Szerda, december 30.

A mai este fő eseménye mi is lehetne más, mint A berni követtel már igen szép sikersorozatot arató Szász Attila-Köbli Norbert-Nagy András triász új filmjének tévés premierje. A múlt századelő polgári szalonjainak félhomályos, bűnös, világába kalauzol a Félvilág (Duna, 21.25) című igen decens kiállítású, egyben feszült és izgalmas, erotikától sem mentes krimi-dráma, mely egy kétes erkölcsű, pletykákra bizton okot adó egzisztenciájú úrhölgy, bizonyos Mágnás Elza (Kovács Patrícia – a képen) meggyilkolásának történetét meséli el. Ha netán lennének bizonyos előítéleteink a magyar filmek minőségét, vagy a filmet bemutató csatorna iránt, akkor azokat most tegyük nyugodtan félre, mert magunkat fosztjuk meg egy igazán jól sikerült film élményétől. (Bővebben)

Addig, ha ráérünk, elüthetjük a délutánt a klasszikus Ben Hurral (RTL Klub, 12.20), ami ezúttal valahogyan kimaradt a karácsonyi filmdömpingből, ahol rendesen a helye szokott lenni… Jó hosszú film, de van benne Jézus a kereszten, hátulnézetből, a Star Wars 1. kocsiversenyét megelőlegező kocsiverseny, lassan hatvan éves kockahasak és a többi.

Utána, mintegy éles vágással, a menő cuccok, a divatvilág és a (hajdan) parfümmel befújt sugárutak iránt érdeklődő közönséget veszi célba a Zoolander, a trendkívüli (TV2, 16.05) című komédia. Bár az itt felvezetett, Ben Stiller és Owen Wilson által fémjelzett humor komoly toleranciát feltételez a nézőről, ami viszont nem éppen a “Habony-féle fizetőképes keresletre” jellemző tulajdonság… Engem viszont annak idején valószínűleg érzékeny pontomon kaphatott el ez a film, mert csak arra emlékszem az egészből, hogy sírva-vinnyogva röhögtem végig. (Bővebben)

Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Cinemax, 20.00) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit ugyan nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag tablóját, egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

A Gravitációval sok elismerést szerzett Alfonso Cuarón Az ember gyermeke (Digi Film, 20.00) című filmdrámája sem könnyű darab, egy disztópia (negatív utópia) a nem túl távoli jövőről, amikor a Föld tartalékai kimerültek és a társadalmi rendszerek széthullottak. Egyedül Anglia teljesít jobban mindenkinél egy erős kezű diktátor irányításával. (Mondom: Anglia!) A szinte élhetetlen világban már 19 éve nem született gyermek, mígnem… Minőségi film, komoly elmélkedésre okot adó magvas mondanivalóval.

Luc Besson Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz (FEM3, 21.00) című nagyszabású filmje valójában szerelmi vallomás akkori kedveséhez, Milla Jovovichhoz, merthogy, és nem csak az ún. “rossznyelvek” szerint, a bájos színésznő színészi eszköztára bizony elégtelennek bizonyult ehhez az emblematikus, nagy szerephez. Én nagyon régen láttam, és nem nagyon emlékszem már e filmre, csak arra, hogy jó hosszú volt és azért eléggé látványos, úgyhogy… Én szóltam.

A Capote (FOX, 21.50) című film az igen színes életet élt Truman Capote életrajza. A híres-hírhedt író alakjába a magát idejekorán a túlpartra átlőtt Philip Seymour Hoffman bújt bele, a tőle megszokott zsenialitással, amiért első, és sajnos utolsó Oscar-díját is megkapta.

Cate Blanchett kétszer is eljátszotta I. Erzsébet angol királynőt, mindkétszer Shekhar Kapur rendezésében. Először 1998-ban, a királynő uralkodásának kezdeti éveit feldolgozó filmben, a ma bemutatandó Elizabeth: Az aranykor (TV2, 22.50) című veretes drámában pedig a címnek megfelelően, Erzsébet hatalmának csúcspontján tekinthetjük meg a jelentős hölgyet.