Mit nézzünk ma a tévében?

Na, lássuk, mi az, amit csak tízszer láttunk… A Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (RTL II, 18.00) például egy rendkívül jól sikerült, vitorláshajós-történelmi kalandfilm. Azt hiszem, én még nem is láttam ilyen jó árbocmászós, vihar szaggatta vitorlás és szembeágyúzásos jeleneteket mozifilmen, persze, én ifjúkoromban tengerész akartam lenni, így talán kissé más szemmel is nézem ezeket… Még tán a legendás Surcouf kapitány kalandjaiban sem volt ilyen. Van valami dráma is, Russell Crowe, mint gonosz kapitány, meg effélék, de a hajók! És a tenger!

A Mel Gibson által rendezett és főszerepelt A rettenthetetlen (film+, 19.30) nagyjából ugyanez, pepitában. Pontosabban skótkockásban, valamint jellegzetesen kék arcfestésben, recccsenő csontokban, kiontott vérben, csak éppen tenger, vitorlák és hajók nélkül: nagyszabású, látványos, izgalmas történelmi(es) kalandfilm.

Aztán, csokko-csokko, Csokoládé (Paramount Channel, 20.00), ó, szinyóra, vegyen magának egyet, bár itt éppen Juliette Binoche főzi meg magának Johnny Deppet Lasse Hallström nagysikerű szerelmes filmjében, melynek romantikus fősodra azért lemossa a leplet az önámító, álszent farizeusokról is. Tényleg cuki film, ha nem láttuk volna még…

A New York bandái (AMC, 21.00) viszont éppen egy igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposz a címbeli város -a Nagy Alma- hősies őskoráról, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben, bő két és félórában, Martin Scorsese rendezésében. (Bővebben)

Egy napjainkban megtörtént, valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el Paul Greengrass Phillips kapitány (Digi Film, 21.40) című filmje, címszerepben az igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel. (Bővebben)

A Solaris (Filmcafe, 21.55) viszont Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, érdekes módon, a csajoknak viszont lehet akár szerelmesfilm is, George Clooney-val, ám kávé nélkül. Viszont what else? (Bővebben)

Az 1995-ben készült, de azért még bőven fogyasztható Holtidő (Paramount Channel, 22.20) című thrillert rendezőjének (John Badham) tapasztalata, valamint két főszereplőjének (Johnny Depp és Christopher Walken) teljesítménye emeli ki az átlagból. A feszült cselekményű, izgalmas film egy lehetetlen helyzetbe került szürke kis könyvelőről szól, akinek unalmas élete egy pillanat alatt vesz teljes fordulatot. Depp itt még azt játssza, hogy színész.

A beszédes című Szex a neten (SuperTV2, 22.30) valóságban megtörtént eseményeket mesél el. Egy internetes karriertörténet ez (nem Gattyán úr sztorija, de akár lehetne az is), valamiféle furcsa ötvözete a Social Networknek, a Boogie Nightsnak és a Oceans’s-sorozatnak, némi Tarantinós szósszal leöntve (a képen középen az egyik főszereplő, Luke Wilson) – ettől függetlenül/éppen ezért, abszolúte nézhető, érdekes darab. Na, ez például egy olyan film ma estére, amit biztosan mindenki átugrik, hogy nyilván valami hülyeség, de nagyon nem az: (bővebben)

Miközben televíziós fronton általános az óvatosság, a különféle tévécsatonrák szemmel láthatóan óvakodnak bármiféle rizikós bemutatótól, az RTL már második, viszonylag komoly költségvetésű sorozatát indítja. A Válótársak külcsínében nincs is túl sok kivetnivaló (belül viszont, mondjuk azt: kissé “levegős” a sztori), a ma bemutatandó Szérum (RTL II, 22.30) pedig bevallottan külföldi piacra készült, tehát értelemszerűen jól kell “kinéznie”. Az ismertető szerint igen feszült thrillerre kell számítanunk, melynek három főhőse úgy sodródik az eseményekben, mint kövek a folyóban. A több szálon futó, komplex dramaturgiával felépített történet folyamatos csavarokkal, drámai feszültséggel és lehengerlő látványvilággal rendelkezik. Dramaturgiájában és feszültségében a 24 és A szökés című sorozatokat idézi, vizuális világában és atmoszférájában pedig a skandináv filmek jelennek meg. A történet szerint 1986–ban a csernobili katasztrófa idején rejtélyesen eltűnik egy turistahajó 116 fővel a fedélzetén. Napjainkban – amikor a film is játszódik – egy gyógyszergyár új vakcina bevezetésével láncvírust tervez elterjeszteni, hogy elkerülje a gazdasági csődöt. A szintén felszámolás szélére sodródott Kórháznak egyetlen lehetősége nyílik a túlélésre: a mentőövet dobó gyógyszergyár, a PharmaGlobe, amely látszólag hajlandó is segíteni azzal, hogy az intézményben indítja el oltóprogramját. A Kórházban rejtélyes gyilkosságok történnek, kormányzati szintig elérő összeesküvésekre derül fény. A három főszereplő, Angéla (Pető Kata), Lauren (Czukor Balázs) és Pierre (Kálid Artúr) egyre mélyebbre sodródik a kialakuló káoszban, amely során sorra csukódnak be előttük a menekülést jelentő ajtók, összezárva őket a Kórház múltjának néhány régen feledésre ítélt, sötét titkával.

Valamikor a minap, szinte suttyomban kúszott be az AMC-re az utóbbi öt év véleményem szerint egyik legerősebb filmje, még én sem tudom, mikor adták le először… Nem vettem észre, de most szólok, mert korai, egy ilyen súlyú filmhez kifejezetten szokatlan az időpont. Thomas Vinterberg 2012-es filmjéről, A vadászatról (AMC, 18.15) van szó. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek (a képen), Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak, sőt, akár még kevesek is, hiszen ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma. (Bővebben)

Az érdekes az, hogy csak Oscar-díjból és jelölésből minimum két tucat is összejön a mai többi ajánlatot elnézve. Szerencsére már láttuk mindet… Natalie Portman például konkrétan Oscar-díjat érőn alakítja a Fekete hattyú (FEM3, 21.00) világot jelentő deszkákat hasító tudatú balerináját Darren Aronofsky Csajkovszkij-klipjében. (Bővebben)

A bombák földjén (film+, 22.50) is nyert egy közepes vitrinre való díjat, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztja. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció – én úgy mondanám: nem bambáknak való film ez. A film néhány egészen remekbe szabott jelenete többet mond el egy modern harci helyzet észvesztően gyomorszorító feszültségéről, mint mondjuk 10 darab B-kategóriás akciófilm. Vannak persze szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott -és éppen ezért izgalmas- zsánerklisék is, néhány valóban remek színészi alakítás is (pl. Jeremy Renner a főszerepben), azonban még én sem mondanám masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Bővebben)

Megnézhetjük megint a Jackie Brownt (Filmcafe, 21.00) is, ami “csak” Berlinben nyert egy Legjobb férfi alakítást (Samuel L. Jackson által), jelölése azért volt ennek is jónéhány. Quentin Tarantino filmje -ugyebár- a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (Samu mellett például Pam Grier, Robert de Niro, Bridget Fonda, Michael Keaton virít), remek zenékkel és a szokásos nagy szövegekkel.

Joel és Ethan Coen szintén szépen elismert Llewyn Davis világa (Digi Film, 21.35) című 2013-as darabja egy tipikus zenész és költősorsot bemutató film, mélabús, intim hangulatú, ábrándos zenével; arról, vajon mi történik egy tengerésszel a szárazföldön, egy zenésszel a koncerteken kívül vagy egy hallal, aki partra vetett a hullám. (Bővebben)

A Valkűr (SuperTV2, 22.20) című háborús drámában az Oscarokat tekintve nyeretlen (!) Tom Cruise alakítja igen hitelesen és megrázó erővel alakítja a Hitler elleni tizenöt (!) sikertelen merénylet körül a legsikeresebbet végrehajtó Stauffenberg gróf figuráját, Tom Wilkinson vagy például Kenneth Branagh kiváló asszisztenciájától övezve. (Bővebben)

A Blöff (TV2, 21.35) nem nyert semmilyen komoly díjat, mégis kultikus darab, elképesztően magas tetszési indexszel, így csak az nézze meg, akinek fogalma sincs arról, hogy mit jelent ez a szöveg: “Fogd be a szád, ke’ kuraftyumuj! Figyeljé’! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, távelvunétoszárecignesávrengibugyogá, és fűzöld legyen a plüsskanapé! Ja, és kérjél még hozzá egy fasza kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?”

Tímár Péter még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a minapi “átkos korszakról” szóló Csinibaba (FEM3, 20.00), amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő, amikor Magyarországnak még voltak tehetségei. A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem ismétli önmagát, nem ez a film tehet.

Ha fizetnének, sem emlékszem A felejtés bére (TV2, 20.45) című filmre, pedig biztosan láttam már. Talán ha fizetnének érte? Nem tudom, fizettek érte? Philip K. Dick regényeinek, történeteinek megfilmesítésével rengetegen próbálkoznak, azonban legtöbbjüknek rendre bele is törik a bicskájuk. Dick történetei ugyanis ritkán látványosak, ne igazán filmszerűek, inkább filozofikus, elgondolkodtató történetek, melyek olyan problémákkal foglalkoznak, mint a klónozás, a tudat torzulásai, a gondolkodás ”mechanikája”, vagy mint jelen esetben az emlékezet útvesztői. E filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ma tesztelhető végeredménnyel.

Viszont biztosan emlékszem a Nekem 8 (RTL Klub, 20.50) című megunhatatlan, habkönnyű krimikomédiára, a teljesen hétköznapi családapából vérnősző gengszterré váló Tim Robbinsszal és a piti tolvajból jóbaráttá avanzsáló Martin Lawrence-szel (lásd a képen). Láttuk már, persze, fogjuk is még látni, azonban ma sem fog fájni – legfeljebb közben a röhögés.

Lesz a Top Gun (Duna, 21.00) is, a még hamvas Tom Cruise-zal, a cukifiúval, aki renitens vadászpilóta, ám úgy hastíja az eget, hogy közben rózsaszín szívecskék szállnak utána…

Úgy olvasom, mostanában már kifejezetten ciki Mórát, vagy Móriczot tanítani az iskolában, túl depi, túl lehúzós, ezt mondják még a tanarak is. Nem tudom, mit szólnak akkor Charles Dickenshez, akinek Szép remények (m2, 21.05) című klasszikusát ezúttal Mike Newell 2012-es adpatációjában nézhetjük meg. Pip, az árva kisfiú előtt megcsillan az élet vidámabb, gazdagabb oldala, de ugyanilyen gyorsan el is fordul tőle. Helena Bonham Carter, Robbie Coltrane, Ralph Fiennes a szereposztásban.

Ugyanekkor viszont az Orvlövész (SuperTV2, 21.05) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben Mark Wahlberg alakít egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

A Rumnapló (Galaxy, 21.40) viszont a Hunter S. Thompson nevű politoxikomán és gyakorló pszichopata újságíró-legenda ifjúkoráról szól, amikor még nem találta fel az ún. gonzót, és későbbi mániái sem hatalmasodtak még el rajta. Thompsont a nagyszerű Félelem és reszketés… után újra Johnny Depp alakítja, bár ezúttal ez sem menti igazán a fimet… (Bővebben)

A Melléfogás (Paramount Channel, 21.50) című krimiben viszont egy piti bűnöző gyilkol meg “véletlenül” egy másik piti bűnözőt, aki viszont véletlenül a nagyon nem piti, sőt kifejezetten nagypályás nagymenő bűnözőnek dolgozott… A probléma, valamint a kellő “jellemfejlődésnek” teret engedő konfliktushelyzet tehát adott, ahogyan az ennek érdekes kifejtéséhez minimálisan szükséges szereplőgárda is: Harvey Keitel, Miguel Ferrer, Cuba Gooding Jr. and others.

A késő estét misztikusabb vizekre evezve tölthetjük. A Stigmata (FOX, 22.55) című horrorban egy átlagos, hétköznapi lányon (Patricia Arquette) jelennek meg a keresztre feszített Krisztus sebei, a stigmák. A Vatikán gonosz erők ébredésétől (ó, csak nem?) tartva egy ördögűzésben is jártas papot (Gabriel Byrne) küld a helyszínre, hogy vizsgálja ki az esetet.

Szegény kis Jézus születését ünnepeljük néhány nap múlva, de máris 33 évvel későbbi kereszthalálával spoilerezünk? Mi van ma? Ráadásul, annak idején Martin Scorsese szépen ki is akasztotta Krisztus utolsó megkísértése (Paramount Channel, 23.40) című filmjével a különböző keresztény szektákba, de különösen a római katolikus egyházba tartozó, túlbuzgó keresztény hívők tömegeit, minek köszönhetően -tudomásom szerint- a magyar televízió a filmet nem nagyon mutatta be. Na, majd most… (Bővebben)

Úgy tűnik, mindenki menekül a Hungary’s Got Talent ma esti döntője elől, senki nem meri felvenni az eléjük dobott kesztyűt. Én meg szigorú leszek, mert nem kell minden szart megnézni a tévében… Három ajánlatom van mára.

Persze, Blue Jasmine-t (Duna, 21.00) is ismerjük már, ő az az egyik csaj az amúgy szintén ismert, decens, liberális, értelmiségi társaságból, aki már évtizedek óta halálosan unja az egy családregény dagályosságát idéző állandó civakodást, az állandó témákat és áskálódásokat, és dönt. Woody Allen 2013-as filmje ezúttal Cate Blanchett-et segítette hozzá egy igencsak megérdemelt Oscar-díjhoz. (Bővebben)

Érdekes lehet a mai Steve Jobs-életrajz is, a Jobs – Gondolkozz másképp (Galaxy, 21.40), bár ez még nem az, amire igazán várunk (az a Fincher-Sorkin-féle “eredeti és hiteles” biopic lesz). Azért az almalogós kütyük rajongói és/vagy a megveszekedett ellendrukkerei, valamint a nagyformátumú emberek életrajza iránt érdeklődők még megnézhetik ezt is, melyben Ashton Kutcher (a képen) próbálja megjeleníteni a híres-hírhedt számtech-guru legendás karakterét.

Késő estére igen szép film Vándorút (Duna, 22.50), amiben egy amerikai fiatalember szerencsétlenség áldozata lesz valahol a Santiago de Compostellába vezető El Camino zarándokút elején. Az apja (Martin Sheen), egy menő orvos, azonnal odautazik, ahol a helyi rendőrfőnökkel való beszélgetés után próbálja megérteni, miért választotta fia inkább a világcsavargást a biztosnak számító orvosi karrier helyett. Hirtelen döntéssel hóna alá csapja fia hamvait, felölti annak túrafelszerelését és egy szuszra végigjárja az utat. Érdekesség, hogy a filmet Martin Sheen normálisabb fia, Emilio Estevez rendezte. (Bővebben)

A mai szürke, litty-lotty időben végigpasszírozott nap után mi jöhetne jobban, mint egy laza, déltengeri kaland. Például A tenger vadjai (FEM3, 21.00), egy amolyan búvárkodós-kincskeresős akció-kalandfilm, a tragikus körölmények között, fiatalon elhunyt Paul Walkerrel, valamint a tragikusan bájos Jessica Albával a főszerepben. Kockahasak és falatnyi bikinik a langyos Karib-tenger habjaiban. Semmi különös, de annak éppen jó.

A következő ajánlatban sem téma az élet rögös oldala, hiszen habkönnyű, szerelmes romkom a Barátság extrákkal (Cool, 21.10), amiben (ezúttal) Mila Kunis és Justin Timberlake próbálja ki, vajon létezik-e egy barátságban csak szex, és más semmi. Naná. Semmi extra, viszont legalább működik. Mármint, a film.

Az elébb említett rögös oldal a Kényszerleszállás (TV2, 21.35) című filmben nyílik meg előttünk, melyből igen sokszor az alkoholizmus kínál egyfajta kiutat. Sajnos, legtöbbször csak akkor vesszük észre, hogy ez a kiút valójában zsákutca, amikor már szétcsaptuk a fejünket a tűzfalon. Majdnem kiváló film ez, melyben Denzel Washington adja zseniálisan azt az alkoholgondokkal küzdő pilótát, aki… – lásd a film címét. (Bővebben)

Az Elizabeth (Paramount Channel, 21.40) I. Erzsébet angol királynő (Cate Blanchett – a képen az igazi I. Erzsébettel) nagyszabású, pompázatos életrajzi drámája, az angol-indiai Shekhar Kapur rendezésében. “A beteg Máriának gyermeke nem lévén, az uralkodói poszt várományosa a királynő féltestvére, VIII. Henrik király törvénytelen gyermeke, Erzsébet lett. Amikor 1558-ban trónra lépett, Anglia nehéz helyzetben volt. A protestánsok és a katolikusok küzdelme megosztotta az országot, a kincstár üresen állt, a franciák pedig a spanyolokkal szövetkeztek a térdre kényszerítésére. Erzsébetnek szüntelen ármánykodás közepette kellett megvédenie trónját, megszilárdítani hatalmát. A politikai viszonyok mellett szükségképpen háttérbe szorult a magánélete, beteljesületlen szerelme.” Blanchett remek, a kosztümök pompásak és a film is bőven nézhető: mindent tud, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.

David Fincher és Aaron Sorkin Facebook-filmjétől, a Social Networktől (Cool, 23.10) először nem voltam túlzottan lenyűgözve, nemrégiben azonban újranéztem és már sokkal jobban tetszett, miután már átláttam magam a vég nélküli szövegelés (hiszen egy weblap megalkotása nem éppen akciódús menet…) hálóján…

Valahol a Jó reggelt, Vietnam, vagy még inkább az Intim részek című Howard Stern-film és Spike Lee fekete-öntudatos filmjei között helyezkedik el Kasi Lemmons egészen peckes Mondd, testvér! (bár a Lökjed, tesó! tán jobb lenne) című filmje (Duna, 23.35), amely Ralph “Petey” Greene, egy amerikai rádiós DJ életét, tündöklését és elmúlását tárja elénk. Petey Greene volt az amerikai rádiózás történetében az első fekete rádiós, aki műsoraiban nyíltan szólalt fel a feketék jogai érdekében, szociális és politikai problémák iránt sem érzéketlenül. Szabad szájú, szlenges (tehát főleg a célközönségének közérthető) közvetlen stílusa, amit később standup comedykben is sikerrel kamatoztatott, mintául, ihletül és példaként szolgált az elébb említett Howard Stern, valamint az utána következő rádiós generációk hosszú sorának. (Bővebben)

Nézhetjük például Az árulót (AMC, 20.05), egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

Nem sokkal később, a Filofax, avagy a sors könyve (Duna, 20.35) című komédiában James Belushi alakít egy szökött fegyencet, aki egy nap megtalálja a menő reklámguru (Charles Grodin) határidőnaplóját (oké, mi az a határidőnapló…), személyes iratait, bankkártyáját és kapva az alkalmon, adait, információit felhasználva helyettesíteni kezdi az illető személyiségét, ellátja munkáját, randizik a csajával, satöbbi, satöbbi. Írta az Ébredő erő rendezője.

A hal neve: Wanda (Story4, 21.00) a Monthy Python-csapat amolyan spinfoffja, hiszen John Cleese mellett Michael Palin is jelen van a filmben, a többiek viszont nem. Mintha a Beatlesből John és Ringo együtt játszana egy lemezen, ahol nincs ott Paul és George. Chapman, Idle, Jones és Gilliam helyett nyert viszont egy Oscart magának Kevin Kline, Tony Curtis lányáról (Jamie Lee Curtis) pedig kiderül, hogy bombanő. Angol humorú furcsa szajréfilm Hollywoodból. Sokan vannak, akik bármikor megnézik e filmet, én nem tartozom közéjük…

Michael Winterbottom nem sokkal 9/11 után készült, markáns dokumentarista hatásokkal dolgozó filmje, a Hatalmas szív (Paramount Channel, 21.40) talán először kísérli meg árnyaltan megfogalmazni az arab és a nyugati kultúra közti alapvető különbözőségeket, Angelina Jolie főszereplésével, aki egy terrorizmus gyökerei után való kutatásban eltűnt oknyomozó újságíró férje történetét megírni készülő nőt alakít.

Egy érdekesnek tűnő olasz krimi a Ginostra (Galaxy, 22.00), mely egy Szicília melletti szigeten játszódik, a háttérben vulkán füstölög, a partján zajlik a békés élet. E szigeten lakik Matt, az ex-FBI ügynök (Harvey Keitel – a képen) családjával, afféle titkos küldetésben. Egy nap Matt egy árván maradt olasz kisfiút visz haza, akinek családja odaveszett egy bombamerényletben… (Nem tudom, mi ez, de mivel volt szerencsém résztvenni egy vulkántúrán azon a tájon, igencsak érdekel ez a film.)

Az ötödik pecsét (Duna, 23.30), Fábri Zoltán (és Sánta Ferenc) méltatlanul alulértékelt filmje a világ filmművészetének. Mindössze egy Arany Medve-jelölést gyűjtött be a jelentősebb fesztiválokon, holott ha Amerikában készült volna, úgy kapott volna egy zsák Oscart, hogy csak fütyül. A filmben látható zseniális színészi teljesítmények (pl. Őze Lajos, Márkus László, Dégi István…), a sokat idézett bemondások, filozofikus találós kérdések, a történet katartikus ívében kifejezésre kerülő mélyen humánus, antifasiszta üzenet mind erre (és még errébb) predesztinálná. Ma este tán az is kiderül számunkra ebből a mai is fájón aktuális mesterműből, hogy mik vagyunk tulajdonképpen: Timóteusz Takatiki, vagy éppen Gyugyu.

Kapásból cáfolja bizonyos Kövér és Kovács urak a női szerepekről minap megejtett éktelen baromságait az Ügyféllista (Story4, 21.00) című dráma, mely egy valóságban is megtörtént sztorit mesél el. Egy hajdani szépségkirálynő (Jennifer Love Hewitt – a képen) szolidan éldegél családjával egy unalmas kisvárosban (szül, mos, főz, takarít), amikor a sorozatos balszerencse, a pénzkereső férj balesete, és más effélék folytán egyszerre csúszik ki a szőnyeg a lábuk alóluk. Az anya végső elkeseredésében kurvának áll (nyilván közmunkaprogram híján…), hogy el tudja tartani valahogyan három gyermekét és reménytelen helyzetbe került férjét…

Sokszor, de talán nem elégszer látott, remek fausti történet Az ördög ügyvédje (Viasat3, 21.00). Al Pacino miatt nézzük meg e remek filmet. Egész egyszerűen félelmetes, ahogy Pacino játszik és ahogy beszél (a pótolhatatlan Végvári Tamás hangján). Egy kis ízelítő a filmből: Pacino monológja, melyben sátáni bölcsességgel fejti ki véleményét Istenről.

Furcsa srácok jönnek. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy szinte minden generáció elkövette a maga “miért nincs csajom, pedig milyen jó csávó vagyok”-filmjét… Vagyis nem. Valójában teljesen érthető, hogy egy fiatalembert, akinek a szex és a szerelem legalább egy mondattal és egy gesztussal több, mint egy cipő felhúzása, netán 10 fekvőtámasz, annak okoz némi problémát a megfelelő társ megtalálása az erre legfogékonyabb, tizen-, huszonéves korában. A fiatal filmes pedig optimális esetben éppen a húszas éveit tapossa. Ha a harmincasat, akkor az a fiatal filmes magyar. Jelen esetben Reisz Gábornak hívják, de abban tényleg nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (AMC, 21.10) az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere volt a mozikban (főszerepben Ferenczik Áronnal) – mert őszinte, friss és eredeti. (Bővebben)

A kamaszkor túlélésének agyonbeszélt, ám mégis a maga cizelláltságában elmondhatatlan nehézségeivel foglalkozik az igen komoly kritikai sikert arató Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Being a Wallflower) (Galaxy, 22.00), melyben Stephen Chbosky saját bestsellerének filmváltozatát rendezte meg. (Bővebben)

Később aztán A királyság (TV2, 22.40) című 2007-es akció-thriller valahol a félúton van a háborús propaganda és a kritika között: hős amerikai katonák mennek rendet tenni a “koszos arabok” közé, ezúttal a “baráti” Rijádba, Szaúd-Arábia fővárosába, azonban ott olyan tapasztalatok érik őket, melyek elgondolkoztatják a dolgok folyásának mikéntjéről őket, de főként a nézőket. (Bővebben)

2012 nagy felfedezése, egyben elképesztő díjesőben részesülő fesztiválsikere volt a francia Michel Hazanavicius The Artist – A némafilmes (Duna, 23.55) című attrakciója. Ez a (szerintem kicsit túlértékelt) néma film egy néma némafilmesről szól, egyben tisztelgés a mozi, mint olyan előtt. (Bővebben)

A Paramount Channel nem tököl, hanem egész este tekézik: a Tökös tekést (21.40-től) A nagy Lebowski (23.55) követi.

Igen erős film lehet ma estére a Kiadatás (Viasat3, 21.00). A meglehtősen “valóságszagú” filmdráma a WTC-tornyok lebombázása utáni meglehetősen paranoid amerikai állapotokról szól, melynek tisztességes, ám arab származású amerikai állampolgárok voltak elszenvedői az elkövetkezendő években. Természetesen van “üzenete” a filmnek, de hát a film oktat, nevel és tanít, ugye, ahogyan azt már Sztálin elvtárs is kitűnően meglátta azokban az átkos időkben. Sok jó színészt láthatunk amúgy ebben a filmben, mellékszerepben például az Oscar-szobor gyűjtőként is ismert Meryl Streepet (a képen), Jake Gyllenhaal és Reese Whiterspoon főszereplése mellett.

Úgy tűnik, lassan kezd kikopni a tévékből a Nehéz idők (film+2, 21.00), hiszen már az ismétlések ismétléseire fenntartott fakóban tűnik csak fel, olykor. Ettől azonban még mindig kemény löket ez a film is, hiszen általa az Öböl-szindróma (illetve, általában a háborús trauma) témájában áskálódhatunk igen mélyre. Főszerepben egy igazi mai színészikon: Christian Bale. (Bővebben)

Megpróbálkozhatunk a Paranoia (film+, 21.10) című thrillerrel is, mely a közismert Microsoft/Apple, Adidas/Puma, vagy Lidl/Aldi mese internetes start up-környezetben történő variációja. Harrison Ford kétarcú kopasz öregember, Gary Oldman meghízott, de egydimenziós, Liam Hemsworth pedig nem tudja elhitetni velem, hogy ilyen kockahassal lehet valakinek agya is… (Tudom, hogy lehet, de nem tudja elhitetni velem.) Szóval, ha nem figyelünk nagyon, akkor elmegy két szendviccsel meg egy sörrel.

Bár konkrétan az USA idegenrendészeti politikáját vizsgálja, igen sok szempontból A szabadság határai (SuperTV2, 22.00) című mozi, Harrison Ford, Ray Liotta, Ashley Judd és mások szereplésével, de nem kell túlzottan absztrahálnunk ahhoz, hogy simán belelássuk ebbe a szintén igen mélyreható történetbe a déli határszéleinken épült, borotvaéles pengékkel súlyosbított, új Vasfüggöny problematikáját is. Pontosan erről van szó ugyanis, itt is, ott is. (Bővebben)

Újra láthatjuk a Hibátlanok (Galaxy, 22.00) című moziban a súlyosan Kövér gondolatokat tápláló, ám baleset okán kerekesszékhez kötött, lebánult Robert De Nirót, akit terápiás céllal egy transzvesztita énektanár (Philip Seymour Hoffman) hoz vissza az életbe. (Bővebben)

Nem is olyan régen, hétfőnként még egyáltalában nem volt adás a hivatalosan fogható egyetlen tévécsatornán, ma száz helyről ömlik ránk a… Olyan érzésem van, hogy így, karácsony előtt, minden tévécsatorna kisepri raktárát, hogy legyen hely az új csomagoknak. Egészen jó filmek puffognak el így ma este, s bár láttuk már mind sokszor, ám ettől még azok jó filmek…

Ugyan nem akkora durranás, mint az utána következőek, de remek film A Lyon-i banda (film+, 21.00), mely a Lyoniak nevű, a hetvenes években tevékenykedő, francia bűnbandának “igaz” története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült, Olivier Marchal korrekt rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar… A film azonban, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) főszereplésével tudja mindazt, amit a nagy hollywoodi gengsztertörténetek tudnak. (Bővebben)

Annak idején Cannesban Arany Pálmára jelölték Az újságos fiút (film+2, 21.00), a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels furcsa, szabálytalan filmjét, mely mégis igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról. Jó a zenéje is, a színészek (pl. Zac Ephron, Matthew McConaughey, Nicole Kidman és David Oyelowo) pedig egyenesen remekelnek… (Bővebben)

Azt tudjuk jól, hogy Will Smith megmenti a világot, aho feltűnik… Van azonban a Legenda vagyokban (Viasat3, 21.00) egy olyan csavar, mellyel ez a mozi igen szépen “kicsavarja” magát a közhelyek unalmas egyhangúságából – de a kezdő képsorok is igen “fílingesek”. Amúgy ez egy vírusos-zombis-negatívan utópikus film lesz. Sokasodjatok és szaporodjatok, mondta.

A Philadelphiát (Filmcafe, 21.00) is sokan megtalálták mostanában. Komoly köze van ennek a filmnek ahhoz, hogy megszerettem az operát. Az a jelenet, melyben Maria Callas a La mamma mortát énekli lemezről, miközben Tom Hanks elmagyarázza a lényeget Denzel Washingtonnak, ott azt hiszem, én is megértettem valamit belőle. Mármint a lényegből. Persze, nem Callasról, nem Umberto Giordano Andrea Chénier című operájáról szól a film, még csak nem is a remek színészekről, hanem a gyógyíthatatlan kórról, a belenyugvás és az elfogadás békéjéről, a szerelemről, halálról, az életről és az igazságról, tehát tényleg a legnagyobb dolgokról. Felkavaró, hatásos alkotás, amit soha sincs késő megnézni.

A New York bandái (Cool, 21.10) Martin Scorsese bő két és félórás, olykor igen erőszakos jeleneteket is tartalmazó filmeposza a város -a Nagy Alma- hősies őskoráról szól, két gigaikon főszereplésével. Leonardo Di Caprio (a képen középen) és Daniel Day Lewis vetélkedik egymással a filmben, bokszban, véres utcai harcokban és kőkemény farkasszemnézésben. (Bővebben)

Hasonló méretű dobás az Amerikai gengszter (TV2, 21.35), ami egy meglepően gördülékeny, tempós film; sőt, kevés ilyen pörgős, közel háromórás film létezik a filmtörténelemben. Hogy nem nyert díjakat, és hogy (egyesek szerint) nem ér fel Coppola “szentséges” Keresztapa-trilógiájához (valamint a többi klasszikus gengsztertörténethez), az talán azért van, mert az olaszok egyszerűen sármosabbak, stílusosabbak, mint a feketék (akik viszont máshogyan azok). Denzel Washington is tán egyedül kevésnek tűnhet Brandóhoz, Al Pacinóhoz, Robert De Niróhoz képest, valamint az egyetlen karakterre kihegyezett sztori sem lép fel olyan igénnyel, hogy egy hatalmas freskón ábrázolja egy bűnszervezet természetrajzát, Ridley Scott sem Martin Scorsese, vagy F.F. Coppola: a főgengszter sofőrjéből lett főgengszter történetét azonban ezek ellenére, mégis korrekt módon, érdekfeszítően meséli el.

Kevin Smith Shop-Stop című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. Életművet, melynek második darabja, meglepetésre, a Shop-Stop 2. (SuperTV2, 22.00) címet viseli, és pompásan mutatja az életműépítés buktatóit is. Az egyik az, hogy színes. A másik, hogy semmi új nincs benne a frenetikus első részhez képest, viszont minden benne van, amit már láttunk abban… Járt utat a járatlanért el ne hagyj!-szabály unalomig való ragozása, avagy hány bőre van egy rókának? (Jelen esetben még jó néhány…) Azonban a penetráns, gyökér humor kedvelői, valamint a harcos, de főleg kevésbé harcos fűlegalizátorok minden bizonnyal kívülről fújják ezt a második részt is.

Úgy tűnik, a skandináv thrillereket is elérte ugyanaz a kór, amibe néhány éve a hasonló műfajú dél-koreai új hullám is belefulladt. Az önmaguk által szépen meghajtogatott klisék gyűrik maguk alá e filmeket, mondhatni, ezúttal a saját maguk által épített szaunában fagynak halálra. A hipnotizőrben (Viasat3, 23.05) is csikorog a fagyos svéd tél. Madártávlatból látjuk az amúgy egy külvárosi ipartelep külsejű Stockholmot. Fakó vörösen, álmosan pislákol a látóhatáron gurulva a picike nap, mintha hunyorogna, ahogy a ritkás gyárkéményekből száll feléje a gomolygó füst. A gyilkosság – mert egy thrillerben kell gyilkosság – viszont bestiális, brutális. A rendőr gyűrött, méla, sőt, melankolikus. (Bővebben)

Véleményem szerint, a modern televíziózás egyik ikonikus képsora az a jelenet, amiben Simon Cowell, a Britain’s (stb.) Got Talent, X-faktor, és ki tudja még mennyi tévéshow kitalálója és jogtulajdonosa, valamint alkalmi partnerei a szó szoros értelmében leteszik arcukat egy köpcös, pufók arcú, rendetlen fogazatú pali előtt, akinek a torkából úgy szakadt fel Puccini híres áriája, a Nessum Dorma, hogy azt nehéz könnyek nélkül megállni. Az operaszínpadokon nyilván vannak sokkal jobb énekesek is, mint Paul Potts, aki a show idején egyszerű bolti eladó volt, de ott, akkor, abban a showban, abban a “szövegkörnyezetben” valóban csoda volt megszólalása. Szóval, engem kifejezetten érdekel A hang ereje (RTL Klub, 20.50) című brit életrajzi film, mely Potts figuráját, valamint a világsikerhez vezető hosszú, és igen-igen rögös utat kívánja bemutatni…

Hasonló kíváncsisággal várom a Keleti nyugalom – Marigold Hotel (FEM3, 21.00) című, szintén brit nemzetiségű komédiát, melyben néhány angol nyugdíjas (Celia Imrie, Ronald Pickup, Penelope Wilton, Judi Dench, Maggie Smith és Bill Nighy – a képen) ül fel a reklámoknak, és otthagyva jól megérdemelt, kényelmes, ám ködös és nyirkos angliai nyugalmukat, utolsó éveikre a forró, zajos és poros indiai Jaipurba költöznek. A csábító ajánlat azonban a valóságban egy düledező, koszos, lepukkant szálloda… Nincsenek kétségeim afelől, hogy egy igen szórakoztató kis darab lesz ez.

Eközben, a 88 perc (Filmcafe, 21.00) című thrillerben az Al Pacino által alakított pszichiáternek van 88 perce, hogy megmentse saját életét, amit Jon Avnet rendező real time kíván nekünk elmesélni. Valahol azonban valami bibi csúszhatott a fogaskerekek közé, mert a film 107 perces… Egyszer persze, simán meg lehet nézni ezt a filmet, de egészen biztosan nem ez az alkotás Alfredo életének fő műve.

Megúszhatjuk az estét Két hét múlva örökké (Viasat3, 21.00) is. Hugh Grant a tőle megszokott, léha bugyibubus ebben a romantikus komédiában, amúgy egy ingatlanokkal foglalkozó nagyvállalat fejese, míg Sandra Bullock egy éles eszű, karakán ügyvédnő, harcos civil és zöld aktivista – később a Grant által alakított karakter beosztottja. Na, mi lesz a vége? Ugye hogy.

Azt mondják a Coen-testvérek, hogy A félszemű (PRO4, 22.00) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. A vicc kedvéért, íme a ’69-es film meglehetősen alapos trailere. Érdekes lesz majd utána összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének alkalmas snittjeivel. Coenék filmjéről: (bővebben itt)

Ez a ma esti Az Angyal (Duna, 22.20) nem az, amit annak idején megszoktunk, Simon Templar ezúttal Val Kilmer, ám ha ezen a traumán felül tudunk emelkedni, akkor egy jó közepes, világmegmentéses akcióthriller vár ránk.