John Sturges A hét mesterlövész (film+, 18.30) című westernje adja meg a mai, kissé szplínesnek ígérkező estéhez a kezdőlövést. E kiváló mozi úgy lett a műfaj egyik legnagyobb klasszikusa, hogy tulajdonképpen egy rendhagyó alkotásról beszélünk. Analizálja és összegzi az ekkora már kifáradó, jellegzetesen amerikai western műfaját, egyben meg is előlegezi annak megújhodását. A film mai napig is hat, működik, izgalmas és szórakoztató.
Régi történet A vasálarcos (RTL II, 19.00) is, bár ezúttal egy relatíve új filmen.Leonardo diCaprio a gonosz király jó ikertestvére, akit ezért a gonosz király úgy büntet, hogy vasálarcot forrasztat az arcára. Viszont mindenki egyért, ám abban mindenki egyetért, hogy Athos (John Malkovich), Porthos (Gérard Depardieu), Aramis (Jeremy Irons), no és D’Artagnan (Gabriel Byrne) kikardozza az igazságot.
A nyolcvanas-kilencvenes években magának akkor még meghökkentően pikáns alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) nevet szerző Adrian Lyne a neves, és a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrolforgatókönyvéből készítette el 2002-ben A hűtlen (m2, 21.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A neves film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz. Talán ma estére jó lesz…
Francis Ford Coppola viszonylag ismeretlen, ennek megfelelően is kissé alulértékelt filmje Az esőcsináló (Duna, 21.10), mely tulajdonképpen Dávid és Góliát bibliai történetének tárgyalótermi drámába forgatott parafrázisa. A mozi a műfaj legnagyobb specialistájának, John Grishamnek regényéből készült: szegény család, kontra nagy, gonosz, fukar biztosítótársaság. Parádés a szereposztás: Matt Damon, Danny De Vito(ők láthatók a képen), Mickey Rourke, Claire Danes, Jon Voight és még sokan mások. (Bővebben)
Steven Spielberg monstre Philip K. Dick-adaptációja, a Különvélemény (TV2, 21.55) részleteiben igen alaposnak mondható munka. Ahogyan a jövőbeni világ megjelenik, a kütyük, a mindennapi élet mozzanatai (a személyre hangolt köztéri reklámok, a tömegközlekedés, stb.), a történetben felvetett etikai probléma kibontása túlmutat egy szimpla blockbuster keretein, ezek miatt mindenképpen érdemes megnézni e filmet. A kék-domináns, homályosra, túlvilágítottra effektelt képi világ viszont engem rendkívüli módon idegesít.
Friss, lendületes, csavaros és pontos film az Egy veszedelmes elme vallomása(Paramount Channel, 22.10), nem kell bedőlni a kissé izének tűnő első 20-25 percnek! Közel sem arról van szó, hogy egy újabb Amerikai Pite-klónt nézünk… A történet Charles Hirsch Barris életét meséli el, aki írt popszámokat, volt sikeres tévés producer, emellett felelősnek tartja magát az amerikai kultúra agyzsibbasztó, gyermeteg szórakoztatással való szennyezéséért is. Ezen felül pedig, állítólag a CIA állítólagos parancsára, meggyilkolt harminchárom embert. Figuráját a kitűnő Sam Rockwell kelti életre, de mellette egy sor hírességet is láthatunk kisebb-nagyobb, sőt, saját maguk szerepében is.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten igénylem, hogy olykor olyat lássak a képernyőn, ami nem a megszokott, unalmas konzumlátványt jelenti. Azt viszont már kissé unom, hogy e feladatra szinte kizárólag az amúgy zseniális David Lynch valamelyik filme tűnik a legalkalmasabbnak. Még akkor is elegem van, ha a Mulholland Drive-ról (Galaxy, 22.10) soha nem mondhatjuk azt, hogy biztosan értjük minden egyes mozzanatát… Aki azt mondja, hogy érti, az vagy hazudik, vagy elmekórtani eset. Én azért könnyen lehet, hogy nekiveselkedek 47-jére is… 3:)
A mai 40-et, 50-et taposók -legalábbis egy bizonyos réteg- számára a Városbújócska(m3, 23.25) egy igen fontos öndefiníciós pont. Ebben a filmben van az egyik leggyönyörűbb házibuli-etűd, ami valaha filmvásznon feltűnt, és amit annyian átéltünk oly sokszor a valóságban is. A kamera lassan úszik a padlótól pár centire egy belvárosi lakás zegzugos szobáin, folyosóin, mellékhelyiségein keresztül. Hajnal van. Szétgurult üvegek, széjjeldőlt bulizók, a cigifüst vízszintbe rétegződött. A kamera lassan lebeg. A Jenő a Kiadóból azt énekli: Romolj meg. Ostromolj meg. Most romolj meg. Még minden oly reményteli… 1985-öt írunk. János és Tamás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: