A már nem éppen kölyök Clint Eastwood legújabb rendezése, a Fiúk Jersey-ből (Cinemax, 20.00) nagyjából pont olyan, mint egy középkategóriás Mercedes. Precíz, perfekt, tökéletes munka. Senki nem fordul meg utána, semmi feltűnő külcsín, csupán visszafogott, konzervatív elegancia, emellett megbízható, gyors és kényelmes. 100%-ig biztos lehetsz abban, hogy az autón nem fog múlni semmi, hogy elérjen a végcéljáig. Nincs semmi meglepetés. A sztori amúgy a Frankie Valli és a Four Seasons nevű amerikai énekegyüttes évtizedeken átívelő történetét meséli el, akikről a film előtt én sem tudtam semmit, de ahogy néztem a történetüket, szinte mindegyik dalukat felismertem már az első taktusról.
Minden idők legjobb filmje azonban A remény rabjai (SuperTV2, 21.00), legalábbis az imdb olvasóinak jelen pillanatban 1 682 762 darab (és folyamatosan növekvő számú) szavazata alapján. Frank Darabont, Stephen King, Morgan Freeman, Tim Robbins – az utóbbi a képen. (Bővebben)
A 2 kaliber (Mozi+, 21.00) című zsaru-haverfilm (Denzel Washington és Mark Wahlberg) hibátlan mestermunka, aki mást mond, az semennyit nem ért a film műfajához. Nem egy nagy film, nem borít fel életeket, nem változtatja meg a világot, de nem is erre szólt a felkérés – hanem egy korrekt, pikkpakk, összeszedett akció-vígjátékra, amit Baltásar Kormákur, a világ legjobb izlandi rendezője lazán, megfellebbezhetetlen szakmai biztonsággal abszolvált. Kreativitás nagyjából annyi van benne, mint egy szép ívű, tökéletes Thonet-szék elkészítésében: ne tessék legyinteni, hanem előtte tessék készíteni egy ilyen széket. (Bővebben)
Olivier Van Hoofstadt Gyors meló (Film Mánia, 21.00) hasonló, bár kissé durvábban faragott darab. E francia film tétje az, hogy lehetséges-e elegyíteni a Delonos, Belmondós francia zsarufilmek hagyományait a Taxi-filmek agyatlan száguldozásával, úgy, hogy az végeredmény még viszonylag hiteles képet is adjon arról, honnan a frászból, milyen úton-módon kerül Európába az a ménkű sok kábítószer? (Bővebben)
A Mátrix – Újratöltve (Viasat3, 21.00) a Mátrix 2. Ebben vannak az albínó ikrek.
Az Apacsok (Duna, 22.15), Török Ferenc filmje a Radnóti Színházban játszott Kovács-Bereményi darab tévéváltozata, mely a rendszerváltás előtti besúgós, III/III-as ügynökvilágot veszi górcső alá. Bemutatása idején, 2010-ben napi aktualitása is volt a filmnek, hiszen épp akkoriban szüntette meg a ma is regnáló kormány az ügynöki jelentések feldolgozását végző Kenedi-bizottság munkáját (Tehát, kvázi kivonta az ügyből a civil ellenőrzést és ezzel teljes bizonytalanságba sodorta a Kádár-rendszer titkosszolgálati jelentéseinek további sorsát. Egy egyszerű napi selejtezéssel eltűnhet ezek után akár az összes dokumentum…). A filmben Kishorváth (Csányi Sándor), a fiatal filmes, élete első filmjének rendezésére készül, a forgatókönyvét éppen a Kuratórium vizsgálja. A filmterv nagyapja történetét meséli el, aki a ’60-as évek elején az ’56 utáni passzív ellenállás egy különös formáját választotta. Társaival indián-törzset alapítanak, mokaszint húznak, kivonulnak a társadalomból. “Játékukat” szigorú erkölcsök uralják, melyeket a törzs tagjai véresen komolyan vesznek. A Duna-menti indiánok azonban gyorsan gyanússá válnak az ’56-ot követő megtorlás légkörében, az amúgy is paranoiás hatalom számára. Furcsa fegyvereket birtokolnak, érthetetlen módon kommunikálnak egymással és, ami még ennél is fenyegetőbb, amerikai állampolgárokkal leveleznek, sőt mi több, még találkoznak is. Kishorváth filmtervét a Kuratórium többsége elégedettséggel fogadja, van azonban valaki a bírálók között, aki családilag szintén érintett a történetben és azt egészen másként ismeri. Kishorváthot pedig ez arra ösztönzi, hogy tovább nyomozzon…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: