York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át, mely nyárban ismét felüti fejét a gonosz, ráadásul minden eddigi gonosznál aljasabb, vérszomjasabb, cinikusabb formában. A fasizmus kísértete járja be Európát a múlt század harmincas éveiben (is). Ebbe a korba helyezte át 1995-ben az angol Richard Loncraine Shakespeare klasszikus, méltán sokszor játszott és sokszor átgondolt királydrámáját, a III. Richárdot (AMC, 19.00), megalkotva ezzel minden idők egyik leghatásosabb Shakespeare-adaptációját, hiszen a hatalomra törő gonosz, púpos királyfi története döbbenetesen klappol Hitler hatalomra kerülésének eseményeire. Szerencsére, illetve a sok millió áldozat szerencsétlenségére, a sorsuk is hasonló… Ian McKellen (aki az adaptáció írásában is közreműködött) remekel e ritkán látható, s éppen ezért is feltétlenül megnézendő film címszerepében (lásd a képen).
A remek District 9-el bemutatkozó, dél-afrikai Neill Blomkamp Chappie (Cinemax, 20.00) című legújabb filmjében először újra egy egyes szám első személyű lövöldözős játékba csöppenünk, majd jön egy kültelki, drogos környezettanulmány, széteső emberi sorosok, kallódó fiatalok, ismeretlen, halálos kemikáliák, az élhetetlen nagyváros felzabálja a természetet, sőt az egész bolygót. Egy törvény van, az erősebb kutya baszik, amit viszont a dél-afrikai rendező igen mély valóságismerettel a nézők szeme elé is tár. Bár természetesen egy fiktív társadalom kritikájáról van szó ezúttal is, érezzük ennek valóságszagú hitelét. Aztán egy közepes cyber-thrillerbe oltott E.T./Frankenstein-mixbe vágunk át, ami egy majdnem perfekt Transformers-paródiában csúcsosodik ki. A vége viszont sci-fi, tudattranszmisszióval, szeretet-üzenettel… Halványan pirkad a hajnal a szmogos horizonton. (Bővebben)
Simón Bolívar Dél-Amerika, de talán az egész világtörténelem egyik legnagyobb felszabadítója, illetve hódítója volt, akinek alakját a mai napig is óriási tisztelet, ország neve (Bolívia), államforma (bolivári köztársaság – Venezuela) és megszámlálhatatlan lovasszobor őrzi szerte a latin földrészen. Még mindig nincs fogalmam viszont arról, hogy az életéről készült Amerika embere (AMC, 20.45) című, igen nagyszabásúnak tűnő venezuelai-spanyol koprodukció milyen film, éppen ezért még mindig megér egy pillantást…
Amerika valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Ezt persze csak az Isteni szikra (Filmcafe, 21.00) című film első képkockái alapján alkotott felületes vélemény alapján állíthatja bárki, valójában ez egy igazi amerikai történet, amelyikben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)
A hongkongi Wong Kar Wai My Blueberry Nights (Film Mánia, 21.00) című filmje ezalatt a könnyed, művészi melankóliába repítheti el a lágy, bársonyos, süppedős merengésre vágyó nézőket. Kávé, süti, cigaretta, Norah Jones-szal. (Bővebben)
Habkönnyű romantikus mese az Újrakezdők (TV2, 21.20), melyben egy már nem éppen friss, de még bőven ropogós anyuka (Catherine Zeta-Jones) kisfia szülinapi videóját nézegetve döbben rá, hogy férje megcsalja. A hölgy fogja a gyereket és azonnal elköltözik New Yorkba, ahol az akkor még divatos szinglilét várja. A szexet a fia mellé felfogadott fiatal bébiszitter-fiú fogja szállítani…
Egy igen fontos történelmi -és morális- problematikára világít rá azonban Téglásy Ferenc 1988-as Soha, sehol, senkinek (Duna, 21.30) című filmje, melyben Kozák András egy volt Horthy-katonatisztet alakít, akit a Rákosi-rezsim rendszeridegen elemként családostul kitelepített egy isten háta mögötti faluba. Két évet tölt kényszerlakhelyén, s miután onnan végre elköltözhetett, pontosan tudja, hogy arról az időről soha, sehol, senkinek nem beszélhet…
Wes Anderson, az egyik legfurcsább, legsajátosabb, de mindenképpen leggazdagabb fantáziájú filmes az írója, rendezője és producere is az Utazás Darjeelingbe (vagy Dardzsilingbe) (FOX, 21.55) című mozinak, melyben ugyanazt a témát boncolgatja tovább, amit a Tennenbaum, a háziátokban elkezdett, és az Édes vízi életben folytatott: egy tehetséges, de teljesen degenerált család semmibe foszlását meséli érzékenyen, ám kissé bizarr, abszurd humorral, viszont mély bölcsességgel és humánummal. A család neve ezúttal Wittman és nem Tenenbaum, de ez végül is mindegy. Owen Wilson és Jason Schwartzman mellett Adrian Brody-t, valamint az elmaradhatatlan Bill Murray-t, Anjelica Hustont, vagy Natalie Portmant láthatjuk. Indiában játszódik a film, tehát ennek megfelelően -és Andersontól megszokottan- elképesztő színek tombolnak, ám a történet kissé abszurd hangvételéhez azonban tökéletesen megfelelő Robert D. Yeoman operatőri munkája.