Mit nézzünk ma a tévében?

Ismét egy újabb hétfő este. Alapprogram. Az HBO-n már a negyedik részénél tart az Aranyélet – nézzük? Más. Ang Lee Pi élete (FEM3, 21.00) című mozija a 2013-as Oscar-cécón 11 jelölésből 4-et be is váltott, ráadásul köztük a legjobb rendező igen magasra testált szobrocskáját is. A többi is (operatőr és vizuális effektusok, valamint a filmzene) érthető, hiszen a film tényleg baromi látványos, s a nyugati fül számára kellemesre szelídített indiai ihletésű zene sem bántó. De azért ne essünk túlzásokba, ez a film azért mégiscsak egy mese, mely minden puccparléval fölvértezve rágja szájunkba azt a maszlagot, amivel a különféle vallások is próbálkoznak már néhány ezer éve (melyik, mióta). Hogy minden egyértelmű legyen, a végén még tagoltan, jól érthetően, a szavakat lassan formálva, zanzában is megkapjuk a messzidzst. (Bővebben)

Azonban az Ónodi Eszter (a képen Móga Piroskával) és Deák Krisztina nevével fémjelzett és díjakkal, nemzetközi elismerésekkel szépen jutalmazott Aglaja (film+2, 21.00) is újra műsorra kerül ma este. Ha tetszett az Anyám és más futóbolondok…, akkor -bár ez egy másik, másmilyen történet- ez is tetszeni fog. (Bővebben)

Bár imponáló szereposztást (Emma Thompson, Dustin Hoffman, Maggie Gyllenhaal) villant a Felforgatókönyv (Filmcafe, 21.00) című, meglehetősen abszurd komédia, számomra már a főszereplő karaktert (egy informatikus, akinek egy írónő beszél a fejében és saját regényét meséli, aminek nem tudja még a végét…) alakító Will Ferrell elviselése is problémát okoz. Ehhez képest, még romantikus szál is bonyolítja a dolgokat. Hát, nem tudom…

Alternatíva a Kolibri-kód (Cool, 21.05) című akciófilm lehet, melyben Jason Statham adja azt a kommandós veteránt, aki ma már hajléktalanként él. Egy nap egy üresen álló luxusvillába menekül be a rendőrrazzia elől, ahol egy hitelkártya, valamint egy slusszkulcshoz tartozó autó várja. Hogy ebből mi lesz, azt nem tudom, mert nem láttam ezt a filmet… 🙂

Holnap iskola.

Délutáni punnyadáshoz -ebben a randa időben- a legjobb választás egy igazi, rendkívül jól sikerült, vitorláshajós-történelmi kalandfilm: a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (RTL Klub, 15.10). Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen, persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány, meg effélék, de a hajók! És a tenger!

Vacsorára ismét Ízek, imák, szerelmek (RTL II, 18.15), egy alapvetően csajos film, mely ráadásul “filozófiájában” sem kíván mélyebbre “süllyedni” a színes, szagos női magazinok kéjesen sekély színvonalánál. (Amúgy, miért is kellene mélyebbre ásnia ennél egy egyszerű, romantikus mozinak?) A történet szinte érzéki módon nyúl a negyvenes korosztályt jellemzően érintő “na, most akkor eddig megvolnánk, de merre tovább?” problémához. Julia Roberts ezúttal elviselhető, Javier Bardem viszont félisten, punkt um, vita nincs. Rajtuk kívül a mellékkarakterek, az ízléses magazin-fényképezés (a Bali-szigeti rizsmezők, a nápolyi pizza, stb.), valamint a banális, de éppen ezért eredeti és igazolhatóan hiteles lelki és érzelmi fordulatok miatt is lehet szeretni ezt a mozit.

Az Annie Hall (m3, 19.50) például ennél nyilván mélyebbre ás a szex és a szerelem körül burjánzó, zűrös lelki folyamatokba és olykor pontosabban is fogalmaz: “Na, megvan a kulcsszó: intellektualitás! Hogy kapnátok be az összes faszom!”, viszont bár-mi-kor megnézem újra. (Bővebben)

A nagy Lebowski (Paramount Channel, 20.00) ezzel szemben, elsősorban a tekések, awhite russian nevű koktél kedvelői, a perzsaszőnyeg-mániások, a Coen-testvérek rajongói, illetve azon emberek számára alapfilm, akik legszívesebben egy fürdőköpenyben, a semmit téve töltenék el egész életüket. Címszerepben Jeff Bridgest (a képen), mellékesen pedig John Goodmant, Julianne Moore-t, John Turturrót, Steve Buscemit, vagy például Philip Seymour Hoffmant láthatjuk.

Az Ütközéspont (Duna, 21.00) is egy meglepetésszerűen tisztességes dráma lesz Bel-Hollywoodból, szokatlanul árnyalt karakterekkel és valódi mélységekkel. A címbéli pontban egy nagymenő ügyvéd (Ben Affleck) és egy gyermeke láthatásáért elkeseredetten küzdő apa (Samuel L. Jackson) találkozik össze a csúcsforgalomban. A koccanás aztán mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja, de hát éppen erről fog szólni a film (melyet az ezzel merőben ellenkező hangulati, műfaji pólust képviselő, a maga nemében viszont szintén remek Sztárom a páromat is jegyző Roger Michell rendezett).

Az utóbbi 10 év egyik legnagyobb hatású mainstream filmes eseménye volt Christopher Nolan vállalkozása, melyben -sikerrel- kísérelte meg modernizálni, illetve “felnőtté tenni” az amerikai popkultúra egyik legnagyobb toposzát, Batman szuperhős-figuráját. Ma este a trilógia harmadik, befejező darabját, A sötét lovag: Felemelkedés (film+, 21.10) című filmet láthatjuk, mely (ismét) egy sötét, utcai gangháborúktól és anarchiától sújtott disztópikusnak tűnő, mégis mai és reális korba helyezi a Christian Bale által alakított karaktert. (Bővebben)

Bár csinált Török Feri is egy remek filmet egy fatális koccanásról, a mai Overnight (m2, 21.05) azonban a kétezres évek eleji útkereső fiatalok jellegzetes problémáit boncolgató trilógiájának (Moszkva tér, Szezon) utolsó darabja, mely nyegle, cinikus, ám külsőleg rettenetesen unalmas öltöny-nyakkendő egyenrhába öltözött brókerek között játszódik. Amikor azonban pozitív terhességi tesztet hoz a postás, akkor még a legtutibb, leg-hozamgarantáltabb, fix befektetés is megcsúszik…

Marion Cotillard Edith Piaf Oscar-díjat jelentő megformálásával vált világhírűvé, mostanában pedig Lady Macbethként láthatjuk a moziban. A ma esti Szeress, ha mersz (Galaxy 22.10) című romantikus komédia még a Piaf előtti időkből való, de ettől függetlenül, forduljunk érdeklődéssel e kedves, bájos teremtés felé, aki azért alkalomadtán képes vadmacskává is változni. A kissé Cocteau Rettenetes gyerekek-jére hajazó történetben egy lengyel bevándorlót (ni, már megint egy!) alakít, akit egy sármos francia fiú (Guillaune Canet) vesz pártfogásába, nem sejtve, ezzel mekkora terhet vesz ezáltal magára…

A késő estét A velencei kurtizán (Duna, 22.45) történetével is tölthetjük. A film nagyjából annyi, ami a címből is kitűnik: milyen volt az élete egy kurvának a XVI. század gazdag Velencéjében, háborúk, pestisjárványok, a “szent” inkvizíció és bűnös királyok, valamint más hatalmasságok gyűrűjében.

Tulajdonképpen itt a tél, most kezdődik, tehát Punxsutawney Phil még nagyon sokáig várhat a sorára. Az Idétlen időkig (Filmcafe, 19.00) című romantikus filmvígjátéknak így ma nem igazán van aktualitása, ha csak az nem, hogy ez egy remek film, mely az idétlen címe ellenére igen komoly vígjáték, melyben egy nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray) kapja meg élete leckéjét egy életre; azonban mint ahogy talán Salamon Béla bácsi is mondotta volt: Viccelni csak komolyan szabad. Nettó őrület.

A Paramount Channel a mai estét a tragikusan korán elhunyt Anthony Minghellának szenteli, mikor két nagyszerű filmjét tűzi műsorra: Az angol beteg (19.50-től) az első, amit a Hideghegy (23.00-tól) követ (az utóbbiról bővebben).

Minden idők egyik legnagyobb magyar filmjét is ajánlanám mára. Az Isten hozta, őrnagy úr! (ATV, 20.30) sebészi pontossággal rajzolja meg az elvtelen, haszonleső szervilizmus és az abban oly szívesen gyökeret eresztő zsarnokság természetét, ami annyira jellemző napjainkban is a magyarságra. Több szempontból is halhatatlan remekmű, melynek örök helye van a világ filmművészetének mennybéli mozijában. Egyrészt, mert önmagában is egy remek film, óriási színészek óriási alakításával: Latinovits Zoltán (a képen) például pályafutásának egyik emblematikus figuráját alkotta meg az Őrnagy szerepében, zseniálisan. Sinkovits Imre falusi tűzoltóparancsnoka hasonló méretű alakítás, egy gigászi méretű kisember. Fónay Márta, Venczel Vera, Dégi, a postás, Páger, a plébános… Ha értették, láthatták volna ezt a filmet Hollywoodban, 10 Oscar biztosan járt volna érte. Másrészt, Fábri Zoltán minden idők egyik legjobb irodalmi adaptációját is megalkotta e filmmel, hiszen általa Örkény világhírű műve (Tóték) e filmmel méltó módon, gondolatában, stílusában hibátlanul, a szerzővel azonos minőségben konvertálódott mozgófilmmé.

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alulértékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban azért mégis Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú (film+2, 21.00) című filmjét. Arról persze, nincsen szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy a mai magyar forróság kellemesen fagyos jégverem ahhoz képest. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

A Philadelphiának (Duna, 21.00) pedig ahhoz van komoly köze, hogy megszerettem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle, a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is remek színészekről, hanem a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit bár mostanában ismét többször elővettek itt-ott, azért soha sincs késő megnézni.

Éjjel viszont az Ellenség a kapuknál (Duna, 23.10) áll már. A full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.

A többit lepje a feledés jótékony homálya…

Tom Cruise-t nézhetjük Az utolsó szamurájban (film+, 19.00), amint polgárháborús haditapasztalatait áruba bocsájtva kap állást a XIX. századi Japánban: modernizálnia kell a szamurájhagyományokra épülő, ókonzervatív bushido erkölcsiségen alapuló japán hadsereget. Persze, Edward Zwick bő két és fél órás, olykor igen látványos filmjében történik azért ennél több is… (Bővebben)

A Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk (AXN, 21.00) pontosan olyan, mint az 1. volt: Will Smith és Martin Lawrence, a két májámiji szuperzsaru, szemben a komplett alvilággal, lazán&faszán. Yo. Check this out.

De hát, who wants to live forever? Hegylakó-repeta (Story4, 21.00) akár ma este is, pedig tudjuk már jól, hogy a végén úgyis csak egy maradhat (vö.: Christopher Lambertés a reményhal).

Persze, más a helyzet, ha Már megint bérgyilkos a szomszédom (FEM3, 21.00), hiszen Bruce Willis még mindig nyugdíjas bérgyilkos, és annak a csávónak a Jóbarátokból szomszédból (Matthew Perry) már megint problémája van…

Aztán, nézhetjük megint A belső embert (TV2, 21.25) is, ami viszont egy bankrablós-túszejtéses szajréfilm, ám annak igen korrekt, szórakoztató és helyenként még izgalmas is, nem kicsi csavarral a végén. Rendezte Spike Lee, főszerepli Denzel Washington, Jodie Foster és Clive Owens. (Bővebben)

Nem teljesen érdemtelen megtekintésre azonban a Hétmérföldes szerelem (Cool, 21.10) című romantikus komédia, részben mert szórakoztató, bájos kis film, részben pedig mert egy sokak számára átélhető, sőt, át is élt problémáról beszél. Az élet adta kényszerűségek miatt kettészakított szerelmekről van szó, amikor a pár egyik fele -teszem azt- Londonba megy ki mosogatni, mert már évek óta nem talált bármilyen állást kis hazánkban, a lány viszont marad Aszódon, mert a papa kisvállalkozása számára még mindig kínál munkát, apja régi, iskolai kapcsolataiból származó megrendeléseknek köszönhetően. Pölö. E történetben Erin (Drew Barrymore) és Garrett (Justin Long) röpke románcból csavarodtak össze szerelemmé, azonban munkájuk és az iskola az Államok két ellentétes végére köti őket. Senki nem adna egy büdös fityinget szerelmükért, kivéve a két delikvenst. (A szereposztás másik érdekessége, hogy Barrymore és Long -a képen jobbról- ekkoriban a valóságban is egy párt alkottak.)

A nyughatatlan (FOX, 21.55) viszont biztosan remek film, a legendás és legendásan zűrös életet élt Johnny Cash nevű countryénekes kíméletlenül őszinte önéletrajzának filmadaptációja, James Mangold rendezésében, Joaquin Phoenix és Reese Whiterspoon remeklésében – az utóbbi Oscart kapott érte, de az előbbi is megérdemelte volna. Érdekesség még, hogy a filmben elhangzó dalokat a színészek játsszák és éneklik, playback nélkül.

Jackie Chan öregszik. Ma már akár arra is kész, hogy komoly filmhez is adja nevét, arcát és pénzét… Az általa rendezett és főszerepelt 1911 (film+2, 22.45) című történelmi dráma(!) Kína polgári forradalmának történetét meséli el látványosan és izgalmasan, melynek során a nép Szun Jat-szen vezetésével végett vetett a császárság korának.

Remek film lehet ma estére például az 5 Oscarra is jelölt Foxcatcher (Cinemax, 20.00), mely egy különc amerikai milliárdos (John Eleuthére du Pont) valóban igen érdekes, de még inkább tanulságos életét meséli el. Du Pont (Steve Carrell) az Egyesül Államok nagy hatalmú, elképzelhetetlenül gazdag és befolyásos arisztokráciájának saját jogú tagja volt hadi- és a vegyiparban prominens családja révén, ráadásul a legszűkebb, legbelsőbb körben; emellett tudományos körökben is jegyzett madárkutatónak számított, múzeumot alapított, valamint olyan amatőr sportágakat, sportolókat támogatott, mint a birkózás, az úszás és az öttusa, melyek Amerikában semmiképpen nem tartoztak a tömegek fő érdeklődési körébe. Emellett magán hordozta az embertelen nagy hatalommal bíró emberek minden kínkeservét is: szenvedett a magánytól, viszont paranoiája (sőt, skizofréniája) miatt esélye sem lehetett normális emberi kapcsolatra (a házassága is mindössze 90 napig tartott). (Bővebben)

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy szinte minden generáció elkövette a maga “miért nincs csajom, pedig milyen jó csávó vagyok”-filmjét… Vagyis nem. Valójában teljesen érthető, hogy egy fiatalembert, akinek a szex és a szerelem legalább egy mondattal és egy gesztussal több, mint egy cipő felhúzása, netán 10 fekvőtámasz, annak okoz némi problémát a megfelelő társ megtalálása az erre legfogékonyabb, tizen-, huszonéves korában. A fiatal filmes pedig optimális esetben éppen a húszas éveit tapossa. Ha a harmincasat, akkor az a fiatal filmes magyar. Jelen esetben Reisz Gábornak hívják, de abban tényleg nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Filmcafe, 21.00) az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere volt a mozikban (főszerepben Ferenczik Áronnal – lásd a képen) – mert őszinte, friss és eredeti. (Bővebben)

Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Story4, 21.00) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.

A Vidocq (film+2, 21.00) viszont egyfajta krimi-fantasy, amit a képregényrajzolóból filmessé avanzsált Pitof művésznevű fickó rendezett féke- és eszevesztett fantáziával. E teljesítményt a srácnak azóta sem sikerült megismételnie, de azért amit ebben a filmben művel (az akkor még nagyon francia és nem annyira kövér) Gérard Depardieu-vel, ahogyan megteremti azt a züllött, bűzös fertőt, melyben Párizs (az idevágó művészettörténeti bizonyítékok szerint) leledzett a XIX. század közepén, az a rémisztő, borzongató aura mindenképpen megér egy pillantást. (Bővebben)

A Túl mindenen (film+, 21.35) viszont F.Gary Gray drámai szálakat egy akció-krimihez viszonyítva igen tisztességesen bonyolító bosszúfilmje, melyben egy már mindenen túl lévő, feleségét is elvesztő kemény zsaru veszi fel a harcot a drogmaffiával. Közhelyes sztori, de a film nézhető, Vin Diesellel a főszerepben.

Előtte John Sturges A hét mesterlövész (film+, 19.00) című westernje adja meg a kezdőlövést. E kiváló mozi úgy lett a műfaj egyik legnagyobb klasszikusa, hogy tulajdonképpen egy rendhagyó alkotásról beszélünk. Analizálja és összegzi az ekkora már kifáradó, jellegzetesen amerikai western műfaját, egyben meg is előlegezi annak megújhodását. A film mai napig is hat, működik, izgalmas és szórakoztató.

Az Oscar (Duna, 22.00) akár Coppola méltán híres Keresztapájának is lehetne a paródiája (nem az amúgy), az ezúttal komédiázó Sylvester Stallonéval, Ornella Mutival és még egy csomó híres színésszel… Ha képben vagyunk a maffiafilmek kliséiben, jellemző fordulataiban, az ismert sztereotípiákban, akkor akár még jól is szórakozhatunk.

A neve Borsy. Borsy Kálmán. Bár ez így nem fog elhangzani a Sellő a pecsétgyűrűn (m3, 23.20) című magyar kémtörténetben, de ettől még az illető (Latinovits Zoltán) az angol hírszerzésnek dolgozik. A maga korában minden könyvespolcon megtalálható Berkes András második világháborús történetében természetesen a gonoszok a német nácik, a jó fiúk pedig az ekkor még angolokkal szövetkező, jógondolkodású magyarok. Az úgy emlékszem, izgalmas film második része holnap, ugyanitt, ugyanebben az időben.

Hát, ezt a mai kínálatot sem tenném ki az ablakba… A több tucat csatornából -a szokásos “menekülőutakon” és a fizetős filmcsatornákon kívül- két, azaz kettő darab filmet találtam ma megtekintésre érdemesnek.

Brian De Palmát nem elsősorban sci-fijeiről, mint inkább hideglelős thrillerekről, vagy más földhöz ragadtan erőszakos filmjeiről ismerjük (és olykor szeretjük). A Mars-mentőakció (AXN, 21.00) viszont sci-fi, mely azonban nem a mostanában nyomuló, lézerkarddal vagdalkozó mesefilmes vonulathoz sorolódik, hanem inkább a realitásokhoz áll közelebb, és akár már a közeljövőben is megtörténhet (és a mai földi eseményekre is utal). 2020-ban járunk, tehát öt év múlva. A történet, bár címében katasztrófahelyzetet ígér, valójában inkább a földi élet eredetére ad egyfajta -végtelen távlatokat nyújtó, de ma még fantasztikus- választ. Szerintem izgalmas, érdekes film, Tim Robbinsszal, Don Cheadle-el, Gary Sinise-zel és másokkal.

Szomjas György panelballadáinak emblematikus darabja, a Könnyű testi sértés (m3, 22.20), avagy a könnyű testű sertés, azonban már konkértan földközeli masszívum. Ma már kultikus jelentőségű látlelet a kőbányai betonrengetegből, Grunwalksy kibillent képeivel, Bikácsy tanár úr élesszemű, oktondi kommentárjaival, no és a potenciazavaros Eperjessel, a Dózsa-melegítős Andoraival, Erdős Mariannal, a lakótelepi szexbombával, olcsó piákkal (a képen ők, egy kamerába vesző, ködös és igazi tekintet, valamint Eperjes Károly, Erdős Mariann és Andorai Péter) és keserédes bájjal, mellyel könnyebb volt elviselni az elviselhetetlenül nevetséges kádári barakk fojtó levegőjét. Billakiráj. Kőbányánszülettem, ottisnőttemfel. Vannakjobbhelyek, de nekemmegfelel. Estébé.

Oszt’ ennyi is.

Szóval, ma este is tömhetjük magunkat a kedvenc, megszokott sorozatainkkal, buta vetélkedőkkel, okos természetfilmekkel vagy éppen idegesítő politikai műsorokkal. A mára már élemedett korú Kelly hősei (film+, 19.00) mindenkinek a könyökén jön ki. A háború vicces oldala, avagy mixeljünk össze egy klasszikus szajréfilmet egy háborús kalandkomédiával. “Te jobbra mész, te meg balra, középen pedig én vagyok a csúúúcs!”

A Vágyak szerelmesei (Story4, 21.00) viszont már a napi betevő romkom. Benne három szexfüggő pasast látunk –Mark Ruffalot, Tim Robbinst és Josh Gadet-, valamint Gwyneth Paltrowt, Pinket a másik oldalról. A gondtalan középosztály kínjai a pamlagon, avagy, mit tegyünk és mit ne tegyünk a jólét unalma ellen. Vagy éppen helyett…

Az Amerikai dzsigoló (Paramount Channel, 21.40) Richard Gere egyik emblematikus szerepe (lásd a képen), s talán ez az, ami miatt figuráját mi férfiak, annyira nem szoktuk bírni. Ricsi konkrétan dzsigolót alakít a történetben, aki abból él, hogy gazdag hölgyeket kísérget ide-oda, szórakoztatja őket, estébé. Ily módon a legmagasabb körökbe is bejáratos, és sokszor államtitkok tudójává is válik. Kényelmes életvitelét csupán kissé árnyalja az a veszély, hogyha valami csúnya dolog történik a high societyben, akkor őt az elsők között fogják elővenni… Nos, Ricsi egyik “páciense” gyilkosság áldozata lesz. (Sajnos, képtelen vagyok kideríteni, mikor adják ezen a csatornán eredeti nyelven a filmeket, s mikor nem, ezért elnézést kérek az angolul nem tudóktól, ha esetleg a film angolul megy…)

Alternatívaként nem tudok más filmet mondani, mint újra az Apokalipszis, most(Galaxy, 22.00) című mozit. Francis Ford Coppola kultikus háborús eposza tulajdonképpen egy mágikus, misztikus és pszichedelikus utazás a zöld pokolba, a Mekong árterében burjánzó dzsungelbe, ahol az őrült Kurtz ezredes (Marlon Brando) az úr. (Wagner – Walkürök lovaglása, Doors – The End, stb.)

A szokásos hétfői alapprogram, valamint a Konyhafőnök Junior középdöntőjén kívül (amit én csont nélkül megvettem), három filmet ajánlanék erre a mai, immár tipikusan novemberinek ígérkező estére, melyek közül természetesen egyik sem fog senkire az újdonság bizsergető érzésével hatni.

Denzel Washington, azaz A tűzben edzett férfi (film+, 20.30), ezúttal egy kiégett (bocsánat!), hajdani CIA-ügynök, aki ma -nyugdíjkiegészítésként- gazdag mexikóiak gyermekét védi a Mexikóvárosban tevékenykedő, vaskos váltságdíjra hajtó emberrablóktól. Tony Scott filmje egyszerre remek akcióthriller és valós problémákról beszélő, gondolatébresztő dráma. (Bővebben)

A Dől a moné (FEM3, 21.00) című -képzőművészeti tárgyú- krimikomédiát az egyebek mellett a Fargóról, vagy a Nem vénnek való vidékről ismert Joel és Ethan Coen írta, Michael Hoffman rendezte és Colin Firth, Alan Rickman, Cameron Diaz és Stanley Tucci játssza. Az üde humorú, lendületesen végigvezetett sztoriban egy elégedetlen munkavállaló (Firth, aki egy gazdag műgyújtő kurátora) leckézteti meg munkaadóját (Rickman, a gazdag műgyűjtő), rájátszva annak kapzsiságára és hiányos műveltségére. A dolgok (moné = money/Monet) természetesen nem alakulnak úgy, ahogyan azok elterveztettek, ám a végén mindenki elnyeri méltó büntetését/jutalmát.

John Carpenter B-kategóriás klasszikusa, a Menekülés Los Angelesből (Paramount Channel, 21.40) főként azok számára lesz ismerős, akik annak idején (még bőven Jani bácsi vigyorgó barakkjában) még találkoztak azokkal a fahangalámondásos, kalóz VHS-videókazettákkal, melyen az álnok Nyugat csempészte be bódító értékrendszerét a rothadó szocializmus áporodott levegőjébe. Kurt Russell, azaz Sssssznake, a magányos, szótlan gyilkost (lásd a képen) a vegetáriánus, dohányzást tiltó, egy vallás-egy nemzet-egy vezető elvet valló Állam, a testébe ültetett halálos adag méreggel kényszerítve azért küldi be a bárki számára halálos veszedelmet jelentő Los Angeles nevű börtönszigetre, hogy hozza ki onnan az Elnök renitens lányát, akinek nem felelnek meg apja szép, új világról alkotott elképzelései…

A sötét lovag meccsel a Sötét vezérrel. Christopher Nolan annak idején agyonsztárolt A sötét lovagja (film+, 20.00) picit komolyabb löket, mint egy szokványos képregényfilm, de alapvetően mégis csak egy mesefilm ez is. Batmanos mesefilm, annak látványos és izgalmas. A valóban eléggé átfestett Jokerért viszont posztumusz Oscart kapott Heath Ledger – nem tudom, akkor is megkapta volna, ha nem gyógyszerezi magát túl ideje korán…(Bővebben)

A Sötét vezért (Cinemax, 20.00) viszont nem láttam még. Egy életrajzi drámáról van szó, mely egy maori származású, zseniálsnak mondott sakkbajnokot, az általam szintén ismeretlen Genesis Potini alakját mutatja be. Valamiért úgy érzem, hogy jó film lesz ez…

Van mára Édes kis semmiség (RTL II, 19.25/00.00) is, melyben Cameron Diaz,Christina Applegate és Selma Blair adják azt a három, féktelen szinglit, akiket ki sem lehet robbantani a legmenőbb helyekről, egészen addig, míg fel nem tűnik Thomas Jane. Ez biztosan nem lesz pityergős…

Aki szült már gyermeket, vagy fog szülni valamikor a közelebbi jövőben, netán szeretné átérezni a várandós anyák semmihez nem hasonlítóan összetett, bonyolult lelkivilágát, az nézze meg a Várandósok – Az a bizonyos kilenc hónap (m2, 21.05) című -nem teljesen ostoba- romantikus komédiát. Biztosan jól fognak szórakozni, még akkor is, ha nincs benne se Julia Roberts, se Meg Ryan, se más hasonló híresség…. Ja, Cameron Diazbenne van ebben is. Meg Jennifer Lopez is, meg Dennis Quaid és Elizabeth Banks is. Meg… Upsz.

Lehet, hogy a mai este lesz az, amikor végül sorra kerül a Luc Besson gondozásában készült Bíbor folyók 2.: Az apokalipszis angyalai (AMC, 21.00) is, amit valamiért mindig kihagytunk, mert mindig volt valami fontosabb(nak tűnő) opció. Már az első rész egy viszonylag tisztességes, izgalmas, borzongató, misztikus thriller volt, ez is olyan nagyjából, csak Jean Reno mellett ezúttal Benoît Magimel játssza a másik zsarut, akivel egy titkos, gyilkos földalatti szekta után nyomoznak.

Sokszor kerül adásba Terrence Malick háborús tablója, Az őrület határán (Filmcafe, 21.00) című darabja, de nem vagyok biztos abban, hogy a megfelelő helyen és időben. Amúgy sem egyszerű falat ez a jó méretes darab, még a tapasztalt, cinikus, egyben katonaviselt férfiaknak is embert próbáló bevetés a megtekintése… Bár a rendező filmjei rendszerint látványosak, azért mégsem könnyű nézni azokat az olykor már elviselhetetlenül, melankolikusan és terjengősen bölcselkedő modorosságuk miatt – miközben az így feldolgozott fontos, megkerülhetetlen témák miatt Malick mégis a legelismertebb rendezők közé sorolandó. Ez alkalommal a háború természete lesz feltárva, hosszan, elmélázva, egy szakasznyi jól ismert sztárral (Sean Penn, Woody Harrelson, George Clooney, Nick Nolte, Adrien Brody, Jim Caviezel és még sokan mások) telezsúfolt, fantasztikusan fényképezett tablóban.

Tudom, hogy szintén sokszor adják, de amíg ez van, ami, addig sulykolni fogom a Bábelt (Paramount Channel, 21.40), mert véleményem szerint az eddigi huszonegyedik század egyik legfontosabb filmje – pontosan, tisztán fogalmaz és így segít tisztábban látni a zűrzavarban. A mexikói Alejandro González Inárritu költői, katartikus erejű kaleidoszkópja az emberek közötti kapcsolatokról, illetve inkább annak hiányáról szól. Négy országban, négy nyelven zajlik a filmbéli, bábeli a zűrzavar, ami nem más, mint maga, az ÉLET. Komoly, nehéz, összetett és igen felkavaró alkotás ez, melyben nagy sztárokat (pl. Cate Blanchett és Brad Pitt – a képen) láthatunk példamutató művészi alázattal jelen lenni tökéletesen civil szereplőkkel, jelentéktelenségükben is fontos szerepekben. Ijesztően aktuális élmény lesz.

Először talán Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse HallströmCsokoládé (Paramount Channel, 20.00) című nagysikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…

Jason Reitman (pl. Pszichoszingli, Egek ura) Chad Kultgen regényéből adaptálta a Férfiak, nők és gyerekek (HBO2, 20.00) című, igen okosan elmesélt, lényeglátó és a lényeget pontosan megragadni és megfogalmazni is képes filmjét, mely leginkább talán Robert Altman abszurdba hajló társadalmi kaleidoszkópjaira (pl. Rövidre vágva) emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy ez egy igen nyomasztó, igen sötét jelent felfestő (és még sötétebb jövőt sejtető) történet. (Bővebben)

Az a helyzet, hogy bár A bíró (Cinemax, 20.00) című film cselekményét olyan motívumok díszítik, mint “lehugyozás”, “hányás”, “leköpés” és “befosás”, mégis régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak (Robert Duvall kontra Robert Downey Jr.), ráadásul mindezt az ún. “tárgyalótermi dráma” műfajában, az adott klisék ügyes, kreatív felhasználásával elővezetve; miközben a történet a végére nem átall az amerikai jogrendszer igazságossága mellett határozottan kiállni, a csillagsávos lobogó pedig büszkén lobog a háttérben… (Bővebben)

A szendébb lelkületű nézőknek is meglesz a napi betevő: a Fogadom (TV2, 20.55) című romantikus dráma arról szól, hogy van egy szerelmespár, melynek női része (Rachel McAdams) egy autóbaleset következtében kómába esik, s amikor magához tér, olyan amnéziában szenved, hogy nem ismer meg senkit, még szerelmét sem. A férj (Channing Tatum) azonban keményen küzd, hogy újra megismertesse, megszerettesse magát hajdani szerelmével. Jaj nekem.

A Becéző szavak (Duna, 21.00) éppolyan elképzelhetetlenek a Jack Nicholson által alakított modortalan frátertől, mint szomszédjában élő az ódon, vaskalapos felfogású, kibírhatatlan szipirtyótól (Shirley Maclaine), ám amikor az öregasszony lánya (Debra Winger) súlyosan megbetegszik… Maclaine, Nicholson és filmet rendező/produkáló James L. Brooks egyaránt Oscart kapott e teljesítményéért 1984-ben. Híres, nagy hollywoodi film, melynek okán egyszerre sírunk és nevetünk. (A képen Maclaine, Winger és Nicholson.)

Macska-jaj. Na, ez az, ami volt már, ma is van (Filmcafe, 21.00) és holnap is lesz.

Annie Proulx Pulitzer-díjjal jutalmazott regénye nem tudom, milyen, de jó kis sztorik és remek karakterek lehetnek benne. Ennyi derül ki Lasse Halström (ma esti másik) adaptációjából, a Kikötői hírekből (Paramount Channel, 22.15), ami azonban összességében kissé kusza, kissé szájbarágós élmény. A hibázni képtelen Judi Dench mellett Kevin Spacey szerintem téved ezúttal, amikor túl “gügyére”, együgyűre veszi a figurát (vö: sose nyomd fullba’ a kretént!). Alapvetően mégis hangulatos a film, köszönhetően a vad és karakteres új-fundlandi tengerpartnak, ami tulajdonképpen egy fontos mellékszereplővé tudja magát itt kinőni.

Elegáns befejezése lehet a mai napnak a Szigorúan bizalmas (Duna, 23.15) című mozi, mely óriási sztárparádéval (Kim Basingertől, aki a legjobb női mellékszereplő Oscarját kapta ezért az alakításért ’98-ban, itt is Kevin Spacey-n, valamint Russell Crowe-n át Guy Pearce-ig) kápráztat. Egy igazi, amolyan Raymond Chandleres krimiről van szó (írója James Ellroy), erős film noiros felhangokkal, sok izgalommal és csavaros cselekménnyel, valamint menő öltönyökkel, benga nagy, ötvenes évekbeli amerikai autókkal és a kaliforniai tél vakító napsugaraival. Műfajában hibátlan, tulajdonképpen tökéletes film.