Szombat, január 9.

Meglehetősen banális felütéssel kezdődik -a ma esti első, egyelőre még “fizetős” ajánlatként- a Koppenhága (Cinemax, 20.15) című történet: huszonéves fiatalok buliznak keresztül-kasul Európán. Szinte észrevétlen bomlik ki ebből a kissé uncsi, meglehetősen közhelyes katyvaszból a valódi cselekmény. Egy kanadai fiatalember keresi soha nem látott, dán nagyapját, közben érzéki kapcsolatba keveredik egy csinos dán lánnyal, aki segít neki boldogulni a nyelvében, szokásaiban számára idegen dán közegben. A végére, a közben bekövetező fordulatok után már a sztori kifejezetten eredetinek hat.

Az Egy gésa emlékiratai (Duna, 21.00) című film egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, angol ízlésnek megfelelően. Tulajdonképpen annyi köze lett így e történetnek a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, csak legfeljebb azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen a nyugati verziót használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat. (A képen jelenet a filmből.)

A 48 óra (Viasat3, 21.00) viszont pacekban az, ami: egy igazi, régimódi zsaruhaver-(buddy cop)mozi, a vicces afro-amerikaival (ha már állítólag nem vagyunk politikailag korrektek), Eddie Murphyvel, aki ezúttal egy piti bűnöző szerepében kényszerül segíteni a bárdolatlan, darabos Nick Nolte-nak, a szőke ír zsarunak, mégpedig a maffia ellenében.

Egy érdekesnek tűnő olasz krimi a Ginostra (Galaxy, 21.40), mely egy Szicília melletti szigeten játszódik, a háttérben vulkán füstölög, a partján zajlik a békés élet. E szigeten lakik Matt, az ex-FBI ügynök (Harvey Keitel) családjával, afféle titkos küldetésben. Egy nap Matt egy árván maradt olasz kisfiút visz haza, akinek családja odaveszett egy bombamerényletben… (Még mindig nem tudom, mi ez, de mivel volt szerencsém résztvenni egy vulkántúrán azon a tájon, igencsak érdekel ez a film.)

A nyolcvanas-kilencvenes években akkor még meghökkentően pikáns alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) magának nevet szerző Adrian Lyne a neves, és a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (Cool, 23.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A neves film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz.