Mit nézzünk ma a tévében?

Majdnem nekem is csütörtököt kellett mondanom, annyira tré a mai felhozatal – ha nem lenne a jó öreg Sanyi bácsi. A Monori. A most 70 éves Bereményi Géza Eldorádója (Duna, 22.35), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest, Andorait (lásd a képen) pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.

A nézhetetlen időpontra került Fekete lelkek (Duna, 00.20) című spanyol krimi-dráma nem éppen kihagyhatatlan mozi. Még bőven Franco alatt játszódik a történet, a második világháború után, amikor egy kissrác két holttestet talál egy erdőben – a gyilkossággal a csendőrség a srác apját gyanúsítja. A filmet rendező Augusti Villaronga célja nyilvánvalóan e szörnyű sokk útján az egész frankóista rendszer léleknyomorító hatásainak ábrázolása lett volna, azonban annyi drámát (mélyszegénység, kitaszítottság, diktatúra és elnyomás, homoszexualitás és bigott homofóbia, stb.) zsúfolt itt egybe, amennyi egy teljes életpályára elég muníció lenne egy komoly filmrendezőnek. Villaronga becsületesen birkózik a feladattal, ami azonban elég látványosan maga alá gyűri őt: a film így inkább elnagyolt, felületes, széteső, mint jó. Mondjuk azt, hogy érdekes…

A Véres gyémánt (Viasat3, 21.00) egy messze nem agyatlan, mégis egyszerű vonalvezetésű lövöldözős akció-thriller, mely a filmekben rendszerint meglehetősen alul-reprezentált problematikára irányítja a figyelmet. Fekete-Afrikát a gazdag világ legfeljebb a luxus-szafarikról ismeri: talmi képeslap-hitelesség ez. Törzsi harcok, elképesztően brutális polgárháborús vérengzések, népirtások olykor néhány négyzetkilométernyi szikes földért. Vagy mint ebben az esetben, a gyémántért. Leonardo diCaprio is beáll a jófej-sorba, hogy tehetségéhez, eszköztárához szabott módon, műfajban adjon hangot a felhívásnak: itt is élnek emberek, akik, ha nem figyelünk, lassan elpusztítják magukat. (Vagy jönnek ide, amitől viszont nagyon féltek.) (Bővebben)

Ugyanekkor Denzel Washington egy floridai kisváros seriffjeként találja magát újra Időzavarban (Story4, 21.00). Egy brutális kettős gyilkosság felderítése közben felfejtett szálak igen messzire vezetnek, de -némi meglepetésre- a seriff közvetlen közelében erednek. Tisztességes, becsületes, tisztesen középszerű, de azért még bőven nézhető krimi ez.

Az Amerikai szív (FOX, 21.55) viszont Jeff Bridges egyik nagy filmje. Az ismert színész egy börtönből éppen szabadult palit játszik, aki ekkor találkozik először fiával (Edward Furlong). Egyszerre kell visszaszoknia a szabad életbe és megfelelő apa szerepét is el kell játszania, méghozzá hibátlanul. Erős, tiszta dráma a felelősségről, tisztességről, szeretetről.

Ugyanekkor megnézhetjük azt is, hogyan esett szerelembe Susan Sarandon Tim Robbinsszal a Baseball bikákban (Filmcafe, 22.45), melynek a valóságban is szerelem lett a vége, ami egészen 2009-es szakításukig tartott és két gyermeket gyümölcsözött. A film amúgy egy kisvárosi baseballcsapat két “bikájáról”, a dörzsölt, vén kapóról (Kevin Costner) és a zabolátlan, új dobóról (Robbins), valamint a csapatot patronáló “tehénről” szól, már elnézést a hasonlatért, de a film címéből ez jön ki logikailag. (A képen Robbins, Sarandon és Costner.)

A hódkóros (Duna, 00.15) című dráma (és nem mesefilm, nem komédia!) láttán egyesek tán meg fognak ütközni, már ha fenn vannak még ilyenkor, hiszen a hajdani nőverő, masszív hímsoviniszta-masiniszta, a részegen randalírozó, a vérnősző zsidófaló, a feszesseggű szexidol és pisztolyhős Mel Gibson ezúttal egy kifejezetten emberi figurát alakít, akinek gondjai vannak az élettel és önmagával, méghozzá igen komoly gondjai. A történetbeli menő játékgyáros mély depressziójában egy furcsa terápiát talál ki saját maga meggyógyítására. Attól azonban, hogy valaki menő játékgyáros, még nem biztos, hogy remek pszichiáter/pszichológus is, így az önterápia hamarosan nem várt “sikert” -egy újabb, ám teljesen más természetű- mentális defektust okoz. Az igen bizarr, zavarbaejtő vezérmotívumot görgető, furcsa, de figyelemre méltó film másik főszereplője, a gyáros aggódó feleségét játszó Jodie Foster egyben a film rendezője is. (Bővebben)

A valóság bizony döbbenetesen komollyá változtatta a Rajongók háborúja (RTL II, 18.00) című, eredetileg meglehetősen ártalmatlannak szánt komédiát, melynek célja a legelvetemültebb Star Wars-rajongók barátságos kifigurázása lett volna. A film cselekménye a kilencvenes években játszódik, amikor már Luke régen tudja, ki az apja, de arról még a pletykák sem szólnak, kiből lesz majd egyszer Darth Vader. Négy srác teper azért, hogy mihamarabb láthassák az akkor új Star Wars-epizódot, az első részt, a Baljós árnyakat, s ezért még George Lucas lakásába is betörnek. Sietségüknek azonban komoly oka van, az egyszerű rajongáson túl: egyikük halálos beteg, és egyáltalán nem biztos, hogy megéri a film hivatalos bemutatóját. Ehhez képest, az új Star Wars-rész, az Ébredő erő minapi bemutatóját megelőzően sok újság adott hírt bizonyos Daniel Fleetwoodról és utolsó kívánságáról…

Egy napjainkban megtörtént, szintén véresen valódi kalóztámadás megrázó történetét meséli el Paul Greengrass Phillips kapitány (Digi Film, 20.00) című filmje, címszerepben az igen komoly teljesítményt nyújtó Tom Hanksszel. (Bővebben)

Nemsokára újra a képernyőn a két rettenthetetlen különleges ügynök, Scully (Gillian Anderson) és Mulder (David Duchovny), azaz újra nyílnak az X-akták, hiszen az igazság még mindig odaát van. Mintegy felkészülésképpen ma repetázhatunk a két régebbi mozifilmből: X-akták – A film (FOX, 21.00), majd X-akták – Hinni akarok (FOX, 23.20).

A tegnapi, Tony Scott által nagy részben Budapesten forgatott Kémjátszma (Viasat3, 21.00), Brad Pitt és Robert Redford főszereplésével ma normális időben is megnézhető. (Bővebben)

A Mona Lisa mosolya (Filmcafe, 21.50) tulajdonképpen a Holt költők társaságának leányiskolai megfelelője. Robin Williams renitens irodalomtanára helyett azonban itt Julia Roberts renitens művészettörténet-tanára áll a középpontban. Feladata azonban mindössze annyi lenne, hogy a hallgatókat felkészítse a tökéletes feleség szerepére. 1953 Amerikájában ez a megfelelő sminkelésen, divattanácsokon, és a szokásos háztartás-vezetési ismereteken nemigen terjedt túl, egy feleség ne gondolkodjon és főleg ne érdekeljék olyan bűnös dolgok, mint a művészi szabadság, önkifejezés, stb., ami viszont épp a Julia által alakított tanár szívügye. Szerethető kis film.

A háború áldozatai (AMC, 22.00) viszont Brian de Palma filmje a vietnami háború amerikai katonákra nézve igen szégyenletes oldaláról, Sean Pennel, Michael J. Foxszal, John Leguizamóval és másokkal.

A tévétörténelem egyik legfurcsább eseménye, ami megtörtént Joss Whedon Firefly – A szentjánosbogár (PRO4, 22.00) című sorozatával. A scifi kliséit western-elemekkel vegyítő, izgalmas társadalmi és politikai kérdéseket is felvető, utópikus, ám ennek ellenére mégis igen szórakoztató sorozat annak idején egy évad után megbukott az USÁ-ban. Nem is akármennyire, hiszen az első évad utolsó részeit már be sem mutatta a megrendelő FOX csatorna. Aztán, egy kis idő múlva, már az időközben azért kiadott DVD-kiadásból akkora kultusz lett, mint ide a szomszéd galaxis, alkotójából, Whedonból pedig az egyik legelismertebb sorozat-kreátor. Ma az elő részt láthatjuk. (A képen a főbb szereplők.)

Mi kell a nőnek (RTL Klub, 21.25) egy ilyen utálatos hétfő estén? Fogalmam sincs, én azonban már nagyon hiányolom Dr. Csontot. Tudom, hogy letölthetném, máshol is nézhetném, de én ott akrom, ahol megszoktam. Hétfő este az Dr. Csont. Mindenkinek van valami érthetetlen mániája, az enyém ez.

Steven Soderbergh egészségügyi thrillerje, a Fertőzés (Cool, 21.10) című mozi igen komoly sztárokkal (Jude Law, Matt Damon, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, stb…) operál, ettől még azonban -nem kis meglepetésre- egy igen gyenge film. Klisés, sablonos közhelyerdő, nem több. Mindenki megbetegszik, jaj-jaj-jaj. itt az influenza-szezon, kell valamivel paráztatni a népet…

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, hogy szinte minden generáció elköveti a maga “miért nincs csajom, pedig milyen jó csávó vagyok”-filmjét… Vagyis nem. Valójában teljesen érthető, hogy egy fiatalembert, akinek a szex és a szerelem legalább egy mondattal és egy gesztussal több, mint egy cipő felhúzása, netán 10 fekvőtámasz, annak okoz némi problémát a megfelelő társ megtalálása az erre legfogékonyabb, tizen-, huszonéves korában. A fiatal filmes pedig optimális esetben éppen a húszas éveit tapossa. Ha a harmincasat, akkor az a fiatal filmes magyar. Jelen esetben Reisz Gábornak hívják, de abban tényleg nincs semmi furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Filmcafe, 21.00) az utóbbi évek egyik legnagyobb magyar közönségsikere volt a mozikban (főszerepben Ferenczik Áronnal – a képen) – mert őszinte, friss és eredeti. (Bővebben)

Sylvester Stallone és Christian Slater viszont kifejezetten ütőképes párost alkot a mai estén. Az előbbi egy kiöregedőben lévő, ám még mindig penge bérgyilkos, míg a másik fiatal, ambiciózus zsaru. A Fejlövés (film+, 21.00) című Walter Hill-filmben, nem kis meglepetésre, egy oldalon küzdenek a gonosz ellen.

Az aranyszirmok átkában (film+2, 21.00) ugyanekkor a státuszában, elismertségében nagyjából a kínai Robert De Niro-nak megfelelő Chow Yun-Fat alakítja a zord Ping császárt, aki Jai herceg (Jay Chou) társaságában éppen hazatér a Tiltott Városba valami hosszú, messzi háborúból. A betegeskedő császárné (Gong Li) és a trónörökös (Ye Liu) fogadják őket. A palotában azonban furcsa dolgok történtek, amióta a császár elhagyta házát. A császárnőt rendszeresen mérgezi valaki, a trónörökös pedig viszonyt folytat a szolgálólányokkal… A (kvázi kínai Coppolának is becézhető) Yimou Zhang rendezte ezt a hömpölygőn áradó, látványos harcjelenetekkel és mesés elemekkel tűzdelt szédítő történetet.

A Megtört város (TV2, 21.20) ezúttal nem Budapest, hanem New York, melynek rohadék, korrupt polgármestere (Russell Crowe) ingatlanpanamákba feledkezik, aminek köszönhetően felesége (Catherine Zeta-Jones) is “rossz” utakra kényszerül. Egy tökös ex-zsaru (Mark Wahlberg) azonban átlát a ködön, összerakja a puzzle-t és belenyomja a polgi fejét az általa teremtett kupac ****-ba. Persze, az ilyen mutatványok mindig igen veszélyesek… (Bővebben)

Az Ananász expressz (SuperTV2, 22.00) az ún. stoner comedy-k egyik alapesete. Rengeteg fű, piros nyusziszemek, bizarr, abszurd hallucinációk, olykor altesti poénok, fura figurák, nagy baromság. Seth Rogen, James Franco, illetve David Gordon Green nevei filmjelzik e művet, melynek főszereplője egy nap kemény cuccot kap, aminek hatására olyat lát, amit nagyon nem szeretne látni.

A Kémjátszma (Viasat3, 22.55) című, Tony Scott által nagy részben Budapesten forgatott, oldszkúl kémhistóriában Brad Pittet nézhetjük az itt színészként remekelő Robert Redford társaságában. (Bővebben)

Az Utam az iskolába (Duna, 22.55) hosszú és igen keserves, főleg, ha azt gyalog, lovon, vagy neadjisten, kerekesszékben vagyok kénytelen megtenni. A francia Pascal Plissonmélyen megindító, egész estés dokumentumfilmje egy kenyai, egy argentin, egy marokkói és egy indiai kisgyerek mindennapi küzdelmét meséli el, melynek egyetlen célja van: a tudás megszerzése.

A spagetti-western rajongók sok milliós tábora a mai este nagy részében értelemszerűen A Jó, a Rossz és a Csúf (film+, 19.00) című filmet fogja nézni. Sergio Leone műfaji klasszikusa büszkélkedik a filmtörténelem egyik legszebb hármas pisztolypárbajával, ehhez azonban végig kell nézni a bő két és félórás filmet, hiszen az csak a legvégén zajlik majd le. A film másik rendkívül érdekes része viszont rögtön az elején van, amikor egy legalább 20 perces némajátékban megismerjük a történet címszereplőit… E két pont között pedig ott van maga a film, mint olyan. (A képen a Csúf – Eli Wallach.)

Ehhez a mai Moby Dickhez (m3, 19.40) konkrét személyes élmények fűznek, hiszen a családi legendárium egyik vicces lapját képezi, ahogyan a falábú Ahab kapitány (Gregory Peck) magányos bálnaleső sétáit csak a fotel háta mögül bírtam figyelni kisgyerekként, amikor anno leadta a tévé. Mára nyilván beporosodott ez is film is, és le is kéne tán porolni már…

Luc Besson találmánya, a hófehér, hiperszuper turbótaxi negyedszer farol be elénk az előírásszerű rendőrkanyarral a Taxi 4.-ben (RTL Klub, 19.55). Joviális mediterrán mentalitás lengi át az egész filmet, semmi vér, semmi csontot törő brutalitás, nem kell semmit sem komolyan venni, lényeg a barátság, no meg a foci. Nem kell komolyan venni ezt a filmet se, mint ahogy az eddigi három előzményt se, és akkor szórakoztató lesz. (Bővebben)

Szerintem az is szórakoztató, mégha láttuk is már, ahogyan Angelina Jolie és Brad Pittszívatja egymást a Mr. és Mrs. Smithben (Cool, 20.30), ahol a házaspár mindkét fele szupergyilkos titkosügynök – csak éppen mindketten más szervezet szolgálatában állnak. A megszokott házastársi perpatvar akkor válik (viccesen) komolyabbra, amikor azok a bizonyos szervezetek egymás ellen kezdenek harcolni.

Van aztán ma estére (bár szintén nem először) egy igazi nagyszabású, szandálos, kardozós, partraszállós film is, a Trója (Viasat3, 21.00). Sok-sok egymásnak feszülő, egymáshoz simuló izmos test (pl. Brad Pitt itt is), kockahas, lábikra. Homérosz, Illiász, óneász. (Bővebben)

A Kínzó közelségben (FEM3, 21.00) ezalatt egy boldog, fiatal házaspár életét zilálja szét egy gyermekét egyedül nevelő, önjelölt igazság bajnokát játszó, mélyen zakkant zsaru. Ez így önmagában még egy eléggé középszerű, közhelyes, melodramatikus történet rémképét is sejtetheti, ám a sztori blikkfangja itt a meglehetősen  nyugtalanító, rasszista felhangokkal bíró cselekményben rejlik. A pár ugyanis egy fehér férfit és egy fekete nőt jelent ez esetben, a zsaru pedig egy fajvédő fekete (Samuel L. Jackson).

A közellenség (AXN, 21.00) ezúttal a “világmegmentő” Will Smith lesz Tony Scott’99-es thrillerjében. A címszereplő egy ügyész, aki eddig élt, mint Marci Hevesen. Egy átlagos, szürke hivatalnok, ám egy érthetetlen pillanattól kezdve az Államok összes titkos- és kevésbé titkos szervezete az ő nyomában lohol. Ő pedig előlük, és nem is tudja miért…

A Kalifornia – A halál nem utazik egyedül (FOX, 21.00) című történetben pályakezdő oknyomozó újságírók (Michelle Forbes és David Duchovny) utaznak autóval LA-be, hogy sorozatgyilkosokról írandó könyvükhöz gyűjtsenek anyagot – a hosszú útra azonban utastársakat keresnek. Találnak is, mint az a film címéből kiderül, méghozzá távlati céljaiknak tökéletesen megfelelőt (Juliette Lewis és újra Brad Pitt). Csak éppen nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnék. Dominic Sena teljesen korrekt road-thrillerje ez a film.

A Megtört ölelések (m2, 21.05) tulajdonképpen Pedro Almodóvar saját, különbejáratú Nyolc és félje – egy megbicsaklott karrier lenyomata, a spanyol mester szája íze szerint, ezúttal egy furcsa és tragikus szerelmi történetben, Penelope Cruzzal és Lluís Homarral. (Bővebben)

A Gyilkos nap (RTL Klub, 21.45) Michael Chrichton könyvéből készült remek kis oldszkúl akció-krimi-thriller, melyben ezúttal nem a mikrobiológia, vagy a sejtgenetika tudományos-fantasztikus mélységeibe, hanem az amerikaitól gyökeresen eltérő Japán kifinomult és a beavatatlanok számára életveszélyes hagyományaiba vezeti el a nézőt. Sir Sean Connery egy nyugdíjas nyomozó, aki hobbiszinten igen otthon van a japán kultúrában és ezért kéri fel fiatal, faragatlan ifjú kollégája (Wesley Snipes), hogy segítségére legyen a japán yakuzák zaibatsuk világába kanyarodó ügy megoldásában.

A mai háborús időkben különös aktualitással bír A harcmező hírnökei (Duna, 22.05) című dráma, mely tulajdonképpen egyfajta leszámolás a patetikus háborús propagandák heroikus sallangjaival. Az igen komor hangulatú műben két katonatisztet (Woody Harrelson és Ben Foster) követünk útjukon: az a dolguk, hogy személyesen vigyék el a bevetésben elesett katonák halálhírét azok hozzátartozóinak. (Bővebben)

Sokan imádják a Mike Nichols rendezte Közelebb (Closer) (Filmcafe, 22.55) című szerelmi négyszöget. Tipikus bulvárdarab, mely azonban óriási ziccer a látványos jutalomjátékra olyan színészeknek, mint Julia Roberts, Natalie Portman, Jude Law vagy Clive Owen – akik élnek is az adódó lehetőséggel. (Bővebben)

Alig találok szavakat. Persze, Maestro Zeffirelli Rómeó és Júliáját (Duna, 21.00) szokás úgy becézni, mint “a legjobb” Shakespeare-adaptáció, mert a szereplőket nem negyven éves, őszülő halántékú, tokásodó, jócskán befutott vezető színészek alakítják, hanem hamvas ifjak, ahogyan azokat William is megírta, ráadásul az a bizonyos erkély valamint a film összes helyszíne is eredeti olasz… Szerintem azonban ez egy meglehetősen szentimentális, csöpögősen érzelmes feldolgozás.

James Cameron tengeralatti filmezés iránti szenvedélyének egyik szép produktuma a mostanában többször is előkerülő A mélység titka (SuperTV2, 21.10) című film, melyben már ott kavarognak későbbi gigamega-sikereinek fő motívumai, a hajókatasztrófa (Titanic), az idegen civilizáció vs. ember (Avatar). Az igazi vicc azonban az, hogy ez jobb film azoknál, mert még mértéktartó és arányos – még 4:3-ban is…

Nézhetünk egy jó kis első világháborús, dupla fedeles szárnyú repülős kalandfilmet is… A Flyboys – Égi lovagok (film+2, 21.45/Universal Channel, 21.00) nagyjából ugyanaz pepitában, mint a hasonló témájú Vörös báró. Hasonló hibák, túlzások és tévedések, egy picivel jobb filmen. A csatajelenetek legalábbis mindenképpen látványosabbak, a főszerepben pedig a csúnya, vörös német helyett egy fekete, valamint néhány fehér, azonban egyöntetűen nagyon laza amerikai pilóta áll. Ül. Repül. (Lásd a képen.)

Meg Ryant általában amolyan ragadósan szentimentális, nagyon romantikus komédiákban szokhattuk meg, ahol bájosan rázhatta bondor fürtjeit és olajosan párás tekintettel nézhetett bele a kamerába és/vagy a sármőr főhős szemébe. Ezért lehet meglepetés ez a száraz, romantikát még csak nyomokban sem tartalmazó thriller, a Nyílt seb (AMC, 22.05), nőket daraboló sorozatgyilkossal és némi, igen érzéki szexszel, mely egy teljesen más, drámai oldaláról mutatja meg őt. A filmet az erős feminista attitűddel és igen különös látásmóddal alkotó, ausztrál/új-zélandi Jane Campion rendezte: el-elrévedő, különös költőisége, melankolikus hangulata, finom erotikája, valamint a kissé lilának tetsző külcsín alatt rejtőző, amúgy valóban igen sablonos cselekmény ennek megfelelően osztja is meg a nézőket. Én mégsem tudom azt mondani, hogy nem tetszett…

A Casino Jack (Duna, 23.35) Jack Abramoff (Kevin Spacey) életrajza. Jack afféle kormányközeli mutyista (ismerős “szakma” ma Magyarországon is, ugyebár), aki a kaszinóbizniszben (no, meg ez is…) turkálja ki magának a millió dollárokat érő “gesztenyét”, az ebben érdekelt indiántörzsek kárára. Jack szerencsétlenségét azonban nem ez, hanem egy rosszul megválasztott “partner” fogja okozni… Metszően éles, hiteles és tanulságos film – jó későre eldugva.

Én alapvetően bírom Sophie Coppola filmjeit, de ezt a ma esti Marie
Antoinette-et (Filmcafe, 18.40) mégsem szerettem. Ez az MTV-dizájnos, rizsporos, viháncolós, popos baromság túl van az én ízlésemen. Totális barokk + popzene? Nem jön be. Kiválóan mutatja a film fő erényeit, hogy a Legjobb jelmez kategóriában nyert Oscart, és egyéb jelölései is túlnyomó részben smink-, frizura- és más efféle pucckategóriákban történtek. Csajos film, a címszerepben Kirsten Dunsttal (lásd a képen).

A Mocsokváros utcáin (Paramount Channel, 21.00) viszont egy meglepően valóságszagú, de mégis érzelmes hajléktalan-, illetve apa-fiú-dráma a nagyváros pereméről, valahonnan Amerikából. Az apa (Robert de Niro) nagy írónak képzeli magát, ám a kaján sors a fiát (Paul Dano) teszi azzá. A film legnagyobb erénye, hogy az utóbbi évek ripacskodásai után újra jó színésznek láthatjuk benne Robert De Nirót – a történet azonban nem annyira kemény, mint amennyire talán lennie kellene; mint amennyire szentimentális.

A Hasfelmetsző Jackként közismert sorozatgyilkos sztorijának egyik modern feldolgozása A titokzatos lakó (AXN, 21.00) című thriller, melyben egy kurvákat gyilkolászó sorozatgyilkos után folyik a nyomozás. A kiváló Alfredo Molinát Simon ‘Mentalista’ Baker társaságában láthatjuk ebben a tisztességes filmben, mely egy ’27-es Hithcock-mozi, valamint egy csomó későbbi remake remake-je.

Van egy klasszikus hollywoodi kalandfilm is ma estére, melyben Omar Shariff alakítja Dzsingisz kánt (film+2, 21.05), a hírhedt mongol világhódítót (aki állítólag 40 millió embert öltetett meg regnálása alatt, amivel előkelő helyett vívott ki magának a tömeggyilkosok örökranglistáján). Ettől a filmtől azért túlzott történelmi hitelességet ne várjunk, csakúgy, mint explicit erőszakot se.

Wes Anderson, az egyik legfurcsább, legsajátosabb, de mindenképpen leggazdagabb fantáziájú filmes lesz a ma este sztárja (nálam). Ő az írója, rendezője és producere is az Utazás Darjeelingbe (vagy Dardzsilingbe) (FOX, 22.30) című mozinak, melyben ugyanazt a témát boncolgatja tovább, amit a Tennenbaum, a háziátokban elkezdett, és az Édes vízi életben folytatott: egy tehetséges, de teljesen degenerált család semmibe foszlását meséli érzékenyen, ám kissé bizarr, abszurd humorral, viszont mély bölcsességgel és humánummal. A család neve ezúttal Wittman és nem Tenenbaum, de ez végül is mindegy. Owen Wilson és Jason Schwartzman mellett Adrian Brody-t, valamint az elmaradhatatlan Bill Murray-t, Anjelica Hustont, illetve Natalie Portmant láthatjuk. Indiában játszódik a történet, tehát ennek megfelelően -ám Andersontól megszokottan- elképesztő színek tombolnak; a kissé abszurd hangvételhez azonban tökéletesen megfelelő Robert D. Yeoman operatőri munkája.

Hogy mit nézzünk? Röviden: semmit. Kicsit hosszabban: amit amúgy is szoktunk. Például azt, ahogy Beavis és Butthead lenyomja Amerikát (Paramount Channel, 19.25). A két hevenyészve rajzolt gyökér (suttyó, tapló) azonban nemcsak Amerikát, hanem az egész világot is lenyomta egy időben, alapvetően meghatározva így egy (vagy két) generáció tévénézési, zenehallgatási és egyéb életvitelbeli szokásait, ahogy ülnek szakadt és beazonosíthatatlan, gusztustalan eredetű foltokkal teli kanapéjukon az MTV (értsd: Music Television) előtt; ahogy osztályozzák az eléjük kerülő klipeket, hogy Cool!, esetleg \m/, vagy ha nem jön be, akkor This sucks! Beavis és Butthead (a képen) egy korszak jelképévé, egyben nettó popkultusszá váltak. Szóval, egész estét nosztalgikus kaland ez az egész estét tévénézés avagy, egy igazi utazás a kegyetlenbe. (Viszont nem tudom elképzelni ezt szinkronizálva…)

Tony Scott A rajongó (AMC, 20.05) című, igencsak izgalmas filmjében a sztárok iránti elvakult rajongás negatív askeptusait dolgozza fel. Egy ilyen rajongó (Robert De Niro) ered kedvence (a baseball-sztárt alakító Wesley Snipes) nyomába, akadályt, embert, Istent, biztonsági őrt, portást és takarítónőt nem ismerve.

Luc Besson századeleji produkciója, a Yamakasi (Filmcafe, 21.00) kifejezetten az a kategória, amit soha, semmiképpen ne próbálj ki otthon, a gyerekeidnek pedig kifejezetten tiltsd meg. Az igen pergő ritmusú történet néhány afro-francia utcagyerek kalandjait meséli el, akik egy igen látványos, de rendkívül veszélyes utcai sportban élik ki magukat: egy vadmacska ügyességével és az őserdei majmok légtornászmutatványainak lendületével másszák meg Párizs toronyházait, őrületbe kergetve ezzel a rendőrséget és a francia nyárspolgárságot egyaránt. Mindezt azonban nem betörési, vagy más bűnös szándékkal művelik. Magas erkölcsi értékek mozgatják őket, mint a bátorság, egymás megbecsülése, a bajtársiasság… (Bővebben)

A sötétség határán (film+, 21.00) című, “futurisztikus ökológiai thriller” első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és logikus cselekményszervezésével. Valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell mégis nekilátott újra a projektnek, amihez egy híres kollégát is megnyert a főszerepre a szomszéd szigetről: az ausztrál Mel Gibson alakítja eme 2010-es új változatban a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. (Bővebben)

A késő esti ajánlat az Egymásra nézve (Duna, 23.30), Makk Károly, annak idején Arany Pálmára is jelölt (a Mesternek, kis túlzással, majd’ minden filmje díjközelben volt Cannes-ban!) alkotását a közönség inkább a leszbikus szerelmet illedelmesen, de mégis merészen felvillantó témája okán emlegette. A film természetesen ennél sokkal több: egyszerre mesél a másság elviselésének nehézségeiről és a szókimondó, elveiért, a szólás és a sajtó szabadságáért küzdeni akaró és tudó ember reménytelen harcáról az átkos ötvenes években. Úgy tűnik, ezzel semmit sem vesztett máig aktualitásából…

Vacsorára mondanám a Hisztéria (RTL II, 18.00) című romantikus vígjátékot (ha nincs éppen otthon ilyen…), mely a viktoriánus Londonban játszódik, ahol is egy ifjú orvos (Hugh Dancy) altesti masszázzsal próbálja gyógyítani a hölgyek körében terjedő, veszélyes betegséget, a hisztériát. Csoda, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendelő előtt? Az éppen erőre kapó feminista mozgalmak egyik prominense azonban átlát a szitán és kuruzslónak kiáltja ki az ifjú orvost…

Ha valaki netán még nem lenne tisztában azzal, mi célból tölti idejét ezen a kietlen, barátságtalan, szottyadt bolygón, az megnézheti, vajon mi Az élet értelme (Paramount Channel, 18.50), legalábbis a Monty Python-csoport szerint. Vigyázat, angol humor!

A Majdnem híres (Filmcafe, 21.00) című történet egy szigorúan tudományos gyermeknevelési elveket valló, egyébként pszichológiát tanító anya zsarnoki szeretetében felnövő tizenöt éves srácról szól (Wiliam – Patrick Fugit), aki a nála több évvel idősebb nővérétől ajándékba kapott rock-lemezek hallgatásán felnőve, rockzenei tárgyú cikkeket írogat. Írásaira felfigyel egy markáns véleményeiről hírhedt zenei zsurnaliszta, aki tanácsokkal látja el, sőt megbízást is ad neki: írjon valamit a híres Black Sabbath koncertjéről. A sztárok közelébe ugyan nem jut, de a bandákat kísérő gruppie-k, vagy ahogyan ők magukat szívesebben nevezik, a rock-múzsák felfigyelnek a kis srác szerencsétlenkedésére, és szárnyaik alá veszik őt (lásd a képen). Segítségüknek is köszönhetően az elő-bandával sikerül kapcsolatot teremtenie. Az itt készült cikkre felfigyel a híres Rolling Stone magazin is, és a Stillwater nevű felfutóban lévő csapat országos turnéjára küldi. A megtisztelő felkérésen felbuzdulva fiatal hősünk a zárt otthoni mikrokozmoszból kiszakadva fejest ugrik egy rockturné zajos és bulis világába. A kulisszák mögött azonban feltárul a csodált világ igazi arca. Hősünk lassan felcseperedik. Rock az élet. (Bővebben)

A Tiszta vér (Viasat3, 21.00) című darab témája eközben gyanúsan emlékeztet a jóval frissebb Tiszta napfény című film témájára, valójában azonban tök másról szól. Itt is bűntények utáni mocskot kell feltakarítani, azonban nem két csinos csajnak, hanem egy nem különösebben szexi ex-zsarunak (Samuel L. Jackson), jobb és más híján. Egy nap azonban véletlenül a helyszínen elkövetett bűntény bizonyítékai is felmosódtak, és ki lenne más a gyanúsított, mint maga, a takarító…

Igen sötét darab lesz a Ronin (Story4, 21.00) is. A régi szamurájtörténeteket (ezekre utal a film címe is) idéző visszafogott, ám kőkemény krimiben (rendezte John Frankenheimer) munkanélküli titkosügynökök próbálnak saját szakállukra dolgozni. Robert De Niro mellett igen jó a filmben Jean Reno és Stellan Skarsgaard is.

A selyemút árvái (film+2, 21.05) viszont inkább szép, mint sötét. Roger Spottiswoode háborús drámájában egy fiatal angol újságíró (Jonathan Rhys-Meyers) menekít néhány ausztrál nővérrel egy komplett árvaházat a Kínát megszálló japán csapatok elől a biztonságot jelentő Mongólia felé. Lélegzetelállító tájak, kaland, megható humanizmus.

Később újra feltűnik Anthony Hopkins is, Sinkó László pótolhatatlan magyar hangján, aki annak idején minden vita nélkül kapta meg az Oscar nevű szobrot A bárányok hallgatnak (FOX, 21.50) című filmben nyújtott, mindössze húszperces jelenéséért, melyben megteremtette Hannibal Lecter vérszomjas karakterének látványát. Kapott díjat maga a film is, a forgatókönyv is, sőt Jonathan Demme is a rendezését, valamint Jodie Foster is, a női főszerepért. Egy thrillertől ez azért elég szép teljesítmény…

Megpróbálkozhatunk esetleg a Gengszterrel (AMC, 20.00), hátha megszeretjük (a filmet), ha sokszor látjuk… A gengszter-történelem egy fontos momentumának hiteles, ámde igencsak középszerű megvalósítása amúgy ez a film, néhány egészen jó jelenettel: pl. amikor Lucky Luciano (Andy Garcia) egy üres sportcsarnokban lezajlott kínos megbeszélés után lazán és cinikusan dalra fakad – iszonyú hamisan, vagy ahogy Dutch Schultz (Tim Roth) pimaszul eszi az almát egy másik tárgyaláson… Sajnos a történet veleje, az afro-vonal nem lett eléggé karakteres, a film cselekménye sem eléggé dinamikus, a még szinte “hamvas” Laurence Fishburne, és Bill Duke rendező minden igyekezete ellenére.

Nagyjából ugyanezen a területen játszódik a Birodalom (Paramount Channel, 21.00) című krimi is, melynek szereplői azonban ezúttal fiktív személyek, mint ahogy kitalált a film címét adó drog is, amit terjesztenek. A valósággal való hasonlóság csak kizárólag a véletlen műve – ahogy jelezni szokták a filmek főcímében. A történet középpontjában egy külvárosi díler (John Leguizamo – a képen Vincent Larescával) áll, akinek az a lövése van, hogy ő nem bűnöző, hanem üzletember. Ennek megfelelően, mint minden üzletember, terjeszkedni és még tovább gazdagodni szeretne, hozzászagolni az üzleti élet legális, tőzsdei jellegű ügyleteihez is, azonban a módszerei még mindig “utcaiak”, külvárosiak…

Rózsa János 1982-ben bemutatott Kabala (m3, 22.25) című filmje a család diszfunkciójáról, az emberi kötelékek törékenységéről, a szülőktől elhagyott gyerekek kiszolgáltatottságáról szól. Egy válás után kettészakadt család áll a történet középpontjában, illetve a gyerekek elkeseredett kísérletei a család „újraegyesítésére”. Mivel a szülőket (Esztergályos Cecília és Garas Dezső) – úgy tűnik – már lehetetlen ismét összehozni, csak a testvérek egymás iránti ragaszkodása marad. De miután Kabala, a lánytestvér (Nyakó Juli) az apához kerül, míg öccse, Facsiga (Jakab Zoltán) anyjukhoz, együttlétükért is folytonos harcot kell vívniuk. E küzdelem egyre reménytelenebb helyzetbe sodorja őket, útjuk végül tragédiába torkollik. Megrázó, rendkívül érzékeny, nagyon fontos és hiteles film ez, még ma is.