Tulajdonképpen itt a tél, most kezdődik, tehát Punxsutawney Phil még nagyon sokáig várhat a sorára. Az Idétlen időkig (Filmcafe, 19.00) című romantikus filmvígjátéknak így ma nem igazán van aktualitása, ha csak az nem, hogy ez egy remek film, mely az idétlen címe ellenére igen komoly vígjáték, melyben egy nagyképű, arrogáns tévémeteorológus (Bill Murray) kapja meg élete leckéjét egy életre; azonban mint ahogy talán Salamon Béla bácsi is mondotta volt: Viccelni csak komolyan szabad. Nettó őrület.
A Paramount Channel a mai estét a tragikusan korán elhunyt Anthony Minghellának szenteli, mikor két nagyszerű filmjét tűzi műsorra: Az angol beteg (19.50-től) az első, amit a Hideghegy (23.00-tól) követ (az utóbbiról bővebben).
Minden idők egyik legnagyobb magyar filmjét is ajánlanám mára. Az Isten hozta, őrnagy úr! (ATV, 20.30) sebészi pontossággal rajzolja meg az elvtelen, haszonleső szervilizmus és az abban oly szívesen gyökeret eresztő zsarnokság természetét, ami annyira jellemző napjainkban is a magyarságra. Több szempontból is halhatatlan remekmű, melynek örök helye van a világ filmművészetének mennybéli mozijában. Egyrészt, mert önmagában is egy remek film, óriási színészek óriási alakításával: Latinovits Zoltán (a képen) például pályafutásának egyik emblematikus figuráját alkotta meg az Őrnagy szerepében, zseniálisan. Sinkovits Imre falusi tűzoltóparancsnoka hasonló méretű alakítás, egy gigászi méretű kisember. Fónay Márta, Venczel Vera, Dégi, a postás, Páger, a plébános… Ha értették, láthatták volna ezt a filmet Hollywoodban, 10 Oscar biztosan járt volna érte. Másrészt, Fábri Zoltán minden idők egyik legjobb irodalmi adaptációját is megalkotta e filmmel, hiszen általa Örkény világhírű műve (Tóték) e filmmel méltó módon, gondolatában, stílusában hibátlanul, a szerzővel azonos minőségben konvertálódott mozgófilmmé.
Azok közé tartozom, akik méltatlanul alulértékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban azért mégis Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú (film+2, 21.00) című filmjét. Arról persze, nincsen szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy a mai magyar forróság kellemesen fagyos jégverem ahhoz képest. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)
A Philadelphiának (Duna, 21.00) pedig ahhoz van komoly köze, hogy megszerettem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle, a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is remek színészekről, hanem a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit bár mostanában ismét többször elővettek itt-ott, azért soha sincs késő megnézni.
Éjjel viszont az Ellenség a kapuknál (Duna, 23.10) áll már. A full-hollywoodi háborús dráma a véres sztálingrádi ütközetbe repíti el a nézőt: a történet a magának való, ám halálosan pontos orosz mesterlövész (Jude Law) és a hasonló kvalitású, német Koenig őrnagy (Ed Harris) “nemes” párharcáról szól, melyben nagy szerepet játszik egy nő (Rachel Weisz), valamint egy nagy hatalmú orosz politikai tiszt (Joseph Fiennes) is.
A többit lepje a feledés jótékony homálya…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: