Mintha valami putty lenne a fociközvetítések menetrendjében, de akit ez érint, az nyilván tudja is, vagy majd most utánanéz. Akit nem érint a foci, annak a következő filmeket javasolnám: elsőnek talán A leggyorsabb Indiánt (film+2, 19.25), mely energiát, agresszivitást sugalló címével ellentétben egy igen megható, bájos mozi, Sir Anthony Hopkinsszal a főszerepben. Természetesen, Hopkins bácsi nem a leggyorsabban futó indián törzsfőnököt játssza el ezúttal (bár nyilván el tudná, ha nagyon akarná), hanem Burt Munrót, egy megveszekedetten céltudatos, kitartó új-zélandi kisembert, aki hajlott kora ellenére ódon Indian motorjával (az igazi Burt Munro, az igazi Indiannal) számtalanszor megdöntötte (és tán a mai napig is tartja) a motorkerékpáros sebességi világrekordot. Az első hallásra tán unalmas sportfilmnek gondolt, valójában igen remek kis alkotás himnusz a nagyot álmodni merő kisemberhez, aki céljai elérésére minden tőle telhetőt megtesz, de nem másokon átgázolva, hanem tisztán, nyitottan és barátsággal – nem csoda tehát, hogy így álmai be is teljesülnek. Üdítő hatású, nyíló pitypangmezők nélkül is pozitív életeszményt megfogalmazni képes, erősen ajánlott film ez.
Anyunak viszont jöjjön megint a Mamma Mia! (TV2, 19.30), amiben engem három dolog lepett meg. A legfontosabb az, hogy milyen jól működnek az ABBA-dalok dramaturgiailag összefűzve, egy musical storyline-jában, a másik, hogy Meryl Streep -képletesen szólva- egy állat, a harmadik pedig az, hogy ez az Amanda Seyfried milyen édes kis csaj (eddig szerintem csak thrillerekben láttam). Viszont a film helyszínéül szolgáló kis sziget lakóinak egészen biztosan nem kell azon aggódniuk, hogy nyáron nem tudják kiadni szobácskáikat…
Az ezután következő Hölgyválasz (Paramount Channel, 19.55), ha lehet, még csajosabb limonádé. Richard Gere, az őszülő halánték, amúgy dörzsölt, nagymenő ügyvéd egy nap meglátja Jennifer Lopezt, egy lepukkant, külvárosi táncstúdió kirakatában, aki lehengerlő vonzerejével olyan dolgokra veszi rá a pasit, hogy azt saját maga sem hiszi el…
Eddig tartott a móka, kacagás. A Sivatagi cápák (Viasat6, 21.00) háborús dráma, nem éppen az a kifejezetten ostoba, lövöldözős, zászlólobogtatós akciófilm, sőt… Kifejezetten reális, objektív képet nyújt az Öböl-háború katonai valóságáról, a korabeli Irakról és Kuvaitról (főbb szerepekben pl. Mark Wahlberg, George Clooney és Ice Cube).
Fogalmam sincs, hogy milyen Jean-Marc Vallée (Dallas Buyers Club!) két furcsa történetet egybeszövő drámája, a Café de Flore (m2, 21.05), nem láttam. Az egyik az 1960-as évek Párizsában játszódik, ahol egy fiatal anya próbál boldog életet élni egyedül, Down-szindrómás gyermekével, míg a másik a napjainkban történik: egy DJ-ről szól, aki úgy tudott sikeressé válni, hogy ahhoz fel kellett rúgnia saját békés, nyugodt családi életét. Hmm. Francia-kanadai és romantikus és dráma, a szereplők közül csak Vanessa Paradist ismerem (ami semmit nem jelent).
Láttam viszont az Augusztus Oklahomábant (TV2, 21.50) már színpadon is, Eszenyi rendezte a Vígszínházban. Ott szegény Pap Vera játszotta azt a gyógyszerfüggő, szájrákkal küzdő nőt, akit most (újfent) Meryl Streep hoz, remek volt ő is, remek Streep is. Igazi ziccerdarab ez jó színészeknek (Streep mellett Sam Shephard, Julia Roberts, Juliette Lewis, Benedict Cumberbatch és mások a képen), mert lehet “tolni” ezerrel. Vígjátéknak mondják, fekete komédiának, ám valójában lássuk jól, hogy kőkemény dráma ez egy élhetetlen, boldogtalan családról… (Bővebben)
Véleményem szerint, a modern televíziózás egyik ikonikus képsora az a jelenet, amiben Simon Cowell, a Britain’s (stb.) Got Talent, X-faktor, és ki tudja még mennyi tévéshow kitalálója és jogtulajdonosa, valamint alkalmi partnerei a szó szoros értelmében leteszik arcukat egy köpcös, pufók arcú, rendetlen fogazatú pali előtt, akinek a torkából úgy szakadt fel Puccini híres áriája, a Nessum Dorma, hogy azt tényleg nehéz könnyek nélkül megállni. Az operaszínpadokon nyilván vannak sokkal jobb énekesek is, mint Paul Potts, aki a show idején egyszerű telefonbolti eladó volt, de ott, akkor, abban a showban, abban a “médiakörnyezetben” valóban csoda volt megszólalása. Ehhez képest, az eddigi életéről készült film, A hang ereje (RTL Klub, 21.55), David Frankel rendezése, mindent kihozott ebből a csodás sztoriból, amit ki lehetett hozni jó ízléssel. Éppen a megfelelő mértékben keverednek a munkáskörnyezetben játszódó angol realista filmek legjobb hagyományai az e történetből kihagyhatatlan, cukros romantikával. Boldog ember az, aki ilyen mélyről küzdötte fel magát, mint Potts, de még boldogabb az, akiről életében ilyen mértéktartó, becsületes film készül.
David Ayer rendező tulajdonképpen “megfilmesítette” azt, amit mi még csak poénként ismertünk, például a Kelly hősei című második világháborús szajré-bohóságból, miszerint: az amerikai Sherman-tankoknak gyenge a fegyverzete és a páncélzata, ezzel szemben a német Tigrisek tényleg vadállatok: szemből halálosak, viszont ha seggbe tudod durrantani, akkor legyőzheted őket… A Harag (SuperTV2, 21.55), ahogy a film címe is jól mutatja, ennél azonban több, és tényleg nem sok köze van az ártatlan viccelődéshez. Mocskos, rohadt háborús dráma, Brad Pittel, például. (Bővebben)
A Legbelső félelem (Paramount Channel, 22.00) című thriller cselekményében van egy komoly csavar, amit Edward Norton (úgymond, színészileg) mindössze egyetlen, sátáni szemvillanással old meg – csak ezért a pillanatért is érdemes megnézni ezt a filmet. Persze, amúgy is… A történetben egy sikeres ügyvéd (Richard Gere) elvállalja egy köztiszteletben álló polgár meggyilkolásával gyanúsított utcagyerek védelmét, pusztán szakmai kíváncsiságból, csakis az igazság kiderítésének érdekében. Az így “szárba szökkenő” tárgyalótermi dráma azonban egy félelmetes, logikai macska-egér harccá változik hamarosan… Gregory Hoblit filmje minden idők egyik legizgalmasabb efféle műfajú darabja – ha nem láttuk volna még.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: