Értelemszerűen nem fogja a fejünket letépni pergő cselekményével, és a szemünket sem szúrja ki bombasztikus látványvilágával Mike Leigh Még egy év (Paramount Channel, 19.30) című, igen remek “nyugdíjas-drámája”, melyben az angol középosztály teázgató, borospoharat szorongató, barbecue mellett üldögélő hétköznapjaiba nyerhetünk alapos betekintést, ahol bájmosoly és felületes csevegés fedi el a mérhetetlen, kilátástalan magányt… (Bővebben)
Aki viszont izgalmakra vágyna ezen a nyamvadt csütörtök estén, az nézze a Jack Reachert (SuperTV2, 21.00), mely az utóbbi évek egyik legérdekesebb, legegyedibb darabja a saját műfajában, ami azért elég komoly tett, tekintve, hogy az akció-krimi lehetőségeiben egy meglehetősen behatárolt zsáner (értsd: ha valahová, akkor ehhez kell tán e legtöbb kreativitás, ha nem akarunk olyan fordulatokkal, karakterekkel, egyebekkel operálni, amit még előttünk nem lőtt el senki…). Ez a film azonban egészen a végkifejletig friss és ropogós benyomást kelt. A finálé sem rossz, bár azon eléggé felröhögtem, hogy Cruise Tomi kapásból értette a ruszkit, miközben erre korábban nem utalt sehol senki… Mellékszerepben Werner Herzog (!) és Robert Duvall remek, Rosamund Pike pedig szexi (a képen Rosamund és Tom).
Eközben lesz A tuti balhé (Filmcafe, 21.00) is, mely egy elég jó, bár kissé régimódi szajréfilm, Kim Basingerrel és Val Kilmerrel a főszerepben. A sztoriban az a csavar, hogy a csábos Kim adja a tuti bankrablót, aki azért annyira nem tuti, hogy egyszer ne bukott volna le – aki viszont a börtönben sem adja fel hivatását. Val lesz majd a tanítványa, aki tovább vinné a szakmát, sajnos, azonban Val képességei a fasorban sincsenek Kim ügyessége mellett…
Az Ügyféllista (Story4, 21.00) viszont egy teljesen más természetű, ám akár szintén igen aktuális, reális, amúgy a valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban, mikor a sorozatos balszerencse, balesetek, effélék folytán egyszerre kicsúszik a talaj alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll, hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…
Eközben telnek-múlnak Az órák (Paramount Channel, 22.00) is. Stephen Daldry filmje “Michael Cunningham azonos című Purlitzer-, és PEN/Faulkner-díjas regényéből készült, melyet Virginia Woolf 1925-ös műve, a Mrs. Dalloway inspirált. Három korszak, három történet és három női sors olvad össze egyetlen történetté Az Órák időfolyamában. Úgy kapcsolódnak össze, mint a láncszemek, anélkül, hogy tudnák, ugyanaz a nagyszerű irodalmi alkotás változtatja meg visszavonhatatlanul az életüket. Virginia Woolf (Nicole Kidman) a húszas évek londoni külvárosában az elmebajjal küzd, és közben első nagy regényét, a Mrs. Dallowayt írja. Laura Brown (Julianne Moore) Los Angeles-i feleség és anya több mint két évtizeddel később, a második világháború végén olvassa a regényt, és hatására elsöprő erejű változást forgat a fejében. A mai New York Cityben ott van Clarissa Vaughan (Meryl Streep), aki Mrs. Dalloway modern alteregója, s aki szerelmes Richardba (Ed Harris), az AIDS-ben haldokló, briliáns költő-barátjába.”
A Havanna (Galaxy, 22.00) című romantikus drámát, tulajdonképpen a híresCasablanca havannai verzióját Sidney Pollack (Távol Afrikától, Aranyoskám) rendezte, melyben Robert Redford alakítja a léha világfit, aki szerelmes lesz egy üldözött forradalmár gyönyörű menyasszonyába – ezúttal tehát 1958 forrongó Kubájában.
Késő este a gátlástalan, erőszakos, pszichopata yuppie is megkapja a magáét, hiszen a Bret Easton Ellis kultuszregénye alapján készült Amerikai pszichoban (AMC, 22.50) Patrick Bateman ilyetén jellegű karakterét rajzolja meg Christian Bale, igen vastag kontúrral.
Eközben a Ne engedj el! (SuperTV2, 23.35) Kazuo Ishiguro igen nyugtalanító témát boncolgató utópikus regényének igényes kivitelezésű adaptációja. Rossz sorsú (pl. narkós szülők) gyermekeit zárt intézetekben nevelik a történetben, hogy aztán később mint szervdonorok szolgálják az ún. “egészséges társadalmat”. Természetesen ott a filmben kötelezően meghozandó tanulság, miszerint senki emberfiának nincs joga dönteni másik (tényszerűleg ártatlan) embertársa élete felett, azonban a már túlzó mértékben, szentimentálisan érzelmes cselekmény kissé elkeni a fontos problémákat felvető történet gondolatiságát. Szép képek, szép színészek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: