Mit nézzünk ma a tévében?

Kezdésnek rögtön egy fejes a mélyvízbe, hiszen a Solaris (AMC, 20.20) Steven Soderbergh elég merész Tarkovszkij-adaptációja, az agyasabb nézőknek filozofikus sci-fi, ám érdekes módon, a csajoknak viszont lehet akár szerelmesfilm is. George Clooney-val, ám kávé nélkül. What else? (Bővebben)

Két dolog vitán felül elsőrangú a Vérző olaj (Paramount Channel, 21.00) című filmben: Daniel Day-Lewis és a zene (Jonny Greenwood). Elég jól dolgozik az operatőr is (Robert Elswit), jó a forgatókönyv (Upton Sinclair alapján Paul Thomas Anderson). Járható útnak tartom egy nagyregény filmadaptációja esetében, ha csupán egyetlen szálat emelünk ki a rengetegből, és azt boncolgatjuk, vajon mi is van benne, vajon hová vezet, nem pedig elveszünk a részletgazdag, betűhű megfilmesítésben. Kicsit ugyan nyúlik a film így is, mint -stílszerűen szólva- az olajos takony (158 perc!), de a kísérlet szimpatikus. Paul Thomas Anderson kitűnő rendező, és ahogy e filmmel a korai kapitalizmus részletgazdag tablóját, egy igazi, vérnősző vadkapitalista portréját festi meg, az előtt mindenképpen le a kalappal! Aranypolgár 2.

Mivel nemsokára itt “a legnagyobb nemzeti ünnepünk”, kövessük talán a magyar foci válogatottat az EB-részvételhez vezető hosszú, rögös útján. A Magyar csapat – “…még 50 perc…” (TV2, 21.20) igen tanulságos élmény lesz, én szóltam. A labdarúgómúlttal (talán jelennel?) is rendelkező fiatal filmes, Muhi András Pires kamerája mindent, ismétlem, mindent meg fog mutatni (mint inkább eldugni lenne érdemes…). (A képen jelenet a filmből.)

A Bízz a szerelemben (Duna, 21.20) című, messze nem agyatlan romantikus komédia eközben egy szerelemből kiábrándult, idősödő író (Greg Kinnear), valamint szintén írói ambíciókat dédelgető, a szerelembe éppen beleszerelmesedő lánya (Lily Collins), valamint ezzel az egésszel kezdeni mit sem tudó, de szintén írónak készülő fia (Nat Wolff) közti zűrzavaros – helyenként szórakoztató – viaskodást mutatja be.

A spanyol félisten, Javier Bardem a főszereplője Woody Allen barcelonai dolgozatának, a ma este újra műsorra kerülő Vicky Cristina Barcelonának (Viasat3, 22.10), akinek partnerei ezúttal a jelenlegi felhozatalból a No.1 szőke és a No.1 barna: Scarlett Johansson és Penelope Cruz. Bónusznak pedig jön még Rebecca Hall is. (Bővebben)

Pejó Róbert a komoly fesztiválsikereket arató Dallas Pashamendét követően 2010-ben ismét Gryllus Dorkával forgatott, ám ezúttal nem cigánytelepen, hanem épp ellenkezőleg, egy luxusvillában, thrillert. Két pár egy világ végi villában jön össze, eszem-iszom, dínom-dánom, aztán történik egy (több) gyilkosság, ám biztos, hogy a gyilkos köztük van, mert (csak) ők a szereplői a Látogatás (Duna, 23.05) című filmnek. Szóval, sablon-thriller, sógor-komaság. (Bővebben)

Rendkívül idegesítő, ám adott esetben mégis igen szórakoztató darab a Promenád a gyönyörbe (Filmcafé, 23.10), a sok híres filmről ismert Alan Parker gunyoros hangulatú rendezése, mely a zab- és kukoricapehely feltalálójának, a hithű vegetáriánus Dr. John Harvey Kellognak életét meséli el, Sir Anthony Hopkins megszemélyesítésében. Gasztro-filozófusoknak, életmódszakértőknek, gasztroenterológusoknak és minden táplálkozástudósnak, valamint fogyó- és hízókúrásoknak azonban megtekintése kötelező!

Sok rajongó kérdezi, hogy hová tűnt Mel Gibson? Nos, itt van ő, a kérdés inkább csak az, hogy minek? Például A sötétség határán (film+, 21.00) című, 2010-ben készült “futurisztikus ökológiai thrillerben” alakítja a lányának gyilkosát a föld alól is előkerítő zsarut. Amúgy a történet első, 1985-ben képernyőkre került tévéváltozata magasan az átlag fölé nőtt merész témaválasztásával és az ehhez képest meglepően logikus cselekményszervezésével. Aztán, valamilyen okból az új-zélandi Martin Campbell még egyszer nekilátott a projektnek, amihez leszerződtette húzónévnek Melt. (Bővebben)

Illegális határátlépők, embercsempészek a főszereplői a következő mai filmnek. Az Amerikai rapszódiában (Duna, 21.25) egy fiatal pár, két ifjú magyar (Nastassja Kinski és Tony Goldwyn) bérel embercsempészt, hogy átszöktesse őket a nyugati határszélen húzódó kerítésen – az ötvenes évek elején, Rákosi Viktor Mátyás uralkodása alatt. Az életveszélyes terv részben sikerül is, a pár nagyobbik gyerekükkel sikeresen megérkezik a boldog Nyugatra, hovatovább, Amerikába, míg a kisebbik lányukat a veszélyes szökésre való tekintettel itthon hagyják, nevelőszülőknél. A család már Amerikában tisztes életet él, s minden energiájukkal azon vannak, hogy a kislányt is kihozzák magukhoz… Gárdos Éva 2001-es drámája könnyes, édesbús emigránsfilm, feketére mázolt, állatias gonoszokkal és színes pozitív szereplőkkel, amihez a Magyarországon ragadt filmes stábtagok, színészek mély alázattal járultak hozzá, elfogadva mindenben az amerikai magyar alkotók (Andy Vajna) egyoldalú kényszerképzeteit. A film igényesen összerakott, profi munka, azonban a magyarországi részek hiteltelenek, az amerikaiak pedig idealizáltak. Hollywood, pacekból, viszont láthatjuk benne Scarlett Johanssont is a 2-es villamoson utazni, vagy éppen a kiürített Lánchídon sétálni (lásd a képen).

Charles Dickens című klasszikus regényét, a Szép reményeket (FOX, 21.55) a Gravitációval jó sok elismerést begyűjtő Alfonso Cuarón alkalmazta és modernizálta filmre még 1998-ban, igen bombasztikus szereposztásban. A wannabe festő Finnt Ethan Hawke, míg Estellát, az őt csábító jeges szépséget Gwyneth Paltrow adja, mellékszerepekben pedig Robert és Drena de Niro (az utóbbi Robert lánya), Chris Cooper, Anne Bancroft és például Kim Dickens látható (utóbbi viszont nem rokona a Charlesnak. Vagy igen. Vagy nem tudom.)

Tulajdonképpen semmit. A szerencsejátékok sporttal összefonódó területén játszódó Pénz beszél (Paramount Channel, 21.00) ugyan nem rossz film, ráadásul nem is nagyon lehetett eddig látni tévében… Akik alkalmanként dollármilliókkal fogadnak a hétvégi bajnoki fordulók eredményére, nagyot is nyernek, vagy éppen nagyot vesztenek. Ebben a környezetben nagy az értéke a biztos tippnek… Erről szól ez a megtörtént eseményeken alapuló sztori, melyet állítólag maga az akkor a golfpályán labdaszedőként dolgozó főhős mesélte el a film producerének. Matthew McConaughey talán e szereppel lépett ki az üresfejű szépfiú kliséjéből és kezdte meg komoly színészi pályáját, Al Pacino (a képen McConaughey-vel), a tuti-tippadóhálózat fejeként viszont ugyanazt a figurát hozza tulajdonképpen, amit például a Fedőneve: Donnie Brascóban is, az agresszív és kegyetlen, sokat tudó és sokat tapasztalt, de valahol belül mégis jólelkű, humánus kisembert. (Bővebben)

Nézhetjük ezen kívül, hogyan rabol bankot George Clooney Jennifer Lopezzel… Mint a kámfor (TV2, 21.20), legalábbis Steven Soderbergh szerint. (Ergo, gyorsan, trükkösen, szellemesen.) Mondhatni: hasznosabb tenni is valamit boldogulásunkért, mintsem várni a szőke hercegre sült galambra.

A Hisztéria (film+2, 21.00) című romantikus vígjáték a viktoriánus-kori Londonban játszódik, ahol is egy ifjú orvos (Hugh Dancy) altesti masszázzsal próbálja gyógyítani a hölgyek körében terjedő, veszélyes betegséget, a hisztériát. Csoda, hogy hosszú sorok kígyóznak a rendelő előtt? Az éppen erőre kapó feminista mozgalmak egyik prominense azonban átlát a szitán és kuruzslónak kiáltja ki az ifjú orvost…

Ennyi.

Ma este megint a Cinemaxosok járnak a legjobban, ők kapják a legjobb filmet. Julie Taymor remekbe szabott életrajzi drámájában, a Fridában (Cinemax, 20.00) Salma Hayek kelti életre Frida Kahlót, a híres-hírhedt mexikói festőművésznőt (lásd a képen). A film tökéletesen idézi meg a festőnő alakját, művészetét, de az adott kor társadalmi, és politikai körülményeit, Hayek pedig e filmmel lett igazi színésznő (legalábbis a szememben). De ami még fontosabb, hogy a film képi világa is Frida Kahlo látásmódján alapszik, méghozzá szinte kockáról kockára. Elliot Goldenthal pedig minden idők egyik legerősebb, legszuggesztívebb filmzenéjét követte el e filmben…

Ugyanekkor viszont a mindig kitűnő Joaquin Phoenix adja az Agyaggalamb (Filmcafe, 20.05) című ’98-as krimi főszereplőjét, aki szemtanúja lesz legjobb barátja öngyilkosságának, aki azért vetett véget életének, mert a felesége megcsalta őt vele. A pasas magába zuhan, az özvegy azonban továbbra is találkozni akar vele. Közben a várost egy nőket gyilkolászó sorozatgyilkos tartja rettegésben. Az ügyben egy fiatal rendőrnő (Janeane Garofalo) nyomoz. Szerepel még a filmben Vincent Vaughn is. A zenét John Lurie írta, akit sok, egyéb más ok miatt szeretünk, és aki súlyos Lime-kórja miatt már régen visszavonultan él.

A másik férfi (Cool, 21.10) Richard Eyre kissé bergmani hangulatú drámája, melyben Liam Neeson alakítja az egyik férfit, aki miután számára váratlanul szembesül azzal a kínos ténnyel, hogy felesége (Laura Linney) megcsalja őt, a várost is felforgatja (ez szokott menni Liamnek), hogy szembe nézhessen a címszereplővel (Antonio Banderas).

Picit később lesznek azonban Vad orchideák (Filmcafe, 21.55) is, egy annak idején -1990-ben- még merésznek számító erotikus-romantikus történet formájában, melyben az ekkor még hamvas és ifjú Mickey Rourke hivatott képviselni azt a férfias vonzerőt, aminek hatására a hölgyek pulzusa felgyorsul, vérnyomásuk megemelkedik, ajkaik kiszáradnak. A férfiak ezalatt Jacqueline Bisset és Carré Otis (vagy Miki Harley&Davidsonjának látványával, muhahaha) látványával vigasztalódhatnak…

Korrekt film A Lyon-i banda (film+, 22.35), mely a Lyoniak nevű, a hetvenes években tevékenykedő, francia bűnbandának “igaz” története, tekintve, hogy nem akárki, hanem Edmond ‘Momon’ Vidal, a banda fő szervezője és vezetője által megírt regény alapján készült, Olivier Marchal korrekt rendezésében. A film és a regény hitelességét csak kevéssé árnyalja, hogy a valóságban Momon nem a vezetője, csupán utolsó, egyedül életben maradt tagja volt, így viszont már azt mond el róla, amit és ahogy akar… A film azonban, Gérard Lanvin (Momon) és Tchéky Karyo (Serge, Momon barátja, a banda másik vezetője a filmben) főszereplésével tudja mindazt, amit a nagy hollywoodi gengsztertörténetek tudnak. (Bővebben)

Először Morgan Freeman tűnik fel, hogy a tőle megszokott módon és színvonalon ezúttal egy dörzsölt, vén (műkincs-tolvaj) rókát játsszon el A kód (RTL+, 19.00) című, igen szórakoztató szajréfilmben, aki szívesen szívatja feltörekvő, ambiciózus riválisát (Antonio Banderas) egy igen bonyolult és veszélyes ügyben.

Egy órával később jön az Édes november (film+2, 20.00) is, egy vér- és könnybő romantikus dráma. Szívet facsar, agyat zsibbaszt. Keanu Reeves, a nagymenő, kíméletlenül törtető üzletember egy véletlen baleset okán megismerkedik Charlize Theronnal, akibe halálosan szerelmes lesz.

Nem sokkal később a hongkongi Wong Kar Wai My Blueberry Nights (Filmcafé, 20.45) című filmje repítheti el a könnyed, művészi melankóliába a lágy, bársonyos, süppedős merengésre vágyó nézőket. Kávé, süti, cigaretta, Norah Jones-szal. (Bővebben)

Tímár Péter még viszonylag jól sikerült, szexisen groteszk és bizarr módon romantikus dolgozata a minapi “átkos korszakról” szóló Csinibaba (FEM3, 21.00), amikor még egy országot fel tudott forgatni egy KI-MIT-TUD, egy tehetségkutató vetélkedő, amikor Magyarországnak még voltak tehetségei. A győztes ekkor még olyan elérhetetlen jutalomban részesülhetett, hogy részt vehetett a finn fővárosban megrendezendő Világ Ifjúsági Találkozón… Arról, hogy a történelem ismétli önmagát, nem ez a film tehet.

Megmondom őszintén, Kertész Imre Sorstalanság című regényét akkor olvastam el, amikor írója megkapta a Nobel-díjat. Néhány évvel később, amikor Koltai Lajos, hazai mércével nézve óriási költségvetéssel nekiállt sebtiben megfilmesíteni a regényt, még élénken élt bennem a szöveg által megteremtődött száraz, szenvtelen, szinte már cinikus olvasat – amivel viszont köszönőviszonyban sincs Koltai filmje. A Sorstalanság (ATV, 21.00) ködös, művészi képekben tobzódó, horribile dictu, érzelmes film lett, mely témájából fakadóan megrázza az embert, hatással is van rá – csakhogy Kertész nem ezt, nem így írta meg. Még akkor sem, ha neve ott van a stáblistán és állítólag rá is bólintott a kész filmre…

A maga nemében viszont a Skyfall (Duna, 21.00) csúcsteljesítmény, egy kifejezetten mesteri darab (rendezte Sam Mendes), a James Bond-sorozat egyik legszínvonalasabb darabja, természetesen még mindig Daniel Craiggel. (Bővebben)

A Szemekbe zárt titkok (m2, 21.05) is komoly feltűnést keltett annak idején, hiszen milyen film lehet az, amelyik tulajdonképpen vita nélkül elhozta 2010-ben a nagy esélyesnek tartott Fehér szalag elől a Legjobb Idegennyelvű Filmnek járó Oscar-díjat? Nos, ilyen,mint ez az évtizedeket átölelő, szövevényes cselekményű, érzelmes, néhol vicces, de mégis felkavaró erejű, tipikusan dél-amerikai történet. (Bővebben) (A képen Ricardo Darín a főszerepben.)

Picit később az Orvlövész (SuperTV2, 21.25) című, alapvetően sablonos sztorira (leszerelt hajdani specialista csalódottságában és kiábrándultságában a világ végén farigcsál fogpálcikákat, aztán egyszer megjelenik valami titokzatos fazon, aki azért csak behúzza még egy utolsó akcióba) épülő filmben alakít Mark Wahlberg egy hightech mesterlövészt, akinek tevékenysége (és annak ábrázolása) azért közel sem sablonos. Rejtekben megbújva, hosszú, méla lesben, kimatekozva a lövedék megfelelő pályáját, miközben csakis egyetlen lövésre van esély – kellő izgalomkeltésre alkalmat adó szituációk ezek, mint azokban a robbantós filmekben, amikben órákig el lehet játszani a “piros drótot vagy a kéket vágjam” faék-egyszerűségű, de igen hatásos dramaturgiájával…

A Coen-testvérek állítják, hogy A félszemű (Paramount Channel, 22.00) című westernjükben Charles Portis 1968-as azonos című (True Grit) regényéhez nyúltak vissza, nem pedig simán lemásolták annak egy évvel későbbi, Henry Hathaway által rendezett és John Wayne címszereplésének Oscart is hozó első filmadaptációját. (Ez a film csak jelöléseket kapott.) A vicc kedvéért, íme a ’69-es film meglehetősen alapos trailere. Érdekes lesz majd utána összehasonlítani annak kulcsjeleneteit a Coenék filmjének alkalmas snittjeivel. Coenék filmjéről: (bővebben itt)

A mára kissé “diszkontált” nevű Sas Tamás Szerelemtől sújtva (film+2, 22.15) című 2002-es filmje egyrészt az ügyes operatőri (Ragályi Elemér), másrészt pedig rendezői koncepciót illető bravúr, hiszen az egész film tulajdonképpen egyetlen lakásban, egyetlen szereplővel (Kovács Patrícia) játszódó történet, ami mégis mindvégig izgalmas “érzelmi thriller” és/vagy kommersz kísérleti film.

Késő estére pedig jöhet még egy jó kis Tortúra (Duna, 23.15) is, Stephen King jobb korszakából, Kathy Batesszel és Molnár Piroskával.

Valamivel több mint egy évtizeddel ezelőtt futott a magyar mozikban is egy, nyomokban ugyan Holt költők társaságát, Ha…-t és más efféle fiúiskolás-jó tanáros-rossz gyerekes jegyeket is tartalmazó, amúgy igen helyes és igazságos francia film, a Kóristák, aminek kapcsán éveken belül bekövetkező hollywoodi remake-et, Oscar-esőt és más efféle szörnyűséget merészeltem jósolni. Az Oscar-eső ugyan elmaradt, tulajdonképpen a remake-elés is, hiszen a kanadai (amúgy szintén francia gyökerű) François Girard 2014-es filmje, A kórus (HBO, 20.00) inkább a Good Will Hunting-típusú, lentről érkező, tehetséges gyerek kontra zseniális tanár toposzt ragozza tovább, mégha a Kóristákhoz nagyon hasonló témában, egy magas szintű fiúkórus kinevelésére szakosodott, bentlakásos magániskola falai között. (Bővebben)

A néha kissé unalmas, de a szorult szituációkban azért mindig jól teljesítő Tom Hanks igen jót alakít A számkivetett (Duna, 20.30) című robinzonádban. (Tudom, hogy láttuk már…) Hízott vagy 30 kilót a szerep kedvéért, amit aztán a forgatás alatt szépen le is adott – e színészi trüváj mellett azonban hiteles és igaz karaktert is épít, akinek sorsa igencsak érvényes tanulságokkal bír. Tom amúgy egy csúcsmenedzsert játszik a filmben, aki repülőgép szerencsétlenséget él túl egyedül a Csendes-óceán felett és egy sziget rabja lesz négy hosszú évre. A film azonban nemcsak egy nyilvános fogyókúra dokumentációja, hanem egy nagyszerű példamese a pénzről, a hatalomról, az emberi kapcsolatokról és a valódi értékekről – természetesen hollywoodi felfogásban (a képen a történet egyik jellegzetes kelléke).

Amerika valóban a lehetőségek hazája lehet, ha már az elektromos megszakítóval ellátott autó-ablaktörlőkről is képesek nagyjátékfilmet készíteni… Ezt persze csak az Isteni szikra (Filmcafe, 21.00) című film első képkockái alapján alkotott felületes vélemény alapján állíthatja bárki, valójában ez egy igazi amerikai történet, amelyikben a Kisemberrel ki akar cseszni az arctalan, gonosz hatalom, de az kitartó munkával, akár folyamatosan a szél ellen pisilve, halált megvető bátorsággal és egy teve kitartásával szembeszegül vele, és a végén győz ő is, meg az IGAZSÁG is. Frank Capra csinált ilyen filmeket anno, főszerepben Jimmy Stewarttal – itt Greg Kinnear játssza az igazi amerikai hőst. (Bővebben)

A Trükkös fiúk (Viasat3, 21.00) Ridley Scott viszonylag ismeretlen vígjátéka, melynek szereplői, meglepetésre, trükkös fiúk: Nicolas Cage és Sam Rockwell. Szélhámosok, svihákok. Semmi különös: bővebben.

Baromi sok hasonmása van a Hasonmás című filmeknek, magyarul legalább három ilyen került forgalomba, csak az utóbbi 10-15 évben. Ez a mai Hasonmás (RTL Klub, 21.25) a Bruce Willises lesz, valami sci-fi akciófilm egy olyan majdani világról, amikor az emberek saját hasonmásaikat (Surrogates – ez a film eredeti címe is) küldik a cikis helyzetekbe saját maguk helyett helytállni. Természetesen, a rendszer fogaskerekei közé jön a kötelező porszem is…

Az igazi kaland (SuperTV2, 21.30) a tévé előtt gubbasztó rendes magyar családok érdeklődésére tart számot, még ebben a gyerekek számára tán kései időpontban is (bár szombat van), hogy elnyúlva a kopottas IKEA kanapén együtt könnyezzék-rötyögjék végig Cameron Crowe történetét, melyben egy korán megözvegyült apuci (Matt Damon) tesz komoly erőfeszítéseket két gyermeke felnevelése érdekében: a hajdani elfoglalt szerkesztő feladja állását és egy vidéki, kissé lepukkant állatkertet is tartalmazó birtokon kezd új életet gyermekeivel. Gyerekek, saját állatkert, amiben vannak állatok, jóképű, ám magányos, gyermekeit bájos sutasággal terelgető apuka – a filmben bonyodalom bonyodalom hátán, a kanapén azonban tuti a siker.

Véleményem szerint az utóbbi öt év egyik legerősebb filmje Thomas Vinterberg 2012-es darabja, A vadászat (AMC, 20.00) – sokat ment mostanában a tévében, de ma is ez a legjobb film. Európa Filmdíj a forgatókönyvnek, Cannes-ban Legjobb férfialakítás díja Mads Mikkelsennek, Golden Globe-, Oscar- és egyéb jelölések jogosak: ez egy hibátlan, brutális erejű, állásfoglalásra késztető, provokatív dráma az igazságról és a hazugságról. (Bővebben)

Kevin Smith Shop-Stop (Cinemax, 20.00) című mozija alapvető X-generációs kultusz, a “független film”-ként ismert zsáner egyik jellemző alapvetése (nekem is nagy kedvencem), emellett kitűnő példa arra, hogyan kell, hogyan lehet néhány dollárból kultuszt, illetve életművet építeni. A tényleg minimalista történet egy videotékában zajlik túlnyomórészben, az unatkozó tulaj és néhány zsibbadt törzsvendég részvételével, fekete-fehérben. Smith-ék a filmet a valóságban is működő videotékában forgatták le, valóban fillérekből, a nyitvatartási időn túl.

Kamaszkorom egyik emlékezetes moziélménye volt A lator (Film Mánia, 21.00) című olasz “biblikus” komédia, azonban ma már nincs kétségem, hogy elsősorban az olyan jelenetek miatt (lásd a képen), melyek hajlamosak birizgálni egy 14 éves ifjú kusza hormonkészletét. A sztori amúgy Jézus idejébe repít el minket, ahol a címszereplő – egy csóró vándorbűvész – szeretné lenyúlni a galileai Bibliából ismert trükkjeit… Az ötletben van potenciál, de nem tudom, hogy a film mai szemmel nézve is üt úgy, ahogy annak idején, amikor a mozi dőlt a röhögéstől.

A November Man (film+, 21.00) egy közhelyes, de azért még talán nézhető thriller a számomra szinte soha nem izgalmas Pierce Brosnannal a főszerepben, aki ezúttal egy CIA-ügynököt alakít, Olga Kurylenkóval az oldalán, míg a Lovagok háborúja – Harc a végsőkig (film+2, 21.00) nagyjából éppen az, amit a címe sugall: kardozós, lovagos történelmi kalandfilm az angliai János király idejéből, amikor a normann király (Paul Giamatti) megpróbálta átverni az angol nemességet, akik ezért mérgesek lettek rá. Ivanhoe, Robin Hood, Oroszlánszagú Richárd ezúttal nem lesznek, de akár lehetnének is, az a kor. Az angol beteg (Paramount Channel, 21.00) az angol beteg. Már meggyógyultunk.

A Harry és Sally (Duna, 21.50) című romantikus komédia ma már elsősorban arról híres, hogy Meg Ryan itt mutatja be egy zsúfolt étterem, és partnere, Billy Crystal legteljesebb elképedésére azt az igen látványos, de annál hangosabb kamuorgazmust, amivel -szerinte- a nők szédítik férjeiket. Hogy a film amúgy milyen, az már ennek fényében tényleg részletkérdés: szórakoztató kis izé arról, hogy létezik-e férfi és nő között igazi barátság, vagy csak szex, szerelem, örihari. (Gondolom, az árgus szemű KDNP-s erkölcscsőszök ezalatt félrenéznek…)

Ha baj van, nincs mit nézni ezek után sem, Szóljatok a köpcösnek! (Galaxy, 22.00)

A Tökéletes gyilkosság (Viasat3, 22.10) címében is benne van a lényege. Michael Douglas ezúttal (szokás szerint) egy őszülő halántékú, gazdag playboy, elhanyagolt, ám gyönyörű és okos feleséggel (Gwyneth Paltrow), aki háttérbe szorítottságát egy idő után igencsak zokon veszi – lásd a film címét. Jó kis krimi-thriller, azonban ha egyszer láttuk, mindent láttunk belőle.

A már inkább éjszakai Zuhanórepülés (film+2, 23.15) pedig a festőművészként, operatőrként, könyvkiadóként és rajzfilmproducerként is ismert Novák Erik egészen korrekt akciófilmje, mely szerintem simán felveszi a versenyt a nemzetközi B-kategóriás mezőnnyel. Ez sokak szemében egyáltalán nem érdem, szerintem pedig jelentős eredmény: végre egy tökös műfaji film, ami úgy néz ki, ahogy egy ilyennek ki kell néznie, minden pillanata vállalható és alig akad benne “ciki” momentum. Jók benne a színészek, hitelesek a szövegek. Az biztos, hogy nem egy paradigmaváltó agymenés, de ki vár ilyet egy olyan filmtől, melyben kurvák, maffiózók és a kokain játssza a főszerepet?

Ha megjön József (Duna, 23.30), akkor viszont nagy baj lesz! Mialatt kinn hajózott a tengeren, az asszony otthon teherbe esett… Kézdi-Kovács Zsolt hetvenes évekbeli lakótelepi drámája elsősorban a két nő, a megesett feleség (Monori Lili) és az közhelyes viccbelinél is durvább anyós (Ruttkai Éva) játéka miatt lehet érdekes.

A már bőven felnőttkorú -1995-ös- Bérgyilkosok (film+, 20.50) a veterán Richard Donner atombiztos krimi-akciója, Sylvester Stallone mellett Antonio Banderas főszereplésével, valamint Zsigmond Vilmos képeivel. A történetet pedig a néhány évvel később, egy bizonyos Mátrix-című dologgal világhírűvé vált Wachowski-testvérek jegyzik és hajdan egymás mellett, most azonban egymás ellen harcoló bérgyilkosokról szól.

Érdekes választás lehet ma estére a Szelektív vallás (film+2, 21.00) című -igen humoros- dokumentumfilm, mely a világ legvallásosabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban jár utána a lehető legkülönfélébb, olykor kifejezetten extrém módon megjelenő vallásos megnyilvánulásoknak, szektáknak, a hitgyakorlás furcsa módozatainak és efféle, hasonló dolgoknak.

16 utca (Viasat3, 21.00) nem távolság földrajzi értelemben, ám mégis végtelen hosszúságúnak tűnő tortúra Bruce Willisnek. A film ugyanis annak az amúgy rövidke utazásnak a története, amit a Willistől megszokott eszköztelenséggel alakított zsarunak kell megtennie egy komoly bűntény nagypofájú koronatanújával (Mos Def). Aztán persze, semmi nem olyan egyszerű, mint tűnik elsőre – Willis pedig zabos, mert kialvatlan, másnapos és amúgy is a töke tele van az egésszel. Amúgy a film nézhető, masszív középszer.

A felejtés bére (TV2, 21.20) című film Philip K. Dick egyik filozofikus történetének feldolgozása, mely az emlékezet útvesztőit kísérli meg bejárni. A filmet azonban a látványos piffpuff&dirrdurr&csittcsatt-filmek hongkongi királya, John Woo rendezte, főszerepben Ben Affleckkel, Uma Thurmannal és Paul Giamattival, ami azért szöges ellentétben áll a sejtetett intellektuális kalandozással. Ma tesztelhető a végeredmény.

Szerencsére, itt van nekünk a jó öreg Sanyi bácsi. A Monori. Az idén 70 éves Bereményi Géza Eldorádója (Duna, 21.30), ha Amerikában készült volna, minden bizonnyal szekérderéknyi Oscar-díjat nyert volna, Eperjest, Andorait (lásd a képen) pedig együtt emlegetnénk Robert De Niróval és Al Pacinóval. Ehelyett azonban a film itt történt, Magyarországon. Monori, vagy akárki, aki lehetne akár Monori Sanyi bácsi is, a Teleki téren piacozott, éppen olyan fazonok között, mint az itt látható kis és nagy Gombacsik, a falábú, sánta, de utolsó vérig hűséges Berci (milyen szép jelenet, ahogyan elszavalja Bizet Gyöngyhalászából Nadir románcát, majd később, ahogy meghal) és a többiek. A túlélés, a minden áron való túlélés földhöz ragadt hősi eposza ez a film, mely úgy csúszik át a huszadik század történelmének útvesztőin, mint azok a híres pesti vagányok a razziázó rendőrök gyűrűjén. Keserű, mélyen cinikus kispolgári életbölcsességek ma is élő, ma is aktuális tárháza ez a nagyszerű film.

Hunter Richards London (Galaxy, 22.00) című filmje viszont pont olyan, mintha az Annie Hallt Quentin Tarantino rendezte volna meg, közvetlenül a Ponyvaregény után… Csak nem annyira vicces. Persze, nem rossz kis kamaradarab ez, egy szakítás és egy kudarcos kapcsolat analízise, amire akár két szóban is ki lehetne mondani az ítéletet, de tudjuk jól, hogy azért az élet nem ennyire egyszerű. Jessica Biel alig bírja féken tartani kibuggyanni akaró bujaságát, Jason Statham (ráadásul, még hajjal!) viszont olyan kis monológgal lep meg, amit akár Al Pacino is bevállalt volna harminc-negyven évvel ezelőtt. Sok négybetűs szó és még több kokain.

Pier Paolo Pasolini Mamma Rómája (Duna, 23.55) életem egyik első komoly filmélménye volt. Egy szombat este vetítette az akkor még egyetlen tévécsatorna, valamikor a hetvenes évek vége felé. A mai napig emlékszem Anna Magnani elképesztő alakítására és azokra a kietlen, szeles római, külvárosi utcákra, ahol a történet játszódik. Mamma Róma kurva, aki egyedül neveli kisfiát és szeretne kitörni a nyomorúságos, kilátástalan életéből – amire viszont semmi esélye.