Mit nézzünk ma a tévében?

Az “ecserin”, vagy sötét kapualjakban, kézen-közön beszerzett hangalámondásos kalóz VHS-ek egyik nagy sikerdarabja volt anno a “hőskorszakban”, a békés nyolcvanas években az Amerikai nindzsa-sorozat, amiben még Michael Dudikoff osztotta a rosszfiúkat. Természetesen, igazi, alsószéle-közepe B-kategóriás vacak volt mind, viszont (egyebek mellett) ezek jelentették egy (néhány) generációnak az első élményeket egy szabad világról, melyben győz az igazság és vannak még igazi hősök, s nem mellesleg, sokaknak ez a korszak jelentette ifjúkorát is. Ma este édes lesz a nosztalgia, hiszen az első Amerikai nindzsa (Viasat3, 21.00) kerül ma adásba.

Ugyanekkor viszont a Most már elég! (Cool, 21.10), ordító logikai bakikkal elővezetett cselekménye ellenére, mégis igen sokat tesz a házastársi erőszak ma is aktuális témájának felszínre segítésében; a Jennifer Lopez által alakított hős anya pedig még egy radikális utat is mutat a problémák egyfajta megnyugtató “rendezésére”.

A Sasszem (TV2, 21.20) viszont nekem nem igazán jött be. Az amúgy eléggé megbízható D.J.Caruso, ezúttal Steven Spielberg vigyázó szemeivel a háta mögött, egész egyszerűen összemixelte Kubrick bekattant számítógépét a 2001 Űrodisszeiából a Mátrix távirányításos akcióival, Öböl Miska zászlólengetéses, elnökmegmentéses patetikus és patrióta ömlengéseivel és Jack Bauer paranoid és pszichopata világmegmentéseivel. (Bővebben)

A pókert én egy meglehetősen buta mulatságnak tartom, persze, mint filmtéma, például a Maverickben (RTL Klub, 21.25), még lehet igen szórakoztató is. Még akkor is, ha nem éppen a humoráról ismert Mel Gibson akar szórakoztatni benne, a séróból szintén nem igazán viccesnek tűnő Jodie Foster társaságában. Ez a film alapvetően egy western-vígjáték (lásd a képen), kártya- és párnacsatával dúsítva, ma azonban inkább a film operatőrjére, Zsigmond Vilmosra emlékezzünk, aki bár itt sem hibázott, azért operatőri szempontból ennél akad jónéhány sokkal fontosabb és emlékezetesebb filmje is.

Apropó, hol van a megszokott hétfő esti Dr. Csontom?

Kezdhetünk például Ellenséges területen (SuperTV2, 19.30), mely ezúttal valahol a minapi polgárháború sújtotta ex-Jugoszláviában van, ahová egy felderítő repülés során lezuhan az amerikai haderő egyik gépe. Az egyik pilótát a szerb csetnikek egyből kivégzik, míg a másiknak (Owen Wilson) sikerül elbújnia. Kimenekítéséről azonban szó sem lehet, csakis magára van utalva. Ahogy ennyiből is látszik, ez egy háborús akciófilm – de azért a nézhető fajtából.

Úgy gondolom, érthető a nézői felbuzdulás, ami övezte a Kingsman: A titkos szolgálat(HBO, 20.00) című kémfilmet/kémfilmparódiát bemutatása idején, hiszen valóban friss (humorú), lendületes, olykor kifejezetten, és pimasz módon szórakoztató alkotás Matthew Vaughn munkája. Nyilván, “ez a műsor sem jöhetett volna létre” a James Bond-legendárium nélkül, amire nagyban támaszkodik, más részeiben pedig reflektál a mű, úgy, hogy közben a néző mindvégig zavarban is van amiatt, hogy nem tudja, amit lát az paródia-e vagy “igazi” (a képen Colin Firth a címszerepben). Néha szemérmetlenül gagyi megoldásokat látunk, melyek azonban igen profi hommage-ai a korai Bond-filmek primitív trükkjeinek, vagy akár azok didaktikus cselekményszervezésének. A frenetikus head-exploding finálé (Edward Elgar Pomp and Circumstance indulójának dicsőséges dallamaira) viszont egy teljesen új dimenziót nyit a szuperhősös/szuperkémes klisék horizontján. A főhős fiatalember történetének keserű, savanyú sörszagú, mocskosszájú angol társadalmi drámáit és Guy Ritchie hasonló körben játszósó krimikomédiáit egyszerre idéző környezetábrázolása is üdítő erővel hat, a Mátrix, illetve a modern, távol-keleti kungfufilmek akciókoreográfiáira hajazó verekedési jelenetekkel együtt. Jókat röhögtem, na.

Persze, sokan csodát láttak abban is, ahogyan Christopher Nolan (illetve Leonardo diCaprio) hajtogatta a teret, rakosgatta egymásra az álmokat és a valóságot azEredet (Cool, 20.45) című fantasysztikus moziban. Én ma már azonban csak egy szimpla lövöldözős akciófilmet látok, kissé zavaros cselekménnyel. (Bővebben)

Sir Anthony Hopkinst csodálhatjuk viszont a Törés (Viasat6, 21.00) című csavaros krimiben, egy megcsalt férj szerepében, aki ördögi tervet eszel ki a férfiúi becsületén esett foltot megbosszulandó – Ryan Gosling őszinte sajnálatára.

Az is biztos, hogy én kifejezetten kíváncsi vagyok, vajon miről beszélgettek 1994-ben Kepes András vacsoraasztalánál Soma, Kuncze Gábor (akkor még masszívan az SZDSZ kormányzati pozíciójában) és Szabó ‘Oscar-díjas’ István. A Desszert (m3, 21.00) nagy siker volt annak idején, de szerintem ma sem lesz figyelemre érdemtelen…

A a magyar film szerintem legprofibban dolgozó alkotópárosa, Divinyi Réka és Goda Krisztina ezúttal íróként jegyzi a színházi világ kulisszái mögött játszódó, szatirikus hangvételű, új sorozatot. A ma bemutatandó Csak színház és más semmi (Duna, 21.00) főbb szerepeiben Schell Juditot, Csányi Sándort, Szervét Tibort, Szávai Viktóriát, Lovas Rozit, Fehér Tibort és még sokan másokat áthatunk. Remélem, jó lesz.

Az Életem értelme (m2, 21.05) viszont mély víz. A drámában Meryl Streep egy rákban haldokló anyát alakít, akit lánya (Renée Zellweger) ápol áldozatosan, ígéretes karrierjét is feladva. A halál, illetve a reménytelen haldoklás ábrázolása mindig kényes feladat, ez a film sem képes megmaradni mindig azon a vékony mezsgyén, amit a jó ízlés szab – bár Carl Franklin rendező tisztesen próbálkozik, ez tény. Kifejezetten érdekes viszont az, ahogyan az áldozatvállalást, egy más, magasabb, távolibb cél érdekében a céljainkról való lemondást ábrázolja… Streep természetesen kapott egy Oscar-jelölést, de szerintem Zellweger jobban megérdemelte volna, akár a díjat is.

Antal Nimród második Hollywoodban készült filmjében, az igen fojtott hangulatú Elhagyott szobában (SuperTv2, 21.35) az ismerős dramaturgiai klisé egyik variációja történik: egy fiatal pár (Kate Beckinsale és Luke Wilson) kocsija lerobban az éjszaka közepén az üres országúton és betérnek a legközelebbi, lepukkant kis motelbe… Semmi különös amúgy ez a mozi, ügyes, profi munka – csak éppen egy picit magyar.

Nem láttam viszont még a Véres románc (Duna, 22.05) című filmet, mely az amerikai nagyon gazdagok világábban játszódik, a valóságban megtörtént események alapján. A milliárdos Marks család benjáminja (Ryan Gosling, ma nem először) kilép a decens körforgásból és vidékre költözik, ahol szerelmével (Kirsten Dunst) egy kis bioboltból szeretnének eléldegélni, békében és boldogságban. A nagyhatalmú családfő (Frank Langella) azonban fiát az üzleti életben szeretné tudni, méghozzá minden áron. A célját látszólag eléri, közben azonban az ifjú szerelmespár élete felfordul: a srác bekattan, a csaj pedig nyomtalanul eltűnik…

Meglehetősen banális felütéssel kezdődik -a ma esti első, egyelőre még “fizetős” ajánlatként- a Koppenhága (Cinemax, 20.15) című történet: huszonéves fiatalok buliznak keresztül-kasul Európán. Szinte észrevétlen bomlik ki ebből a kissé uncsi, meglehetősen közhelyes katyvaszból a valódi cselekmény. Egy kanadai fiatalember keresi soha nem látott, dán nagyapját, közben érzéki kapcsolatba keveredik egy csinos dán lánnyal, aki segít neki boldogulni a nyelvében, szokásaiban számára idegen dán közegben. A végére, a közben bekövetező fordulatok után már a sztori kifejezetten eredetinek hat.

Az Egy gésa emlékiratai (Duna, 21.00) című film egy igazi gésa, Mimeko Ivaszaki emlékein alapul, egy bizonyos Arthur Golden tolla által íródott meg annak idején, erőteljesen nyugati, hogy ne mondjam, angol ízlésnek megfelelően. Tulajdonképpen annyi köze lett így e történetnek a japán gésák valódi életéhez, mint Puccini Pillangókisasszonyának a kabukihoz, amivel nem azt akarom mondani, hogy a Pillangókisasszony gyenge fércmű, csak legfeljebb azt, hogy az igazság bizony még mindig odaát van. Állítólag Mimeko annyira felháborodott Golden könyvén, hogy ő maga is kiadta saját készítésű emlékiratait… Sajnos, a film nem ebből készült. Rob Marshall természetesen a nyugati verziót használta fel a filmhez, mely bár autentikus helyszíneken játszódik, majdnem autentikus színészekkel (azon persze fenn lehetne akadni, hogy miért kínai színésznő játssza a japán gésát…), szellemében alapvetően nyugati. Alig érezni például azt a finom, mégis igen markáns különbséget, ami egy gésa és egy kurtizán között van… De ne essünk kétségbe, ez egy pazar kiállítású, jó hosszú és jó romantikus hollywoodi film, mely nem véletlenül kapta meg 2006-ban a legfontosabb látványosságokért járó Oscar-díjakat. (A képen jelenet a filmből.)

A 48 óra (Viasat3, 21.00) viszont pacekban az, ami: egy igazi, régimódi zsaruhaver-(buddy cop)mozi, a vicces afro-amerikaival (ha már állítólag nem vagyunk politikailag korrektek), Eddie Murphyvel, aki ezúttal egy piti bűnöző szerepében kényszerül segíteni a bárdolatlan, darabos Nick Nolte-nak, a szőke ír zsarunak, mégpedig a maffia ellenében.

Egy érdekesnek tűnő olasz krimi a Ginostra (Galaxy, 21.40), mely egy Szicília melletti szigeten játszódik, a háttérben vulkán füstölög, a partján zajlik a békés élet. E szigeten lakik Matt, az ex-FBI ügynök (Harvey Keitel) családjával, afféle titkos küldetésben. Egy nap Matt egy árván maradt olasz kisfiút visz haza, akinek családja odaveszett egy bombamerényletben… (Még mindig nem tudom, mi ez, de mivel volt szerencsém résztvenni egy vulkántúrán azon a tájon, igencsak érdekel ez a film.)

A nyolcvanas-kilencvenes években akkor még meghökkentően pikáns alkotásokkal (mint pl. Flashdance, 9 és fél hét, Végzetes vonzerő…) magának nevet szerző Adrian Lyne a neves, és a francia új hullámmal szorosan összefüggésbe hozható Claude Chabrol forgatókönyvéből (és A hűtlen feleség című 1969-es filmjéből) készítette el 2002-ben A hűtlen (Cool, 23.00) című thrillerjét, Diane Lane-nel és Richard Gere-rel a főszerepekben. A neves film (némi) meglepetésre a hűtlenkedés témakörében játszódik és a puccosságához mérten jó/rossz.

Elsőnek a Ron Howard által rendezett Egy csodálatos elme (Paramount Channel, 21.00) című, bőven díjazott filmben Russell Crowe-t nézhetjük meg (a képen), ahogyan egy skizofréniában szenvedő matematikai zsenit alakít, akit ettől még lehet szeretni. Szép történet ez amúgy is, és jó film is – csak éppen láttuk már.

Indulhat azonban a ma esti gyönyör A nyolcadik utas: a Halállal (Viasat3, 21.00) is, ráadásul a rendezői (értsd ezalatt, hogy néhány perccel hosszabb, uszkve két jelenettel bővebb) verzióval. Az én korosztályom még moziban látta először (a moziverziót), amikor még szó sem volt Alien-sorozatról. Hogy milyen hatással bírt a film az akkor már picit repedező szocialista közerkölcsre, arra bizonyíték, hogy a bemutatót követően Nyolcadik utas a benzinkutas címmel már énekelte is a dalt a Sikátor zenekar. Így születik a kultusz: ha valami bejön, rögtön jön is kifele. Nem mondom viszont, hogy annyiszor néztük meg, ahányszor adták (az a Star Wars volt), mert elsőre is sokk volt Ridley Scott filmje. Számomra azonban azóta is ez a film a Numero Uno, ha scifi-horrorról van szó.

Alternatívaképen szóba jöhet egy másik horror is, mely viszont a valóságban is megtörtént eseményeket dolgoz fel. Az Ördögűzés Emily Rose üdvéért (film+2, 21.05) nagyjából annyi, ami a címből kiolvasható, azt viszont alaposan, részletekbe menően meséli el, ráadásul egy tárgyalótermi dráma formájában. Érdekes darab, mondom. Kezünk ügyébe, a biztonságosság kedvéért, azért készítsük oda a feszületet, a szenteltvizes fiolát és a bibliát, hiszen sosem lehet tudni… Fokhagyma sem árt.

Jóval langyosabb vizeken evez a Derült égből szerelem (Cool, 21.10), melyben Jennifer Aniston villogtatja kökényszín szemeit Aaron Eckhartra… Vagyis nem. Aaron egy sikeres írót alakít, aki saját példáján okulva írta meg legfrissebb bestsellerét, mely a gyászról szól. Értelemszerűen, gondolni sem tud a szerelemre… Jennifernek eközben elege van a férfiakból (nyilván saját példájából építkezve), és itt kezdődik a történet…

Ha viszont kifejezetten forróságra vágynánk, akkor egy kellemes opció lehet ma estére egy kaland is, méghozzá a Szaharában (SuperTV2, 22.00). Annak idején, 1995-ben, egy átlagos második világháborús kalandfilmnek szánták alkotói ezt a mozit, s arról talán nem is tehetnek, hogy nekem már első jelenetek után is Rejtő Jenő jellegzetes sivatagi, idegenlégiós történetei jutnak róla eszembe: Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz, a Három testőr Afrikában, ilyenek… E filmben egy tökös őrmester vezetésével maroknyi katona menekül a sivatagban a közelgő német hadsereg elől: egy amerikai őrmester (James Belushi), egy angol katonaorvos, egy ausztrál, egy francia és egy szudáni katona… (vö: Az asztalnál négy nemzet képviselője ült: egy francia légiós, egy angol dragonyos, egy szudáni lövész, valamint egy orosz hússaláta…) Nincs vizük, stb., stb. Menni vagy meghalni.

A ma esti soványka menü a következő: egy már kissé poros romantikus komédia, egy tűpontos társadalmi szatíra, amit viszont százszor láttunk már, egy már kissé dohos bírósági dráma és egy erkölcsös éjszaka.

Az Elvált nők klubja (Duna, 20.35) amolyan véd- és dacszövetségként jött létre (még a múlt században) a férfinem ellen, de főleg az elvált férjek ellen. Persze, afelől szemernyi kétségünk sem lehet, hogy Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton (a képen), vagy Maggie Smith előtt nincs az a férfi, aki megállna a talpán. 🙂

Az Amerikai szépség (Paramount Channel, 21.40), Sam Mendes méltán Oscar-esőben részesített, erősen savas, provokatív kertvárosi szociográfiája szintén nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem, tök mindegy, hányszor láttam, akárhányszor újra tudom nézni. Kevin Spacey egy unalmas, lottyadt középkorú fószer, biztos állással, fix családdal, kerttel, kiskapuval, házimamusszal. Egy született lúzer, a kisember. Egy nap azonban kirúgják tutinak hitt állásából, és ugyanaznap a gyerek focimeccsen meglátja élete nőjét is – saját gimnazista lánya egyik barátnőjében. A végzet ezúttal azonban valaminek a kezdete is.

Az amerikai jogrendszer egyik jellegzetes eleme, az esküdtszék intézménye áll Az esküdt (Story4, 21.00) című izgalmas dráma középpontjában. Egy maffiózó vár bírósági tárgyalására, aki úgy szeretné a dolgok állását a maga javára fordítani, hogy megbíz egy bírósági és jogi ügyekben járatos személyt (Alec Baldwin), hogy próbálja meg kipuhatolni, ki az az esküdtszékben, akit “meg lehet győzni” a maffiózó ártatlanságáról, hogy aztán az az illető befolyásolja az egész esküdtszék ítéletét. A gyermekét egyedül nevelő, gyengének tűnő Annie (Demi Moore) lesz kipécézve erre a célra, aki azonban -meglepetésre- hamarosan saját kezébe veszi az irányítást.

Makk Károly Egy erkölcsös éjszakáját (Duna, 22.20) annak idején Arany Pálmára jelölték Cannesban. Tóth János fülledt, mélypiros képein egy egyetemista költözik be a Mutter vezette bordélyba, egy régmúlt, boldog világban. Pici “facsavarral” élve, Krúdy bohém világa elevenedik meg a filmen, holott Hunyady Sándor írása nyomán írta Örkény és Bacsó. Mutter szerepében “A”Psota, a kurvák között a szegény Kishonti, Tarján Györgyi, Szirtes Ági a cseléd! Cserhalmi a duhaj diák. Pompás film.

Megmondom kerek perec: alibi, amit a nagyobb, nem tematikus tévécsatornák művelnek a filmekkel. Kis túlzással, megvesznek három filmet, és azokat adják le vetésforgóban, amikor éppen nincs a műsoron valami új, saját gyártású (értsd: máshol, külföldön már lefutott) “remekmű” – melyek a legtöbb esetben igénytelen, csiricsáré vackok, agylágyulást előidéző, szemen át terjedő mérgek. Szóval, láttuk már a Golyózáport (Viasat3, 21.00) is, éppen elégszer, és tudjuk már jól, milyen az, amikor Clive Owen, mintegy véletlenszerűen levezett egy szülést, közben halomra lövi a rá- és a szülő anyára támadó gonoszokat, majd ugyanezt megismétli Monica Bellucci megdugása közben is. Frenetikus élmény.

Hasonlóan az Éjszakai rohanáshoz (Story4, 21.00), ami szerintem simán versenyre kelhet a Tévében Legtöbbször Vetített Film címéért. Robert de Niro (aki ezúttal dörzsölt zsaru és rabszállító) és Charles Grodin (aki itt a maffia sokat tudó könyvelője) rohan éjszaka.

Bár a Féktelen harag (film+, 21.00) nem túl régi film (2011-es), így túl sokszor nem is láthattuk, de azért túl nagy reményeket ne fűzzünk hozzá… A minőségében igen hektikus életművet építő Nicolas Cage-nek ezúttal is szórakoztató frizurát fodrottak a hajszobrászok, s a film nívóját ilyen párbeszédek fogják jellemezni: – Menj a pokolba!– A pokolba? Onnan jöttem. (És szétlövi a fejét az előbbinek.) Amúgy Cage egy címben jelzett hangulatú apát alakít a filmben, aki a gonosz szekta karmai közé keveredett lányát készül megmenteni az idézett metodika szerint.

A ma esti romantikus történet (mert minden napra kell egy szippantás az orrból) a Csak barátok (Filmcafe, 21.00), mely azzal a közismert helyzettel játszik el, amikor a fiú szerelmes a lányba, aki viszont látszólag nem akar mást, minthogy csak barátok legyenek.Anna Faris, Amy Smart, Ryan Reynolds. (Bővebben)

Én az idők végéig elnézném, ahogyan a rohadt nácik égnek ronggyá a lángpallosú angyalok kénköves tüzében, de azért Az elveszett frigyláda fosztogatói (TV2, 21.20)? Tényleg nincs semmi fantáziátok?

A híd túl messze van (AMC, 21.45) legalább olyan régi, hogy már senki nem emlékszik rá. Jó kis oldszkúl háborús kalandfilm ez amúgy Sir Attenboroughtól, Sir Conneryval a főszerepben, és ha belekattintunk az impozáns stáblistába, akkor láthatjuk, hogy még a harmadik vonalban is hemzsegnek a különféle Sir-előtaggal rendelkező színészfejedelmek és Oscar-díjas sztárok (lásd a képen).

Az esemény (FOX, 21.50) a ködös, misztikus filmjeiről ismert M. Night Shyamalan 2008-as “alkotása”, melynek alapötlete az, hogy egy titokzatos kór (űrlények, isteni csapás, stb.) következtében egy pillanat alatt megváltozik az emberek viselkedése a Földön. Vannak azonban (pl. a Mark Wahlberg alakította pszichológus és felbomlófélben lévő családja), akiknek nem. Hát, nem tudom…

Lassan beindul a robot. Egy egészen nézhető (és éppen ezért már sokszor is látott) sorozatgyilkosos thriller az Életeken át (Viasat3, 21.00). Angelina Jolie egy ún. profilkészítőt játszik a filmben, aki egy adott bűntény elkövetőjének személyiségét próbálja előzetesen lemodellezni, a bűntény helyszínén talált nyomok és egyéb körülmények alapján. Láthatunk több efféle tematikára épülő krimisorozatot is manapság (Mentalista, Gyilkos elmék, stb.). Jolie mellett olyan arcok tűnnek fel, mint Kiefer Sutherland, Ethan Hawke, Tchéky Karyo, az isteni Gena Rowlands, illetve, akin anno Betty Blue is átgázolt: Jean-Hugues Anglade.

A közelmúlt egyik legkomolyabban veendő (tehát nem “szemkápráztató”) sci-fi durranása volt a Hold (Filmcafe, 21.50). Duncan Jones (aki mellesleg “civilben” David Bowie fia) filmje egyszerre pszicho-thriller, környezetvédelmi utópia, romantikus melodráma és filozofikus sci-fi-esszé, ráadásul úgy, hogy mindegyik teljes egész és egyik sem megy a másik kárára. Főszerepben Sam Rockwell, az egyik legsokoldalúbb kortárs filmsztár. (Bővebben)

Később, az Amerikai pszichoban (AMC, 22.00), a gátlástalan, törtető, erőszakos yuppie kapja meg a magáét. A Bret Easton Ellis kultuszregénye alapján készült, igen véres történetben Patrick Bateman eképpen igen jól ismert karakterét rajzolja meg Christian Bale (a képen), méghozzá igen vastag kontúrral. Másnap azért vigyázzunk azzal a baltával az irodában…

Ha netán túl korán érnénk haza, illetve, túlpihentük magunkat, és nem tudunk aludni, akkor A leggyorsabb Indián (RTL II, 17.40/23.30) is lehet a barátunk, Sir Anthony Hopkinsszal a főszerepben. Természetesen, Hopkins bácsi nem a leggyorsabban futó indián törzsfőnököt játssza el ezúttal (bár nyilván el tudná, ha nagyon akarná), hanem Burt Munrót, egy megveszekedetten céltudatos, kitartó új-zélandi kisembert, aki hajlott kora ellenére ódon Indian motorjával (az igazi Burt Munro, az igazi Indiannal) számtalanszor megdöntötte (és tán a mai napig is tartja) a motorkerékpáros sebességi világrekordot. Az első hallásra tán unalmas sportfilmnek gondolt, valójában igen remek kis alkotás himnusz a nagyot álmodni merő kisemberhez, aki céljai elérésére minden tőle telhetőt megtesz, de nem másokon átgázolva, hanem tisztán, nyitottan és barátsággal – nem csoda tehát, hogy így álmai be is teljesülnek. Üdítő hatású, virágzó pitypangmezők nélkül is pozitív életeszményt megfogalmazni képes, erősen ajánlott film ez.

Borzalmas napnak nézünk elébe reggel (én például tizennyolcadika óta nem voltam bent a munkahelyemen), hogy aztán este végre megtudhassuk, vajon Ki nevet a végén? (Paramount Channel, 18.55) A vacsora mellett bőven nézhető szajréfilm bel-Las Vegas puccos környezetében játszódik, igazán érdekes viszont inkább a mellékszereplők kapcsán lehet: Quentin Tarantino (ezúttal kizárólag színészi tehetségét csillogtatva) és James Belushi egyaránt hozzák a szokásos formájukat.

Tölthetjük a mai estét Egy makulátlan elme örök ragyogásában (Filmcafe, 19.00) is, ha éppen erre lenne indíttatásunk. Alapvetően egy édes, cukros, ám imádnivaló szerelmesfilm lenne ez a kis mozi, ha nem a lineáris történetmesélést sátáni gonoszságnak tartó Charlie Kaufman írta volna, nem a fura filmek világbajnokságáért eséllyel küzdő Michael Gondry rendezte volna és nem Jim Carrey játszaná a főszerepet, úgy, hogy ráadásul szerepe szerint még komolynak is kell lennie… (Bővebben)

Claire Danes mára szinte specialistájává vált a különböző viselkedés- és figyelemzavarokkal, idegfejlődési rendellenességekkel és hasonló furcsaságokkal sújtott nőalakok megjelenítésének, gondoljunk csak a nagyszerű Homeland mániás depresszióban szenvedő CIA-ügynökére. Még Carrie Mathison előtt játszotta el Temple Grandin (Cinemax, 20.00) Asperger-szindrómában szenvedő figuráját, aki amúgy mai napig él, s köszöni szépen, jól van (a képen az igazi és a filmbeli Temple Grandin). Betegsége teljes tudatában járja a világot és teszi azt, amit az életéről, pontosabban ifjú koráról szóló filmben is tesz. Amellett, hogy az állattenyésztési tudományok elismert doktora, világszerte tart előadásokat az autizmussal való együttélés lehetőségeiről, így adva erőt, ötleteket és tudást sok szülőnek, akik gyermeke Grandinhoz hasonló cipőben jár. (Bővebben)

Rejtő Jenő világát általában megfilmesíthetetlennek tartjuk utánozhatatlan szóvicekkel jellemzett figuráik, sajátos humora és mások mellett. Szerencsére, A fekete múmia átka (Duna, 20.35) című tévéfilm alkotói, Madarász Isti rendező és Hegedűs Bálint forgatókönyvíró nem merészkedett olyan ingoványos talajra, hogy olyan toposzokhoz nyúljon, mint a Piszkos Fred, a kapitány, vagy Három testőr Afrikában – egy tulajdonképpen tök ismeretlen novellát, az Utolsó szó jogán című gyűjteményes kötetben megjelent A detektív, a cowboy és a légiót tették meg Rejtő-ommázsuk kiindulópontjává. Az írás, és nyomában ez a tévéjáték is, a harmincas évek kávéházi mindennapjaiba, illetve a ponyvaregényírás rejtelmeibe avatja be a nézőt/olvasót, így inkább valami irodalomtörténeti kirándulásként, mintsem igazi Rejtő-adaptációként értelmezhető (még ha konkrétan az is). Főleg, hogy maga Rejtő a történetben csak mellékfigura, aki csak a végén, váratlanul lép elő egy kézfogás erejéig… (Bővebben)

Úgy tűnik, végképp felnőttek Steven Spielberg gyermekei, és az unokákat (ha vannak) elzárva tartják a papától – így annak nincs kinek mesélnie. Spielberg mostanában magának mesél, motyog, és szemlátomást saját magát is untatja. Nem tudom mással magyarázni, hogy miért bonyolódik bele Hollywood egyik legnagyobb mesélője ilyen zsenánt projektekbe is, mint ez a kötelességszerűen Oscar-jelölések erdejével meghintett Lincoln (FEM3, 21.00) is… Persze, lehet, hogy azt vette fejébe, hogy egész népét fogja tanítani ezután, akármilyen fokon. A nép azonban -szerintem- így hamar elunja magát és keres magának valami régi jó Indiana Jonesos piffpuffot, és nem lesz kíváncsi erre a mérhetetlenül komótos, nagyjából teljesen érdektelen, kosztümös életképre. (Bővebben)

Ugyanekkor a Tiszta játszma (Cool, 21.10) sem több egy közepes kriminél, melynek legfőbb érdekessége a hajdani szupermodell, Cindy Crawford főszereplése. Nem rajta bukik a film, persze, nem is igazán bukik – egyszerűen csak kissé porosnak tűnik ma már… Cindy egy könyvelő, akit valamilyen rejtélyes okból meg akarnak merényelni (ezt mondjuk meg tudom érteni… 🙂 ), a tettes pedig egy ex-KGB-ügynök, akikből ma már annyi, mint gyíkemberből a Duna vize. Szerencsére Cindy kap maga mellé egy igen laza védelmezőt (William Baldwin), így különösebb kár nem éri a millió dolláros arcocskát.

Az Egy kosaras naplója (Filmcafe, 23.15) című film Leonardo DiCaprio egyik első nagy dobása. Óriásit játszik ugyanis a drogos utcagyerekből hírneves költővé (és sok minden mássá) vált Jim Carroll szerepében – hiszen őróla, nem pedig egy akármilyen kosarasról szól ez a film. (Bővebben)

Hogy Mi kell a nőnek? (RTL II, 18.40). Nyilván a ma 60 éves Mel Gibson… Nem tudom. Nyilván nem az a nőverő, vérben forgó szemű, alkoholista, rasszista, pszichopata barom, akiről régebben sokszor cikkeztek a pletykalapok, hanem inkább az, amelyik -például e filmben- simán ki tudta röhögni saját, macsó férfiasságát is, ha éppen úgy hozza kedve. Szerintem ez Mel legjobb filmje. (Bővebben)

A Borotvaélen (Cool, 19.00) című, meglehetősen alulértékelt krimi tulajdonképpen egy igen remek kamaradráma, melyben egy amolyan szürke, átlagos kisember kerül szorult helyzetbe. Egy értékes gyémánt eltulajdonításával vádolják az illetőt (Sam Worthington), aki viszont ártatlanságát bizonyítandó, lélegzetelállító tettre szánja el magát: kivesz egy szobát egy New York-i szálloda huszadik emeletén, ebédet rendel, majd kiáll a párkányra, lábai előtt a feneketlen mélység és onnan nem moccan. Kizárólag a rendőrség csinos túsztárgyalójával (Elizabeth Banks) hajlandó szóba állni, a média teljes érdeklődésétől övezve, a végén pedig csattan a csattanó.

Christopher Nolan legutóbbi filmjét, a Csillagok között-et (HBO, 20.00 – Premier!) is a tőle megszokott borongós, negatív jövőképpel indítja. A Földet porviharok sújtják és a megváltozott klímában kritikus mértékben elszaporodtak a penészgombák, melyek megfertőzték a Föld összes haszonnövényét így belátható közelségbe került a végső katasztrófa. Ha nem történik valami, akkor az emberiség kihal. És a többi… (Bővebben)

Szerencsére, itt jön már az igazi Django (AMC, 20.30) is, Sergio Corbuccitól, Franco Neroval és az ő elmaradhatatlan koporsójával az emblematikus címszerepben. Spagetti-western klasszikus.

Kimaradt a karácsonyi nyáltengerből a Fegyverszünet karácsonyra (Film Mánia, 21.00), azt mondom, szerencsére, mert méltatlanul el is veszett volna benne. Az első világháború belgiumi lövészárkai között játszódik ez a megkapó, megható jelenetekben bővelkedő, igazán szép dráma, kifejezett ritkaságként a háborús filmek csatazajtól hangos mezőnyében. (Bővebben)

A transzvesztitizmust és az ír terrorizmust egyszer már sajátos és sikeres módon közös konstellációban ábrázoló (Síró játék-Crying Game) Neil Jordan 2005-ös filmjét, a Reggeli a Plútónt (Filmbox Extra HD, 21.00) hosszan, több mint tíz percen át tapsolta annak idején az idei Berlini Filmfesztivál egyébként híresen igényes közönsége. Méltán. (Bővebben)

Bruce Lee, a legendás kungfu-filmsztár tragikusan rövid életéről is megnézhetünk egy meglepetészserűen jó kis mozit, A Sárkány – Bruce Lee élete (Viasat3, 21.00) címmel. A legendás figurát Jason Scott Lee kelti életre, igen meggyőző hitellel, a film pedig bőven kitér Lee életét övező ellentmondások, viták és harcok taglalására is. Érdemes megnézni.

Bill Murray-t végre szentté avatják a St. Vincent (TV2, 21.05) című filmben. Ami jár, az jár, mégha ezúttal neki csak a szerep jut, amiben végre átélheti a kanonizáció emelkedett hangulatát. Ezért jó színésznek lenni. Persze, ha ismerjük Bill bácsi munkásságát, akkor nyilván érezzük azt is, hogy nála szó sem lehet semmiféle mirhába és tömjénbe burkolózó keresztényi hablatyról, az ő száraz, blazírt, morózus és cinikus egyénisége akkor is levetne magáról minden vallásos leplet, ha azt maga, a római pontifex adná rá. Hogy ebből a Vincentből (a képen középen) hogyan válik mégis “szent”, az maradjon a film titka – érdemes megnézni. (Bővebben)

Eközben azért a Szükségállapot (RTL Klub, 21.45) sem rossz választás, minden bugyuta fordulata, hiteltelen, sőt, már-már ciki karaktere (Bruce Willis egyenesen Arany Málnát érdemelt, de az amúgy ritkán hibázó Annette Bening is legfeljebb csak Sharon Stone-klónként pislákol csak…) ellenére is (bár Denzel Washington természetesen, ezúttal sem tud rossz lenni). Főleg így sok évvel 9/11 után, a mai terrorizmustól rettegő korban. Arab terroristák támadják meg New Yorkot… Lidérces, szinte váteszi látomás 1998-ból (!), a későbbi, immát látjuk, mennyire valóságos jövő borzalmairól…

A tavalyi év utolsó napján posztoltam azt a listát, melyre összegyűjtöttem azokat a filmeket, amikért 2015-ben érdemes volt szerintem moziba menni. E listát az angol Matthew Warchus filmje, a Büszkeség és bányászélet vezeti, amit ma már tévében is megnézhetünk (Cinemax, 20.00). Ha minden dolog így klappolna, ugyebár… Ez a történet hús-vér, nagyon is valóságos, felemelő, egyben példát is mutató emberi történet, melyben egymásra találnak a londoni melegközösség büszke tagjai (lásd a képen) és a nem éppen toleranciájukról ismert, a dolgok kétkezi elintézéséhez szokott, egyszerű, becsületes wales-i bányászok. (Bővebben)

Jason Reitman (pl. Pszichoszingli, Egek ura) Chad Kultgen regényéből adaptálta a Férfiak, nők és gyerekek (HBO2, 20.00) című, igen okosan elmesélt, lényeglátó és a lényeget pontosan megragadni és megfogalmazni is képes filmjét, mely leginkább talán Robert Altman abszurdba hajló társadalmi kaleidoszkópjaira (pl. Rövidre vágva) emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy ez egy igen nyomasztó, igen sötét jelent felfestő (és még sötétebb jövőt sejtető) történet. (Bővebben)

De van azért némi élet a fizetős csatornákon túl is. A Világok harca (m2, 20.25) látszólag Steven Spielberg nagy költségvetésű, családcentrikus popcorn-mozija H.G. Wells scifi-klasszikusa nyomán (2005-ös írásom a filmről), de nem nehéz észrevenni a csicsapicsa felszín alatt Tom Cruise Xenu felett aratott újabb fényes győzelmének ideologikus propagandáját. ;)

Az Acélmagnóliákban (Duna, 21.00) sok dáma, a gyönyörű Shelby (Julia Roberts), határozott édesanyja, M’Lynn (Sally Field), Truvy (Dolly Parton), a szépségszalon tulajdonosa, Claire (Olympia Dukakis), a dúsgazdag özvegyasszony, a csípős nyelvű Ouiser (Shirley MacLaine) és az újonnan a csapathoz csatlakozott Annelle (Daryl Hannah) gyűlik össze egy decens fodrászszalonban, hogy pletyi-pletyi, locsi-fecsi, mígnem egyikük váratlanul komoly bejelentést tesz…

Nem igazán szeretem az olcsó, bombasztikus, seggrepacsi-poénokkal provokáló vígjátékokat, de a Dutyi dilit (ATV, 21.05) bármikor meg tudom nézni, úgy, hogy vinnyogva röhögöm végig. Gene Wilder és Richard Pryor kettőse zseniális, a műfaj csimborasszója és popocatepetlje.

A Becstelen Brigantyk (TV2, 22.25) című mozit csak azok tekintik történelmi drámának, vagy akár világháborús tablónak, akik annak akarják, bármilyen okból. A néhol meghökkentően vicces film Quentin Tarantino nazisploitation-hommázsa, mely ha nem is nyugszik feltétlenül egzakt történelmi alapzaton, azért masszívan mutat utat, mit s hogyan, illetve kiknek és hova. (Bővebben)

A svéd Mikael Hafström Sanghaj (Duna, 23.05) című amerikai filmje viszont egy kissé erőszakolt Casablanca-utánérzés, és maradjunk ennyiben. (Bővebben)