Miközben televíziós fronton általános az óvatosság, a különféle tévécsatonrák szemmel láthatóan óvakodnak bármiféle rizikós bemutatótól, az RTL már második, viszonylag komoly költségvetésű sorozatát indítja. A Válótársak külcsínében nincs is túl sok kivetnivaló (belül viszont, mondjuk azt: kissé “levegős” a sztori), a ma bemutatandó Szérum (RTL II, 22.30) pedig bevallottan külföldi piacra készült, tehát értelemszerűen jól kell “kinéznie”. Az ismertető szerint igen feszült thrillerre kell számítanunk, melynek három főhőse úgy sodródik az eseményekben, mint kövek a folyóban. A több szálon futó, komplex dramaturgiával felépített történet folyamatos csavarokkal, drámai feszültséggel és lehengerlő látványvilággal rendelkezik. Dramaturgiájában és feszültségében a 24 és A szökés című sorozatokat idézi, vizuális világában és atmoszférájában pedig a skandináv filmek jelennek meg. A történet szerint 1986–ban a csernobili katasztrófa idején rejtélyesen eltűnik egy turistahajó 116 fővel a fedélzetén. Napjainkban – amikor a film is játszódik – egy gyógyszergyár új vakcina bevezetésével láncvírust tervez elterjeszteni, hogy elkerülje a gazdasági csődöt. A szintén felszámolás szélére sodródott Kórháznak egyetlen lehetősége nyílik a túlélésre: a mentőövet dobó gyógyszergyár, a PharmaGlobe, amely látszólag hajlandó is segíteni azzal, hogy az intézményben indítja el oltóprogramját. A Kórházban rejtélyes gyilkosságok történnek, kormányzati szintig elérő összeesküvésekre derül fény. A három főszereplő, Angéla (Pető Kata), Lauren (Czukor Balázs) és Pierre (Kálid Artúr) egyre mélyebbre sodródik a kialakuló káoszban, amely során sorra csukódnak be előttük a menekülést jelentő ajtók, összezárva őket a Kórház múltjának néhány régen feledésre ítélt, sötét titkával.
Valamikor a minap, szinte suttyomban kúszott be az AMC-re az utóbbi öt év véleményem szerint egyik legerősebb filmje, még én sem tudom, mikor adták le először… Nem vettem észre, de most szólok, mert korai, egy ilyen súlyú filmhez kifejezetten szokatlan az időpont. Thomas Vinterberg 2012-es filmjéről, A vadászatról (AMC, 18.15) van szó. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek (a képen), Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak, sőt, akár még kevesek is, hiszen ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma. (Bővebben)
Az érdekes az, hogy csak Oscar-díjból és jelölésből minimum két tucat is összejön a mai többi ajánlatot elnézve. Szerencsére már láttuk mindet… Natalie Portman például konkrétan Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (FEM3, 21.00) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját Darren Aronofsky Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)
A bombák földjén (film+, 22.50) is nyert egy közepes vitrinre való díjat, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztja. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)
Megnézhetjük megint a Jackie Brownt (Filmcafe, 21.00) is, ami “csak” Berlinben nyert egy Legjobb férfi alakítást (Samuel L. Jackson által), jelölése azért volt ennek is jónéhány. Quentin Tarantino filmje -ugyebár- a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún. blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (Samu mellett például Pam Grier, Robert de Niro, Bridget Fonda, Michael Keaton virít), remek zenékkel és a szokásos nagy szövegekkel.
Joel és Ethan Coen szintén szépen elismert Llewyn Davis világa (Digi Film, 21.35) című 2013-as darabja egy tipikus zenész és költősorsot bemutató film, mélabús, intim hangulatú, ábrándos zenével; arról, vajon mi történik egy tengerésszel a szárazföldön, egy zenésszel a koncerteken kívül vagy egy hallal, aki partra vetett a hullám. (Bővebben)
A Valkűr (SuperTV2, 22.20) című háborús drámában az Oscarokat tekintve nyeretlen (!) Tom Cruise alakítja igen hitelesen és megrázó erővel alakítja a Hitler elleni tizenöt (!) sikertelen merénylet körül a legsikeresebbet végrehajtó Stauffenberg gróf figuráját, Tom Wilkinson vagy például Kenneth Branagh kiváló asszisztenciájától övezve. (Bővebben)
A Blöff (TV2, 21.35) nem nyert semmilyen komoly díjat, mégis kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel, így csak az nézze meg, akinek fogalma sincs arról, hogy mit jelent ez a szöveg: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: