Szerda, június 15.

Kikerült a szélesebb nézőközönséget is elérő tévés piacra az igen remek Dom Hemingway (Viasat3, 21.00) című mozi, melynek címszereplője (Jude Law) egy kibírhatatlanul nagyképű, gátlástalan, felelőtlen, életveszélyes fazon. E film tétje mindössze annyi, hogy valahogyan mégis megmutassa benne az emberit, hogy szerethetővé tegye. A cselekmény nagy része féktelen bulikkal és a “komámasszony, hol a lóvém”-klisé pörgetésével zajlik, de ahogyan haladunk egyre beljebb Dom elméjének széthullásába, úgy bújik elő annak szerethető lénye is. (Bővebben)

Bacsó Péter ritkán látható, 1982-es filmdrámájában, a Tegnapelőttben (Duna, 21.25) egy igen kacskaringós, de mégis tipikusnak mondható életutat ismerhetünk meg. A főszereplő nő (Igó Éva) apácáknál nevelkedett, de a bőrén érezve a “fényes szelek” hívó szavát, hamarosan már a népi kollégiumok falai között találja magát. Részt vesz a Rákosi-idők legszégyenletesebb koncepciós pereiben, és azt vallja, amit a Párt elvár. Évekkel később azonban szembesülnie kell elv- és párthűségének következményeivel, valamint a lelkiismeretével. (Hogy kicsit aktualizáljam a történetet, ami anno pl. a Rajk-per volt, azt ma “karaktergyilkosságnak” hívják.) Érdekes lesz.

Buz Luhrmann pimasz, szemtelen, sodró lendületű, ám mégis elbűvölő Rómeó és Júliája (FOX, 21.45) szerintem minden idők egyik legjobb filmes Shakespeare-feldolgozása, melynek láttán tán még maga, a halhatatlan William is elégedetten csettintene rá. Ezerszer jobb film ez, és minden anakronizmusa dacára autentikusabb, mint a széleskörűen körbeájult Zeffirelli-féle mézes-cukros verzió, Claire Danes és Leonardo di Caprio pedig egyenesen zabálnivaló.

Hunter Richards mostanában nem először előkerülő London (Galaxy, 22.00) című filmje viszont pont olyan, mintha az Annie Hallt Quentin Tarantino rendezte volna meg, közvetlenül a Ponyvaregény után… Csak nem annyira vicces. Persze, nem rossz kis kamaradarab ez, egy szakítás és egy kudarcos kapcsolat analízise, amire akár két szóban is ki lehetne mondani az ítéletet, de tudjuk jól, hogy azért az élet nem ennyire egyszerű. Jessica Biel alig bírja féken tartani kibuggyanni akaró bujaságát, Jason Statham (ráadásul, még hajjal!) viszont olyan kis monológgal lep meg, amit akár Al Pacino is bevállalt volna harminc-negyven évvel ezelőtt. Sok négybetűs szó és még több kokain.

Igen kemény “löket” lehet viszont ma estére az ír Neil Jordan A másik én (Cool, 21.10) című thrillerje, melyben Jodie Foster alakítja azt a nőt (a képen), akit egy éjszaka megtámadtak a nyílt utcán, miközben vőlegényével sétált hazafelé. A férfi meghal a támadásban, a nő is súlyosan megsérült, azonban amikor felgyógyul, előbújik a szelíd, gyenge nő másik énje is. Izgalmas bosszúfilm (a film eredeti címe: A bátor én), mely azért nem ódzkodik némi egészséges moralizálástól sem. A minőségét garantálja az alkotók figyelemreméltó szakmai előélete.