Mit nézzünk ma a tévében?

Amit mostanában valamelyikőtök oly találóan megfogalmazott, az érvényes a mai napra is: akkor adásszünet. Persze, megnézhetjük megint a Jackie Brownt (AMC, 20.15) is. Quentin Tarantino filmje a hetvenes évek keménytökű, trapéznadrágos, mikrofonfrizurás fekete b-mozijai, az ún.  blaxploitation-filmek előtt tiszteleg afféle hommage-ként, igen izmos sztárparádéval (pl. Pam Grier, Robert de Niro, Samuel L. Jackson, Bridget Fonda, Michael Keaton), remek zenékkel és a szokásos nagy szövegekkel. Ugyebár.

Aztán az Álljon meg a nászmenet! (Story4, 21.00) című atombiztos romantikus komédiában Julia Roberts veszi zokon, hogy régi barátja, Dermot Mulroney -akivel természetesen, soha, semmi, semmikor nem történt- bejelenti, hogy feleségül veszi Cameron Diazt, ezért felindulásában féltékenyítő hadműveletbe kezd a szerencsétlen Rupert Everettel. Ugyebár.

Az indiai származású, elsősorban különös hangulatú, semmivel össze nem hasonlítható vizualitású filmjeiről, videoklipjeiről ismeretes Tarsem Singh A sejt (Viasat3, 21.00) című mozifilmje egy közepesen érdekes scifi. A történet azt meséli el, ahogyan egy pszichológusnő (Jennifer Lopez) kirándulást tesz egy sorozatgyilkos agyába – a hangsúly e film kapcsán azonban egyértelműen az unikális látványvilágon van. Ugyebár.

Ugyebár A tökös, a török, az őr meg a nő (Filmcafe, 21.00) című sivatagi szajrébohózatot is láthatjuk mostanában, majd’ minden héten. Erősen rejtői hangulatú, ám mégis ízig-vérig francia komédia ez Benoît Poelvoorde-el, Gérard Lanvinnal, José Garciával, Djimon Hounsouval és a bizarr (mondhatnám: picassói) szépségű Rossy de Palmával. (Bővebben)

Késő este a Tűzforró Alabama (Filmcafé, 23.05) lángjainál melegedhetünk, mely annyira perzsel, hogy mint a rendező (!) Antonio Banderas Melanie Griffith-el (a képen) ekkoriban (kilencvenes évek vége) kötött házassága (asszem tavaly váltak el). A fekete humorú komédia annak idején esélyes volt a velencei Arany Oroszlánra is, nyilván nem véletlenül. Ezt a filmet mostanában biztosan nem láttuk a tévében…

Az országúti thriller műfaját valószínűleg Steven Spielberg teremtette meg 1971-es Párbajcímű filmjével (azóta is talán legjobb munkájával). Ugyanebbe az irányba halad a Kurt Russell főszereplésével ’97-ben készült, A félelem országútján (Paramount Channel, 20.05) című, igen jól sikerült, izgalmas és fordulatos darab. Végtelen országutak, egy rejtélyes kamion(os) és egy eltűnt feleség.

A Barney és a nők (AMC, 20.35) című romantikus komédia elsősorban Paul Giamatti miatt lehet érdekes –Rosamund Pike és Dustin Hoffman mellett-, akit már számtalan filmben láthattunk különféle markáns karakterszerepekben, ám talán ez a film az, amelyikben teljes egészében megmutathatja tehetségét. Giamatti itt egy nagymenő hollywoodi filmproducert alakít, aki előnytelen külseje ellenére talán több nőt fogyasztott, mint szivart, pedig az utóbbi szinte ki sem esik a szájából. Ismerjük a figurát, ugyebár… Ez a filmbeli fazon kaszinókat talán még nem nyit, tévécsatornákat sem vásárol tíz deka parizer-módjára, viszont az ő kis szivarkája is meg lesz ragadva, annyi szent.

Az ezzel nagyjából párhuzamosan futó Transzcendens (film+, 20.45) című sci-fi nem annyira jó film, bár Stohl András igen kiváló teljesítményt nyújt Johnny Depp hangjaként – viszont azok a morális jellegű kérdések elég rendesen kibomlanak a történetben, melyek a mesterséges intelligencia tárgyában általában felvetődhetnek… (Bővebben)

A Sok hűhó semmiért (Story4, 21.00) viszont Kenneth Branagh remekbe szabott Shakespeare-adaptációja, melyben eljátssza, hogyan esett szerelembe Emma Thompsonnal (a képen), Denzel Washington, Keanu Reeves és Robert Sean Leonard és még sokan mások szeme láttára. Báj, kecs, kellem, szellem és légies könnyedség Itália aranyló napsugarában.

Alternatíva az akkor még frissen faragott testű Demi Moore lehet a Sztriptízben (Viasat3, 21.00), aki a címben említett tevékenységgel küzd -politikusok, maffiózók és pitiáner bűnözők szeme előtt- gyermekéért, akit a bíróság elvett tőle.

A Legbelső félelem (Paramount Channel, 22.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen, sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.

Maár Gyulát sajnos ma már leginkább Törőcsik Mari néha férjeként tartják számon, s bár életműve nagy részének valóban Mari volt a múzsája, témája és főszereplője, igen jelentős filmes volt, aki szép, tiszta és őszinte filmeket tett le az asztalra. A Teketória (m3, 22.25) is ilyen, melyben egy negyvenes nő küzd meg válásának következményeivel, a negyvenéves korral, valamint egy fiatal fiú zavarba ejtő érdeklődésével.

A már éjszakai Zuhanórepülés (film+2, 23.15) pedig a festőművészként, operatőrként, könyvkiadóként és rajzfilmproducerként is ismert Novák Erik egészen korrekt akciófilmje, mely szerintem simán felveszi a versenyt a nemzetközi B-kategóriás mezőnnyel. Ez sokak szemében egyáltalán nem érdem, szerintem pedig jelentős eredmény: végre egy tökös műfaji film, ami úgy néz ki, ahogy egy ilyennek ki kell néznie, minden pillanata vállalható és alig akad benne “ciki” momentum. Jók benne a színészek, hitelesek a szövegek. Az biztos, hogy nem egy paradigmaváltó agymenés, de ki vár ilyet egy olyan filmtől, melyben kurvák, maffiózók és a kokain játssza a főszerepet?