Először Morgan Freeman tűnik fel, hogy a tőle megszokott módon és színvonalon ezúttal egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát játsszon el A kód (RTL+, 19.00) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben.
Egy órával később jön az Édes november (film+2, 20.00) is, egy vér- és könnybő romantikus dráma. Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz.
Nem sokkal később a hongkongi Wong Kar Wai My Blueberry Nights (Filmcafé, 20.45) című filmje repítheti el a könnyed, művészi melankóliába a lágy, bársonyos, süppedős merengésre vágyó nézőket. Kávé, süti, cigaretta, Norah Jones-szal. (Bővebben)
Tímár Péter még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a minapi “átkos korszakról” szóló Csinibaba (FEM3, 21.00), amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő, amikor Magyarországnak még voltak tehetségei. A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem ismétli önmagát, nem ez a film tehet.
Megmondom őszintén, Kertész Imre Sorstalanság című regényét akkor olvastam el, amikor írója megkapta a Nobel-díjat. Néhány évvel később, amikor Koltai Lajos, hazai mércével nézve óriási költségvetéssel nekiállt sebtiben megfilmesíteni a regényt, még élénken élt bennem a szöveg által megteremtődött száraz, szenvtelen, szinte már cinikus olvasat – amivel viszont köszönőviszonyban sincs Koltai filmje. A Sorstalanság (ATV, 21.00) ködös, művészi képekben tobzódó, horribile dictu, érzelmes film lett, mely témájából fakadóan megrázza az embert, hatással is van rá – csakhogy Kertész nem ezt, nem így írta meg. Még akkor sem, ha neve ott van a stáblistán és állítólag rá is bólintott a kész filmre…
A maga nemében viszont a Skyfall (Duna, 21.00) csúcsteljesítmény, egy kifejezetten mesteri darab (rendezte Sam Mendes), a James Bond-sorozat egyik legszínvonalasabb darabja, természetesen még mindig Daniel Craiggel. (Bővebben)
A Szemekbe zárt titkok (m2, 21.05) is komoly feltűnést keltett annak idején, hiszen milyen film lehet az, amelyik tulajdonképpen vita nélkül elhozta 2010-ben a nagy esélyesnek tartott Fehér szalag elől a Legjobb Idegennyelvű Filmnek járó Oscar-díjat? Nos, ilyen,mint ez az évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, de mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet. (Bővebben) (A képen Ricardo Darín a főszerepben.)
Picit később az Orvlövész (SuperTV2, 21.25) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben alakít Mark Wahlberg egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…
A Coen-testvérek állítják, hogy A félszemű (Paramount Channel, 22.00) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. (Ez a film csak jelöléseket kapott.) A vicc kedvéért, íme a ’69-es film meglehetősen alapos trailere. Érdekes lesz majd utána összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének alkalmas snittjeivel. Coenék filmjéről: (bővebben itt)
A mára kissé “diszkontált” nevű Sas Tamás Szerelemtől sújtva (film+2, 22.15) című 2002-es filmje egyrészt az ügyes operatőri (Ragályi Elemér), másrészt pedig rendezői koncepciót illető bravúr, hiszen az egész film tulajdonképpen egyetlen lakásban, egyetlen szereplővel (Kovács Patrícia) játszódó történet, ami mégis mindvégig izgalmas “érzelmi thriller” és/vagy kommersz kísérleti film.
Késő estére pedig jöhet még egy jó kis Tortúra (Duna, 23.15) is, Stephen King jobb korszakából, Kathy Batesszel és Molnár Piroskával.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: