Megmondom őszintén, egyáltalán nem terveztem, hogy szót ejtsek a legnézettebb kereskedelmi tévé amúgy is elég jól bepromotált új showműsoráról, A Konyhafőnök Juniorról (RTL II, 20.00), de amikor most, az első adás előtt több mint 24 órával (előredolgozok, igen) már három embernek alig nevezhető entitás is 1 pontra (0 nincs) értékelte az egyik magyar tévéműsor-weblapon a még be nem mutatott műsort, úgy gondoltam, hogy csak azért is, ingyen, grátisz beszállok az ajánlásba. Az egy másik dolog, hogy a show ötlete annyira bornírt, szokatlan, meghökkentő számomra, hogy alapvetően érdekel, mire lehet képes egy nyeretlen általános iskolás a konyhában (én szerintem kb. 16 éves koromban voltam képes megalkotni életem első konyhai teljesítményét, egy rántottát).
Eközben azonban Woody Allen legjellegzetesebb, legközismertebb arca is megjelenik a Manhattanben (Cinemax, 20.00). Az a gyapjúzakós, kordnadrágos, neurotikus értelmiségi figura (lásd a képen), aki még a reggeli pirítós köré is elméleteket gyárt, aki a szerelmi életét egyenesen a világuniverzumban lejátszódó asztrofizikai folyamatokhoz hasonlatos kataklizmákként éli meg, aminek élményét aztán egyből ki is beszéli kedvenc pszichológusának kanapéján. A film mindamellett New York belvárosának, valamint jellegzetes lakóinak plakátméretű portrésorozata, Gershwin idevágó zenéire. Alapmű, de hát tudjuk az egészet kívülről…
Nem sokkal később Robert Zemeckis 2000-ben készült egészen izgalmas pszicho-thrillerében, a Temetetlen múltban (Cool, 21.10), egy jólétben unatkozó háziasszony (Michelle Pfeiffer) kísértetiesen gazdag képzelőereje okoz gondokat a békés, kertvárosi létvalóban, az elfoglalt férj (Harrison Ford) őszinte sajnálatára.
A bűn bugyraiba hatol le A kárhozat útja (FEM3, 21.00) című Sam Mendes-film, Paul Newmannel, Tom Hanksszel, Daniel Craiggel és Jude Law-val a főbb szerepekben. A teljes nyugalommal impozánsnak nevezhető alkotói gárda ellenére én ugyan szénné untam magam ezen az “anti-gengszter gengszterfilmen”, mely ezúttal az írek bűnszövetezeti tárgyú törekvéseiről mesél az inkriminált múltszázadi alkoholtilalom idején. Persze, kiket sújtott leginkább a piálás tilalma, ha őket, a híresen piás íreket nem? Mindenesetre, egy újabb próbált talán megér (számomra) ez a film. (Bővebben)
A ma filmajánlat ennyi is lett volna, azonban mindenképpen szeretnék még szólni két dokumentumfilmről, melyek ugyan mélyen éjjel kerülnek adásba, mégis megéri talán felvenni, vagy kimenteni, ha erre van valamilyen mód. Ugyan nehezen tudom megemészteni azt a mérhetetlen cinizmust, amellyel a jelenlegi első számú kormánymédium, a Duna tévé műsorra tűzi A berlini fal – Az éjszaka, amikor a vasfüggöny leereszkedett (Duna, 23.55) című német doksit, mely értelemszerűen a berliniek (és nemcsak a berliniek) normális életét 28 éven keresztül kettészakító fal keletkezésének történetét tárja a nézők elé, miközben az azt bemutató tévécsatornát üzemeltető kormány éppen kerítést húz az ország határaira. A film mindenesetre, egészen biztosan tanulságos lesz. Az utána következő, kifejezetten horrorisztikus hangulatú olasz film szintén nem érdektelen, bár annak témája elsősorban az olaszokat osztotta meg: A Duce teste (Duna, 00.45) a fasiszta olasz diktátor, Mussolini halálának, és földi maradványainak halála utáni történetének sokáig titokban tartott történetét mondja el.
Hanks-ékkel talán átfordul a már említett “másra emlékeztem” szindróma tünetegyüttes, és amire úgy emlékeztél unalmas azt most mégis élvezni fogod.