit a világuralomra való összeesküvést illetően, mi? Móricka, helló! Ébresztő.)

A fokozott óvatosságon és elővigyázatosságon túlmutató paranoiához hasonló mai, kortárs őrület a különböző sztárok iránti elvakult rajongás is. A sajnálatos körülmények között néhány éve elhunyt Tony Scott A rajongó (AMC, 21.45) című, igencsak izgalmas filmjében egy ilyen fickó (Robert De Niro) ered kedvence (Wesley Snipes, aki egy baseball-sztárt alakít) nyomába, akadályt, embert, Istent, biztonsági őrt, portást és takarítónőt nem ismerve.

Az Antal Nimród által rendezett, Adrien Brody, Danny Trejo és Martin Lawrence által főszerepelt Ragadozók (TV2, 22.20) című sci-fi/akciófilm korrekt iparosmunka, nem több, viszont így méltó folytatása John McTiernan mára klasszikus, ’87-es Predatorjának. (Bővebben)

Sergio Leone Volt egyszer egy Amerikája (Duna, 23.25) csak ScorseseNagymenőkjéhez és Coppola Keresztapa-trilógiájához mérhető jelentőségű és minőségű, gigantikus tabló. Nudliból (Robert de Niro) és Maxból (James Woods), a két zsidó utcagyerek Amerika legnagyobb gengsztereivé válnak, aztán… holnap nem fogok menni melózni, ha ezt ma is végignézem… (Vége: 03.05, amikor pedig a Fargo kezdődik. Gyilkosok. Szabotőrök.)

Puha macskaléptekkel lopakodik vissza a nyár, így újra adekvát a kérdés, hogy mit nézzünk, avagy mit ne nézzünk ma este a tévében? Mondom. Újra láthatjuk például a kis E.T.-t (Viasat3, 18.40). A kis földönkívüli randaság minden bizonnyal újra könnytengerrel tölti meg papírzsebkendők tömegét, méghozzá minden különösebb megerőltetés nélkül, ahogyan tette azon első alkalmakkor, amikor először tűnt fel a mozik vásznain. Új-Hollywood egyik emblematikus csúcsteljesítménye ez a mozi, mely egyben Spielberg pályájának is jellemző és kiemelkedő darabja. Ekkor még érdekli őt a film, mint mese és érdekli a film, mint nyelv is. Egész egyszerűen zseniális, ahogyan e filmben is keveri a legkülönfélébb műfajok kliséit, ahogy használja a zenét, ahogyan az egész történet kibontakozik, ahogy megcsinálja a finálét – miközben az egész alkotás mindvégig egy teljes egység marad. Giccs, persze. Szeretem, sőt, imádom.

Azonban a Szemfényvesztők (RTL II, 19.55) sem rossz darab: egy bűbájos szajréfilm, melyben illuzionisták rabolnak bankot, ezt azt, sőt, még egy igen meglepő bosszútörténet is kibontakozik – a roppant fordulatos, trükkös és blikkfangos cselekményt azonban nem részletezném, hadd essen le az álla az ilyesmire hajlamosaknak. (Bővebben)

Ugyan a méltán agyondíjazott Tigris és sárkányt (Filmcafe, 20.25) már mindenki látta, de mindenki meg is fogja nézni (ha tudja). Repülő, emberfeletti képességű hősök, szélesen áradó érzelmek, földöntúli gonoszok. Ang Lee ezzel a filmmel egyszer és mindenkorra lefordította, emészthető formába öntötte, ám egyesek szerint le is butította a balga Nyugat számára a wuxiát. A Nyugat azonban jóízűen befalta az egészet, az elejétől a végéig.

A Vérmesék (film+, 21.00) egy meglehetősen morbid humorú, ám igen szórakoztató akciókrimi-vígjáték, Luc Besson rendezésében. Egy tanúvédelmi programban résztvevő hajdani maffiózó (Robert de Niro) és családja (Michelle Pfeiffer, valamint Dianna Agron és John D’Leo) -ők a Vérmesék, tehát a Vérmes család- néhány napját követjük nyomon, amit folyamatos vándorlásukban éppen egy békés normandiai kisvárosban töltenek el, szembesülve a vidéki francia élet kényelmes sebességével és életszemléletével, az őket óvó FBI (Tommy Lee Jones) figyelő szemei által vizslatva minden lépésüket – miközben a maffia is teljes erővel keresi őket. (Bővebben)

Belesüppedhetünk aztán az Ausztrália (FEM3, 21.00) című bájzliba is, Nicole Kidmannel és Hugh Jackmannal. Lehet, hogy másnak nagy élmény lesz Buz Luhrmann filmje, szerintem azonban a Moulin Rouge-zsal, vagy a Rómeó+Júliával zseniálisat alkotó Luhrmann ezúttal alaposan melléfogott: bővebben.

Nehéz eldönteni, valójában kiről is szól A Vaslady (Duna, 21.05) című film? Margaret Thatcherről, aki konzervatív pártvezetőként volt Anglia első női miniszterelnöke, vagyMeryl Streepről, aki Thatchert alakítja? Vagy Streep sminkeséről és fodrászáról, akiknek azért jó nagy része van az Oscar-díjban? Akár ilyen személyiség is lehetett Maggie, mint amilyennek a film alkotói láttatni kívánták, még ha sokan tiszteletlennek is tartják ezt a megközelítést… (Bővebben)

Akik szerették a régi James Bond-filmeket, azok talán jót fognak röhögni Peter Sellers korabeli paródiáján, a Casino Royale-on (m3, 21.50). Szerintem a régi James Bond-filmek önmagukban sem többek egy banális paródiánál, önmaguk paródiái, úgyhogy ez a film mára számomra fárasztó és unalmas. Én mindenesetre szóltam…

Az Odd Thomas – A halottlátó (SuperTV2, 21.55) Dean R. Koontz sokak számára ismerős regényalakjának első filmes jelenése. A történet valamiféle furcsa műfajicrossover, melyben a tinihorrorok, illetve -thrillerek elemei keverednek a “világmegmentő” kisvárosi hős amerikai toposzával és a lányregények bohókás, egyben könnyes, hamvas romantikájával, a film noir-krimik jellegzetes egyes szám, első személyben előadott, fanyar humorú narrációjában. (Bővebben)

Ethan és Joel Coen remekbe szabott, groteszk és morbid krimijét, a Fargót (Duna, 22.55) szintén sokszor láthattuk már, de ha csak egyszer láttuk, Frances McDormand(a képen) vagy William H. Macy arcait akkor sem felejtjük el. (Bővebben)

David Fincher és Aaron Sorkin Facebook-filmjétől, a Social Networktől (Cool, 23.05) először nem voltam túlzottan lenyűgözve, nemrégiben azonban újranéztem és már sokkal jobban tetszett, miután már átláttam magam a vég nélküli szövegelés (hiszen egy weblap megalkotása nem éppen akciódús menet…) hálóján…