Csütörtök, augusztus 6.

Tombol a bambula, süt a nap, meleg van, az élet szép. Nincs baj. Az élet szép (Paramount Channel, 19.25) Roberto Benigni szerint is, aki ezt -sziszifuszi munkával- képes elhitetni is velünk, annyira, hogy a film gyakorlatilag végigtarolta annak idején a világ filmfesztiváljait, inkluzíve 3 db. Oscar-díjjal. A film Guidóról (Benigni Oscar-díjas alakítása), a chaplini értelemben vett kisemberről szól, akit a második világháború alatt származása miatt kisfiával együtt lágerbe zárnak. Hogy kisfiának könnyebb legyen a koncentrációs tábor szörnyűségét elviselni, Guido azt a “játékot” találja ki, hogy ők, a rabok egy nagy játékban játékosok, az őrök pedig a játékvezetők. Torokszorító film, ám 100%-os optimizmus-, és életörömtöltet.

Az élet szép lehet fenn, a hegyekben is, ahol harapni lehet a kristálytiszta levegőt, ahol hűvös van (!!!), ám vakítóan süt a nap, ahol magad vagy és a természet… A Cliffhanger(AMC, 20.10) című sziklákon lógó akciófilmben ez látszik is, a sztori azonban másról szól – viszont láthatjuk benne Janine Turnert, aki annak idején egy bizonyos Fleischmann dokit adjusztált Alaszkában (szintén ropogós levegő, hó, stb.), és nem mellesleg Sylvester Stallone duzzadó bicepszeit, valamint viccesen torzuló arcvonásait is.

Egy könnyfakasztó történet viszont a Csodálatos világ (film+2, 20.50), melyben egy sikertelenségétől és tehetségtelenségétől megkeseredett zenészt (Matthew Broderick) lakótársának súlyos betegsége hoz vissza “az élők sorába”.

A romlás virága (Filmcafe, 21.00) című, 2003-as Claude Chabrol-filmet nem láttam. Családi dráma lesz, ahogy nézem, vélhetően pontos karakterekkel, történelmi távlatokba vesző sorsokkal és a mai, nemcsak francia közéletre is vonatkozó párhuzamokkal – az agg francia mester e kései alkotása is megérhet tán egy pillantást.

A továbbiakban érdekes lehet még Éli könyve (film+, 21.15) is, ha eddig nem láttuk volna. A ritkán bár, de mégis mindig figyelemreméltó filmekkel előálló Hughues-testvérek ezen munkája tulajdonképpen egy apokaliptikus (mondhatni, disztópikus) western, nem kevés vallásos (keresztény) tanítással. A film ennek ellenére jó. (Bővebben)

A Két apának mennyi a fele (Duna, 21.20) című múlt századi (1998-as), Patrice Leconte rendezte francia krimi-komédiában a kor bájos sztárja (és Johnny Depp jelenlegi exe), Vanessa Paradise alakít egy rosszkislányt, aki börtönből szabadulva megpróbálja kideríteni, melyik fazon az igazi apja a jelentkezők (Jean-Paul Belmondo és Alain Delon – a képen, középen Vanessa Paradise-zel) közül.

Picit később John Travolta alakít A tábornok lánya (Paramount Channel, 21.40) című (katonai) bírósági drámában egy katonai ügyészt, aki egy hadseregen belüli brutális nemi erőszak ügyében kezd kilátástalannak tűnő nyomozásba: az áldozat ugyanis az egyik nagy tekintélyű tábornok lánya, a lehetséges elkövető(k) pedig a főtiszti karban keresendő(k). A lelkiismeretes ügyész a nyomozás során lépten-nyomon a seregbéli tekintélyelvűségből, férfisovinizmusból és a túlértelmezett bajtársiasságból fakadó, áthatolhatatlan falakba ütközik, s úgy tűnik, képtelen kideríteni a gyilkos(ok) kilétét. Hollywoodban azonban mindig van pont a mondat végén… Egy alapvetően műfaji filmhez képest azért elég keményen be lesz szólva az amerikai hadseregben uralkodó mentális közállapotoknak, bár onnan belülről nézve, azért ez még mindig csak egy “okoskodó, liberális, civil köcsögség”. Egy pillantást azért megér ez a film is, nekünk civileknek mindenképpen – de talán a katonáknak is.

Kései alternatíva a hazánk ideiglenesen Hollywoodban állomásozó filmes kontingensének jelentős részét képező Antal Nimród sokszor vetített, sokat emlegetett Kontroll (Duna, 23.45) című, igen bizarr romantikus thrillere, egy csapat szeretetre méltó és egy csapat nagyon utálatos BKV-ellenőrről, egy misztikus kapucnis gyilkosról, egy macilányról és még sok más, furcsa, groteszk figuráról, akiket amúgy már mind igen jól ismerünk.