Hogy mit nézzünk? Röviden: semmit. Kicsit hosszabban: amit amúgy is szoktunk. Például azt, ahogy Beavis és Butthead lenyomja Amerikát (Paramount Channel, 19.25). A két hevenyészve rajzolt gyökér (suttyó, tapló) azonban nemcsak Amerikát, hanem az egész világot is lenyomta egy időben, alapvetően meghatározva így egy (vagy két) generáció tévénézési, zenehallgatási és egyéb életvitelbeli szokásait, ahogy ülnek szakadt és beazonosíthatatlan, gusztustalan eredetű foltokkal teli kanapéjukon az MTV (értsd: Music Television) előtt; ahogy osztályozzák az eléjük kerülő klipeket, hogy Cool!, esetleg \m/, vagy ha nem jön be, akkor This sucks! Beavis és Butthead (a képen) egy korszak jelképévé, egyben nettó popkultusszá váltak. Szóval, egész estét nosztalgikus kaland ez az egész estét tévénézés avagy, egy igazi utazás a kegyetlenbe. (Viszont nem tudom elképzelni ezt szinkronizálva…)
Tony Scott A rajongó (AMC, 20.05) című, igencsak izgalmas filmjében a sztárok iránti elvakult rajongás negatív askeptusait dolgozza fel. Egy ilyen rajongó (Robert De Niro) ered kedvence (a baseball-sztárt alakító Wesley Snipes) nyomába, akadályt, embert, Istent, biztonsági őrt, portást és takarítónőt nem ismerve.
Luc Besson századeleji produkciója, a Yamakasi (Filmcafe, 21.00) kifejezetten az a kategória, amit soha, semmiképpen ne próbálj ki otthon, a gyerekeidnek pedig kifejezetten tiltsd meg. Az igen pergő ritmusú történet néhány afro-francia utcagyerek kalandjait meséli el, akik egy igen látványos, de rendkívül veszélyes utcai sportban élik ki magukat: egy vadmacska ügyességével és az őserdei majmok légtornászmutatványainak lendületével másszák meg Párizs toronyházait, őrületbe kergetve ezzel a rendőrséget és a francia nyárspolgárságot egyaránt. Mindezt azonban nem betörési, vagy más bűnös szándékkal művelik. Magas erkölcsi értékek mozgatják őket, mint a bátorság, egymás megbecsülése, a bajtársiasság… (Bővebben)
A sötétség határán (film+, 21.00) című, “futurisztikus ökológiai thriller” első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és logikus cselekményszervezésével. Valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell mégis nekilátott újra a projektnek, amihez egy híres kollégát is megnyert a főszerepre a szomszéd szigetről: az ausztrál Mel Gibson alakítja eme 2010-es új változatban a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. (Bővebben)
A késő esti ajánlat az Egymásra nézve (Duna, 23.30), Makk Károly, annak idején Arany Pálmára is jelölt (a Mesternek, kis túlzással, majd’ minden filmje díjközelben volt Cannes-ban!) alkotását a közönség inkább a leszbikus szerelmet illedelmesen, de mégis merészen felvillantó témája okán emlegette. A film természetesen ennél sokkal több: egyszerre mesél a másság elviselésének nehézségeiről és a szókimondó, elveiért, a szólás és a sajtó szabadságáért küzdeni akaró és tudó ember reménytelen harcáról az átkos ötvenes években. Úgy tűnik, ezzel semmit sem vesztett máig aktualitásából…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: