Mit nézzünk ma a tévében?

Szerda, május 4.

Ma jó filmek lesznek. A Vágy és vezeklés (Viasat3, 21.00) rendezője, Joe Wright például érdekes fazon. Nem mondom, hogy feltétlenül tetszik mindig, amit csinál, de tagadhatatlan, hogy olykor kifejezetten meglepő ötletekkel próbálja felrázni az igen konzervatív romantikus dráma műfaját. E múlt század harmincas éveiben játszódó filmjének narrációját például erősen ritmizált zenei hatásokkal pörgeti meg, ami aztán a késő viktoriánus enteriőrök, lebbenő fátylas romantikájával vegyülve, erősen sejtelmes, érzéki és izgató világot eredményez, még akkor is, ha Keira Knightley (a képen) csontkollekciójában annyi erotika van, mint egy vállfákkal telt üres szekrényben. Vanessa Redgrave viszont hatalmas színésznő.

 

 

vágy és vezeklés - keira knightley

 

Alternatívaképpen nézhetjük Az árulót (Filmcafe, 21.00) is, ami egy amolyan “Jack Bauer-i“, terroristás thrillert (tehát nem biztos, hogy másfél óráig elengeded a fotel karfáját…), mely az FBI köreiben megbúvó, címbeli tulajdonságokkal bíró figuráról, valamint Amerikában buszokat robbantani készülő arab terroristákról szól. Főszerepben Guy Pearce, Don Cheadle és Jeff Daniels.

Mészáros Márta Napló gyermekeimnek (Duna, 21.35) című drámájáról elég annyit elmondani, hogy 1984-ben, Cannes-ban, a Zsűri Nagydíját kapta meg. Személyes hangú, hiteles történelem-óra – hiánycikk ma az efféle. Az átkos ötvenes évek, belülről és felülről.

A Kék bársony (AMC, 21.40), bár David Lynch egyik legközérthetőbb filmje, mégsem mondható tömegterméknek, hiszen sajátos, rejtélyekkel teli, sejtelmes atmoszférájával, a kérdőjelek ezreivel mégis inkább intellektuális kaland, mint befakkolható thriller. Amerikai kisváros, koszlott bárok, áporodott, füstszagú, súlyos függönyök, levágott fülek, a kék hold és Angelo Badalamenti sejtelmes melódiái – a dizőz Isabella Rossellini. Innen nőtt ki a Twin Peaks.

A beszédes című Szex a neten (Paramount Channel, 22.55) valóságban megtörtént eseményeket mesél el. Egy internetes karriertörténet ez (nem Gattyán úr sztorija, de akár lehetne az is), valamiféle furcsa ötvözete a Social Networknek, a Boogie Nightsnak és az Oceans’s-sorozatnak, némi Tarantinós szósszal leöntve – ettől függetlenül/éppen ezért, abszolúte nézhető, érdekes darab. Na, ez például egy olyan film ma estére éjszakára, amit biztosan mindenki átugrik, hogy nyilván valami hülyeség, de nagyon nem az: bővebben.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!