Hétfő, december 14.

Nem is olyan régen, hétfőnként még egyáltalában nem volt adás a hivatalosan fogható egyetlen tévécsatornán, ma száz helyről ömlik ránk a… Olyan érzésem van, hogy így, karácsony előtt, minden tévécsatorna kisepri raktárát, hogy legyen hely az új csomagoknak. Egészen jó filmek puffognak el így ma este, s bár láttuk már mind sokszor, ám ettől még azok jó filmek…

Ugyan nem akkora durranás, mint az utána következőek, de remek film A Lyon-i banda (film+, 21.00), mely a Lyoniak nevű, a hetvenes években tevékenykedő, francia bűnbandának “igaz” története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült, Olivier Marchal korrekt rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar… A film azonban, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) főszereplésével tudja mindazt, amit a nagy hollywoodi gengsztertörténetek tudnak. (Bővebben)

Annak idején Cannesban Arany Pálmára jelölték Az újságos fiút (film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmjét, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Azt tudjuk jól, hogy Will Smith megmenti a világot, aho feltűnik… Van azonban a Legenda vagyokban (Viasat3, 21.00) egy olyan csavar, mellyel ez a mozi igen szépen “kicsavarja” magát a közhelyek unalmas egyhangúságából – de a kezdő képsorok is igen “fílingesek”. Amúgy ez egy vírusos-zombis-negatívan utópikus film lesz. Sokasodjatok és szaporodjatok, mondta.

A Philadelphiát (Filmcafe, 21.00) is sokan megtalálták mostanában. Komoly köze van ennek a filmnek ahhoz, hogy megszerettem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.

A New York bandái (Cool, 21.10) Martin Scorsese bő két és félórás, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposza a város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio (a képen középen) és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben. (Bővebben)

Hasonló méretű dobás az Amerikai gengszter (TV2, 21.35), ami egy meglepően gördülékeny, tempós film; sőt, kevés ilyen pörgős, közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington is tán egyedül kevésnek tűnhet Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát, Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.

Kevin Smith Shop-Stop című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. Életművet, melynek második darabja, meglepetésre, a Shop-Stop 2. (SuperTV2, 22.00) címet viseli, és pompásan mutatja az életműépítés buktatóit is. Az egyik az, hogy színes. A másik, hogy semmi új nincs benne a frenetikus első részhez képest, viszont minden benne van, amit már láttunk abban… Járt utat a járatlanért el ne hagyj!-szabály unalomig való ragozása, avagy hány bőre van egy rókának? (Jelen esetben még jó néhány…) Azonban a penetráns, gyökér humor kedvelői, valamint a harcos, de főleg kevésbé harcos fűlegalizátorok minden bizonnyal kívülről fújják ezt a második részt is.

Úgy tűnik, a skandináv thrillereket is elérte ugyanaz a kór, amibe néhány éve a hasonló műfajú dél-koreai új hullám is belefulladt. Az önmaguk által szépen meghajtogatott klisék gyűrik maguk alá e filmeket, mondhatni, ezúttal a saját maguk által épített szaunában fagynak halálra. A hipnotizőrben (Viasat3, 23.05) is csikorog a fagyos svéd tél. Madártávlatból látjuk az amúgy egy külvárosi ipartelep külsejű Stockholmot. Fakó vörösen, álmosan pislákol a látóhatáron gurulva a picike nap, mintha hunyorogna, ahogy a ritkás gyárkéményekből száll feléje a gomolygó füst. A gyilkosság – mert egy thrillerben kell gyilkosság – viszont bestiális, brutális. A rendőr gyűrött, méla, sőt, melankolikus. (Bővebben)